Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-01 / 17.szám

De azt valljuk meg, hogy a gyökeres orvoslás nélkül is igenis el lehet érni azt, hogy a pálinka anynyi embert tönkre ne tegyen. Első sorban jó pálinkát kell árulni. Mert mit iszik a legtöbb szegény ember ? Spirituszt, vizzel feleresztve. Ez rombol, ez gyilkol, nem úgy a jóféle szilvórium vagy törköly. Három, öt krajcárért árulják annak a rettenetes nedűnek deciliterjét s ezt issza az istenadta nép, mert jobbra nem telik. És sokat iszik belőle, mert minél inkább megszokja a spirituszos vizet, annál többet kivan. Az nem lenne oly nehéz dolog, hogy a pálinkás bódékat orvosi felügyelet alá helyezzék és szigorúan megbüntessék azt a kimérőt, aki ilyen mérget ad pénzért az embereknek. Aki megszokta az alkohol mértékletes élvezését, a vidéki ember, a gazda, a ki ha fölkel a hideg téli vagy őszi hajnalon, hogy dolga után lásson, el sem tudna lenni anélkül, hogy fel ne hajtson egy két pohárka szeszt, mert az felüdíti az üres gyomrot és meleget ád — bizonnyára megmosolyogja az elmélet embereinek azon tanácsát, hogy egyszerűen el kell törülni a pálinkaivást. Mert az alkohol, mértékletesen élvezve hasznos és szükséges élvezeti cikk s csak annak ártalmas, aki öt krajcáros pálinkát iszik, vagy sokat iszik. Jobbat kell nyújtani a népnek, jobbat és drágábbat és akkor el lesz érhető az az eredmény, hogy a munkásosztályból jóval kevesebb áldozatot kaparint karmai közé az iszákosság sátána. Igaz, hogy ebben az esetben megcsappan majd kissé a kincstár jövedelme, de e különbözeti összegeknél jóval többet ér a mértékletesség által elért hatalán a holnapi nappal szétválnak utaink. — Te megmaradsz annak, ami vagy, én pedig eltűnöm az emberek szemei elől örökre, de barátságodat kedves emlékemben fogom tartani mindörökre. — Hogy beszél ez az ember? — Hüledezett Szenterzsébethy haragosan gondolkozva. — Én azt hittem — folytatta, hogy főbe lövöd magad, vagy eféle ostobaságot csinálsz és ime azt veszem ki szavaidból, hogy te élni akarsz tovább, egy másik életet, távol innen ismeretlenül. Mit akarsz tenni ? — Mit! ? Eddig, ugy sem csináltam semmit, ezentúl majd dolgozom, küzködöm, mint megannyi ezer. Amint a szavak elhangzottak, Szenterzsébethy már ráborult a lemondásteli emberre s miután amúgy Isten igazában kisirta magát, igy szólt: — Te nem fogod azt tenni. Velem jösz. Elutazunk messze-messze. Oda leszünk jó ideig, aztán visszatérünk. Addig minden ugy marad amint volt, sőt, hogy hirtelen elutazásunk feltűnő ne legyen, estére felmegyünk a kaszinóba és ott elhíreszteljük, hogy megyünk, azután leülünk egy búcsú partiéra. Igy lesz Lacikám s hogy kellően felléphessél, engedd, hogy kisegítselek! Azzal odaadott Verőczynek egy duzzadt tárcát, megjelelte az esti találka idejét és magára hagyta hüledező barátját. , — Megbolondult ez a Géza ? — Monologizált magában Verőczey — vagy talán a szánalom hajtotta ide? Eh! Engem ne szánjon senki, nem kell a vigaszfillérje. E közben szemébe tünt a duzzadt tárca. • Kezeibe vette s mialatt azon gondolkodott, hogy nem volna-e, jó megnézetlenül szon az emberanyagban és erkölcsökben. Nem tárgyilagos emberek azok, akik csak a munkásosztályban keresik az alkoholizmus áldozatait. Mondhatnók, hogy aránylag éppen ilyen nagy pusztítást visz véghez az akohol az értelmiségi, de még inkább az úri osztályban is. Ahol a mulató kompániák konyakkal kezdik és abszinittel, vagy kölni vizzel végzik. Akinek van alkalma bepillantást vetni a magasabb körök belső életébe, sivár, borzasztó pusztulás képét látja maga előtt. Mennyi vagyont tesz pocsékká, hány karriert tör le, mennyi elmét tompit el az alkohol! Az urakat, akik egy nap alatt annyi áru szeszt fogyasztanak el, mint egy részeges tót napszámos egy hónap alatt, azokat az urakat nem lehet megmenteni sem uj törvénnyel, sem a pálinka megdrágításával. Es a polgári osztály körében is megdöbbentően pusztít az iszákosság. Hány ekzisztencia züllik el a kávéházi és a vendéglői asztaloknál! Hány család boldogsága íult bele a mámort okozó szeszbe! Itt sem használ ám törvény vagy egyéb hatósági intézkedés. Csakis neveléssel lehet legyőzni ezt a társadalmunkat fenyegető alkoholizmust. HÍREK. — Adomány. Leitgeb János derék polgártársunk 100 koronát fizetett le az Esztergomi takarékpénztárnál az Eszterg'om* ban létesítendő felsőbb kereskedelmi iskola alapjára. Ha megfontoljuk, hogy egy ily új intézmény, mily fontos szerepet játszana szerény városunk fejlődésében, csak örömmel és elismeréssel kell adóznunk a lelkes kezdeményezőnek. visszaadni a gazdájának, egyszerre csak felkiáltott: Mégis megnézem, hogy mi van benne. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel akart megszánni ? Kinyitotta a tárcáját s kiszórta annak tartalmát a pamlagra. Tíz, husz, ötvenezer . . . — Mi a csoda! ? — Olvassuk meg, hogy mennyi! Hát bizony kerek százezer forint és egy fehér carton lap ezen sorokkal : Kedves Lacikám ! A tegnap éjjeli partienk után hibát találtam. Amikor végeztünk azt kérdeztem, hogy mit vesztettél. Azt mondottad, hogy húszezer forintot készpénzben és kétszázezer forintos verőczei birtokodat. Ma reggél bejött a jószágigazgatóm és mit sem sejtetve vele, megkérdeztem őt, hogy mennyit ér a verőczei birtok? Azt felelte, hogy háromszázezer forintot bármely percben ki lehet érte fizetni, tehát 100000 frtot idemellékelek, mint. olyan összeget, amely engem becsületes felfogás szerint nem illethet meg. Igaz barátod Szenterzsébethy Géza. Verőczey Laci oly mereven állt egy helyben, mint egy kőszobor. Álom ez, vagy való ? Lehet-e ezen eljárásban szánalmat látni, amikor barátja maga irja, hogy őt a többlet, becsületes felfogás szerint nem illetheti? Elfogadja-e a pénzt vagy sem ? Mi a tenni valója ? Ily gondolatok kavarogtak agyában szüntelenül, amig végre elhatározta, hogy elfogadja a pénzt, elmegy vele a kaszinóba, játszik, ameddig csak el nem veszti, akkor azután kijelenti Szenterzsébethynek, hogy már quittek, teljesen leszámoltak . . . — Esk&VŐ. Dr. Alfőldy Dezső az itteni kir. járásbíróság kiváló birája február 26-án tartotta esküvőjét Budapesten Földváry Gizikével, Földváry Imre kereskedő, főv. bizottsági tag leányával, kit rokoni kötelékek fűznek városunkhoz. Az egyházi Szertartás az angol kisasszonyok fényesen feldíszített váci utcai templomában folyt le, mely ez alkalomból igazán szinültig megtelt jó barátokkal és ismerősökkel. Az esketést Hock János orsz. képviselő, a menyasszony apjának barátja végezte, aki klasszikus szépségű nagy beszédet intézett az ifjú párhoz. Mint násznagyok: Dr. Földváry István v. főügyész és Kulmcsits Viktor bajai főszolgabíró szerepeltek. Az ifjú házasok Olaszországba utaztak. — Névnap. Mátéffy Géza belvárosi káplán vasárnap ülte névünnepét. A népszerű káplánt sok gratuláns kereste fel. — Beszámoló. Kmetty Károly országgyűlési képviselő beszámolóját vasárnap délelőtti fél 11 órára hirdették a Széchenyitérre a falragaszok. Mivel a beszámolónak nyilvános helyen való megtartása felsőbb rendeletre betiltatott,szombatond. u.értekezlet volt a honvéd temetőben, hol Bagyary Simon bencés tanár imát mondott, majd Brutsy János beszédet intézett a jelenvoltakhoz, tudatva a további teendőket. A jelenvoltak 5 óra tájban vonultak be a városba, hol ekkor már formális ostromállapot volt. Mozgósítva volt az Összes rendőrség, csendőrség és katonaság. A tömeg a Széchenyi-térre vonult és hazafias dalokat énekelt. Kmetty Károly beszámolóját a jelzett időben a Fürdő nagytermében tartotta meg. Délben tiszteletére vagy száz terítékű ebéd volt. Rendzavarás, baj nem történt, de kevésbe mult, hogy a csendőrség fejvesztettsége komoly bajt nem idézett elő, amennyiben két izben akartak már tüzelni egy-egy tüntető, sipoló-gyerekcsapatra, mire komolyan hívjuk fel a jövőre való tekintettel, a felsőbb hatóság figyelmét, a város nyugalmának és komolyabb természetű összeütközések elkerülésének érdekében. Végre eljött az este. Úgyszólván az első volt a kártyaszobában. Lassankint népesedett a helyiség. Megfigyelt minden arcot. Valamennyiről leolvasta, hogy csodálkoznak, hogy még mindig látják és nem volt nehéz kitalálnia a további gondolatokat sem. Mitsem törődött senkivel, hanem előbbi szokásait erőltetve igen élénknek mutatta magát. Egyszerre csak megérkezett Szenterzsébethy. Szervusz pajtás ! Kiabált szokása szerint, visszahoztam a pénzedet, gyerünk. Jól van, felelt Laci, ha ugy kívánod, játszhatunk. Az emberek összenéztek, aztán köréje sereglettek a két