Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-01 / 17.szám

Esztergom, 190b. XXVIII. évfolyam 17. szám. Csütörtök, március 1. ESZTERGOM es VIDÉKE r _ r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyíltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A párkányi székhelykérdés. Párkány, február 26. Amióta az igazságügyi kormány kiküldötte az elmúlt hét íolyamán tartott értekezleten ismertette meg bízója rideg álláspontját, mely ab ban csúcsosodik ki, hogy vagy épit Párkány helyiséget a saját erejéből a járásbíróságnak, mit a kormány bérbe vesz, vagy marad a bíróság a mostani helyén, Muzslán; saját­szerű, hogy az a nagy hév, kedv, mellyel mindenáron áthelyezni igye­keztek a székhelyet, egyszerre s úgy megcsappant, hogy még csak a kölcsönös közeledésre sem gon­dolnak a kérdés sorsának intézői, hanem ugyancsak ridegen megsza­kítanak minden további tárgyalást. És elég helytelenül! Ha valaha, most kellene megragadnia Párkánynak az alkalmat, mit elég megfontolatlanul meg nem tesz, mert a székhely Kér­dés javára soha többé eldőlni nem íog, ha most az alkalmat elsza­lasztja. Az igazságügyi kormány a muzs­lai viszonyok folytán most oly. hely­zetben van,hogy készséggel sanálná a muzslai állapotokat az áthelyezéssel, amit azonban más időkben és kö­„Esztergom és Vidéke" tárcája. rülmények között, Párkánynak bár­mily áldozatkészsége folytán sem tenne meg, mert igazságügyi köz érdekek azt absolute nem javasol­ják. Ismeretes igazságügyi politika, hogy a járásbíróságok telekkönyvi hatósággal sorban fel fognak ruház­tatni, igy a muzslai is, mi ha bekövetkezik, annak árát csakis Pár­kány adja meg, mert a túlsó járási forgalom előnyeit, igazában Pár­kány élvezi, nagyon másodlagos sorban Esztergom. Párkány jövő fejlődésére a telek­könyv elvitele életkérdés, mert ha a telekkönyv Muzslára fog átvitetni, egymásután fogják egymást követni, az adóhivatal decentralisátiója, mint az hajdan volt, pénzintézeti fiókok­nak, esetleg ujaknak keletkezése Muzslán, s ha mindez bekövetke­zik, nincs az az optimista, ki ne látná, hogy Párkány visszafejlődését togja az előidézni, a muzslai köz­pont javára. Az, ki számítani tud, kinek van­nak élettapasztalatai, könnyen meg­csinálhatja a kalkulust, szembe állítva azt a forgalmat, növekedést, melyet a járásbíróságnak és főszol­gabiróságnak, mint karöltve járó A tánc. Betelt im a programm, elhangzik a taps : Halk susogás kél, zsong a terem;* Átlép a cigány vig, fürge zenébe, Lánynak s a legénynek pezsdül a vére . . . Jer violám, jer táncba velem ! Nézd, nézd a szemek mind rád mosolyognak, Járd kecsesen a friss ütemet, Minden a lényed bámulja, csodálja: — Oh, fönn az egekben volna-e párja ! Szivem, a lelkem, oh be szeret. Szép vagy, amidőn a szemembe tekintesz . . . Arcod, az ajkad ugy megigéz : .Ah, mennyi gyönyör, csáb mozdulatodban, Vágy, inger a lengő röpke íodorban, — Tombol a sziv, megbomlik az ész ! Nincs, nincsen a földön párod violám, Isten remeke, az vagy te nekem! « Ég csillagait hintette reád; Föld a virágait és lég a dalát Rádszórta a fényét mind, remeken. 'Felejtve az élet, bú, gond, a keserv, Hévvel ölel, von át a karom; Mintha e percben a mennybe repülnék, Oly édes a tánc . . . egy pillanat üdvét lÉlni; örökre igy akarom . . . Tuba Károly. Erős fogadás. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája. — Amint kiért a szivar füsttől terhes leve­gőjű szobából, támolyogva, öntudatlanul lépkedett végig a város főterén és bár ott volt a lakása, ment-ment tovább, ki a fo­lyammenti sétányra. A májuséji hüs szellő, a körülötte ezüst­fényben uszó holdvilágos tájék, az or­gonavirág édes illata lassanként magához téritették. Leült egy padra, lehunyta szempilláit és mozdulatlanságba merült. Meddig ül­hetett igy? Talán addig, amíg feje felett dalba nem kezdett egy csalogány és bű­vös, bájos énekével megzavarta az ál­modozót. — Eh! Te szegény madárka, nekem nagyon hiába énekelsz . . . Soha se fá­radjál, hiszen az olyan koldusnak, ami­lyen én lettem, nem szabad álmodozni többé . . . Mit is tettem, mivé is lettem? — Pár órával ezelőtt irigyelt gavallér, becsületbiró, kapós udvarló, kalandhős, jó pajtás, kedves fiú ... és most ? Föl­dönfutó. A fülemüle tovább is énekelt. A fiatal ember pedig felkelt a padról és vontatott lépésekkel ballagott hazafelé. két intézménynek áthozatala terem­tene azzal a forgalom csökkenéssel, melyet a telekkönyvnek Muzs -Iára vitele és