Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-09 / 45.szám

Esztergom, jun. 8. A hazaszeretet lángoló érzései honolnak szivünkben, midőn a király felkent személyével foglalkozunk. Dicsőségesen uralkodó I. Ferenc József ő felségének magyar királlyá történt koronázásának negyvenedik évfordulóját ünnepeljük. Szenvedett a nemzet, megjárta a kálvária útjait, majd hogy a történelmi mulandóság nem kisérte megpróbáltatásával keserves napjait. A magyarok Istene, aki a hadak útjában az egész világot betölti, gondviselésében áldásaival, azonban nem hagyta el keletről rajzó nemzetét. Bölcsről gondoskodott, ki Árpád vérének egyik leányága nevét viselő nagyasszony jóságos támogatásával a borút derűre változtatta, hogy felkent királya legyen a nemzetnek s nem cézári birtoklója a magyar trónnak, akit mint ilyent, amig a világ és a nemzet fennáll, soha el nem ismerhet a magyar trónján jogos birtokosul. „Esztergom és Vidéke" tárcája Kérdések. ji\a éjbe vés% majd egyszer a kacaj, S a vig akkordnak itt les% majd a vége j§alál ül majd a dalos ajkakon, €fjös^-e majd a temelésre ? j^a műiden ös^i ro\sa Halva les%, 3 (Öe mindenkit a gyilkos végei látod, € svédbe jut-e majd a szeretőd? 3£o%o[ neki jehér virágot? S ka jös%, s ka testnek s%ép virágaid, ^fogod-e mitten, titkon rejteni j£ kebledben másnak szerelmét ? <S jogs^ értem könnyet ejteni? J^tán, ka minden újra elsimul, <?s uj tavas^ a siron uj rügyet íiajt jj^a sok-sok év egymás után lefut, . 2igye hogy eljtlejls\ majd? Pártos Zoltán. A magyar nemzet, nemzeti tartalmának kifejezését a királyság fenséges eszméjének megtestesülésében találja. Szent István királynak évezredekre ható látnoki bölcseségére vall mindenkor, hogy a magyar alkotmányt a királyság szervezetére alapította és annak symbolumával, mint- a hatalom kifejezőjével, Krisztus helytartójától nyert koronával koronáztatta meg magát. Ez időtői fogva bárki lett legyen is *a magyar trónon, ha a magyar szent korona nem díszítette homlokát, idegen volt a nemzet előtt és a szeretet helyett a gyanúsítás kisérte. A Bölcs egyengette, a Nagyaszszony elősegítette a szeretet útját, s most negyven éve verőfényes napon szemkápráztató pompával a nemzet és a szeretet örömujongása között felkenetett és királlyá koronáztatott a Habsburgok magyar trónvárományosa: I. Ferenc József. Negyven év, majd egy emberöltő ! Ezen idő alatt majd, hogy mind ki nem dűltek azok a hősök, azok az alkotók, a nemzet azon, a szabad királyság igaz véréből való oszlopai, kik vérüket, tudásukat áldozták a haza oltárára, hogy meg&z én allegóriám. — Dalok, melódia nélkül. — A fantáziám soha meg nem mászott, szűz csúcsú gondolat-hegyeken kalandozik. A nyári ég mész-fehér. A napszinét nem tudom kitalálni. Sugaraiban benn tivornyázik minden szinficsur. Leghangosabbak a dáridóban a kék-, vörös-, sárga-, és a fehér testű, sugár-legények. Ide tolakodnak a szemem üvegére : Tam-tam : három a tánc. Majd betörik a szemem csillogó sarkantyúikkal. Hess, hess, sugár legények, dáridózzatok másnak a szemén. Behunyom a szempillámáf. Jaj: mit látok a sötétben? Pipacs rétet. A pállott melegben, ha megzizzen a szél össze-nyüzsognek. Süm-süm: tanakodnak pipacs-nyelven. Ott egy ószinű, lomposrongyos, koldus állású pipacs dáma. Ostoba-kacéran vigyorog egy parázna lepke felé. Vén összeaszott szájával kiabál utánna: szép hidalgó, gyöngy Don Juan, lebbenj erre. Még meleg az ajkam és a csókom forró. Jöjj. Jöjj. — Menj te vén szatyor. Majd küldök hozzád egy halál-lepkét. A.z ölelgessen. S tovább rebbent a Lepke. mentsék az alapozatot, mely egyedüli fentartója az elszigetelt faj nemzeti létének. Túlvilági álom borult a királyi vérből származott védő angyalra, a sors kíméletlen keze által magára hagyván az agg kornak induló királyt, ki most is bizalmát az ősi erényekbe helyezve, galambfehéren hazafiúi érzelmeink központját képezi. Hunniának oltárain öröm tüzek gyúlnak fel: örvendezz Pannónia ! A magyarok hagyományos szeretete, királyhűsége a trónhoz járul, mert a trón azonos velünk magyarokkal. Áldást kérünk a magyarok Istenétől, e földi Hadurunkra, kinek homlokát az ő kegyelméből immár negyven év óta legdrágább kincsünk, állami létünk egyedüli biztositéka, a szent korona övezi. Buzgó imánkat lovagias erényeink, akaratunk és erős fogadásunk kiséri. Ezekkel vértezve magyar nemzeti büszkeségünk tudatában üdvözöljük a Királyt. Erényeink legszebbike a királyhűség. Akaratunk: az örök nemzeti lét. Erős fogadásunk: a kitartás és áldozatkészség ősi alkotmányos intézményeink megvédésére. Ezek a ^magyarnak legragyogóbb Rengett, hullámzott, hajlogott az inkarnát, bűn-szinű pipacs-rét. Smaragdzöld, rojtos levelei átölelgették a kacérlengésű, büszkederekú hajadonokat. Nagy mámor áporgott a vörösszemű lányok lángszemében. S a bársonyos szárnyú lepke-dalia ott ólálkodik fölöttük. Psütt pózba vágta magát egy őszülő bógáncs-aggastyán derekán s gusztálta szögletes szemeivel a skarlát szoknyás népet. Bűnös sóhajok szálltak a napfelé a sugarak szárnyán.. . ... és gyönyörködött bennük a lepke. A fiatal Tavasz virágtüdején nagy lélegzeteket vett. Dagadt a keble az illatfelhős légtől. S a pipacsok mind-mind nászra vágytak. Sóvárogtak: csak egy himpor pottyanna rám e szűz Lepke szárnyairól. Tudom, a csókját nem nékünk tartogatja. Fehér liliomok, selyemben járó rózsák, kackiás orgonák várnak arra. A mi ruhánk csak bécsi rongyszinű s ott találtuk az árok parton. Hát nem tetszünk senkinek. Talán csak a szép, fenséges, nagylángu, édes Nap szeret bennünket. A Nap örült a bóknak. Kacagott-kacagott. Forró lángajkán heves csókokat szórt le vörös lányaira . . . .. . . és azok buja kéjjel hajtogatták le fejeiket. A Lepke szállt tovább. Szárnyaival halkincsei s e kincsekkel járulunk a trónhoz ezredéves történeti multunk, reményeink kiapadhatatlan forrásától erőt merítve, acélozottan a jövőre, üdvözölni I. Ferenc József ő csász. és kir. felségét, szivünkből hangoztatva: Éljen a Király! Es most idézzük a magyar költőkirály szavait, aki igy adja ajkainkra imázó érzelmeinket: Isten segíts ! Királyok Istene ! Emeld fel hozzád a király szivét, Értelme légyen, mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét. Hogy a számban milliók felett van, Legyen dicsőbb, erényben hatalomban. Bertalan Vince. A gyermek védelme gümőkór ellen. IV. Hasznos intézmény az u. n. városi, vagy félkolonia (Ferienmilchkuren, Stadtkolonien, Milchstationen, Halbkolonien), mely a szünidő alatt a gyermekeket reggeltől estig a város környékén helyezi el s kellő táplálékról és fürdőről is gondoskodik. Ez intézmény eredménye a szünidei gyermektelepéit nem éri fel, de nem megvetendő, mert alkalmat nyújt olyan gyermekeknek a nevelésére, kiket szüleik huzamosabb időre nem engednek el a szülei háztól. Érdekes a New-Yorki „Flokan zsongó nótát trillázott virágainak a légzongoráján. Pók szemeivel kacéran végigbámulta a kéjsóvárgó virágleikeket. Mint a szerelemre vágyó ifjú a zárda száz növendékét. De nem tetszett neki a pipacs-rét. Hiába csalogatták őt. „Nem kelletek nekem. Az én csábjaim nem piszkítom össze a ti bécsi-rongy ruhátokkal. A ti ajkatokon sárgit az ut pora. Pfuj!" És az undor áthullámzott testén, mint ha követ dobunk a tükrös tóba és arcán feltörnek a tarajos vizráncok. Aztán leszállt egy bodzakóróra. A nap heve vad illatokat olvasztott ki a kóró zsiros testéből. És ő kábult. Szárnyvitorláit selymes hátára teritette. S behunyta szemeit. Hogy ne lássa azt a rétet, mely égő, skarlát színével, buta illatával sóvárogva nézte őt, mint a Bűn. A nagy karaván: az Est, felhőponyvákból vérvörös sátort ütött a végtelen, kék mezőre. S épen bebujt a sátor ajtaján, hogy ne lássák. A lepke felnyitotta szemeit. A szerelmes, csókos, halk alkonyban uj melódiákat zengett fülébe a pipacs-kórus. Csodás volt, mint az alvó szűz ablaka előtt a holdas éji szerenád. S ekkor rátekintett egy meghúzódó pipacs-lányra. A szine uj volt : merész, égő mint a láng. Kívánatos, mint az álom.