Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-01 / 87.szám

Ambiciózus férfiakban nálunk hiány nincs, mivel a középiskoláinkban működő professoraink, mint, a tudomány bajnokai, szivesen vállalkoznának a kezdet nehézségeinek legyőzésére, kezdve ezt azon, hogy társas köreinkben előadásokat tartanának. Vessük meg hát alapját, hogy nálunk is, miként sok más nagyobb városban, a „lyceális" műveltség terjesztése meghonosuljon, ami aztán sokszor fogyatékos ismereteink gyarapításául fog szolgálni. Ha megtörtük a jeget, folytatnunk könynyebb lesz és csakhamar kivihető lesz, hogy a vonzó előadások a kissé elfogultabb közönséget is megfogják nyerni az ügynek. Ha pedig már középiskoláink professzorai vagy mások a tárgyból kifogynak, szivesen vállalkozik arra a központ néhány ily irányú egyesülete, miként ez tudomásom szerint kilátásba is helyeztetett. B. J. Villamos összekötő vasút. A villamos összekötő vasút ügyére vonatkozó mindazon okmányoknak közzétételét, melyeknek a képviselő testület tagjaival való megismertetését a képviselőtestület célszerűnek és az ügy érdekében állónak látta, lapunk két számában ismertettük, hogy a nagy közönség a fontos ügy mibenlétéről tájékozást szerezzen. Ezen okmányoknak közzé tételét íejezzük be lapunk mai számában, melyeket Török Emil válaszánál hagytunk abban, melyet a város által feltett és hozzáintézett kérdésekre volt adandó, További válaszát Török ezekben adja meg. ad. 7. A telep bővítését a vasút viseli és ingyen megy át a város tulajdonába. gába tekintettem: a legszebb élet szerelmi varázslata fogott el. . Gyönyörűbb volt, mint a szirakuzai Vénusz. Ugyebár nem csodálod, ha én is felmentem a dalok hegyére s ittam Kastalia csodavizéből. Hipnotizált az a lány s az első tekintetére kezembe vettem a lantot. Csak azt ne tettem volna. Gyógyítani akartam a lant pengetésével szivemet. S megmérgeztem. Ez az én tragédiám. — Nem értelek kedves Raniszan. Hiszen én úgy tudom, hogy a dal az egyedüli vigasztalója a szerelmes lelkeknek. — Kértem a magyarázatot. Folytatta. — Igazad van. A véletlen istenasszonya akarta, hogy nekem halálom legyen a dal. Elmondom történetét. Egy este rettenetes, szokatlan vihar dühöngött. Hirtelen, váratlanul jött. De elállt még éjfél előtt. Reggelenként, mikor a hajnal beköszöntött, kimentem a park kertjébe. S a szent hajnalcsendben szoktam áldozni az ártatlan múzsáknak. A nagy vihar után való reggel is kimentem a kertbe. Verset irtam a legszebb leányról, az én álomszeretőmről. Mikor a költő ihlett órát érez: nem tud semmit környezetéről. Eltűnik előle még a legközvetlenebb millió is. Csak gondolataiban él. Nem hallja csak a vers ütemét. Nem látja csak a vers sorait. Természetesen minden betű magára ölti a nagy ideál ruháját. S az mosolyog, vagy sir előtte susogó, moiré selyem ruhában. Másról nincs tudomása a költőnek az ihlett percek csodaidején. Annyira leköti A formai kivitelre Ganzék szerint leghelyesebb ha a kibővítés tőkéjét ugy, mint az anyatelepnél a város veszi fel kölcsön utján és a vasút a törlesztési quotát garantálja. De lehet bármi más módon is azt rendezni, ahogy a városnak legkellemesebb. ad. 8. A villamos telep nem képezvén a vasút tartozékát nem is mehet részben sem az állam tulajdonába. 90 év múlva az állam vagy megegyezik a várossal újból az áramszolgáltatásra, vagy pedig épit magának saját telepet, vagy tesz amit akar, de nem valószínű, hogy az állam zavarba fog jönni azért, hogy ingyen reá háramlik a vasút, de telep nélkül. Attól tán ne fájjon a mi fejünk. ad. 9. Az önköltség a szerződés megkötésekor fog számszerűleg megállapittatni. Gansék eddigi tárgyalásainknál tizenöt fillér per kilovatt önköltséghez ragaszkodnak, ami tul magas és nem hiszem, hogy az államvasutak el fogadják. Azt hiszem, hogy 12 fillér megfelelne és kérem majd a város támogatását is. Elég ha a város kimondja, hogy a Gansékkal eiyetértőleg megállapítandó önköltségi egységárban adják az áramot. Tájékozásul megjegyzem, hogy a tervezett forgalom körülbelül 600,000 kilowatt áramfogyasztást igényel évente. ad. 10. Az a szerződés egészen uj tárgyalást igényel és a most hozandó határozatban elégedő kimondani, hogy