Esztergom és Vidéke, 1906
1906-08-30 / 69.szám
Mit csinálna Balassa Bálint Esztergomban? Ja, ja. Ne szégyenitsük magunkat. Még arra se volt érzéke mindezideig a városnak, hogy egy emléktáblát emeljen a kékkői troubadour eleste helyén. Sőt a nagy költő temetésén még csak nem is képviseltette magát. Vannak előbbre való ügyek is. Szép. Szép. Minek lett volna Esztergomnak Ballassa hamvai ? (~y-ó.) I f REDSZ JÓZSEF. { Húsz éve annak, midőn, mint az Esztergomi Takarékpénztár érdemes titkára, boldogult hivatali elődének, Frey Vilmos és Nitter Ferenc felügyelő bizottsági elnök arcképének leleplezési ünnepén mondott magas szárnyalású záróbeszédében ezeket mondotta a többek között: „Az emberi élet fáradozásainak legszebb, legnemesebb jutalma, a kötelmek hü teljesítésének tudata. De mennyivel édesebb, ha e jutalmat az embertársak őszinte elismerése kiséri. Ez azon babérág, mely a polgár mellét éleiében, halála után pedig sírját a legszebben díszíti. 1 '' Az, mit Reusz József két évtizeddel ezelőtt boldogult elődéről elmondott, minden szavában teljesen reá illik, mert ő a munka embere volt. De több volt! Több, mert végtelen szerénysége nem engedte őt annak tudatára ébredni, hogy ő kötelmeit teljesítette, s ez volt az, mi őt szüntelenül a további, az ujabbi munkára serkentette. Nem egyszer, de megszámlálhatatlan sokszor, midőn tiszttársai a munkában kifáradva távoztak a hivatalból, ő tovább is ott maradt, s nem egyszer találták az éjféli órák íróasztalánál görnyedve. Életét, páratlanul SZÍVÓS munkaerejét, széles látkörű tudását teljesen annak az intézetnek szentelte, melynek halála napjáig igazgatója volt: az Esztergomi TakaSzeretett Kedvesnővér, Lelkem anyja, Valamit érzek lelkem mélyén. Ami nyugtalanít. Ami nem hagy aludni, dolgozni, tanulni. Ezt az érzést eddig nem ismertem. Az iskolában nem tanítottak erre. Pedig az elejét már ott éreztem. Csak nem akartam szólni lelkem anyjának, mert azt gondoltam, itthon elmúlik. Ám itthon még jobban bántja a lelkedet valami. Egy kék szempár. Az internátus ablakán nézett ki a tavasszal egy fiú. Egy kékszemű fiú. Az a tekintet megbontotta álmom. Elvette nyugalmam. Most, mikor hazajöttünk, a vonatban találkoztam azzal a fiúval. Ismét a szemembe nézett ábrándos, méla tekintettel. .Mintha akart volna valamit mondani. Ez a tekintet aztán egészen megzavarta lelkem. És most nyugtalankodik, vágyik, érez. Kimondhatatlanul érez. De, hogy mit ? Nem tudom. Feleljen erre nekem Lelkem Anyja. Hisz ön oly jó volt hpzzám. Hisz ugy szeretett engem. Feleljen. Feleljen beteg Zulejkájának. A válasz: Szeretett gyermekem ! Leveleddel 'kétségbeejtettél. Legkedvesebb tanítványom ily lelki gyötrődések rékpénztárnak. Ő volt az, ki azt a pénzintézetet — lehet mondani —újra teremtette, rendithetlenül szilárd alapokra fektette, naggyá, hatalmassá tette, úgyannyira, hogy talán nem túlzás, ha azt írjuk, hogy a vidéki pénzintézetek között országos névre emelte. És ha — szavaival élve — a kötelmek teljesítésének tudatát az embertársak őszinte elismerése édesebbé varázsolja, úgy neki abból hatványozott mértékben kijutott, bár — ismételjük — szerénysége nem engedte annak tudatára ébredni. Kerülve kerülte az elismerésnek minden megnyilatkozását, kitért minden ünneplés elől, és szerényen vonult félre, midőn a legfelsőbb elismerés környékezte. Végnélküliek lennének azon sorok, melyeket érdemei méltatására irni lehetne, de azoknál ékesebben szóllanak, meggyőzőbben tanúskodnak az ő fáradhatlan munkásságának eredményei, melyek neki az Esztergomi Takarékpénztár történetében halhatatlan nevet szereztek. Az elismerés babérága — bár a munka közepette nem jutott ideje azon tetszelegni — életében méltán díszítette mellét, de örökre fogja legszebben díszíteni sirját. Ott fog örökkön virrasztani az a kegyeletesemlékezés sirja felett, melynek aranyba foglalt szavait az őszinte elismerés tanujeléül fogja kőbe, ércbe vésetni az az intézet, melynek harminchárom évi íáradhatlan munkásságát szentelte. Reusz József született 1836-ban, Esztergomban előkelő polgári családból. Az elemiiskolákat és a gimnáziumot Esztergomban végezve, Pestre ment jogot hallgatni. Elvégezve egyetemi tanulmányait 1861-ben a megyénél vállalt hivatalt. Aljegyző lett. Felismerve gróf Forgách Ágost akkori administrator fényes tehetségét, vasszorgalmát, 1863-ban maga mellé vette titkárjának. 