Esztergom és Vidéke, 1906
1906-11-04 / 88.szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. sssxs Előfizetési árak: = . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Egész évre Fél évre . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 . Prokopp Gjjula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bora a kéziratok, előfizetések, nyíltak és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A vízvezeték kérdése. Esztergom, nov. 2. A vízvezeték kérdése is azon ügyei közé tartozik a városnak, melynek megoldása évtizedek óta vajúdik. A szerencsés véletlennek tekintettük a tavaszon azt, amidőn Varga József budapesti vállalkozó mérnök azzal lepett meg bennünket, miszerint kész a vízvezetéket a város minden áldozata nélkül a saját kockázatára bevezetni olyképen, hogy a viz használata nem lesz közkötelező, azt az vezeti be csak, akinek tetszik és e mellett nem általány Összegbén lett volna terve szerint a viz fizetve, hanem a fogyasztás mérvéhez képest, ami helyes és igazságos és ezenkívül oly egységárat kalkulált, ami olyannyira méltányosnak mutatkozott, hogy biztosra volt vehető, miszerint a vízvezeték eszméje ily kivitelben nagy lelkesedéssel lesz elfogadva. Reményteljes várakozásunkból a közeli napok kiábrándítottak. Varga ugyanis megküldötte a terveket a végből, hogy a város vizsgáltassa azt leiül a kormány szakközegeivel, „Esztergom és Vidéke" tárcája. A nagyVezir leánya. 1686-ot irtak. Budavár ormán búsan lengeti a hideg, őszi szél a félholdas, lófarkas zászlókat. A török uralom már érezte, hogy közéig a vég. A nyugati kereszténység erős kezekkel fogott egybe, hogy felszabadítsa a pogányhatalom nyomása alól az országot. Az ország szive, Buda még mindig török kézen. — Menj Zoraida, segits Hasszánnak. Hordjátok le a ládákat a partra. Én majd utánatok megyek! . . . E szavakat a nagyvezir leánya, Fatine mondotta rabszolganőjének. Büszke tekintetével, parancsoló fellépésével tudott akarni. Zoraida elment. Nagy, nehéz mázsás ládákat hordtak vállukon a többi rabok. Neki segiteni kellett. Fehér testét, habkezét feltörte a teher. Felhasított bőrén piros vérhullámok hömpölyögtek elő. Lerogyott a partra . . . — Milyen kegyetlen is az a Fatine ! Nem tudott téged sem kímélni ? ! — szólt egy ép arra menő magyar rab, miközben felemelte az elalélt leányt. Felfrissítette. Aztán ő maga adott neki segítséget a munkához. egyebekben pedig tudatta, hogy a vízvezeték közkötelező bevezetéssel oldható csak meg és hogy ő a kivitelre nem vállalkozhatik. Nem tudjuk, mire magyarázzuk a fordulatot, komoly szándék hiányának, avagy a financirozás balsikerének, az azonban tény, hogy ezen ujabb fordulat évekre visszavetette a vízvezeték ügyét s most elölről kezdhetjük. Természetes valami, hogy a vállalkozó a mű építésénél tisztes hasznot akar magának biztosítani, de ki akarja részét venni az évtizedekre szóló üzemből is, aminél ha számítása nem vág be, úgy nincs érdekében üzletet kötni. Mindezek tanúságaként levonhatjuk azt, hogy ha a vizezeték kérdése közkötelező alapon oldható csak meg, a finánsirozáshoz pedig a városnak, garantálása kell, úgy egyre megy, vájjon a város .hatvan évre leköti-e magát a súlyos feltételekkel, avagy ő maga lesz a saját vállalkozója, vagyis maga vezeti azt be, emeli a művet, illetve nem is egyre megy, hanem az észszerűség irja elő azt, hogy a vállalati és üzemi nyereséget maga vágja zsebre, mivel annyival olcsób— Ah ! Csak szabad lehetnék már! — sóhajtott a leány. — Hol marad oly sokáig Sándor a segéllyel ?!.... Óh, ha jönne már! . . . — Ne félj, Zoraida, nem fog késni soká Sándorod ! Kiszabadít téged. S kiszabadulunk nemsokára mind. A leány figyejni kezdett. — Vannak jó híreid, Hasszán ?! A legény szemével intett. Szólni nem szólhatott, mert a felügyelő közeledett feléjök. — Nézd, kegyelmes Jusuf, ezt a szegény, gyenge leányt itt, lerogyott a teher alatt. Engedd, hogy megpihenjen. Elvégzem helyette én a munkát. Én férfi vagyok és erős! — Ne csacsogj már annyit! — mordult a török a legényre — ti gyaurok nagyon sokat akartok, ha már egy kicsit jobban megy a dolgotok a rendesnél. Munkára ! Te is leány ! Ne félj nem döglesz bele. S akkor se kár egy kutya gyaur leányért 1 — S rúgott egyett a földön fekvő leányon . . . Zoraidát elönté a harag. Vére az arcába tolult. Felugrott. — Ni a kis pulyka, milyen mérges! No nem