Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-07 / 80.szám

Nyáron, vasárnap délutánonkint egyedüli szórakozásra, beszélgetés, olvasás, tekézésre gyűlnek össze a tagok, de téli estéken naponkint megtelik a helyiség. A gazdakörben való érintkezés, társalgás által javul a nép modora, fejlődik tisztesség tudása, gyengül benne az alattomosság és furfang, helyet adva a nyíltság és őszinte szó­nak. Á gazdakör legalkalmasabb me­legágya minden létesítendő intéz­mény, keresztülviendő reform el­palántálásának. A gazdakör, e célra szolgáló esz­közeivel: könyvek, hírlapok, szabad előadások, leginkább terjesztheti a gazdasági ismereteket, melyek szük­ségesek, hogy a föld népe a mara­diság sülyesztő terét elhagyva az okszerű, belterjes gazdálkodást ked­velje meg és váltsa valóra az értékesí­tés olyan módozatával, melyőt a szi­polyozok körmei közül megmenti. Egy kis ügybuzgalommal köny­nyén életbeléptethető a községi ál­latbiztosítás, amely nagy károsodás­tól ment meg egyeseket és legtöbb évben a kör javára megtakarítással, jövedelemmel jár. A gazdakör vezetősége vegye ke­zébe a felek tűz és jégbiztositási ügyeit, mi által ezen védekezési mód is általánosabb elterjedést nyer. A gazdakör hetenkint egy-két es­tét szánva az ifjúságnak, részben helyettesíti az ifjúsági egyleteket, me­lyeket sok helyen tisztán a vezető emberek elfoglaltsága nem enged életre kelni, mivel a kitartó, buzgó vezetést nem biztosithatja. Talán legelőször kellett volna em­lítenem, a kör tagjai részére való beszerzéseket, mint gépek, takar­mány-nemüek, műtrágya, szőlővé­dekezési szerek stb. Hogy ezek fo­ganatosításával mily nagy megtakarí­táshoz jut a nép, bizonyítani nem kell. Ha a község vezetésére hivatott minden tényezője kiveszi részét a munkából, valóban oly kép tárul elénk, melyben megnyugtatólag lát­juk egy községnek béke és meg­elégedettségben való felvirágzását. A nép lelki életét legjobban is­merő lelkésznek a gazdakörben van alkalma, hogy a nemesnek, szépnek, aszondja, mer szamár vagyok. Az lehet, mondok, azér' nem köll haragudni. Nem is igen tudom mit beszélt a cikkek sze­rint, csak a végin értettem meg, hogy a kárt is meg köll fizetnem, meg azonfelül két forintot is, ami biztosan neki lett vóna'. — Nem lehet az mondok Nagyságos úr. Mér' aszongya. Mer' nem igazságosan van ez, tanúim vannak. Hogy kik? Mit torn én, mondok, sokan vótak ottan. Hogy akkor nem érvényes. Nem-e ? Nem aszongya. Vagy fizessek, vagy apel­láljak. (Má' olyan bolond még nem vagyok, hogy nagyobb bajt csináljak magamnak.) Hát jól van. Az egy forint nyócvanöt grajcárt — ha mán' épen muszáj — meg­fizetem, de a két pengő forintot, mivel nem tudom mire lenne, nem pártolom el. Akkor aszongya a haragos képű, be­leszek csukva tizenkét óráig. — Dél felé járt az idő, hát nem bán­tam, ott is elleszek egy kicsinyt. — Várjon csak — szövött bele egy cifra káromkodást Bagyura — most gyön a jova. — Becsuktak. Lakat is vót az ajtón. Hűvös van a tömlöcbe', meg sitét, de csak vártam a 12 órára. No', az is csak elgyütt valahugyan. Ütötte a városi to­jónak magvát mintegy észrevétle­nül hintegesse, az illetlent, helyte­lent tapintattal irtsa, a felebaráti szeretetet lángra lobbantsa, a bizal­mat élessze és nevelve