Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-31 / 25.szám

szóllva, nem lehet célja a normális észjárásnak, ámbár a középiskolai törvény a hat osztállyal stagnáló középiskola létjogát is elismeri. De, mert a középiskolai hat osztály qualificationalis értéktelensége mellett csak a szülők két évi költségmegtakarításának tesz szolgálatot, az ilyen szervezet maradjon csak azon városoknak, a hol egyéb argumentumok hiányában, egymagában a takarékoskodás lehetősége is a négyosztályu középiskolát hatosztályúvá fejleszti. A kérdések legfogósabbja, hogy mikép tekinthetjük előzetesen biztosítottnak az államsegély költségvetési beállítását? Az 1883. évi XXX. t. c. 54. §-a olykép rendelkezik, hogy ha a miniszter a nyilvánossági jog megtagadására nézve két hónap alatt nem nyilatkozik, az intézet, illetőleg osztály megnyitható. De, mert a város csak az államsegély terhére szervezendő osztályok számára kér nyilvánossági jogot, kétségtelen, hogy a nyilvánossági jog megtagadásával, vagy engedélyezésével dől el két hónap alatt az államsegély elvi kérdése is. A tisztes jószándék egyéb nemes aggályai is megkövetelik a feleletet, hogy mi is történhetik akkor, ha a tehervállaló tanárok egyike kidől, vagy odébb áll ? Jönnie kell az utódnak, de, hogy jöhessen, vállalnia kell a pályázati hirdetményben is megszabható öszszes feltételeket. Hogy pedig a díjtalanul vállalt tanítás mily értékű lehet, az a piszokleső kíváncsiság felelősségén kivül álló hivatalosan ellenőrzött fegyelmi kérdés. Csodálatos átok e város sorsán, hogy a közjólétért felkínált munkakészséget is mekkora gyanúval fogadja a közszellem. A minap államilag rangsorozott reáliskolai tantestületre nézve anyagilag valóban teljesen közömbös már az intézet jellege, de mert a vegetativ életen nem nyugodhatik meg az az erkölcsi érzület, mely ideális célokért élni, lelkesedni tanít, csak természetes, hogy az anyagi szempontok minden irányú kizárása mellett is megtalálja a módot, a mellyel nagyobb körre hatni törekszik. Mint- viharvert sirályok röpködtek agyában a gondolatok: ... Ott van Ilonka is. Most talán ép Zoltánjával táncol. Mily délcegen sétálhat most Ruszthy Miklós a büszke Lola karján . . . Hej, az a Miklós ... de szép gyerek! Egyszer, mikor előttünk ment, mily soká felnézett az ablakunkba. Ugy remegett a szivem. Hát még, mikor Miklós másnap eljött hozzánk ... De többet nem. Csalódott. Persze, mert én sánta vagyok . .. Újra megnézte a lábát. S egészen halovány lett. . . . Hogy is járhatnék én egy férfi karján, igy bénán. Mily csúnya lenne, amint bicegve ugrálnék az oldala mellett. Kinevetnének. Hahaha ... de meg aztán ki volna olyan ostoba, hogy egy sánta lányt venne feleségül. Még ha a polgármester lánya is. Pedig mennyire tudnám szeretni Miklóst ... Óh én, nyomorult Lázár, mit ér nékem az élet . . . Csak keserűség tombol benne vad viharként. S engem kerül az öröm . . . Lehajtotta újra fejét s ugy érezte, hogy homály borul agyára, mely elföd előle minden emléket. Már a lábát sem mozgatta. Ült ott, mint a halálraítélt a siralomházban. Csak akkor vette észre, hogy az óra a tizet is elütötte, mikor már az a Ha lehet anyagi érdekkel megvádolni e törekvést, ez az anyagi érdek csak Esztergom városáé lehet, mert az államsegélynek nagyobb lekötése a vidéki tanulókra s szülőkre gyakorolt nagyobb vonzó erő a helybeli tanulók távoli iskoláztatásának teljes szükségtelensége, mindmegannyi erőforrás, melyekből némileg táplálni lehet az egyre erőtlenebb közgazdasági életet. Az államsegély négyosztályú reáliskolánk javára 12 ezer koronánál többre nem emelkedhetik, mig az államilag segélyezett nyolcosztályú községi és felekezeti intézetek minimális subvenciója 30 ezer korona, tehát a felsőbb négyosztály javára fedezetül e cimből rendelkezésre áll 18 ezer korona, a mely összegnek terhére szervezendő minimális fizetésekkel 4 rendes, és 2 helyettes tanári állás 15520 K költséggel, a maradványból pedig bőségesen telik a korpótlékok s rangsorbeli lakbérkiegészitések költsége. A minimális fizetéssel szervezett állások további fizetésemelkedéséről a községi tanárok statusának rangsora automatikusan gondoskodik. Az intézeti költség többletek fedezetére rendelkezésre áll még a felső négy osztályban minimálisan 100 tanulóra előirányozható létszámnak fejenkint 36 K-val megállapítható tandija, 3600 K. összegben, melyből ismét az évi bérösszeg (1600) K. a négy tanterem fokozatos felszerelése (egyenkint 300 K.) a szolga-fizetés, a tanszeráltalány, az irodai általány újabb rendezése bőségesen telik. A vidéki tanulok rá gyakorolható vonzó erő emelkedésében kételkedni nem lehet, mert a mig legközvetlenebb szomszédságunkban Komárom, Tata, Érsekújvár, Léva, Balassagyarmat, Vác gimnáziumokkal kínálkoznak vidékeiknek, addig Esztergom egymagában kínálja oda e nagy vidéknek a kormány férfiaink által is ápolt korszellem szükségletét, a reáliskolát. Ha eddig e négy osztályú reáliskolát szégyenletes elhelyezése, szegényes berendezése dacára is 200 tanuló keresi évente, joggal feltehető, hogy a felsőbb osztályok kedvéért majd olyanok is vetődnek Esztergomba, a sorra került Chopin-keringőnek az utolsó ütemeit játszotta. Egy-egy pillanatra még eszébe jutottak a báli képek. Igyekezett tőlük szabadulni, összeborzadva kapta fel a fejét s zavaros szeme ép a tükörbe tévedt. Minden izében összerezzent. Már nem voltak aj kain azok a rózsák, melyek az előbb még oly szépen nyíltak. Arca szine fonynyadt halovány volt. Mint egy szellem, melyre csak fehér lepel kell, hogy mindenki megijedjen tőle. Feje az ijedtségtől leesett az asztalra s még álomba merült. Álmodott a bálról, Miklósról, ölelésekről, csókokról ... a menyasszonyi ruháról és a lakodalomról is. Ép a Moszkovszky spanyol táncát játszotta az óra, mikor elütötte a tizenegyet s mikor Kató a lakodalomról álmodott. Ő táncolt álmában. Izzadt a boldogságtól. A lába egész volt. Mindenki őt nézte, hogy mily karcsú mily szép, s milyen jól tudja táncolni a keringőt. S mikor elmúlt a lakodalom s nagy boldogsággal készülődött a nászéjszakára . . . Bodrog megunta a fekvést a kályha mellett s odament Katóhoz. Először farkával veregette meg Kató székét, aztán hizelegve felugrott Kató ölébe. Kató sikoltott egyet, amint álmából felriasztotta Bodrog. Ép a nászéj millió kiket az iskola teljességén kivül nem vezet más szempont Budapestre, Székesfehérvárra, Győrre, Körmöcbányára. De ha el is vetjük teljesen a vidékiek ideözönlése révén várható gyarapodást, még akkor is a közvagyon tetemes meggyarapodását okozza az, hogy a helybeli szülők a reáliák iránt fogékonyabb gyermekeiket nem kénytelenek a négy évi tanfolyam után idegenben iskoláztatni a biztos előmenetel rovására, sokszor az erkölcs gyenge épülésére. Egy-egy idegenben iskolázó tanuló elvon Esztergom közvagyonából évente legalább 800 k-t. Megfigyelés szerint a reáliskola IV. osztályát végző tanulók közül a vidékiek folytatják a reáliskolai pályát, a helybeliek pedig kereskedelmi iskolába és tanítóképzőbe mennek a pályák rövidsége s igy kisebb költsége miatt. Szánalmas kép. Hát arra van kárhoztatva Esztergom középvagyonu és szegénysorsu ifjúsága, hogy kisebb fokú képesítésekkel küzködjék ez életben, holott a reáliskola teljessége esetén ugyanazon költség és ugyanazon szegénység mellett még a humaniórák iránti gyengébb vonzalom mellett is magasabb előképzettséghez juthat. Vegyük csak számon a reáliskolában nevelkedő szellem elhatározásait s kérdezzük, hány lett Esztergom ifjúságából építész, vegyész, gépész, mérnök, gazdász, erdész, bánya-mérnök, csillagász, meteorológus, geológus rajztanár, iparművészeti és ipari szaktanár, a reáliákból középiskolai tanár, Ludovika akadémiai, hadtengerészeti akadémiai, keleti kereskedelmi akadémiai növendék, vasúti és postatiszt stb. stb. Igaz, hogy mindezen pályák elérhetők a főgimnázium révén is, de hát mi is történjék akkor, ha az a klasszikus műveltség már a gymnázium alsóbb osztályaiban sem találja meg a lélekhez vezető utat? Kimonható-e jogosan, hogy a klasszikus nyelvek iránt fogyatékos érzékű gyermek a szellemi művelődésre