Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-05 / 68.szám

Polgármesterek kongresszusa városunkban. (n.) A rendezett tanácsú városok polgármesterei még a mult évben tartott gyülekezésük alkalmából elhatározták polgármesterünk indítványára és meghívására, miszerint ez évi kongresszusukat városunk falai között tartjak meg szeptember 14—16. napjain. Kiváló megtiszteltetésnek tartjuk és örülünk azon, hogy az ország rendezett tanácsú városainak vezető egyéneit Esztergom falai között üdvözölhetjük és tisztelhetjük, de bármennyire szeretnők is, hogy már akár holnap részesíthetnénk őket szívélyes vendégszeretetünkben, a kongresszus napjára vonatkozólag vállalkoznunk kell az elhalasztás! indítványra. Köztudomású, miszerint szeptember tizenötödikén, tehát ép azon a napon, melyen a kongresszusnak lennie kell, egy országos ünnep íog lezajlani, az Árpád ünnepség, a vérrel szerzett hon alapitójának em lékünnepe. Eltekintve a külsőségektől, az ünnepély fényétől, jelentőségében egy oly ünnepet íog ülni MagyarA trón és az oltár. A szent István napi nemzeti ünnep alkalmából irta és a főszékesegyházban elmondotta: dr. Walter Gyula. A vallásos kegyelet és hazafias tisztelet magasan lángoló érzelmei kiragadnak ma a mindennapi élet nyomasztó légköréből. Felhevítik a lelkeket. Meglágyítják a sziveket. Összeforrasztják a kebleket. Felemelnek lenge szárnyaikon azokra a magaslatokra, amelyeken a hit fénye • az erények ragyogásával vetélkedik. Ezer év távolába röpítenek, ahonnan sz. István, az első apostoli magyar király nemes alakja szelíden, áldást intőleg mosolyog késő unokáira. - Dicső fejedelmeink hosszú sorozatában sok szellemi nagyságot, hatalmas tetterőt, kormányzói bölcseséget, hóditó szivjóságot tisztelünk. A hatalom és fény, a tekintély és dicsőség, az ész és sziv kiváltságosai közül azonban megragadó fenséggel emelkedik ki az első apostoli szent király. Mózes gyanánt tündöklik ragyogó trónjának magaslatán. ország, mely ünnepet, hogy megül hesse, ezer évig kellett szenvednie. Jelentőségében, személyi vonatko zásában egy oly ritka ünnep lesz a pusztaszeri, melyhez hasonlót csak a másik ezredévi nemzedék fog megülni. A nemzetéért aggódó, hazája egén sötétlő felhőket lát. Elbarangol képzeletében a multakon, hogy a jövő küzdelmeihez erőt merítsen. A haza sok száza, sok ezeré fog elzarándokolni arra a helyre, hol elődeink vérrel pecsételték meg, e hon megszerzésének nagy aktusát, hogy erőt merítsen a jövő küz delmeire. Hivatalosan ugyan csak a törvényhatóságok fognak résztvenni az ünnepségen, de szive sugallatát követve, ott lesznek azok a városok is, melyek ép helyzetükön javítani gyűlnek ugyanakkor városaink falai közé. Vagy százötven rendezett taná csú város van, és dacára, hogy mindössze másfél hét választ el már csak a kongresszus napjától, a kongresszuson való megjelenését, eddig nem több, mint husz rendezett tanácsú város polgármestere jelentette be, ezek között pedig van Izrael népének szent törvényhozója, bölcs vezére, nagy jótevője széttörte a bilincseket, amelyek súlyos terhe alatt Ábrahám ivadékai görnyedeztek. Nem rettenve vissza a nehézségektől és viszontagságoktól, kivezette őket Egyptom szolgaságából. Negyven évi vándorlás keserű nélkülözései között az ígéret földjének dúsan termő virányai felé irányította. Nem kevésbbé nevezetesek az apostoli buzgalom és államférfiúi bölcseség azon művei, amelyek emlékei az első apostoli szent király nevéhez fűződnek. Eloszlatta nemzetének egéről a pogányság sötét felhőit. Szétdúlta bálványos oltárait. Eltávolította szomorú emlékeit. Megvetette birodalmában Isten országának alapjait. Felragyogtatta az örök igazságok uralmának hajnalát. Diadalra juttatta Krisztus Urunk szent tanítását. Mélyre tekintő bölcseségével és politikai éleslátásával megalapította a, szabadságát zavartalanul élvező, független királyságot. Szervezte a magyar nemzeti államot. Megótalmazta népét .azon hűbéri alárendeltség veszélye ellen, amellyel egyrészről a • keleti császárság, másrészről: Nagy Károly óriási birodalma fenyegette. Századokra szóló alkotásainak munkatársául a;kath. egyházat választotta. Fenmaradásunk szilárd támaszául létrehozta az egyház és az állam bensősé-. olyan is, aki helyettesitteti magát ami félremagyarázhatatlanjele annak hogy a rendezett tanácsú városok vezetői, lehet egyéni hazafiságból de lehet, hogy hivatalos kiküldetés ben a hazaszerző emlékének fog nak kegyelettel áldozni a puszta szeri ünnepélyen való megjelené sükkel. Vártunk, mivel hittük, hogy a kezdeményezés jogával vendégeink fognak élni a kongresszus elhalasz tására vonatkozólag, de mivel ez a mai napig sem történt meg, midőn pedig már közeledünk a naphoz, mi, a vendéglátók vagyunk kénytelenek a kongresszus elhalasztása nak indítványát megpendíteni, bár ez kényes helyzetbe hoz bennünket Mi ugyhisszük, hogy habár a rendezett tanácsú városok, mint ilyenek hivatalosan az ünnepségen képviselve nem lesznek, nem fog azonban közöttük egy sem akadni, mely a törvényhatóság kiküldött képviseletében részt venni nem fog és igy félünk, hogy az a kétes bizonytalanság és a szélforgácsolás, mig egyrészt homályosítani fogja az or szagos ünnep fényét, addig másrészt a kongresszus látogatottságának rovására fog esni, amely aggodalmunk ges viszonyát, szoros kapcsolatát, vállvetett munkásságát. A keresztény tanaival oly hatalom jelei tűntek fel a társadalom mezején, amely egészen uj tényezőket állított az emberiség magasabb érdekeinek szolgálatába. A hit és erény hirdetése által varázsos erőt lövelt a zavar elemeitől áthatott társadalom szervezetébe. Megmentette a feloszlás veszélyeitől. Megszabadította a pogány életnézetek romboló hatásától. Gátakat emelt a fejedelmi hatalom önkényes gyakorlása köré. Megszüntette a zsarnokságot és elnyomatást, amely elviselhetetlen súllyal nehezedett a népek vállaira. Felállította a tekintély és tisztelet nagy elveit, amelyek az alattvalók engedelmességét és hűségét biztosították. Magasztos erkölcsi törvényeket hirdetett, amelyek gyöngédebb érzelmeket oltottak a sivár keblekbe. Lecsillapították a szenvedélyeket, amelyek a lelkeket izgatták. Megfékezték a gonoszságokat, amelyek elhatalmasodtak a szivekben. Igazságainak fényes sugarai mindazáltal nehezen hatolhattak be azoknak a tévedéseknek örvényeibe, amelyekbe az emberiséget a tudatlanság és romlottság sodorta. Az anyagiasság és gyönyörhajháalaposságát az eddigi jelentkezések látszanak megerősíteni. Bárha az idő már rövid, de nincs még késő. Kettős célt szolgálna a kongresszus rendezősége, ha azt pár nappal elhalasztaná. Szolgálatára lenne a hazafias ünnepnek, de szolgálatot tenne a rendezett tanácsú városoknak, melyeknek inkább áll érdekében, hogy sérelmei orvoslásánál egy testté tömörülve, számbelileg minél impozánsabban lépjenek íel. Felhívás a pusztaszeri sikon álló millenáris emlékmű előtt f. évi szeptember hó 15-én (vasárnap) d. e. 9 órakor tar tandó Országos Árpád Ünnepre. Magyar Hazánk Polgárai! Ezer esztendő telt el azóta, hogy elhalt honszerző Árpád fejedelem, aki hadával és népével az ázsiai őshazából e tájakra beérkezett. Aki sátrát a szeri pusztán felütötte s pihenőt rendelvén a hadak nagy utja után, vezértársaival es népe nagyjaival, törvényeket szerze nemzetének ; megújította az Etelközön kötött vérszerződést, hogy ezen az szat ama dísztelen romjai között, amelyek a földet elborították, alig volt egy talpalattnyi tér, amelyen tanainak magvai felvirágozhattak volna. Jelentőségüket csak egyes fönkelt gondolkozású fejedelmek méltatták figyelemre. Térfoglalásuk útjait egyedül mélyebb belátású uralkodók egyengették. Hódításaik előmozdítása körül csak nemesebb érzésű hatalmasok buzgólkodtak. A Nagy Konstantinok, a Jusztiniánok, a Nagy Károlyok soraihoz csatlakozott sz. István is, hazánk első apostoli királya, a kiben teljesen megvalósultak a könyvek könyvének szavai; „Mivel szerette az Isten nemzetét és megakarta tartani mindörökké, azért választotta őt királyává." Nemes lelkének eszményies gondolkozását nem elégítették ki, nem nyugtatták meg alattvalóinak harcias tulajdonai, vitézi hajlamai, bajnoki erényei. Komolyabb életnézetek, magasztosabb törekvések ösvényeire óhajtotta vezérelni nemzetét. A hit lényével akarta felvilágosítani az elméket. Az erények szeretetével termékenyíteni a sziveket. A békés és hasznos munkásság vágyával telíteni a kebleket. Annak a zászlónak harcosává törekedett ennélfogva felavatni alattvalóit, amely az üdvösség munkálására lelkesít. Azzal a fegyverzettel vértezni, amely a szenvedé-