áldozatkész­ségre vigye. A hetenkint tartó előadásokon a község népe érdekeit szivén hordozó jegyzőnek is nyilik a gazdakörben al­kalma a közrend, család község ál­lamíentartó intézmények szükséges­sége érzetét a családfők szivében plán­tálnia, hogy azt azok a család fiatal tagjainál is érvényre juttassák. Ott akad alkalom — és hálás kö­zönségre is talál — a törvények né­pies előadására és azokat megma­gyarázva, a népet ő felsőbb hatóság iránt bizalomra, tiszteletre oktatni és amellett Öntudatos polgárokat ne­velni. Meg van a lehetősége — és ezt a mindennapi tapasztalat is sürgeti — a község népét saját ügyei kezelé­sében az önkormányzat erős és biz­tos talajára vezetni, hogy az a községi háztartásnak olyan életké­pességet adjon, mely első sorban a köz javát szolgálja. Ugy a jegyző­nek, mint az összes vezetőségének minden alkalmat meg kell ragadni, hogy előadásokkal megvilágítsa és gyakorlatban bemutassa azon szép jog és hatáskört, melyeket törvénye­ink az elöljáróság javára tartalmaz­nak. K. A. Képviselőtestületi ülés. Esztergom, október 5. Rövid egy óra alatt, több rendbeli fon­tos ügyet tárgyalt le a város képviselő­testülete mai rendes ülésén. Az ülés megnyitása után Vimmer Imre polgármester elődjét, Maiina Lajost, Esz­tergom város polgármesterét parentálta el. Nehéz időkben szolgálta — úgymond — a várost, sok jóakarattal, nagy szorga­lommal, kitartó törekvéssel, s igy megér­demli, hogy a város közönsége elhunyta alkalmából részvétének kifejezésével adóz­zék. Felemlítve ezután a városok kongresz­szusát, előadta, miszerint az e hó közepén Budapesten tartandó városok kongresszu­sán, melyen ő is meg fog jelenni, meg fogja hivni, illetve kérni fogja a kongresszust, hogy jövő évi ülését városunkban tartsa ronyba', én meg olvasom : egy, kettő . . . tizenkettő. Még nevettem magamba', kár lett vóna a két pengő forintért. Zörgetek az ajtón, előbb csendesen, osztán a csiz­mám sarkával. Egyszer csak gyün is a röndér : hogy mit akarok ? Nem hallja ? Mondok, délre harangoznak. Aszongya nem a fenét, hisz' nem siket. Hát akkor erisszen ki. Hogy nem bolond. Nem ugy van az kérem, nem tudom minek tisz­töljem, biztos úr;, tán nem tudja, hogy tizenkét óráig lettem ide betéve ? De hogy nagyon is tudja, mer' hogy tizenkét óra hosszig lettem elitélve. Majd estére eriszt ki, tizenegy órakor. Tyhű! eb eszi a ku­tyát, ekkor tértem észnek. — Hát igy történt, verje meg a pat­var ! Mondja meg most mán', hol itt az igazság ? — Nagy könyörgésre szabadultam ki, estéli harangszókor. Még akkor is tusz­kolt a röndér: siessek haza, meg ne lás­son a haragos képű. Vakulj meg! mon­dok, urastól együtt, majd én ötet kere­sem most. Igy is eleget nyelvelt rám az asszony. • No, de egyet még is megtanultam: a rézangyalát annak a cigánynak, nem vesz az tőlem többet lovat. r- Z. — meg, amihez helyeslőleg járult hozzá a képviselőtestület. A tárgysorozat első pontját a vásári rendtartásról alkotott szabályrendeletre vo­natkozó lei ratot nagy megelégedéssel vette tudomásul a képviselőtestület, különösen annak földműves és iparos tagjai. Régóta harcolt a város közönsége a vásári rend­tartás azon rendelkezése ellen, melyet a legfőbb hatóság rendeletére kellett a sza­bályrendeletbe