Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-25 / 24.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: D?. Píokopp ßijula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-nica 485. szám. ======== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Megyénk állattenyésztése. Esztergom, márc. 22. Országos jelenség az állattenyész­tés pangása, ami alól megyénk sem tudta magát emantipálni. Okait kutatva, az általános elszegénye­dést és a rossz termésviszonyo­kat hozhatjuk fel. A gazdák, hogy pénzhez jussanak, kénytelenek jó­szágukon, sokszor potom áron túl­adni, mig újnak beszerzése, pénz hiányában nagy bajokkal, nehézsé­gekkel jár. Ezen bajok, nehézségek elhárí­tását tűzték ki feladatul az ország gazdasági egyesületei, közöttük a mienk. Gazdasági egyesületünk, köztu­domású, miszerint oly vagyonnal, anyagi forrásokkal, melyekkel cél­jának megfelelő működést lejt­hetne ki, nem rendelkezik, aminek egyik fő oka, hogy hasznos mű­ködése nem érlelődött még meg a köztudatban. Anyagi viszonyai sze­rények, s igy többet, mint amit tesz, nem tehet, de, hogy azt is meg tudja tenni, a mit tesz, az vezető­sége dicséretes ügybuzgóságának köszönhető. Megyénk állattenyésztésének fel­Ne sírjatok . . . Ne sírjatok, ti kik búcsúztok: Csupán a válás perce oly nehéz, A köny, a fájdalom már nemsokára A feledés sűrű ködébe vész. A szép órákat foszlányokra tépik •S tovaragadják gyors napok, hetek, S ha olykor feltűnik egy édes emlék, Hiába nyul utána kezetek. A multat vissza nem koldulhatjátok, Meddő tusába kezd az akarat, S a dőreségteken kacagni fogtok, .Látván, hogy már a mult csak mult marad. Király Gizy. régi mesterség. i. A tengerparton két ifjú járkált karon­fogva. Az egyik költő volt, a másik gabo­nakereskedő. Ha mind a kettő költő, vagy mind a kettő gabonakereskedő, nem is sétálnak karonfogva. Vagy ha úgy sétál­nak is, azon igyekeznek, hogy az egyik jhogyan boszantsa, vagy hogyan csapja lendítését régebben tűzte már ki megvalósítandó feladata tárgyává, mi, hogy a várt eredményre nem vezetett, hibáján kivül történt, mert tervei az áldatlan politikai harcok szülte visszás helyzeten szenvedtek hajótörést. Önerejére hagyatva kezdette meg nevezett egyesületünk az állatte­nyésztés fellendítését olyképen, hogy közvetítésével elég jutányos áron és méltányos fizetési feltételek mel­lett és kamatra, több évi törlesz­tésre jó minőségű állatokat juttat a gazdáknak. E téreni hasznos működésének első jelét a napokban adta, midőn negyvenegy darab gyönyörű szép üszőt osztott szét magyar- és né­metszölgyéni gazdáknak egy kis házi ünnepség keretében. Az első lépést csakhamar követni fogja a többi is, mert folyton szaporodik azon gazdák száma, kik hasonló kérelemmel fordulnak az egyesü­lethez. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn gazdasági egyesületünk hasz­nos mozgalmával e helyütt fog­lalkozunk. Legyen önzetlen fárado­zásuk jutalma: megyénk állatte­nyésztésének felvirágzása. n. be minél jobban a másikat. Igy azonban mulattatták egymást. Jókedvű nevetésü­ket el-elkapta a szél, mely gyöngéden fod­rozta a hullámokat s szétzilálta az égen a felhőket, úgy, hogy gyönyörűen kisü­tött a kellemes, enyhe téli nap. A téli verőfényben sütkérezve, egy kö­vér úr jött velük szemben. Igen lassan ballagott, látszott, hogy nehezére esik minden lépés. Csaktíamar ki is fáradt és lihegve telepedett le egy lócára. Szolga jött utánna, aki gondosan bebugyolálta a' térdeit a vörös csikós, sárga takaróba. Az úr szivarra is gyújtott, de azt is hamaro­san eldobta. Végtelen unalom, fanyarság, elégedetlenség ült az arcán. Pedig körü­lötte' legszebben virultak a babérligetek. A legvígabb keringő hangjai csattogtak ide a zenekar pavillonjából s a legdivato­sabb ruhájú, legpompásabb asszonyok raj­zottak előtte a nyüzsgő tengerparti séta­úton. A két fiatal ember tisztes távolban a kőkorláthoz támaszkodott, amelyben nagy buzgalommal törekedett átcsapni egy-egy merészebb hullám. Ugy nézték az öreget, a kedvetlenség élő szobrát itt a zajos, szines életvidorság közepette. Az egyik, a költő, megszólalt: — No, végre az eszembe jutott, miért tűnik föl előttem ennek az úrnak az arca oly ismerősnek. A kath. tanítói árvabáz. Budapest, márc. 23. A kath. tanítói árvaház felállítá­sára kiküldött bizottság dr. Walter Gyula praelátus-kanonok elnöklete alatt folyó hó 21-én Budapesten a középponti papneveldében ülést