Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-01 / 9.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . ó kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp G^ula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Munkás sanatorium. Esztergom, jan. 30. A kerületi betegsegélyző pénztár folyó hó 29-én igazgatósági ülést tartott, melyen az elmúlt év szá­madásainak lezárása nyert elintézést. A nevezett pénztár működése nagyfontosságú feladatánál fogva bár édes mindnyájunkat érdekel, és kétségtelenül van oly íontos, hogy azzal a helyi sajtó foglalkoz­zék, ezúttal azonban az igazgató­sági ülés minden más momentuma másodrendű kérdéssé devalválódik azon felvetett eszme mellett, me­lyet a pénztár elnöke, dr. Walter Gyula pendített meg az igazgató­ság ülésén. Fáradhatatlan tevékeny­sége eddig a jelzett emberbaráti ne­mes cél szolgálatában munkálko­dott, ujabban, a közjavát szolgálni akaró lelke azt a célt tűzte maga elé, hogy a pénztár sokszor szűk­nek, korlátoltnak bizonyult hatá­rait, a munkás osztály javára ki­terjesze, tágítsa. Az eszme, mely nálunk Magyar­országon még egészen uj, orszá­gos jellegű, melynek célja pótolni azt, mit a betegsegélyző pénztárak szervezete magába fel nem vett. Város a tenger fenekén. (Folyt és vége.) A város közepén egy egészen csigákból épitett palota előtt állottunk meg. Az öreg egy óriási csiga kanyargós bejára­tán keresztül felvezetett egy kimondha­tatlan szépségű, gyöngyökkel ékesített te­rembe, melynek közepén egy korall trónuson észbontó helyzetben, egy igazi tündérnő nyugodott. Ez a királynő, sugá fülembe az öreg. Borulj térdre. Mindjárt fölébred. Addig pedig tartsd a szád!" Kétszer sem mondattam magamnak. Térdemre omlottam s vágyó szemekké 1 bámultam ezt a remek alakot. Elnéztem volna örök időkig. Ha rágondolok most is melegség fut át rajtam. Végre megmozdult. Kísérőm olyan erő­vel vágta magát a csiga padlóhoz, hogy a térde biztosan megérezte. A hölgy felveté szemeit . . . Majd megbolondultam ahogy rám né­zett. Mintha két gyémánt ragyogott volna felém. Rólam az öregre pillantott. A hangja gyerekeim, az volt ám csakgyelmes Egy országos jellegű munkás sanatorium alapításának eszméjét pendítette meg, melynek megvaló­sítása az ország betegsegélyző pénztárainak együttes, vállvetett te­vékenységével el volna érhető. Örömmel és általános helyeslés­sel fogadta az igazgatóság a felve­tett indítványt, s elhatározta, hogy ez irányban a kezdeményező lépé­seket haladék nélkül megteszi, mi, hogy meg is történt, igazolja az alábbi felhívás, melyet a pénztár elnöke indítványa kapcsán nyom­ban elő is terjesztett, s amely több száz példányban sokszorosítva, az ország összes betegsegélyző pénz tárainak meg fog küldetni. Hogy a felvetett eszme általános viszhangra fog találni, ahhoz mi kétség sem fér, valamint ahhoz sem, hogy ha az, országszerte visz­hangra talál, úgy annak megva­lósítása csak idő kérdése lehet. A kérdés bennünket közelről ér­dekel. Az udvariasság ténye azt hozza magával, hogy az ország betegse­gélyző pénztárai a felhívásban jel­zett értekezlet helyéül városunkat fogják kiszemelni, mint ahonnét a kezdeményező lépések útra keitek. a hang. A füleimet csak ugy csiklan­dozta. — No mi baj van megint öreg? — Fölség! — és fejét belecsapta egy csiga hegyébe — ez a halandó megza­varta fürdő vizedet. Elhoztam elődbe. „Büntesd meg őt." — Jól van — csengett fülembe — hagyd itt őt. Majd a büntetését kiszabom rá még ma." Az öreg elslattyogott háttal kifelé. Én majd elnyeltem szemeimmel a király­nét, akinek csodálatom szemlátomást jól eshetett. Rendbeszedte ruháit és hozzám lépett. — Tudod-e szerencsétlen milyen bünte­tés vár arra, aki annak a viznek nyugal­mát megzavarja ? — kérdé tőlem az ő aranyos hangján. Ugy a szemeim közé nézett, hogy majd felfordultam a boldogságtól. — Nem tudom felséges asszony. Csak azt tudom hogy náladnál gyönyörűbb asszonyt még nem láttam .... feleltem bátran. Törődtem is most már vele, akármi történik velem. Tisztára beleve­szekedtem. Mosolyogva nézett rám. Ez a mosoly­gás teljesen elvette a még meglevő kevés eszemet is. A bűnöd nagy s halál a bére. De ke­akarok hozzád lenni. Nem Ami bennünket ennél is köze­lebbről érdekel az a hely kérdése, nevezetesen, hogy ha a tervezett munkás sanatorium valóra fog válni, hol fog felépülni ? — Fog azért versenyezni a mindent fel­ölelni akaró főváros, de igényt fog­nak arra formálni az ország má­sodlagos emporiumai is. Hogy a versenyben mi is részt kérünk, érthető valami, sőt jogot is formálunk ahhoz, hogy a terve­zett munkás üdülő városunk hatá­rában nyerjen elhelyezést, hol an­nak megfelelő hely elég van, de meg van az egyik fő kellék, hogy az ország szivéhez közel van. Már most a helyről álmodozni igazán csak álmodozás, mert a tervezett országos intézmény léte­sítése nem a közel jövő kérdése, de városunk érdekében állónak tar­tartottuk már is megpendíteni az eszmét s elárulni titkos óhajun­kat s ezzel is felhívni az illetéke­sek figyelmét arra, hogy a megin­dulandó tárgyalások folyamán vá­rosunk érdekeit már az első lépé­seknél amennyire a körülmények engedik, szivünkön viseljék. egyszerre, csak lassankint fogsz ki­múlni. — Gyönyörű kegyesség — gondoltam magamban. De azért leborultam előtte s igy szól­tam : Akármivel büntetsz, édes lesz az a te kezeidtől elveszni. S megcsókoltam a ruhája szegélyét. Erre belefújt egy övén lógó, gyémán­tokkal kirakott csigába. S jöttek, — de hogy honnan, nem tudom — a tenger királynőjének hölgyei. Drága gyöngy, kagyló, gyémánttól ra­gyogó habkönnyű ruhákban. A lábuk alig érinté a padlót. Mikor már tömve volt a terem, hozzám fordult. — Nézz körül . . . És én körülnéztem . . . — Válassz magadnak egyet közülük, akitől a halálod kívánod. Végignéztem a sok tündéri szépségen s nem tudtam szóhoz jutni. Mind olyan sóvár pillantást vetettek rám. Volt köztük néhány csintalanabb, aki felém is integetett. — „Szép fiú" — hallottam az elfojtott suttogásokból. — Válassz! válassz! — hangzott a királyné szava. Bátorságom visszatért. Leborultam lábai elé és suttogva mondám : A felhívás, melyet betegsegélyző pénztárunk több száz példányban fog kibocsájtani a következő: FELHÍVÁS! Nemes emberbaráti célok és fi­gyelemre méltó közgazdasági tekin­tetek szolgáltak annak az áldásos intézménynek alapjául, amely a „be­tegsegélyző pénztárak 11 neve alatt is­meretes. A legszélesebb körök egyenlően érezték ezen intézmény hiányát. Minő szükséges volt, mi sem bizo­nyítja fényesebben, mint az a ro­hamos hódítás, amelynek európa­szerte örvendett. Alig fél évtizede, hogy Németor­szág törvényhozása 1883-ban létre hozta és meghonosította. Ma már Európa csaknem összes államaiban polgárjogot nyert és teljesiti nem jelentéktelen feladatait! Védelmezi és ápolja, fentartja és növeli a munkaerőt, amely ép oly fontos tényezője, ép oly gazdagon gyümölcsöző tőkéje az állami és közgazdasági életnek, mint a csen­gő érc halmaza. Az intézmény magasztos felada­tai azonban nem szorítkozhatnak ma már egyedül a betegek kórá­— Téged választalak szépséges asz­szonya a tengernek. Az elszörnyedés moraja hangzott fel. — Tudod-e, hogy engem választva ezer­szeres gyötrelemben lesz részed! — Nem tudok semmit csak azt, hogy halálom általad édes lesz. — Jól van, választásodba beleegyezem. Egyet intett s a terem kiürült. Csak egy maradt ott kiszolgálói közül. — Vezesd őt — szólt hozzá — a má­sik terembe, átöltözni. Az intett és én követtem. A másik te­rem kisebb volt a trónteremnél, de ragyo­gásban semmivel sem hagyta hátrább. A falak melett köröskörül üvegszekré­nyek állotak s mindegyikben egy remek szépségű férfi állott — gondoltam •— vi­aszból. A szolgáló — nálunk grófkisasszony­nak is bevált volna — egy drágakövek­től ragyogó ruhát tett elém. — Öltözz át — és félre fordult. Néhány perc múlva úgy áltam ott, mint egy ki­rályfi. Még a lány is elbámult rajtam. — Nagyon szép vagy! Ezek egyike sem volt olyan szép, mint te. — Hát nem viasz alakok ezek ? — kér­dem. — Nem bizony. Épen azt tettek amit te. És ide jutottak. Sajnállak, mert tetszel nekem. Majd megtudod a többit is sze

Next

/
Oldalképek
Tartalom