terület használati szerződés kötendő, mely amúgy is kormányhatósági jóváhagyást igényel. Előre jelzem, hogy a részesedés fenn nem tartható, mivel akadályt képezne más vonalakkal való fuzionál, már pedig finanszírozásom lényeges feltétele, hogy hálózatbővítés utján más engedélyezett, vagy engedélyezendő vonalakkal a fúzió lehetősége fenntartassák. A pénzügyi bizottság június 25-én tartott ülésében olvastatott dr. Rudnyánszky Jenő és Eckstein Mór vállalkozó beadványa, az általuk minden idejét, agyának minden sejtjét a költészet varázsperce. Ha szól valaki ilyenkor hozzá, feleletében ajkai csak reflex mozgást végeznek. De legtöbbször megijed, összeborzad. Amint mondám, azon a reggel szintén verset irtam. A vendég-hálószoba' ablaka előtt kaktuszok és ürömbokrok között állt egy nyitott rondó. Ez volt a megszokott helyem. Már egy kicsit komolyabban sütött a nap. Teljes gyönyörűségében diszlett, pompázott a júliusi reggel. Versemnek ép utolsó során dolgoztam. A vers technikája fosztogatta nagy gondolatomat szép ruhájától. Birkóztam vele. Irigyeltem eldobni a szép jelzőket, melyeket úgy megérdemelt az a szent gyermek ! Szememet egészen a papir fölé tartottam. Belemélyedtem egész lelkemmel, egész eszemmel a munkába. A poézis angyalai eltüntették előlem a milliót, el az egész világot. Csak álomszeretőmet láttam lejteni a szines jelzők, a tiszta gondolatok között. De egy hangot hallottam : Jó reggelt Raniszan! Ily korán. . . Többet nem tudok e percekből. Egy nagy álomra emlékszem csak. Amilyenre ébrenlétemben nem mertem gondolni. Tavasz volt abban az álomban. Nagy, kacagó, rügyező tavasz. Egy szűzen-fehér liliom ringatott ölén. Égő szemekkel képeket láttam a jövőből. Olyan volt ez az álom, mint a legnagyobb poéta. Csengő, harsogó édes dalokat dalolt. Olyan ez az álom, mint az istenkezű piktor képe, melyen a szinek lángolnak, égnek! Hol vagy te zengő, harsogó, szines, káprázatos, drága, hatalmas álom! Te nagy hazugság! Hol vagy ? Felébredtem. javasolt párkányi h. érdekű és esztergomi közúti vasút dolgában, mire vonatkozólag a következőképen határozott. A beadvány beható tárgyalása alapján különösen tekintettel a Török féle villamos öszekötővasut eddigi előrehaladott fejleményeire, továbbá arra, hogy dr. Rudnyánszky és társa a részükre a pénzügyi bizottság által kitűzött egy havi várakozási idő dacára sem positiv terveket vagy pénzügyi megoldási módozatokat és határozott kiviteli műszaki részleteket, de csupán és ismét általánosságban mozgó emlékiratot terjesztettek be — a pénzügyi bizottság azt véleményezi, hogy a Török féle terv jóllehet terhesebb, mégis ezen általánoságban mozgó tervezések miatt nem volna elejthető vagy hátráltatható, nehogy ezen utóbbi terv akarva, vagy véletlenül a már meglevő positiv eredmények meghiúsulására vezessen. Javasolja a pénzügyi bizottság, hogy az Eckstein féle tervvel komolyan csak az esetben lehetne foglalkozni, ha jelentékeny, legalább 100,000 korona óvadékot tenne le annak biztosítására, hogy a Párkány és Nána közötti helyi érdekű vasút kiépítése után a csatlakozónak tervezett városi villamos közúti vasutat is amannak megnyíltától számított 2 év alatt megépíti és forgalomba helyezi, nehogy ily óvadék hiányában a képviselőtestület egy csupán Párkány és Nána között mozgó s a város jólfelfogott érdekeivel ellentétben álló tehervasut ügyét — a maga, bár terhesebb, de előrehaladottabb, a város jövőjére nagy kihatással biró másik vasút ügyével szemben, indokolatlanul — tudtán kivül, puszta Ígéretekért favorizálja, illetve a már előrehaladott, komoly tervet elejtse. Felhívandó lenne az Eckstein féle ajánlathoz a jelezett óvadék bekivánása és javasolja a pénzügyi bizottság még azt is, hogy tekintettel a vármegye által Török Emil részére. . . szám alatt kitűzött októberben lejáró határidőre, továbbá a surFehér ágyban feküdtem. Ágyam szélén ült a legszebb lány. Gyermek-szivem gyermek-szeretője : Gigi ideges pillantásokat vetett rám. Ezerszer szebb volt, mint máskor. Szebbnek láttam. Szótalanul néztem rá. Tisztult előttem a helyzet. Előtte való nap este nagybácsim kastélya felé lovagolt ki Gigi atyjával. Egy kicsit megáztak. Bemenekültek hozzánk. Későre járt az idő: engem nem zavartak hálószobámban. Sőt a cselédeknek is meghagyták, hogy titokban tartsák előttem ittlétüket. Igy történt, hogy reggel meglátott engem az ablakon. Kinyitotta és megszólított. Egy pillanat alatt ezer gondolat cikázott át agyamon. Itt e földön lehetetlennek tartottam e hangokat. S mintha gyilkos tőr lett volna az az édes, muzsikás hang, mely szivemen keresztül tör. Lehetetlensége meglepett. Égy sikoltás. S összeestem. A többit tudhatod, kedves barátom, Ez volt az én első betegségem története. Mikor észrevette a Gigi, hogy fenn vagyok, felugrott ágyamról. — Szervusz Gigi. Hát mégse csalt káprázatos álmom! Vagy még most is álmodom ? — Nem kedves Raniszan. Még az este jöttünk a nagy vihar alatt. Hanem mondcsak Raniszan, mi bajod volt ? — Bár furcsának tűnik fel kedves Gigi, hogy ebben az ágyban vagyok, de nem tudok egyebet, minthogy reggel a kertben jártam— A kertben jártál egy szép lánynak verset irtál. Vald csak ki. A bűnjelet lefoglaltam. Ehe, ni! taxe dolgában még a Kereskedelemügyi Minisztériumban eszközölendő eljárásokra, minden további habozás nélkül — az eddig kifejtettek alapján konkret határozat hozassék. A pénzügyi bizottság hivatkozással az albizottság által 1906 február 7-iki jegyzőkönyvben foglalt véleményre, a vállalkozónak feltett kér désekre és az arra adott válaszokra, tekintve, hogy áldozatok nélkül a pénzügyi bizottság ezen nagy horderejű kérdést megoldhatónak a jövőben sem találja és véli, továbbá, hogy a kérdés körül felmerülő ujabb memontumok erősen valószinüsitik a városra nézve legkedvezőtlenebb azon helyzet előállását, hogy ha a Párkány és Nána közt készülő tehervonat megvalósul, ami egy teljes és városi öszszeköttetés létesülését egyszer s mindenkorra meghiúsítaná, mindezek alapján a pótilleték fejében való támogatás megadása tárgyában a következő határozati javaslatot terjeszti elő, melyet egyben a pénzügyi bizottság véleményének kér tekinteni : Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete elhatározza, hogy az Esztergom vasúti állomás és Párkány-Nána vasútállomás között létesítendő, a Dorogi uton, Kosuth utcán, Lőrinc utcán és Mária-Valéria vashídon át haladó villamos összekötő vasút céljaira, illetve ezen létesítmény elősegítésére 1907, évi október l-ig t. i. amennyiben ezen ideig vállalkozó a vasút építését tényleg meg is kezdi a következő kedvezményeket és hozzájárulásokat biztosítja. 1. Átengedi díjtalanul a szükséges utca, illetve közterületeket a kötendő szerződésben részletesen meghatározott mértékben és épitési feltételek mellett, különösen^ kiemelvén, hogy a közterületek kibővítésére netán szükséges kiegészítő területek megszerzése és kisajátítása kizárólag a vasút dolga es kötelessége. 2. Abban az esetben és azon világos feltétel mellett, ha és amennyiben a m. k. kereskedelmi miniszter ur a m. k. BelS megláttam kezében a papirt, melyre alig egy óra előtt szenvedélyes verset loptam a kertben. De folytatta Gigi: — Ugyan, szabadna tudnom kedves Raniszan, ki ez a boldog lány, akinek e szép verset írtad ? — Te vagy, Gigi! Esküszöm ! Egy sikoltás. Gigi összeesett. Megismétlődött rajta az én tragédiám. Minek mondjam tovább ? Utána két hétig gyötört engem még e csúf betegség. De gondos orvosi kezelés után teljesen felgyógyultam. Hiszen látod, most katona vagyok. Hanem: Gigi . . .! Ez az ami ebben a történetben gyilkos, poklos és halálos . . . Ma kaptam levelet nagybácsimtól. Az állt a levélben; Gigi már egézséges. Hanem tegnap voltam náluk s mikor nevedet említettem : Gigi újra összeesett. Azóta többször is. Csak ennyit tudtam a levélből olvasni. A többit el sem olvasom. Sírni kezdett Raniszan. Fejét a párnára hajtotta. A sárga gázláng rémesen vibrált fölötte. Nagy zokogása olyan volt a csendben, mintha elátkozott, dohos, ó várakban kisértetek rémes jajgatása lett volna. Féltem. Nem tudtam őt vigasztalni. Örült a lelkem, mikor egy félóra múlva egy boldogan álmodó lehelletét hallottam. Milyen szép álmai lehetnek! Tán újra szűzen fehér liliom ringatja ölén . . . S nekem csak akkor eredt meg a könynyem. Mindenki aludt. Senkise látta ... Wien, 1906. okt. 25.