Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-27 / 77.szám

kor a társaság érdemekben dús igazgatója, Reusz

t József elhalálozásává! megüresedett az Esztergomi Takarékpénztár igazgatói állása. A megboldogult iránti kegyeletet , lerótta már a társulat szeretett igazgatójával szemben és ezúttal a közgyűlés felállással fejezi ki a gyászeset iránti részvétét. Azonban a támadt ürt az ügymenet fennakadás nélküli menete érdekében szükséges, hogy betöltsük és azt a célt tűzte maga elé a mai közgyűlés. Nem kivan a részvényesek határozatára befolyást gyakorolni, annál is inkább, mert a választás nagyon könnyű, lesz, mivel a közhangulat erős iránytűje oly férfiú felé irányul, kinek megválasztásához előre is csak gratulálni tud. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Rtidolf Mihály, Reviczky Gábor és id. Brenner József részvényeseket és kéri a mult választmányi ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Ez utóbb tartott választmányi ülés elparentálja a megboldogult igazgatót és határozatot hozott arra, hogy az igazgató, 6 évi időtartamra egy, a közel jövőben egybehívandó közgyűlésen megválasztassék, azon indokolással, hogy az egyes állások helyettesítés utján történt betöltése nem teljesen célra vezető. Olvastattak az alapszabályoknak a választásra vonatkozó szakaszai, melyek alapján kérdést tesz az elnök a közgyűléshez, hogy a-"megüresedett igazgatói állást miként óhajtja betölteni? Már e kérdésre a közgyűlés azzal felelt, hogy viharos éljenzéssel tisztelte meg egyedüli jelöltjét, Bleszl Ferencet. Vimmer Imre polgármester, h. elnök emelkedett most szólásra, ki egyhangú választást proponál. Ez előbbi éljenzésből pedig, mivel azt látta, hogy Bleszl Ferencben összpontosul a részvényesek összeségének bizalma, indítványozza, hogy őt egyhangúlag emelje a közgyűlés az igazgatói székbe. Frey Ferenc elnök abból a kitörő lelkesedésből, mely a felszólaló szaElfutnék . . . Elfutnék tőled messzire, hogy sohsem találnál reám és magadban égnél, pusztulnál el. Elfutnék tőled, oh de ne eressz el. Ne eressz, mert a pusztulás is gyönyör, a szenvedés is édes, mert tartalmat ad az életnek. Vágyom utánnad te nem mutatom neked, pedig én csak téged akarlak, mikor akarlak. Te talán bennem más férfit kívántál meg és egy más valaki alakja tolakodik elém, mikor reám gondolsz. Nem mutatjuk egymásnak, hogy hiányzunk, mert az illő sem lenne, csak éreztetjük és te szívesen játszol a tűzzel. Pedig reád unna erőm, mert veled versenyre kelni gyenge lennék és mert pihenésre vágyom — és mert takarékos akarok lenni. Elfutnék előled, oh de mégis ne eressz magadtól. Egy dalról. Elfogok mondani egyszer egy keserű dalt. Küzködő lelkem, sirni fog tehetetlen volta miatt, de te azt nem fogod látni, mert az öröm eltakarja szemeid elől. Örülni fogok, hogy sirhatok és te csak az örömet fogod látni, mert hisz öröm lesz nekem a könnyeim folyása. Elfogok mondani egy dalt arról, hogy vait követte, megállapítja, hogy Bleszl Ferenc egyhangúlag választatott meg és e megválasztást, mint határozatot kimondja. Üdvözli az ujonan megválasztott igazgatót, örömének ad kifejezést az őt ért megtiszteltetés felett és e szavakkal végzi'beszédét: vezesd tovább, kedves barátom intézetünket, hogy az mindenkor a becsület és humanizmus útján járva városunk és hazánk boldogulásának útját egyegesse. Kérem az Isten áldását reád és hozzád tartozóidra; erőt és kitartást kívánok az uj álláshoz. Bleszl Ferenc a társaság ujonan megválasztott igazgatója, meghatottsággal mond köszönetet az őt ért magas- megtiszteltetésért. Nem kereste, mert az intézet érdekeinek még esetlegesen sem kívánta a személye iránt való figyelem felkeltésével útját vágni. Fogadalmat tesz arra, hogy ügyszeretetet visz az új állásba és minden tudásával és akaratával azon lesz, hogy a társaság érdekeit előmozdítva, annak immár több, mint félszázados jó hírnevét gyarapítsa. Megilletődéssel lép nagynevű elődei, Frey Vilmos és Reusz József helyére, . de bizik, hogy a kapott jó példát felfogja használni és ezt akarja is. Mint 19 éves ifjú kerülvén az intézet kötelékébe végig járta annak minden állását és gyermeki szeretettel viseltetett mindig az intézet iránt. Kéri a részvényeseket, hogy jóindulatú támogatásukban részesítsék őt, ez uj, rá nézve megtisztelő kitüntetés folytán reá háramló íelelőségterhes működésében. Megköszönvén végül úgy Frey Ferencnek, mint a részvényeseknek, mai szives megjelenésükkel őt ért kiváló kitüntetést, a közgyűlés bezáratott. Az Esztergomi Takarékpénztár tisztikara a közgyűlés után nyomban tisztelgett uj főnökénél Mattyasóvszky Kálmán int. jogtanácsos vezetése alatt, ki is az új igazgatót megható szavakkal üdvözölvén, biztosította a tisztikar meleg ragaszkoszerelem élt bennem, hogy elperzselte a vérem egy asszony-ember tekintete és felpezsdült a vérem a látásán. Te pedig akkor magadra fogsz gondolni és tévedésben lész. Dalolni fogok a csalódásról olyan szavakkal, milyeneket te még sohsem is hallottál és nem fogod érteni, mert én magammal fogok beszélni és a szavaknak, a hangnak értelme nem lesz számodra. Eldalolom, hogy te nem értesz meg és te ezt sem fogod megérteni, mert nem ér fel hozzám a lelked. Qtt lent, ahol te tanyázol, ritkán, fázva, éhesen fogsz csak engemet lelni és neked nem fog fájni a szenvedésem, mert nem tudod, hogy én szenvedek. Én csak mint ember leszek a tiéd, de nem a lelkem, melyet megvásárolni nincsen elég kincsed. Elfogom dalolni, hogy gaz voltál, mert megvásároltál a szemeddel és te azt fogod hinni, hogy téged dicsőítő ének hangját hallod és örülni fogsz. Az én lelkemnek pedig nem lészen nyugvása, mert a rab embernek lelke sem lehet szabad. Azért én még csak hálátlan sem leszek és élni fogok neked tovább. Egyszer majd lelohad a láng és a kihűlt hamu alatt hiába fogjuk keresni azt, mit az ifjú években elhagyogattunk. Szabolcs Ferenc. dásáról és kérte munkásságuk során való támogatását. Bleszl Ferenc igazgató a tisztikart barátilag fogadta, megköszönvén a megtisztelést abbeli óhaját fejezte ki, hogy szorgos együttmunkálkodásuk mindenkor az intézet érdekét szem előtt tartva, örömteli és zavartalan legyen." F—i. Terményeink értékesítése. Most, hogy a gazda hozzájutott fáradságos évi munkája eredményéhez, amely a jó termés következtében várakozásának is megfelel, azt lehetne hinni, Jiogy bizalommal néz a jövő elé. Azonban léptennyomon mégis azt tapasztaljuk, -hogy a gazdák tele vannak aggodalommal. Eltekintve az alacsony áraktól, ami miatt általános lehangoltság, egyiknél az aratóáztrájk, másiknál a felsrófolt munkabérek zavarták meg a gazdasági egyensúlyt. Különösen a munkás kérdéssel és az ezzel szoros kapcsolatban levő munkabér emelkedésével ma már határozottan számolnia kell a gazdának, mert a megváltozott viszonyok közt az általános drágaságban nemcsak kívánatos, hanem elkerülhetetlenül szükséges is a munkásnak megélhetését biztosítani. E lap hasábjain már többször rámutattunk arra, hogy agrár-szociális bajaink egyik főoka gazdáink egyoldalúsága. A mig a gazda külterjes gazdálkodást folytat, vagyis csak a szemes terményre fekteti a súlyt, addig kedvezőbb viszonyokra nem igen számithat. Bármennyire fázik is tehát a gazda a belterjes gazdálkodástól, a mostoha viszonyok kényszeríteni fogják arra, hogy annak mai egyoldalúságát megváltoztatva több jövedelmet mutasson fel. Mivel pedig a munkás sorsa a gazdáéval egy, a közös érdek ma már múlhatatlanul megköveteli, hogy körülményeihez képest minél belterjesebb gazdálkodást folytasson a gazda. Ezenkívül — mint azt kiváló szaktekintélyek mostanában sűrűen hangoztatják — szükséges, hogy a gazda a saját lábára álljon és he elégedjék meg csupán csak a termények előállításával, hanem legyen gondja annak minél jobb értékesítésére is. Hogy pedig ez a szákvélemény menynyire reális alapon nyugszik, arról bármelyik gazda meggyőződhetik, ha a terményeiért fizetett árat összehasonlítja a fogyasztó által, ugyanazon terményért fizetett árral. De ezen összehasonlításból egyszersmind meggyőződést szerez magának arról is, hogy hazánk lakosságának zöme jóformán gyarmatosa a bankoknak és a közvetítő kereskedelemnek. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot nem egészséges, s ilyen körülmények között az agrár-szociális bajokat sem lehet orvosolni. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy a gazdák a saját terményeik értékesítését a kezükbe vegyék, és a vele kapcsolatos ipar fejlesztését szervezzék saját hatáskörükben ugy, mint azt a nyugati államok szervezték. Ennek pedig előfeltétele természetszerűleg az, ha az egész ország közraktárakkal lesz behálózva. Csakis ilyen szervezettel lesznek képesek gazdáink a börze és a közvetítő kereskedelem gyámsága alul felszabadulni. Ezen, az ország öszszes mezőgazdáinak érdekeit szolgáló akcióhoz azonban a parlament áldozatkészsége szükséges olyformán, mint Németországban, a hol már ezelőtt 10 évvel a Reichsrath ö millió márkát szavazott meg a közraktári intézmény megvalósítására, amely intézmény ma a német mezőgazdák nagy előnyére kitűnően be is vált. Örömmel jelezhetjük, hogy kormányunk közgazdaságunk mérhetetlen előnyére éppen most foglalkozik ezen fontos kérdés előkészítésével, « igy biztos reményeink lehetnek arra nézve, hogy a megvalósuló közraktárak a gákdaközönségnek módot fognak nyújtani, hogy befolyjon az áralakulásba, maga is felfogása szerint szabályozhassa az árakat, és hogy az eddigi függés helyett bizonyos önállóságot teremtsen magának terményei értékesítése érdekében. Mint mindennek, ugy ezen a fontos intézmény megvalósításának is vannak ellenlábasai. Egyrészt konzervativ felfogású mezőgazdáink foglalnak semleges álláspontot ellené azon okból, mivel természetesnek találják a közv'itők gyámkodását. Másrészt kereskedelmi köreink csinálnak társadalmi kérdést belőle, sűrűen hangoztatva azt, hogy ilyen intézmény a merkantil érdekeket csorbítaná és tenné tönkre. Pedig el sem lehet képzelni olyan józanul gondolkodó embert, ha még olyan nagy agrárius is, hogy az igaz kereskedelemnek nemzetgazdasági fontosságát ne ismerné el és ne méltányolná. Mert hiszen ennek fejlesztése és erősítése mindnyájunknak közös érdeke. De azt a spekulációt és kupeckedést, amely különösen a kisgazda csekélyebb értelmiségére és járatlanságára pályázik, amely előre megveszi a a terményt, előleggel lefoglalja, s mire a tulajdonképeni átvétel következik, a gazda alig kap valamit, már más szemüvegen kell nézni. Senkinek sem lehet ellenvetése az ellen ha a gazdaközönség terményeinek jobb értékesítése céljából olyan intézmény megvalósítása került homloktérbe, amely hivatva lesz nemcsak a gazdaközönség érdekeit szolgálni, hanem mind kereskedelmünk, mind pedig iparunk fejlődésének hathatós lendületet (

adni. S miután a közraktári intézmény feltétlenül kedvezőbb viszonyokat fog teremteni, biztos reményünk lehet, hogy gazdaközönségünk nembánomságát levetkőzve arra a térre lép, mely téren boldogulását is meg fogja találni. De reményünk lehet, hogy az agrár-szociális kérdés is olyan irányba terelődik, amely irány a mai aggodalmakat képes lesz megszüntetni. HÍREK. — Szabadságról hazatérő elnök. Nárai Szabó Elek dr. a komáromi kir. törvényszék elnöke a napokban jön vissza szabadságáról s átveszi hivatala vezetését. — A szent Ferencrendiek nj házfőnöke Lengyel Flavian elhalálozása folytán a rend esztergomi zárdájának élére házfőnökké P. Mészáros Kálmán, a veszprémi szent Ferencrendiek vikáriusa rendeltetett ki. — Halálozás. Niedermann Vilmos nagyszécsényi postamester ötven éves korában elhunyt, kinek városunkban kiterjedt rokonsága van. — Temetés. Hétfőn délelőtt volt temetése a tragikus módon véget ért Zsiga László orvosnövendéknek. A korán sirba szállott ifjú temetése nagy részvét mellett ment végbe. Nem volt szem, mely szárazon maradt volna, midőn felhangzott a halottas ének, mely utolsó útjára kisérte a szerencsétlen ifjút. A család a gyászesetről az alábbi értesítést adta ki. „Zsiga Zsigmond ugy neje szül. Botzenhardt Anna, valamint gyermekeik : Mária férjezett Knotz Ágoston né, Natália férjezett Bacher Ferencné, János, Imre, Annuska, Knotz Ágoston és Bacher Ferenc a maguk, valamint az összes rokonok nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik, -forrón szeretett fiuk, jó testvérük, sógoruk, ked-