bántlak, majd skatulyába teszlek. Jó lesz, aranyos csillagocskám ?! — Majd' elmondom úrnőmnek 1 Ne félj, megkapod a magadét! . . . ban épit és annyival mérsékeltebb árat szabhat a viznek. Az első kérdés az, szükséges, hasznos és célszerű-e a vízvezeték, igen, avagy nem ? Ha igen, úgy az első lépésnek annak kell lenni, hogy közköteiező alapon készíttessék egy számítás, hogy mibe kerülne a lakosságnak a viz használata általány összegben, és mibe kerülne egység ár szerint, mennyi lenne utóbbi esetben a remélhető fogyasztás s vájjon arányban áll-e a szolgáltatás a lakosság áldozatával ? A jövedelmezőségi számitásnál és a vízhasználati dij megállapításnál természetesen az az elv volna szemelőtt tartandó, hogy a vízvezeték a városnak nem jövedelmet hajtó üzlete, mely alapon aztán a vízdíjak csupán a szükséges kiadások kulcsa alapján, a minimumra redukálódnék. A csatornázás kérdésével komplikálni a vízvezetéket, célra vezető nem lenne, mert a tapasztalat igazolja azt, hogy a vízvezetéknek a csatornázás nem elengedhetlen előzménye. — Úrnődnek ! ? Hehehe! Kegyelmes Fatine, — legyen rajta Allah áldása — már elutazott Budáról. S te itt maradtál galambom ! Hehehe! . . . Fogai rettenetes fehérséggel fénylettek a már szürkülő légben. A leány maghátrált. —- Fatine elment! ? , . . És én! ? . . . — Azt hiszed, hogy kegyelmes úrnőd épen csak véled törődött ?! Ne félj csibém, most már az én hatalmamban vagy ! Zoraidaval fordult a világ egyet. Fatine itt hagyta őt. Pedig, hogy szerették már egymást. Nem is úgy volt véle, mint szolga, hanem, mint játszótársa. Szemei megteltek könnyel. Maga a vad török is megindult ennyi szeretet és hűség láttára. — Parancsot kaptam, hogy leöljem még ma mind a gyaur, nő-foglyokat. Neked megkegyelmezek, Zoraida. Hisz te igazán olyan szép vagy, mint a neved ! *) S közelebb húzta magához a leányt. Zoraida ellökte magától. — Nem kell a kegyelmed, átkozott pogány ! Ölj meg engem is a többi magyar leánnyal! . . . Fekete, tűzfényű szemei fénylettek az esti sötétben. Ellökte magától a török ölelő karját. *) Zoraida törökül hajnalcsillagot jelent. Gyógyitható-e a tüdotuberkulózis? Irta : dr. Tauszk Ferenc. Midőn a tüdővész elleni mozgalmat a kulturállamokban és hazánkban . megindították, az első és jogos kérdés volt, hogy vájjon a tuberkulózis gyógyitható-e ? Már akkor is határozott igennel felelhettünk és ma, midőn a tüdővész elleni mozgalom vezetői működésük első sikeres fázisaira viszszatekinthetnek, ezen föltevésüket minden tekintetben igazoltnak láthatják. A tüdővész gyógyítható. Tekintsünk csak vissza azokra, a kikről be van bizonyítva, bogy fiatal korukban tüdővészben szenvedtek, ismételten vért köptek, és mégis áldásos működést fejthettek ki hosszú életen keresztül egészségben, az emberiség és a tudomány hasznára. Itt van a mi Jókai Mórunk. Ott van Goethe, a nagy német költő, ki fiatal korában ismételten vért köpött. Hiszen a tüdővész elleni mozgalom megindítói, Brehmer és Dettweiler fiatal korukban szintén tüdőbetegek voltak és csak ez által jöttek abba a helyzetbe, hogy későbben áldásos működésüket az emberiség javára kifejthették. Hogy a tüdőtuberkulózis gyógyítható, azt egyszersmind a kórbonctani tapasztalatok mindennapi esetei is fényesen igazolják. Ha igaz is, hogy a tüdőtuberkulózis a legelterjedtebb és sajnos, ma még mindig a legpusztítóbb bántalmak közé tar— Életeddel játszol, leány! Ha este 10-kor nálam lész — megmenthetlek! — Elment. Ideje is volt, mert a vad, becsületére féltékeny magyar leány megfojtotta volna . . . Közelgett az éj. A mecsetek köröndjén hangosan imádkozó dervisek üvöltése hallatszott a légben. Ilyenkor minden török ájtatos imáját végzi. Már 77. napja tart az ostrom. A török sereg egyre fogy és lankad. Aki csak teheti — szökik a várból. Jusuf is menekül. Magával hurcolja Zoraidát, a magyar leányt, ki nem hódolt meg parancsának. Az alsó kapu felé tart, hogy azon szökhessek . . . II. Dia dalmámorban úszik a magyar csapat. Elfoglalva Buda ! Nemzetszinű trikolórt lenget büszkén az északi szellő. A török fut. Ezernyi ezer rab lett . . . — Engedd meg hercegi vezérem, hadd nézem át a rabokat, nincs-e közöttük jegyesem, kit elraboltak a rabló pogányok ! — Menj, legjobb vitézem. Kisérje áldás utadat — szólt kegyesen a vezér. * * — A törökök összes nőfoglyaikat leölték. Egyetlen nő van foglyaink közt,
