Esztergom és Vidéke, 1907
1907-03-31 / 25.szám
Feltámadás. Az emberiség két dologgal nem tud tisztába jönni; az élet eredetének lényegével és a halállal. Azt ugyan tudják, miként jön létre az élet szervi jelensége, s azt is, mi okozza ezen jelenségnek megszűnését, de mélyebb rejtekekbe nem tud eljutni, mert annak az erőnek származását, ami egy és ugyanaz, az élet lélek, vagy a lélek életjelenségét nem tudja kifürkészni. Ép úgy tehetetlenül, de nem tanácstalanul áll a szervi élet megszűnésével a lélekélet el, avagy hova távozásával. A kutató emberek egy része, a szervi változatok révén szoros értelemben véve, nem ismer elhalást, ezt csak az egyedekre érti, mit megsemmisülésnek nevez. A másik része az általánosból kivonja az embert, mint a teremtés koronáját, s tagadja lelkének megsemmisülését s azt, az örök élet eszményi körébe vonja és pedig akként, hogy azt oly folyamatba helyezi, amelyben újra egyesülve a már elhagyott szervi alakzattal, a feltámadás gondalatával egyenlíti ki, amit egyébként egy örökélet betetőzésének tart. Szeress . . . Szeress és hagyd a dere álmokat, j£ legszebb atom, hidd et, te vagy magad . . . 9díit ér álmodni olyan csillagot, j£ melynek fénye nekünk- nem ragyog? 9Kil ér repülni bolygó fény után, Sfflteíy két és tűnik szétlök fuvallatán? 9ßiit ér keresni gyöngy kagylót, ka nincs henger, amelynek mélyére tekints? Szeretni tisztán, kiven, igazán, Oly égő s\ivvet, mint még soka tán, Szeretni vágygyal, tü^et, epedőn. Bfogy lángja égjen csonton és vetőn, 3^a elpihen a forró szenvedély j£ szeretem bont rózsás éjt fölém. Szeress tehát amig a pillanat "(oied, s amig szeretkezni szabad. S mig forró keblem kebleden pihen, Sfflíify rabbá tesz a Z or ^ szeretem. S feledve mindent topjuk a valót, S mig gyújtó szikraként repül a csók, J^acagd, nevesd a dőre gyermeket, JQ vágyó szivvel szebb jövőt eped, Sajátságos, hogy a két ellentétes táborban az örökélet alapozatának kifejtésében hiányzik a magasabb eszményi kapocs, mely, egyik a másikat kiegészítené. Mert mig az egyik az ember életjélenségét, a lelket y mint ilyent a szervezet egyik fejlettebb kiegészítő részének tartja csupán, a másik tovább megy és azt oly önálló tényezőnek, erőnek ismeri el, amely a szervezet felbomlásával is megtartja állagának azonosságát. Az elsőnek tartama a lét ösztöne, az utóbbinak az erkölcs és pedig egy természetfölötti hatalmat ismerő erkölcs. E kettő között óriási, hogy úgy mondjam áthidalhatatlan külömbség van! Aki a lélek tartalmával, csodás megjelenítő nyilvánulásával tisztában van, az tisztában van azzal is, hogy az első, t. i. a szervezettel öszszefüggő, vagy jobban mondva egyedül tőle függő ösztönszerüség nem nyújthat önállóságot s bizonyos, a kényszer okozta lemondással azonos gondolatkörben mozogva tengődő életet fedez fel abban, holott az utóbbinál egy felsőbb hatalmat ismerő erkölcs lévén cselekedeteinek S mig álmodik egy más világ felül, J[z ifjúságnak temploma ledül. J/Zomba döntvén az oltárképeket. ^ muttert ejt majd fájó könnyeket, — Oh jer szeress, amig hiv a jelen J[tmodni hajh, ráérünk odalenn. Lévay Sándor. Lázár-bánat. Irta : Drozdy Gyó'zó'. Lenn, a téren a pőre márvány Vénuszszoborra farsangi kedvében heves csókokat szórt az agg Hold. Mintha csak azt susogta volna : ma nekem is szabad. Még nem volt késő. Alig szakadt le a nyugoti égboltról a napsugárból szőtt vérvörös függöny. De azért már sürögtekforogtak a feketeruhás mamákkal és fehér lányokkal megtelt epuipage-ok. S lassan a báltermek megteltek kisütötthaju, parfume-os lányokkal s frakkos urakkal. Lehallaíszott egy bálteremből az uj boston simán sikló dallama. S a pőre Vénusz szobor előtt most ülnek a fogatba Pálmay-ék. A papa, mama, meg két kivágott ruhás, fehér leány. Eligazodnak a szük helyen s a kocsi megindul. S a leányok a kézbentartott legyezővel inteinditó oka, annak következményeiben oly élet kialakulását támasztja, ismeri fel, mely folytatólagos a test egyesülésével. Ez a feltámadásban való hit. Az első, a megsemmisülés sötét tudata, mely apathiává válik, a másik, a remény csillaga, mely irányítja lelkünket a feltámadás eszményi képével. Nagy gondolat ez, melynek valóságát a keresztény tannak megalapítója nemcsak hirdette, de önmagán be is bizonyította. Magának az eseménynek leírása, történeti valóságának bizonyítása ezen ünnepi közlemény keretébe, terjedelménél fogva nem vehető fel. De reá mutatva az elmondottakra, bárki legyen is az, nem zárkózhatik el annak kijelentésétől, hogy emberi természetünkre nézve nemcsak megnyugtatóbb, hanem méltó is, a feltámadásban való hit, ez a fenséges reménység. Erről meggyőződtet bennünket hívőket Jézus, ki legyőzvén a halált, kilépett sírjából és feltámadt dicsőségesen. Feltámadása oly bizonyíték, mely önként ajkainkra adja a hitvallás azon részét: hiszem a testnek feltámadását és az örök életet! getnek az emeleti ablakokból kinéző nővérüknek. — Szervusz szervusz, Kató! — Isten veletek. Jól mulassatok! — Kiált a robogó fogat után Kató. Az befordul a mellékutcába s eltűnik. Kató becsukja az ablakot. Leengedi a függönyt s gondolkodva, a székek karjába fogódzva az asztalhoz támolyog. Mert Kató sánta volt. Mélj T gondolataiból felzavarta a sipító cseléd, ki rikitó piros- és kék ruhában, zsíros hajjal ott állt a nyitott ajtóban. — Kisasszony jöjjön, zárja be az ajtót, mert már én is megyek. Itt már Andris értem. Bál lesz a zsidónál. Mulatni akarok. Jó éjszakát. S eltűnt. Kató maga maradt. Mégse mozdult. Az ajtóra tán nem is gondolt többet. A nagy csendbe csak a nagyingáju falióra kotyogott bele. Sőt minden óra végén automatikusan egy-egy nótát is játszott. A kályha mellett feküdt elnyújtózva, hosszú lélekzeteket véve Bodrog, a nagyszőrű vizsla. A sarokban, a plüss diván mögött magasra nyúltak a Dracaenák és Cordilynék levelei. Az asztalon volt még szemben Katóval a tükör, melyben nővérei az imént fésülködtek. Ott volt nyitva a puA mai nap a feltámadás nagy jelentőségű ünnepe. A keresztény világ reményteljes örömünnepe. Köszöntünk téged nagy nap ! Köszöntünk, mert az az esemény, amelynek emlékére ünneppé rendeltettél, nemcsak Jézus istenségét bizonyítja, hanem a feltámadásban való hit valódiságát is, mely örök életről adott minden időkre tanúságot. Örömünnep ez, a remény örömünnepe, mely hálára és vígságra hiv bennünket. Legyen úgy és zengő alleluja telítse meg a templomok és családok szentélyeit. . Bertalan Vince. A reáliskola fejlesztése. A reáliskola tanári kara azon reményben tette meg ajánlatát a fejlesztendő osztályok díjtalan ellátására, hogy a fokozatosan növekedő államsegély, a már kész osztályok financirozását lehetővé teszi. Ha tehát a kellő államsegély beállítása elmarad, ennek legtermészetesebb következménye csak az lehet, hogy nem nyilhatik meg az V. osztály, mert mig egyrészt ennek költsége a várost terhelné, addig másrészt V. osztályt kezdeni a nyolcosztályúvá leendő teljes kifejlesztés biztosítása nélkül, enyhén der, elhasznált gyufaszálak mellette. S a levegőben ott ringott még az erős ibolya- és rezeda- parfümé keveréke. A lámpa kissé lecsavarva. De lobogott a tüz a kályhában, poklosan, vadul. Kató a tükörbe nézett. Hosszan, sokáig. Sohasem tűntek fel neki oly szépeknek a rózsák, mik ajakán nyíltak, mint most. Nagy, fekete szénszemei sohasem izzottak oly nagy élet lánggal, mint most. S nagy, selyem-haja ugy borult rá, mint királyi palást. ÖnÖn-magának is tetszett. De egészen összerezzent, mikor az óra kilencet kongott s utána vérpezsgetőn eljátszotta a Fauszt-valzert. Eszébe jutott a bál. A szerelem-zsivaj. A lengő párok. A titkos ölelkezések. Nagy szerelem vallomások. Pirulások. S a folyosón lopott csókok. Aztán a menyasszony-élet. Lakodalom. Minden. Minden. És lehajtotta a fejét. Idegesen lóbázta lábait. S nézte, hogy mennyivel rövidebb a jobb lába a másiknál. „Talán nem is olyan sokkal. Még tán táncolni is tudnék". Igy gondolkozott s felált. Próbált egyet-ketőt lejteni. De sehogysem ment neki a tánc. Alig tudott megfordulni. Aztán vissza ült helyére. A tükörbe nézett. S elszégyelte magát . . . Lehajtotta újra fejét. S lóbázta megint lábait. Ott zsongtak a csendben csábító, táncos, báli melódiák . . . s ő szédült.