felvenni, hogy t. i. a ser­tések, borjúk szintén csakis a város ha­tárán kivül lévő állatvásári téren áruiha­tók á heti vásárok napjain, amely ren­delkezés a nagyközönség úgyszólván min­den rétegének adott okot a jogos panaszra. Leiratában a miniszter ideiglenesen meg­engedte, hogy a heti vásárok napjain bor­júkat a káptalan téren, sertéseket pedig a Csillag-utcában lehessen árusítani, ter­mészetesen az állategészségügyi intézke­dések szigorú betartásával. Felemlítette a polgármester, miszerint a nem remélt eredmény egyedül Kuszenda törvényhatósági főállatorvos jóindulatának köszönhető, ki a város jogos óhaját tőle kitelhető minden módon igyekezett meg­valósítani, még a döntő köröknél való személyes összeköttetéseit is latba vetette, amiért is az elnöki székből neki köszönetet mond, mi helyesléssel vétetett tudomásul. Legfontosabb tárgya a napirendnek a muzslai járásbiróság székhely kérdése volt. Befejezett ténynek volt immár tekinthető Párkány áldozatkészsége folytán, hogy a muzslai járásbíróságot az igazságügyi kor­mány oda helyezi át. A végleges döntés bekövetkezte előtt azonban egy váratlan fordulat állott be városunk javára. Midőn a székhely kérdés évekkel eze­lőtt napirendre került, a város közönsége mindent elkövetett a tekintetben, hogy a járásbíróságot Esztergomba hozzák, főleg pedig ama szempotból, mert tartott attól, hogy a párkányi járás telekkönyveit váro­sunkból elviszik. Ma a dolog úgy áll, hogy a miniszter sürgősen akar a kérdésben dönteni, s nem idegenkedik attól, hogy még ha a város kisebb áldozatot hoz is, a muzslai járás­bíróságot Esztergomba helyezi át. A képviselő testület kapva kapott az al­kalmon és elhatározta, hogy a miniszterhez feliratot intéz, melyet egy küldöttség fog átadni. Egyelőre, tekintettel a sürgősségre, a város felajánlja a Szt. Ferenc rendi zárda második emeletét, hol a helybeli járásbi­róság azelőtt volt, ingyen használatul azon ideig, mig az igazságügyi kormány meg­felelő helyiséget épit a bíróság részére. Olvastatott a belügyminiszter határozata, melyben megtagadta jóváhagyását a Héya kert megvételétől. Többek hozzászóllása után elhatározta a képviselőtestület, mi­szerint a jóváhagyás érdekéből újból felir a miniszterhez, mivel egy faraktár cél­jaira okvetlen szüksége van a városnak a telekre. Nagy ellenzésre talált a földmives kép­viselők részéről a pénzügyi bizottság ama javaslata, mely a tisztviselők jövő évi drá­gasági pótléka cimén 6700 koronát mond az 1907. évi költségvetésbe felveendőnek. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság, javaslatát nagy szótöbbséggel elfogadta. Dr. Fehér Gyula jelentése vétetett ezu­tán tudomásul, melyben bejelenti, misze­rint Graeffel János praelátus kanonok a kegyúri templom uj orgonájára 2000 ko­ronát adományozott. Az adományért a képviselőtestület kö­szönetét fejezte ki. A napirend ezen pontjánál az elnöklő polgármester bejelentette, miszerint neve­zett praelátusnak szeptember hóban tartott aranymiséje alkalmából, ki azt Mária­Zellben mutatta be, sürgönyileg tolmácsolta a város közönségének jókivánatait, mit az aranymisés nála személyesen köszönt meg, biztosítván a polgármestert szülővárosa iránti szeretetéről. A legtöbb adót fizető képviselők jövő évi névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottságba a polgármester, főjegyző, fő­ügyész, pénzügyi tanácsos, továbbá Bren­ner József és Marosi József képviselők választattak meg. A város közpénzeinek 60%-a az eszter­gomi takarékpénztárba, 30°/o-a az ipar és kereskedelmi bankba, mig 10%-a az esz­tergomvidéki hitelbankba határoztatott el­helyeztetni. . A tanácsi javaslat elfogadásával kimon­datott, miszerint Kósik Ferenc vállalkozó­nak, aki a nagj" Dunán egy uszodát szán­dékozik felállítani, évi 400 kor. segélyt ad azon kikötéssel, hogy a szokásos számban ingyen fürdőjegyeket ad a szegénysorsu tanulók részére, egyben pedig határozatba ment, miszerint a nagy Duna partja azon részen rendezendő és fákkal kiültetendő. Tudomásul vétetett a főügyész jelentése, az özv. Holdampf Albertné által végren­delkezésében tett 600 koronás tűzoltói ala­pítványra vonatkozólag, melynek kamatai­ból magukat kitüntetett tűzoltók lesznek jutalmazva. Végül többrendbeli kérelem és illetékes­ségi ügy intéztetett el. — n. HÍREK. — Rákóczi hamvainak hazaszállítása. A miniszterelnök a megyékhez felhívást intézett hogy Rákóczi, Thököly és Bercsé­nyi hamvainak hazaszállítása alkalmából Budapesten, Kassán és Késmárkon ren­dezendő ünnepségeken vegyenek részit. Kívánatosnak mondja a felhívás, ha a megyék bandériummal vennének részt a megye címeres zászlajával, vagy Rákóczi zászlókkal. A küldöttségeknek nem fekete díszruhában hanem, díszmagyar öltözet­ben kell megjelenni. — Áz aradi vértanuk gyásznapja Min­den évben október 6-án felújul a nemzet könyfakasztó bánata s gyászba borul a magyar, hogy könyeivei adózzon a hal­hatatlan emlékű hősöknek, kiket az oszt­rák hatalom a szabadságharc leverése után hóhér kezére adott. A haza nagy gyásznapján az aradi 13 honvéd-tábor­nok, nemzeti vértanúink lelki üdvösségére és örökké dicsőséges emlékük hálás tisz­teletére tegnap 9 órakor a kegyúri temp­lomban gyászmisét tartatott a sz. kir. váfos közönsége. A gyászmisén, melyet Fehér Gyula dr. celebrált, a polgármester vezetése alatt megjelent a városi képvi­selőtestület, valamint a megye főispánja vezetése alatt a megyei tisztikar s taná­raink vezetése alatt a helybeli tanintézetek, melyeken kivül óriási számú közönség töltötte meg a templom hajóját. A gyász­ünnepi pompa áhítatát hatással emelték a bánatos egyházi énekek, amelyeket Taky karnagy adott elő. Végül a közön­ség állva énekelte a Himnuszt, melynek es­deklő akkordjain mélabúsan szálltak fel az ég Urához, hogy szegény nemzetünkre" az ő áldását lekérjék. — A vármegye őszi rendes közgynlé­lésének tárgyai között, a többek között a következőket olvassuk. Belügyminiszter leirata a városi vágóhíd és a vadkárok megvizsgálása ügyében, földmivelésügyi miniszter leirata a népies háziipar pártolása tárgyában, a Török-féle villamos vasút építési határidejének meghosszabbítása, a megye jövő évi költségvetése stb. Ugyan­ezen ülésen határoz a törvényhatóság bi­zottsága a vármegye jövő évi szállításaira vonatkozólag. A beadott ajánlatok felett az állandó választmány már véleményét meghozta. — Az esztergom-vármegyei gazdasági egyesület kÖZgyáléSC Az alakuló egye­sület f. hó 15-én d. u. 3 órakor tartja

Next

/
Oldalképek
Tartalom