képtelen, lelki beteg? Vagy ha a gymnázium a reáliákra csábító szépségét, menyországát álmodta ... A kutya megijedve vonult vissza előbbi helyére. Katónak lassan sorra eszébe jutottak a boldog álom képek . . . Miklós ... a szerető ölelő Miklós . . . Csak most érezte, hogy mily nyomorult. Szemét mereven a falra függesztette. Atyja ágya fölött megpillantott egy sárga bőrtáskát a falra akasztva. A revolver volt. Nézte sokáig s tán már nem is gondolkodott. A hunyó lámpából füstös petroleumgőz szállt fölfelé s lassan e bűz felülkerekedett az itthagyott illatokon. Egy koránszületett légy meg itt röpdösött a lámpaernyő izzó, vérvörös, skarlát pipacsain. Apró szárnyainak minden mozdulata hallattszott. Kató nem birta tovább. Borzasztó gondolat ütött tanyát agyában. Felugrott, odabicegett az ablakhoz. Felnyitotta. Kihajolt rajta. Nézte : nem jönnek e még a bálból. Senkisem volt a téren. Csak a pőre Vénusz-szoborra hullott még mindig a hold kísérteties ezüstfehér csókja. Ugy irigy lette tőle. Aztán betette az ablakot. Sietett a megvetett ágyhoz. Feltérdepelt rá és leakasztotta azt a sárga bőrtáskát. Az asztalhoz bicegett vele. Felnyitotta s a fekete, gyilkos jószágot, a kebléhez ölelte. épen oly jól nevel, mint a reáliskola, van-e akkor ezen intézetnek még elegendő ideje a klasszikus szellem igaz szolgálatára is ? A tudomány óriási birodalmából kihalt a polyhistor, a közélet szükséglete már az ifjúság nevelését is a szellemi készség figyelembe vételével ketté választotta. Miért gyötrődjék a klasszikus nyelvek formáival, szókincsével az, a kit csak a modern nyelvek segíthetnek ahhoz, hogy a reáliskolában kitűnőbb tehetségét az emberiség közkincsévé tegye ? Esztergom közönségének belátó mérlegelése felment attól, hogy tovább szőjem a párhuzamot, de inkább rámutatok még egy nyomós érvre, mely csak sürgeti, hogy Esztergom töredkedjék minél előbb a környék kulturális gócpontjává emelkedni. Komáromban épül a nyolc osztályra való gymnáziumi épület s a fejlesztés az V. és VI. osztállyal már a következő iskolai évben megindul. Bár az esztergomi gymnázium a vasúti összeköttetéssel Győrre utalt Komárom megyéből és városból nem kapott felsőbb osztályú tanulót, s a Füzitőn innen fekvő községek számára Esztergom még könnyebben megközelíthető, mint Győr — de nem könnyebben, mint Komárom, — mégis egy ujabb vérvesztés lehetősége fenyeget, mint mindazon esetekben, a mikor a szomszédságban egy-egy teljes középiskola kelt életre (Érsekújvár Balassagyarmat.) Ipolyság a vármegye hathatós anyagi segítségével és jelentős erkölcsi támogatásával reáliskola után törekszik; tekintélyes küldöttsége még f. évi január hóban tisztelgett a vall. és közokt. miniszternél, a szokásos ígéret annyival volt biztatóbb, hogy a miniszter a középiskolák kedvezőbb territoriális elhelyezésének szükségét, a gimnáziumok sokasága mellett a reáliskolák gyarapításának célszerűségét kiemelte. A szomszédos nagy vármegye ép oly könnyen juthat Selmecbányái iskolái mellett egy reáliskolához a megye székhelyén, mint a Nézte-nézegette sokáig. Ah meg is van töltve. Ni, tán igy kell kinyitni ... És ezt kell meghúzni . .. Ezt ... ezt. . . Aztán a fejéhez tartotta. Selyem haja hanyagul karikázott a halántékán. A revolver csövével hátracsapta. Aztán a tükörbe nézett. Igy-igy. Jó lesz. És mégegyszer levette halántékáról. Az óra kongott. Egy. Kettő. Három. Négy . . . Tizenkettő. Aztán a szomorú „Loreley" melódia pengett benne busán, félelmesen. „ . . . Ich weiss nicht was soll es bedeuten, Dass ich so traurig bin ..." Kató várt s mintha énekelt volna ő is. Aztán egy merész elhatározással fölemelte a revolvert. Megnézte a tükörben, hogy jó helyen áll-e ? Finom ujjacskájával megnyomta a nyelvet. Egy durranás és Kató a földön, holtan. Piros, bibor leány-vére dagadó patakban dölt ki a kicsi lyukon. Bodrog a kályha mellől egy nagyot vakkantva ugrott fel. Katóhoz szaladt s nyalta a vérét. Mikor már jóllakott vele : egy hosszú félelmeset vonyított és lefeküdt újra előbbi helyére . . . Bécs, március hava.