67-ben első aljegyzővé lett megválasztva, majd tiszteletbeli főjegyzővé neveztetett ki. 1873-ig szolgálta a megyét, mignem 1873-ban az esztergomi takarékpénztárban titkárnak, 1891-ben pedig igazgatónak választatott meg. között hánykolódni látni: rettenetes ! Oda nyugalmam ! Oda jókedvem ! Oda mindenem ! Hogy felelhessek kérdésedre, összehívtam az egész zárdát. Minden kedvesnővért megkérdeztem. Mi lehet az az érzés, amit egy fiú kék szempárja okoz ? Mi lehet az az érzés, amit egy tekintet kelt fel a lélekben ? Nem tudott rá felelni egyik kedvesnővér sem. Mi apácák vagyunk. Ismerjük a lelkeket. De ilyen érzésről fogalmunk sincs. Hanem mig misén voltam, kedves leveled nyitva feledtem asztalomon. Az a hóbortos Juci cseléd takarított a szobámban. Elolvasta leveled. S azt irta rá a csacsi makrancos betűkkel: „Ez az érzés : a szerelem l u Hát hogy mennyire nem értett meg téged a tökfilkó, magad láthatod. Légy nyugodt és megelégedett. Sokat imádkozzál, mert az a boldogság forrása. Ölel a "te lelki anyád Sr. Philotea. A levelek kiadási jogát megszerezte: Vesper. 1903. évi február 22-én volt 30 éves évfordulója annak, hogy Reusz József a takarékpénztár szolgálatába lépett. A nevezetes évforduló alkalmából nagyobbszabásu ünnepély rendezésével akart nevezett pénzintézet elismeréséül kifejezést adni; azonban Reusz József kitért az ünnepeltetés elől, s igy az intézetnek azon évi közgyűlésében ragadta meg az igazgatóság egy házi ünnepség rendezésével az alkalmat, hogy az elismerés és hála adóját lerója, midőn is egy tömör ezüstből vart 60—70 cm. nagyságú pálmaágat nyújtott neki át*e felirattal: „Reusz József igazgatónak a társaság SO éves történet írójának, 30 évi sikeres működése ünnepére az esztergomi takarékpé?iztár részvénytársaság. 1903 február 22". A pálmaág levelein az igazgató tanács, az igazgatóság, a felügyelő bizottság és a tisztikar tagjainak nevei voltak olvashatók. Fáradhatlan munkásságának f. hó 26-án vetett véget a halál. A takarékpénztár hatalmas homlokzatáról búsan lecsüngő gyászlobogó hirdette hngy ; Reusz József meghalt. Összes pénzintézeteink kitűzték a fekete zászlót. A törvényhatóság bizottsága a város képviselőtestülete, amelyeknek tagja volt szintén gyászlobogót tűztek ki, valamint a Kaszinó, melynek elnöke volt. A takarékpénztár igazgatósága rendkivüli ülést hivott egybe, hogy érdemes halottjának halála alkalmából az intézkedéseket megtegye; egyben, hogy igaz fájdalmának, őszinte részvétével kifejezést adjon, melyen a megboldogultat Bleszl Ferenc titkár és helyettes igazgató a következő szavakkal parentálta el. Tekintetes Igazgatóság! A fájdalom legbensőbb érzetével és mélyen lesújtott szomorú szivvel hozom a tek. Igazgatóság tudomására azon megrendítő, szomorú gyászesetet, hogy társaságunk nagyérdemű igazgatója, Reusz József úr tegnap d. e. 8 órakor hosszú, kinos szenvedés után meghalt. Végtelen gyász borul az ő elhunytával társaságunkra, melynek ő a legjobb támasza és imádója volt. Bátran tekinthető ő intézetünk második megteremtőjének, mert páratlan munkás életét egyedül társaságunknak szentelve, 33 éven át volt intézetünknek nemcsak mindenkor kitartó, példás munkása, hanem egyúttal lelkes és szerencsés vezére is. Ékes tollal és dús tartalommal ő irta meg intézetünk 50 éves történetét, de nemcsak megírta, hanem abban döntő szerepet is vitt, és igy nagy horderejű, eredményteljes működésével mindenkor arany betűkkel lesz társaságunk történetében bejegyezve. Az immár sajnosán nélkülözött igazgató úr 19 évi titkári és a folytatólagos 14 évi igazgatósági működése alatt érte