ott egy uj központ nak teremtése eredményezne. Ez nagyon megfontolandó, bár a meg fontolásra sok idő nincs, mert a kérdés megoldása égető. Párkány sorsának intéző a leg­közelebbi időben lesznek azon hely­zetben, hogy e kérdésben a végle­ges döntés felett határozzanak. Hozzájuk intézem szavam, vegyék fontolóra a kérdést lelkiismeretesen, a közérdek szempontjából, s ne csak a jelenre, de a jövőre is tekintse­nek, ne riadjanak vissza attól a pillanatnyi és közvetlen anyagi ál­dozattól, mely bár közvetve, de nagy és állandó anyagi előnyöket biztosit. Párkányi. Küzdelem az alkohol ellen. Az alkohol ellen folytatott küz­delem nem újság. Mióta pálinkát isznak a szegény emberek, gyakran indult meg a mozgalom a társada­lom jobbjai közt az alkokol ellen. De hasztalan volt eddigelé minden mozgalom és küzdelem. Minél in­kább hirdették az alkohol romboló Hallottátok mi történt tegnap a kaszi­nóban ? Irtózatos ! Verőczey Laci minde­nét elvesztette a kártyán, még adós is maradt. A verőczei dominiumba beleül Szenterzsébethy Géza, a gyönyörű va­daskertben nem rendeznek többé há­rom vármegyére szóló tündérestéket, szóval Laci, a mindig fess, a belebolon­dulásig szép Laci letört. Igy beszélt az egész város, mialatt Verőczey Laci az annyiszor hangos legénylakásában aludt. A letört gavallérhoz a déli órákban egy levél érkezett Szenterzsébethi Gézától. Az inas bevitte és átadta mély álmából éb­redező gazdájának. Verőczey lomha egykedvűséggel nyi­totta fel a borítékot és a levél elolvasása után boszankodva kiálltott fel; — Ah! A nyomorult mily hamar akar kéjelegni vergődésem fetett! De nem, erős leszek s mi fő, teljesen higgadt és büszke. Még ma jogom van büszkének lenni, holnap már ki tudja, hogy lesz ? — Azután vá­laszolt a levélre, hogy Szenterzsébethyt a lakásán várja. Nemsokára meg is érkezett Szenterzsé­bethy s miután Verőczeyt igen melegen üdvözölte, egész otthonosan lehevere­dett a medvebőrős kerevetre s beszélni kezdett. — Tudod-e miért jöttem hozzád Laci ?! '—- Tudom ... válaszolt Verőczey fa­hatását, annál inkább elharapódzott a pálinka-iszákosság s ma már ott tartunk, hogy Magyarországon éven­te százak és ezrek pusztulnak el anyagilag és erkölcsileg az iszá­kosság folytán. Mi okozza első sorban azt, hogy az iszákosság terjed ? Az, hogy pá­linka van és van mindenütt. Na­gyon elmaradt rongyos kis község­nek kell lennie annak, ahol három­nál kevesebb pálinkamérés van. Át­lag azonban nyolc pálinkamérés van a magyarországi falvakban. A pálinka tehát egyike a legkönyeb­ben hozzáférhető közszükségleti cikknek. Az államnak és község­nek egyaránt hasznára van a pá­linkamérés, mert hisz horribilis a fogyasztási adó jövedelme. Micsoda felfordulást akozna a budgetekben, ha az a jövedelem egyszerre elmarad­na ! Az állam tartja tehát kezében az alkohol kérdés megoldásának legna­gyobb kulcsát, de ezt a kulcsot egy­hamar nem fogja kiadni a kezéből. Csak az állam tudná e bajt gyöke­resen orvosolni, ha lemondani tud­na a fogyasztási adó millióiról s a szeszes italok s különösen a pálin­ka árulását megnehezítené. Már pedig erről a gyökeres or­voslásról egyelőre szó sincs. Hasztalanul főzik ki a szép el­méleteket a tudósok és emberbará­tok : a mig a pálinkát poharakban árulni fogják, inni is fogják. gyos mosolylyal, — azért jöttél, hogy rendbehozzad velem a tegnapi ügyet, amely természetesen az utolsó tét után üzletté vált. — Szenterzsébethy, mint sebzett vad ugrott fel a kerevetről. — Mit mondot­tál? Te engem bántalmazni akarsz. Mi­vel érdemeltem én ezt? Kártyáztunk tisz­tességes uri emberek módjára, a sze­rencse nekem kedvezett, de megfordítva is lehetett volna és te vagy a nyertes. Hol itt az üzlet? Hát olyan embernek ismertél engem, aki üzleti szempontból vesz kártyát a ke­zébe ? Látod én rólad ilyet még gondo­tatban sem tápláltam. A kövéredő apró emberke egészen nekivörösödött a felindulástól, ugy, hogy Verőczey is jónak látta csendesíteni. — Kedves Gézám — mondotta — ne haragudjál! Valami botor gondolat hozta nyelvemre az üzleti szót, de nem rád értettem, hanem arra, hogy attól a perc­től fogva tied mindenem, tehát át kell adnom a nyereségedet. — Jól van — kapkodta a levegőt a még mindig dühös Szenterzsébethy, ez már változtat a dolgon. Kérlek tehát csillapodjál te is és jelentsd ki, hogy meghitt, igaz barátodnak tekintettél min­dig. — Kijelentem azzal, hogy a mai, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom