Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-24 / 16.szám

Képviselőtestületi files a vá­rosnál. Esztergom város képviselőtestü­lete csütörtökön délelőtt rendes köz­gyűlést tartott. Hogy a képviselők, valamint a hallgatóság részéről az ülés iránt oly nagy volt az érdek­lődés, magyarázatát leli abban, mi­szerént a napirendre fontos ügyek tárgyalása volt kitűzve. ­Ilyen volt a reáliskola államosí­tása, mi a városnak sok más te­kintet mellett, számot tevő anyagi érdeké, de közvetve is, az idegen forgalom révén, elvitázhatatlanul evidens érdeke, hogy az évek hosszú sora óta húzódó kérdés, végre ja­vára megoldassék. Ilyen volt a Szt. István napjá­nak megünneplése a jövőre nézve, ami az idegen forgalom növelése szempontjából Esztergomra ugyan­csak nagy horderejű. Mint kiválóan fontos tárgyát a napirendnek em­iitjük fel a város iparának fejlesz­tése céljából, az állami subvenciók egy részének a városunkban léte­sítendő iparvállalatok részére leendő lekötése iránt a kormányhoz inté­zendő felterjesztés. Az erdei üzem­tervek módosítása, a város erdei jövedelmének fokozásához kívá­natos A barak tábor létesítése nemcsak közvetlenül, de még inkább és fő­leg juttatná jelentékeny jövedelem­hez a várost, ami ha létesülne, par­lagon heverő legelőjének is egy része értékesíthető lenne, mig e réven fokoztatnék legelője többi részének használhatósága. "Hogy a villamos bérleti szerző­désnek a Gans-féle újonnan alakult villamossági részvénytársaságra való átruházása előnyére, avagy hátrá­nyára válik-e a városnak, azt elbí­rálni, az ügy szövevénysége mellett bajos lenne, ezt a jövő fogja meg­mutatni. . . haza a gróf urat! maga pedig lóra ült és feljelentette magát, mert ő lőtte le a gró­fot. Tizenöt esztendőt ült érte, Tamás csak hármat s mikor kiszabadult, visszajött ide, ahol új gazdát talált már akkor s itt ma­radt mind eddig. Az ő elbeszéléseinek és a gyermekkori emlékeimnek a nyomán sok történelmi adatokat áskálok ki a múltból, abból az időből, amikor itt a magyar Alföldön, ahol most virágzó földek s városok állnak földbe leázott nád és sárkunyhóba, csi­gázva, elhagyatva, sötét tudatlanságban élt a mi drága népünk a magyar paraszt. Az a magyar paraszt, aki most sok ab­lakú modern házban lakik és elfogadva a civilizáció áldásos eszközeit, emberi életet él. Nem úgy, mint őseik, akik az Írástudókat, az uri fajtát valami felsőbb lénynek tekintették, aki elébe csak rette­netes nagy alázattal, tisztességtudással járulhattak. Tamás bácsi sokszor elmondogatja ezt, hogy volt abban az időben ezelőtt ötven hatvan esztendővel. Ma már a kanász gyerek is tizennégy éves koráig járja az iskolát és kávét kap reggelire. A régi időben felnőtt iskola nél­kül és soha jobb falat nem volt a szájá­ban. De a magyarok Istene gondoskodott ezekről a mostohákról is, akik szélbe, esőbe ott őrizték a falkát, kopott, kis szűrben egész nap, élelmök éven által ke­nyér és szalonna, kis sovány étel. Öklöm­nyi, krumpli íormájú almákat túrtak ki a Az ülés lefolyását külömben a következőkben adjuk. * Napirend előtt a díszpolgárokká meg­választott minisztereknek átadott díszpol­gári oklevelek átadásáról jelentett a pol­gármester, mit egy huszonnégy tagú küldöttség élén eszközölt. Hangsúlyozva emelte ki, hogy a díszoklevelek pompás foglalata, a magyar iparnak szerzett di­cséretet. Régen nem okozott mélyebb részvétet, folytatta szavait, gyászeset, miként az, mely nemcsak a polgárságnak, a társadalomnak kebelében talált fájda­lomteli viszhangra, de amely a tudomá­nyos világot is gyászba borította s ez dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, volt kórházi és városi főorvos halála. Az el­hunyt érdemeinek méltatása után indítvá­nyozta, hogy emléke, melynek virágait koszorúba fonva helyezte az elhunyt ravatalára, jkvileg örökítessék meg, mi elfogadtatott. Brucsy János felszólalása kapcsán azt indítványozta, hogy az utcák uj elneve­zéséről egy kis tájékoztató füzetet adjon ki a város. Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos válaszában megnyugtatta a felszólalót, hogy már van arról gondoskodva. Bleszl Ferenc a házak uj számozása folytán azt az indítványt terjesztette elő, miszerint tétessék intézkedés, hogy az uj házszámozás folytán a telekkönyvek is azoknak megfelelőleg kijavítassanak. A tanács a teendőkkel megbízatott. Következett a napirend. Olvastatott s tudomásul vétetett a hprimás­nak és a főispánnak a város újévi üdvözlé­sére adott válasza, majd a főispánnak a családjában történt gyászeset alkalmából hozzá intézett részvétiratra adott válasza. Azon bejelentések tudomásulvétele után, mely szerint a szt. Ferenc-rendi zárda Mészáros Kálmán zárdafőnök, özv. Stesz­kál Károlyné, dr. Major Ödön, özv. Huth Miklósné Kottra Károly által kívánják vi­rilisi jogukat gyakorolni, következett Vim­mer Imre, és társainak indítványa a reál­iskola államosítására vonatkozólag. Az indítvány elfogadásával határozatba ment, földből, ami édes, mint a tej, amibe belerakta a Teremtő az almának, geszte­nyének az izét és édességét, s amellett ropog, mint a csicsóka. A jószág meg­találta ezt a földben és feltúrta, a kis ka­násznak is jutott belőle, megosztoztak rajta, az volt minden csemege amihez a kint lakó gyermek úgy tavasz felé jutott. Földi mogyorónak hivták. Volt még egy másik ilyen Istenadta gyümölcse és ennek az elvárvult, elszige­telt népnek, a „sólyom." Tavasszal a Tiszavize hozta valahonnét. A Tisza ki­öntésének a helyén találták, mikor a viz néhány hét múlva visszament a rendes medrébe, nagy mennyiségben szedték fel a helyén ezt a jó ételt. Gesztenye alakú gyümölcs volt ez, ke­mény barna kéreggel, rajta öt kiálló he­gyes tüske. Megfőzték, mint a gesztenyét és valami végtelenül jó, kellemes man­dula izű csemegét nyertek benne. Hol van most már a földi mogyoró, a Tisza árjával jött sólyom ? Nincsen, ke­resték már többször. Kiveszett ez is, mint azok a névtelen hősök, akik segítették felépíteni ezt a mi szép magyar hazánkat. Hol vannak Rádayék, akik kiirtották a magyar Alföld betyár világát ? Az én két szép nagy öregapám, Ráday jobbkezei, sokszor vendégül látott titeket, mikor jár­tátok az Alföld sivatagát. A kis lány, aki szájtátva hallgatta a ti beszélgetéseiteket, aki úgy félt a sok puskáitoktól, emlék­szik ám rátok, ti félistenek! Akik meg­vettétek néhány forintér a szegény tiszta miszerint egy küldöttség fog menni a kultuszminiszterhez, mely kérni fogja a minisztert egy memorandum átnyujtásával, hogy a jelenleg még, csak 4 osztályú reál­iskola állami kezelésbe menjen át, mely kül­döttségnek vezetésére a főispán fog felkél retni. Ezenkívül küldöttség fogja felkérni a hercegprímást, hogy befolyásának teljes súlyával mozdítsa elő illetékes helyen az ügynek a városra kedvező megoldását, majd országgyűlési képviselőink is fel fognak kéretni, hogy befolyásukkal hassa­nak oda, hogy a • város óhaja telje­süljön. Bertalan József reáliskolai h. tanár le­mondásával megüresedett helyre, pályázat kiírásának mellőzésével," Ember József tanárjelölt alkalmaztatott h. tanári minő­ségben. A Szt. István napi ünneplést rendező bizottságnak az 1906. évi ünnep­lés lefolyásárpi szóló jelentésének tu­domásul vétele után kimondotta a kép­viselet, miszerint a jelen évben is megüli Szt. István napját, nemcsak, mert azt ha­zafias cselekedetnek tartja, de mert az első magyar király emlékét épen szülő­városának kötelessége maradandó kultusszá avatni, az ünnepségeket azonban csak két napra tervezi. A város iparának fejlesztése céljából elhatározta a képviselet, hogy felir a miniszterhez, hogy az állami szubvenciók egy bizonyos hányadát, a városunkban létesítendő iparvállalatok részére magának biztosítsa. Kimondotta, hogy az erdei üzemterveket javítás céljából módosítani fogja. Olvastatott ezután az 5-ik hadtest parancsnokságának átirata a strázsahegy táján tervezett barakk-tábor ügyében, mely 370 ezer korona költséggel épülne. Habár a hadtestparancsnokság átiratában foglalt feltételek elég súlyosak, mindamellett a képviselet egy bizottságot küldött ki, melynek feladata lesz a katonai hatósággal tárgyalásokat folytatni, az ügyet előkészí­teni. A villamos üzembérleti szerződésnek a Ganz-féle villamossági részvénytársaságra való átruházása engedélyeztetett. Sajnálattal vette tudomásul a képviselet, hogy a magyar fajta szülők fiait, hogy azokból tudósokat, nemes embereket neveljetek! Pár esztendővel ezelőtt láttam egyet közülük, úr lett, hires ember, de valaki megmondta neki, hogy nem annak a fia, aki fölnevelte, eljött ide hozzánk ahol a családba lenni kell valami írásnak ő róla, volt is. Egy nagy vasláda őrizte, de egy­szer elveszett, hanem azért megmutattunk neki két sírt, ami fölött most diszes már­vány emlék hirdeti, hogy itt járt a fiuk, a nagy úr fiuk, a szegény paraszt fiú, akit pár forintér adott el az apja ezelőtt három évtizeddel. Az én lelkem csak most érti már azt, amiről ti akkor beszéltetek. Vasút, virágzó Magyarország stb. ! Vájjon hány érte meg közületek, hogy tanuja lehet, hogy szeli keresztül kasul a szép magyar Al­földet, a forgalmat, utazást megkönnyítő vasút, amiről ti annyit álmodtatok ? És ahol akkor még nádtenger terült, járhatatlan pocsolyák bűzlöttek, ott most virágzó tanyákat renget a délibáb, s ahol ezelőtt vad bikák bömböltek a nádak rej­telmes világában, most az arató gép búgva töri ki a dús kalászok pirosszemű gyön­gyét, a jó magyar búzát. Az én két szép nagy apáim rég a sirban pihennek, akik ezek közé a névtelen hő­sök közé tartoznak, ők nem láthatták a felépített ragyogó fővárosát ennek az or­szágnak, aminek a felépítésén ők is fára­doztak. Öreg, ősz hajú, szakálú ember is jött néha a többiekkel. Az mindig vas­úton jött, vagyis a gőzösön, 7 esztendős kis lány voltam, jól emlékszem amiről villamos tűzjelző távbeszélő berendezése kivihetetlenné vált és igy elhatározta, hogy a posta és távírda igazgatóságát megke­resi, az éjjeli távbeszélő szolgálat beho­zatala végett. Dóczy Antal felfüggesztése folytán a pénztár ideiglenes vezetésével Frey Vince, mig az'ellenőri teendők ideig­lenes vitelével Bérczy Endre bizattak meg. Ezután különféle jelentések, szám­adások vétettek tudomásul. —n. A főegyházmegyei róm. kath. tanítói egyesületek egyesí­tése és központi bizottságá­nak megalakítása. A főegyházmegye észak és észak­keleti részén erős mozgalom indult meg a felső magyarországi tanítói szövetség létrehozása érdekében. Ezzel a mozgalommal párhu­zamban az esztergomi tanítói kör kebeléből' ismét egy mozgalom in­dult meg, hogy a szövetség eszmé­jén, a 12 egyesületben működő 45 tanítói kört administrativ és erőtel­jesebb munkakifejtés céljából egye­sítse, mint ez más egyházmegyé­ben van. A mozgalom helyes és dicsérendő, mert ha megvalósul, a főegyházmegye tanítóságának hatal­mas keretei lesznek a paedagogiai, a társadalmi, szociológiai és a ta­nitók anyagi érdekeinek megóvását célzó munkálkodásnak. Üdvözöljük a mozgalmat s alább adjuk a fő­egyházmegye minden köréhez inté­zett felhívást, mely igy szóll: Kedves Barátaink ! Pályatársak! Az esztergom kerületi róm. kath. Ta­nítói kör a mult évben tartott kétrendbeli tavaszi és őszi közgyűléséből hozott ha­tározatából kifolyólag fordulunk Hozzá­tok. Nem ismeretlen előttetek, hogy az egyes egyházmegyékben, hol az egyesületi élet virágzik, egy a főpásztor székhelyén per­manenciában működő központi bizottság­gal biró egyesület van szervezve, mely beszélt, a 37-iki pesti árvizet beszélte. A nagy Széchenyi és a többi hazamentő már akkor megálmodták, hogy mégis Pest volna legalkalmasabb, hogy ennek az országnak fővárosa legyen. De az egyenesen képtelen lett volna, a régi görög s török világ girbe görbe utcái alacsony lebujok, piszkos patkány fészkek, a környék óriási szemétdomb. És felfohászkodtak! Mutass nekünk utat te égi jóság, Magyarok Istene, hogy mitévő legyen ez a lelkes, néhány magyar, aki fővárost szeretne csinálni itt a szemét­dombok helyén. A magyarok Istene utat mutatott nem soká, a Duna áradni kezdett, Pest nagy veszedelemben, Isten szavának vették ezt s akkor szövetségre léptek. Jelszó: Ma­gyarország nem volt, hanem lesz ! A Duna vize kimosta a szennyet Pest városából. Építhettek lelkes magyarok! A nagy Veselényi levett kalappal állt a csónakban s úgy járt menteni a vizká­rosultakat. Leesett talán a kalapja ? vagy elfelejtette feltenni ? Melege volt talán ? Nem! A magyar ember levett kalappal imádkozik ! És ahogy ebből a régi házból elnézek, a messzeségben a tiszaparti fűzfák hajlós ágait lengeti felém a szél és a múltban kalandozó lelkem gondolataira rábólintgat­nak, hogy úgy volt, úgy volt, a magya­rok Istene veletek van most is, csak ke­ressétek !

Next

/
Oldalképek
Tartalom