el társaságunk fénykorát, és intézetünk ezen szép fejlődése és jelenlegi általános jó hírneve főleg az ő sikeres működésének eredménye. Mert jórészt az ő kiváló képessége, takarékos szelleme, határtalan munkaszeretete, társaságunkhoz való hű ragaszkodása és lángoló szeretete emelték intézetünket az ez időszerinti magas színvonalra. Arany tiszta becsületessége, fáradhatlan ügybuzgalma mindenkor lelkesítő példaként fog előttünk lebegni! Ismerve a tekintetes Igazgatóság minden egyes tagjának mély fájdalom érzetét, őszinte kegyeletét és hálás elismerését, biztosan tudom, hogy csak az általános óhajnak s gyászhangulatnak felelek meg, midőn tisztelettel indítványozom: méltóztassanak Reusz József igazgató úr gyászos elhalálozása alkalmával társaságunk őszinte mély fájdalmának és részvétének a mai jegyzőkönyvünkben kifejezést adni, ezenfelül elhatározni, hogy a temetésen társaságunkat az intézet igazgatósága, felügyelő' bizottsága és tisztikara testületileg képviselje, méltóztassanak továbbá elrendelni, hogy a szomorú esetről külön gyászjelentést bocsájtsunk ki és ezt a helybeli hatóságoknak, testületeknek, a velünk összekötetésben álló pénzintézeteknek, s valamenyi részvényesünknek megküldjük, végre, hogy a megboldogult érdemeinek elismerésekép társaságunk nevében ravatalára őt megillető diszes babér koszorú helyeztessék. Hivatalos, de lelkiismeretem által is sugalt kötelességemnek ekként eleget téve, kegyeskedjenek megengedni, hogy a megboldogult iránt mindenkor táplált őszinte fiúi szeretetemnek és örökös hálámnak, és ezekből kifolyólag elhalálozása alkalmával legmélyebb fájdalmamnak adjak kifejezést; kegyelet-koszorúmat ravatalára helyezve, forró könnyeket hullatok az én felejthetetlen drága jó Mesteremért! Ezek után bátor vagyok indítványozni, adjunk hálás kegyeletünk és őszinte részvétünknek azzal is kifejezést, hogy a mai ülést egyéb ügyek tárgyalásának mellőzésével — bezárjuk. A megboldogult igazgató halálát a takarékpénztár az alábbi gyászjelentésben tudatta: Az Esztergomi Takarókpénztár Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara mély megilletődéssel tudatja, hogy REUSZ JÓZSEF úr, az intézet nagy érdemű igazgatója, Esztergom-vármegye tb. főjegyzője, vármegyei bizottsági tag és városi képviselő, egyedül a társaságnak szentelt páratlan munkás életének 70-ik évében, hosszas szenvedés után folyó hó 2ö-án elhunyt. A megboldogult 33 éven át.volt intézetünknek kitartó, példás munkása és egyúttal lelkes és szerencsés vezére is ; nemcsak megírta 11 év előtt ékes tollal és gazdag tartalommal a társaság 50 éves történetét, hanem 19 évi titkársága és a folytatólagos 14 évi igazgatósága alatti áldással telt eredményteljes működéséhez fűződik társaságunk jelenlegi általános jó hírneve és szép fejlődése is, mert főkép az ő kiváló képességei, takarékos szelleme, határtalan munkaszeretete, a társasághoz való lángoló szeretete s hű ragaszkodása emelték intézetünket az ez idő szerinti magas színvonalra. — Aranytiszta becsületessége és fáradhatlan ügy buzgalma lebegjen mindenkor lelkesítő példaként előttünk ! Drága halottunk hült tetemét folyó hó 28-án délután 4 órakor fogjuk a Ferenc József-úton levő gyászházból a szentgyörgymezei sirkertbe kisérni és ott örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1906. augusztus 27. Kegyelettel őrizzük emlékét! Buzgó elnökének halálát a kaszinó a következőkben tudatta : Az Esztergomi Kaszinó választmánya mély fájdalommal jelenti, hogy érdemes elnöke REUSZ JÓZSEF úr f. hó 26-án délelőtt 8 órakor örök nyugalomra tért. Egyesületünk és igy közvetve helyi társadalmunknak nagy halottja Ő, kinek messze kiható önzetlen tevékenységeért örök hálára kötelezettjei maradunk. Esztergom, 1906. évi augusztus hó 27-én. Őrizzük emlékét igaz kegyelettel! * A gyászoló család gyászjelentése pedig a következőképen szól: Özv. Reusz Józsefné úgy a saját, valamint fia Reusz Ferenc és az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört
