Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-02 / 70.szám

diákokból lehetnek ilyen komótos jogászok, Nemesen cselekednének a pedagógusok, ha reformálnák az elemi iskola első két osztályát. Kevesebb tananyag és szorgalmi idő. Igy sokkal megfelelőbb és célszerűbb lenne az ilyen apró népnél. De a fiúk és a leányok tanulási viszonya sincs arányban. A leányokat általában tévesen nevelik. Rászoktatják a szajkózásra, az értelemnélküli, gépies tanulásra. Ez pedig lélekölő munka. Ismertem több leányt, aki szeptemberben még piros volt. Aztán e szorgalmi idő alatt folyton, szünet nélkül dolgozott. Bárhol láttam, mindenütt csapott, rúgott, biflázott, szajkózott, magolt, emlézett, tanult — a diakszótár szavai szerint. Mire elérkezett a tavasz, a leány arcán elhervadt a rózsa. A legtöbb túlságos szorgalommal megáldott — jobban — megátkozott leány tüdővészbe esik. Szorgalma viszi sirba őt. Mert a leányok között még egy átkos verseny dívik. Ha valamelyiknek eggyel jobb kalkulusa van, a másik nem nyugszik addig, mig ő is meg nem szerezi azt. Lehet, hogy sokkal gyöngébb a tehetsége, mint a másiknak s mégis epekedik hasonló kalkulusért. Itt az lenne az orvosság, hogy el kellene törülni a lányoknál a klaszifikálást. Meguntuk már különben is a leányiskolák értesitőiben azt a rettenet es kitűnőséget. Nagyritkán talál az ember csak egy árva ötöst. Pedig lehet, hogy ennek a ritka kalkulusnak tulajdonosa jobban megfelel a nő társadalmi szerepének, mint a tiszta kitűnőé. (-y-ó\) san gesztikuláló fehér kezét figyeltem — csak a lelkét láttam. Ha hangját hallgattam — csak a lelkét éreztem. Az ő nemes, férfiasságban szinte megdicsőült lelkét. Amilyen korrekt volt a tanításban Keményfy, ép oly jól értett a neveléshez is. Eszközei voltak a szigor, tekintély, határozottság és az igazság. Ezeket a fegyvereket mindig helyén alkalmazta. De nem ez volt mégse, ami nekünk imponált benne. Hanem az a rendkivüli szeretet, mellyel irántunk viseltetett. Tudta jól, hogy a szeretet nyomán kélnek a legszebb virágok. Az egyéni nevelésre fektette a fősúlyt. Tudta, hogy a praeperandia ifjúsága igen vegyes erőkből áll. Tudta, hogy itt csak az egyéni nevelés lehet az a mód, mely sikert biztosit. Akibe észrevett valami művészet iránt némi tehetséget: gyámolította. Szította benne az isteni szikrát lánggá, ha nem volt hamis. Egész sereg fiatal poéta nevelkedett az ő szárnya alatt, kik mind hírnévre, dicsőségre szomjúhoztak. Az írásbeli dolgozatokat úgy tekintette, mint az intelligencia fokmérőjét. S az a sereg, akit ő nevelt, csak dicsőséget szerzett neki. Ő munkát követelt növendékeitől. A stréber szelleműek nem boldogultak nála. Nagy ellensége volt ő annak a bűnös nevelésnek, amely a fogékony lelkekből ki akarta ölni az önérzetet. Meg akarta fojtani a férfiasságot. El akarta tüntetni az emberi szolidaris és barátság érzését. Nagy ellensége volt ő annak a nevelésnek, amely Az Orsz. Kath. Tanitói Árvaház. A kath. tanitók Budapesten tartott országos kongresszusa alkalmával augusztus 28-án dr. Walter Gyula prelátus-kanonok hosszabb beszédben vázolta a városunkban építendő kath. tanitói árvaház ügyének eddigi mozzanatait. Miután az ügyvárosunkat igen közelről érdekli, a történeti adatokban is gazdag beszédet egész terjedelmében tárjuk t. olvasóink elé. Méltóságos Püspök, Védnök-elnök ur ! Mélyen Tisztelt Kongreszus! A nemzeti közművelődés és a katholikus tanügy századok óta legbőkezűbb Mecénásainak méltó utódai, a magyar nagyméltóságú püspöki kar nemeskeblü tagjai több, mint két évtized előtt különösen nevezetes tanújelét szolgáltatták annak a méltánylásnak és nagyrabecsülésnek, amelylyel a katholikus tanügy bajnokainak közhasznú munkássága iránt viseltetnek. Azoknak a dicső alkotásoknak hosszú sorozását, amelyeket a nagyméltóságú püspöki kar hagyományos áldozatkészséggel a közművelődés érdekeinek előmozdítása céljából létesített, 1884-ben az „Orsz. Katholikus Tanitói Segélyalap" intézményét gazdagította. A közvetlen támogatáson kivül feladatává tette az Alapnak, hogy a tanitók árváinak elhelyezése és neveltetése szempontjából egy megfelelő intézet felállítására törekedjék. Az árvaház alapját alapszabályszerüleg megillető hányadok és a különféle adományok igen lassan növekedtek a lefolyt két év alatt: közelebb és közelebb hozták ugyan a magasztos cél megvalósításának idejét': mindazonáltal legmerészebb képzelet is csak a messze távol lenge ködében látta annak az intézménynek bizonytalan körvonalait, amelynek létesülését, tényleges működését a viszonyok napról-napra kívánatosabbnak, szükségesebbnek tüntették fel. A segélyalap középponti bizotsága az árvaház felállítását leghőbb óhajai közé sorozván, 1905. évi augusztus 24-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy minden igyekezetét oda fogja irányítani, önálló gondolkozású férfiak helyett, kenetteljes, szemforgató „BeschwichtigungsHofrat"-okat akart nevelni. Határozottságra, bátorságra, önérzetességre nevelte növendékeit. Mint amilyen maga. Erre mutatott is példát. Jószívűsége meseszerű. Csekély tanári jövedelméből szegényebb növendékeket taníttatott. Ő fizetett értük ellátási dijat. Ő ruházta őket. Aki nála segélyért kopogtatott, jó helyre ment. Ha ő kimerült s nem tudott már adni, maga ment másokhoz. Kért, könyörgött segélyt az ő szegény növendékei számára. Sok esztergomi kanonok tudna erre „ bizony "-t mondani. Szerette ő szegényebb növendékeit. Keblére ölelte, ki hozzá ment segélyért. Ilyen pedig a praeperandiában akadt elég. .10 évi tanári működése alatt több mint 6000 koronát áldozott az ifjúság gyámolitására. És ezt a nagy, ezt a tanártól szinte hihetetlen jótékonyságot nem dicsérték az értesítőben zengzetes tirádák. Jobban szerette ő, ha titokban maradt. Ha nem tudta meg senki. Érezte, hogy jobban esik az a falat szegényeinek, ha annak eredetét nem kürtölik ki a világba. Kirándulások alkalmával volt rá több eset, -hogy az egész intézetnek ő adott ozsonnát. A szegényebb, ambiciózus növendékeket pedig saját költségén vitte. S ezt nem tudta más, csak az ifjúság. Kerülte a feltűnést. Szinte elképzelem, ha most látná, hogy Róla irok, hogy összepirongatna. Hogy hogy az Árvaházat a lehető legrövidebb idő alatt rendeltetésének átadhassa. Határozatának keresztülvitele céljából egy állandó bizottságot választott és feladatává tette, hogy a szükséges előmunkálatokról gondoskodjék. Nem kellett a bizottságnak sokáig gondolkoznia afelett, mire irányítsa főfigyelmét, mire helyezze tevékenységének súlypontját. Forrásokat kellett mindenekelőtt keresnie, amelyekből a cél megvalósításához szükséges segédeszközöket meríthesse. Miután ő Eminenciája, a bibornok hercegprímás és érsek ur magas óhaja szerint Esztergomban fog az árvaház épülni, ingyenes telket igyekezett a bizottság a várostól kieszközölni. A város t. képviselőtestülete készséggel teljesítvén a kérelmet, Hauszmann Alajos udvari tanácsos, műegyetemi tanár urat arra kérte a bizottság, hogy az árvaház terveit díjtalanul elkészíteni méltóztassék. Ezen kérelem is meghallgattatásra találván, a tényleges kivitel megkezdését lehetett volna a bizottságnak a megfontolás tárgyává tennie, ha a szükséges fedezet rendelkezésére állott volna ! Azonban Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás és érsek ur ő Emenenciájának 25 ezer koronáját beszámítva, csak százezer korona volt az árvaház alapja. Ezen összeggel a létesítésre gondolni nem lehet / Küldetése magasztosságának tudatában, bizalomteljes kebellel fordult annálfogva a bizottság mindazokhoz a nagy szivekhez, amelyeknek kifogyhatatlan áldozatkészségét hatalmas közművelődési és jótékonysági intézetek hirdetik. Letette könyörgését a legmagasabb királyi trón zsámolyára. Előterjesztette alázatos kérelmét a magas kormánynál, a nagyméltóságú püspöki karnál, a főrendiház tagjainál a káptalanoknál, a városi és megyei tisztikaroknál, a tanintézetek igazgatóságainál, a pénzintézeteknél és az nagy közönségnél. Fáradozásai nem voltak eredmény tele nek. Beszámítva azokat a összegeket, amelyek biztos kilátásba helyezvék, 20.000 korona folyt be néhány hó tartama alatt. Ehhez az összeghez legyen szabad ezenmegrángatná a fülemet s hogyan a szemembe vágná : „Te szemtelen, hogy tudsz ennyit hazudni! Hisz én ha tettem is valamit, nem azért tettem, hogy te azt világgá kürtöld! Teszed le azt a tollat mindjárt!" Jó, jó kedves professzor — hopp, pardon plébános úr — leteszem. De még egyet-mást el kell mondanom. Meg kell emlékeznem sajátságos sportjáról. Azonban nehogy olvasóim valami exotikus sportsmann gentleman-nek gondolják, eleve megnevezem azt a különös sportot, melyet Ő oly nagy szenvedéllyel űzött. Ennek a sportnak a neve: állásszerzés. Ez az O egyéni külön szenvedélye volt. 12—15 növendékének minden évben szerzett állást. Aki Őt erre kérte, nem kérte hiába. Be levelezte az egész Magyarországot. S szeptember elsején állásban volt minden protegáltja. Ez aztán példa. Ez aztán nagylelkűség. Ez aztán szeretet. Ez igazi nevelés ! Ejnye, de talán nem lenne egész ez a kis impresszió-gyűjtemény, ha kifeledném 10 évi tanári működésének Golgotáját: az ismeretes sztrájkot. Tudom, olvasóim feltették már rég magukban e kérdést: De ha ilyen kitűnő ember volt Keményfy mint tanár, miért sztrájkoltak ellene növendékei? Miért sztrájkolt ellene az, aki most elismeréssel hódol emlékének ? Hát ez a kérdés jogos. S erre a kérdésre felelek én. Az egyik sztrájkvezér. nel csekélységem részéről 2000 koronát felajánlanom. Azon hő vágyódás által inditatva, hogy az árvaház felállitása minél gyorsabban megtörténhessék és fennállását minél szilárdabb alapokra lehessen fektetni, több kérelemmel bátorkodott a bizottság a nagyméltóságú püspöki karhoz fordulni. Kérte nevezetesen, hogy az iskolai épületek az „Első magyar általános" biztositó társaságnál biztositassanak. Továbbá, hogy az iskolaköteles gyermekek az árvaház javára a beiratások alkalmával mindig 5—10 fillért; a képezdei növendékek pedig 2 koronát fizessenek. Végül, hogy az összes katholikus tanitók a segélyalapba való belépésre buzditassanak. Felkérte a bizottság a Szt. Istvántársulatot is, hogy a katholikus iskolák által megrendelt tankönyvek és különféle taneszközök után az árvaházat bizonyos százalékban részesíteni szíveskedjék. Minő sorsban fognak részesülni azok a kérelmek, amelyeket a bizottság ő Felsége, a közoktatásügyi kormány és a Szt. István-társulat elé terjeszteni bátorkodott, arra nézve a m. t. kongresszusnak biztos tájékoztatással ma még nem szolgálhatok, A nagyméltóságú püspöki kar magas határozatára vonatkozólag mély sajnálattal kell tudatnom, hogy az nem volt kedvező az árvaház érdekeire nézve. A kegyes válasz szerint a nagyméltóságú püspöki kar teljesen méltányolja a bizottság törekvéseit, óhajtja az árvaház létesülését és élénk érdeklődéssel kiséri ügyének minden mozzanatát. Az érintett kérelmeket azonban részint az egyházmegyei biztositó alapok, részint a szomorú közgazdasági viszonyok miatt nem tartotta teljesíthetőknek. Azok a nagy remények, amelyeket a bizottság e kérelmek teljesítéséhez fűzött, egyelőre tehát meghiúsultak. E körülmény miatt azonban nem lehet, nem szabad a bizottságnak a feladat megoldásától viszszarettennie. Nem is fog ! El van határozva, hogy mindent meg fog kísérelni, ami az óhajtott sikerrel kecsegtetheti. Mélyen megvan ugyanis győződve arról, hogy az országos katholikus tanitói árvaház létesítése olyan szükségesség, amely elől már elzárkózni nemlehet. Tudja, hogy Akik azt hiszik, hogy a sztrájk gondolata az ifjúságtól eredt: nagyon csalódnak. Azt a sztrájkot bárki megérdemelte volna úgy, mint Keményfy. Hogy az ifjúság közül mégis majdnem két egész osztály belement a renittens csapatba : ez csak külső terrornak .köszönhető. Még azok is kénytelenek voltak sztrájkba menni, akik a praeperandia Keményfy-kultuszának leghatározottabb hívei voltak. Két teljes napig törtük a fejünket s mégse tudtunk ellene egyetlenegy elfogadható okot se felhozni. De elég a nyilatkozatból annyi, hogy a sztrájk nem az ifjúságtól eredt. Aki ismeri a tömegpszichologiát, belátja, hogy egy félművelt sereget, mint amilyen mi voltunk, mily könnyű terrorizálni. Olyan eszközökkel, mint amilyenekkel minket sztrájkba kergettek, még ha szt. Antal lett volna is Keményfy helyén: az se kerülhette volna el a sztrájkot. Én, ki Keményfynek még reggel 8 órakor olyan tisztelője voltam, mint most, 9-kor már a legvéresebb demagóggá kellett átalakulnom. Ilyen eszközökkel 24 óra alatt bármelyik tanárunk ellen sztrájkba lehetett volna vezényelni a még ki nem forrott, félművelt ifjúságot. Ezt én mondom, az egyik sztrájkvezérnek megcsinált akkori növendék. E szennyes napok után ismerte csak meg az ifjúság Keményfyt. A sztrájk után ugyanazon mosolygó arccal folytatta magyarázatát, mint amilyennel elhagyta. Az fájt nekünk, hogy ő olyan