játékosnak ; . . Mielőtt osztottak volna Verőczy Laci igy szólt: Géza pajtás! Ma kiszámított összeggel akarok játszani, ha ezt elvesztettem, nem játszom, mert holnap-holnapután hosszabb időre, külföldre utazom és nem kívánok adósod maradni . . . Szenterzsébethy vállat vont, azzal kitették maguk elé a pénzt. Az előbbi igen sokat, az utóbbi a százezer forintot. Megindult a játék s folyt órák hosszáig. Már már kidőltek mellőlük a kibicek; Verőcey eszeveszettül nyert. Szenterzsébethy előtt már nem volt pénz, amikor azt mondotta: No pajtás! Felteszem a verőczei birtokot. — Áll —felelt vissza Laci. Elosztották a kártyát és Szenterzsébethy elvesztte a tételt. — Elég ez mára — mondotta — reggel van, hagyjuk abba. A két barát együtt távozott a kaszinóból. Mit beszéltek, mit nem, elég az hozzá, hogy másnap már mindketten a párizsi expressen robogtak, hagyván maguk után pár napi szenzációt. Amikor elutaztak, már késő őszre járt — Az izraelita nőegylet művészestélye. Az esztergomi izr. nő- és leányegylet, céljai javára a Fürdő vendéglőben szombaton művészestélyt rendezett. A farsangi mulatság cime kissé reklámszerünek látszott, akik azonban a mulatságon részt vettek, látták, hogy a cim megfelelő volt. Egy kis művészi kolónia ütött tanyát azon estére a vén „Fürdő" falai között, mely valóban művészi élvezetet szerzett a jelenvoltaknak. A termet elég szép számú közönség töltötte be, de sajnosán tapasztaltuk, hogy izraelitáink közül sokan, nagyon sokan nem voltak ott, kiknek lelke, ha nem is vágyott a művészi élvezetre, de a jótékony cél méltán appellálhatott erkölcsi és anyagi támogatásukra. De még inkább vétett a társadalmi kötelesség ellen polgárságunk keresztény eleme, mely úgyszólván teljesen távol tartotta magát. A jelenvoltak olvasására még tiz ujunk sem kelletett. Izraelitáink ritkán rendeznek valamit, hasonló címeken gyéren veszik igénybe a polgárság áldozakészségét s igy feltűnő volt azaz indolentia, mely a mulatság iránt mutatkozott. A műsor Faragó Jenőnek, a Magyar figaró szerkesztőjének humoros felolvasásával vette kezdetét. Vagy háromnegyed órán át mulattatta élces és elmés felolvasásával a hallgatóságot, mely természetesen tapsokkal adózott a szellemes felolvasónak. Előlegezett tapsok között lépett ifjú Zsakovecz Nándor, a budapesti zeneakadémia kiváló tehetségű növendéke hegedűjével a deszkákra. Goldmark „Air"-jével kezdette a száraz fának művészi kezelését, mit Wieniavszki Op. 4. Polonaise brilliante-je (D dur) követett. Játéka nemcsak a hallóérzékeinket foglalta le, hanem a szemeket is. Élvezettel nézte és hallgatta még a laikus is

r hogy könnyed, de biztos játékával mily tisztán rezgő hangokat csalt elő, még a pianissimókban is. Művészi játékát — hogy meghálálja a frenetikus tapsokat — Hubay Poemes Hongroisjának két számával toldotta meg. A Csak egy kis lánnyal, majd az idő. Májusban értek haza. Mindkettő a dolga után látott s bár imitt-amott megfordultak a társaságban, általános csodálatra nem ültek le kártyázni sem egymással, sem senkivel. Egy hónap múlva uj szenzátió esett, Nemesi címerekkel ékeskedő velin papír hirdette, hogy Verőczey László és Szenterzsébethy Maritta jegyesek. Az esküvő is megtörtént és nemsokára követte egy másik. Szenterzsébethy elvette Verőczey Violát . . . Mindkét házaspár igen boldog volt. Irigyelték őket minden felé. Csak a vén asszonyok suttogtak rejtelmes dolgokat, Hogy a két férfi úgy egyezett meg; hogy Szenterzsébethy Marittának a veszteség visszaadása volt az ára és csak a Verőczey Viola férjhezmenetelét lehet szerelmi házasságnak tulajdonítani. Szó, ami szó, volt bizony ezen a furcsa fordulaton csodálni való. Pedig az egész dolog azon fordul meg, hogy amikor a két barát az utolsó játszma után hazatért a kaszinóból, Verőczey Laci azt mondotta, hogy gazember legyen, hogyha többé hazard-játékra adja a fejét. Szenterzsébethy pedig igy felelt: Laci mától fogva nem barátom, hanem testvérem vagy. Bizom a fogadásodban. Elég is volt a bolondságból. Elmegyünk utazni aztán hazajövünk és megházasodunk. Amen, mondotta rá Verőczey. Hogy a párizsi tartózkodásuk alatt gondolkoztak a házasság felől, nem tudható, azonban bizonyos, hogy mindkettő boldogságának alapját Laci fogadása teremtette meg. D or.