tar­tott, amelyen Stark Gyula alelnök, nagyváradi igazgató-tanító, továbbá Döbrössy Alajos pécsi kanonok, pécs­egyházmegyei főtanfelügyelő, Bobory János monori főtanitó és Bertalan Vince kép. tanár^ mint a bizottság tagjai és Fekete Árpád, mint a Se­gélyalap titkára vettek részt. Elnök felolvastatván a mult évi novemberi ülés jegyzőkönyvét, több jelentést terjesztett elő. Tudatta, hogy a mult tanácskozás határozataihoz képest elkészítette azokat a fel­hívásokat és kérelmeket, amelyek­ben adományokért fordul a nagy­közönséghez. Jelentette Esztergom város áldozatkészségét, amelyet in­gyenes telek felajánlása által tanú­sított. Tudatta, hogy Hauszmann Alajos műegyetemi tanár díjtalanul elvállalta a tervek készítését. Elő­adta, hogy edigelé már több ado­mány is érkezett. Nevezetesen: az esztergomi főkáptalan 4000* a nyitrai káptalan . . 50* Gr. Hunyady Lászlóné, Csáky Sarolta Bpest. 20* — k. — Miért? — El sem hinném, ha nem tudnám bi­zonyosan. Pedig hát valamikor ugyan so­kat kiabáltam a nagyságos úrra : „Hé, pin­cér, még egy fröcscsöt!" — Ne mond! — Ott futkározott egy kis budai korcs­mában, hóna alatt az asztal kendővel. A történeti igazságnak tartozom azzal a ki­jelentéssel, hogy az asztalkendő nem is volt valami tiszta. De ezt megbocsátottuk a kis korcsmának, amely különben roppant ba­rátságos fészek volt. Sokan jártunk oda iró emberek, ha egy kicsit vidékre akar­tunk menni. Mert hiszen tudjuk, hogy Buda már vidék. — Hát aztán, hogy vitte föl ennyire Isten a dolgát ? — Tudom is én. Én bizony nem kisértem figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy a gazdája később meghalt s ő fe­leségül vette az özvegyét. Azután egymás­után annyi házat rakott Pesten, hogy én még tán légvárat se építettem any­nyit ... E pillanatban két karcsú, prémes boás hölgy tünt föl az ifjak előtt. Nem filozo­fáltak tovább a szerencse forgandóságán, hanem nyomban, utánna eredtek a két andalúziai szemű tünemények és a gabo­nakereskedő éppen olyan hévvel, sőt ha­tározottan ügyesebben kezdett udvarolni Jung János püspök Vác 20*—k. Bertalanfy Gyula kano­nok Szombathely . . 100*— „ Glück Frigyes lovag Bp. 100"—„ Virter Lajos nagyprépost Vác ...... 20-— „ Mladoniczky Ignácz ka­nonok Győr. ... 20*—„ Móhl Antal kanonok Győr 20'— „ Schlegel Péter „ „ 20*— Dr. Rada István kano­nok Veszprém . . . 20*— „ Dr. Kereszty Viktor ka­nonok Pozsony . . 10-— „ Weisz Ferenc kanonok Nagyszombat . . , 10'— „ Kir. törvényszék Ipolyság 2*50 „ Neruda Nándor Budapest 5-— „ Singer és Woltner „ 15*—„ Hariss Zeilinger „ 20'— „ Földrajzi Intézet Rész­vénytársaság Budapest 20*— „ A bizottság tudomásul véve e ke­gyes adományokat, hálás köszöne­tét jegyzőkönyvbe foglalta és elha­tározta, hogy minden adakozónak külön-külön is köszönő levelet küld. Ezek után megállapította a bizott­ság a Püspöki Kar tagjaihoz inté­zendő folyamodvány végleges szö­vegét. Meghallgatta az ő Felségé­hez és a főhercegekhez szóló kér­vényeket. Miután a vallás- és köz­oktatásügyi Miniszter déli 12 órára tűzte ki a bizottság fogadását, a tanácskozás féltizenkettőkor befejez­tetett. Mielőtt azonban a Miniszter­a maga ideáljának, mint a hivatásszerű trubadúr. Ott hagyták a ritkuló hajú öreg urat, aki mogorván nézett a térdére csa­vart plédre. Talán arra gondolt, hogy mi­kor pincér volt, bezeg jobban bírta a lá­bait, mint most . . . II. Az előkelő úr, aki után szolga hozta a finom, gyapjas takarót, valóban a „Há­rom hársfa" pincére volt hajdanában. Hű­ségesen kiszolgálta a vendégeket s még hűségesebben szolgált az ő piros-pozsgás ténsasszonyának. Tovább kellett ezért az asszonyért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán leányáért. De kitartott mellette tán­toríthatatlanul, pedig a megtakarított pén zéből módja lett volna önálló üzletet is nyitnia. S Isten látja a lelkét, nem is az­zal a számítással cselekedte ezt, hogy a „Három hársfa" göthösködő, vén gazdáját majd csak elszólítja az Úr az árnyékvilág­ból s akkor ő veszi át a kívánatos örök­séget : a még mindig helyre menyecskét és a virágzó vendéglőt. Vannak még ön­zetlen, nagy szerelmek a világon, ami­lyenekről nem zengenek a költők, akik nem tartják poétikus tárgynak a pincér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett, aminek a történe­lem logikája szerint be kellett következnie. S ekkoron Gyuszi a szabad levegőben me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom