Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-10 / 37.szám

szerény székvárosának falai között tisztelhetni és üdvözölni. Legyetek üdvözölve honfitársaink, véreink, szomszédaink! Bár vitézi tornát és nagy ünnepségeket nem rendezhetünk tiszteletetekre s fogadtatástok nem oly fényes, mint amilyenben részesültek egyik Árpád-házi királyunk alatt a keresztes hadak vezérei városunkban, de szivünk örömmel dobog felétek. Legyetek meggyőződve, hogy az „Isten hozott", melylyel fogadunk, nem lehet őszintébb, bensőbb, lelkesebben és melegebben átérzett széles e hazában sehol. A mi mélyen tisztelt, nagyrabecsült, szeretett vendégeinket Isten hozta, Isten éltesse ! Mielőtt a főispán az ülést bezárta volna, Magurányi József főkáptalani ügyészt tb. megyei főügyésszé, dr. Gedeon Kálmán érseki főorvost tb. megyei főorvossá, dr. Mattyasóvszky Béla és dr. Fi-ühauf Béla ügyvédeket tb. megyei ügyészekké és Reviczky Elemér közig, gyakornokot tb. szolgabiróvá nevezte ki. . Küldöttségek tisztelgése. Déli 11 órakor vette kezdetét a különféle küldöttségek tisztelgése. Elsőnek a megye tisztikara jelent meg a főispánnál dr. Perényi Kálmán vezetése alatt. Azzal kezdette a tisztikarhoz intézett válaszát, hogy az egyes ember eredményt csak akkor érhet el, ha segítsége van, s igy kéri a tisztkart, hogy annak a nagy feladatnak megoldásában melyre vállalkozott, szeretet tel támogassák. Kérte azt, hogy a megye érdekeit mindenkor szivükön viseljék, s ne tévesszék szem elől, hogy nem a hivatal adja a tekintélyt, hanem az egyén adja a tekintélyt a hivatalnak. A főkáptalan és a rom. kath. klérus küldöttségét dr. Rajner Lajos vezette. Magas szárnyalású szép beszédét azzal kezdette, hogy ők, mint hivatásuknál fogva ápolói es megőrzői a nemzeti emlékeknek és a nemzeti hagyományos szellemnek, ismerik értékét annak a viszonynak, mely a megye és annak örökös főispánjai között van, majd azzal fejezte be, hogy adja a mindenek Ura, hogy a haza nagy, és alkotmánya erős legyen. A főispán hála telt szivvel mondott köszönetet. O maga úgymond kath. családból származik. Faja és hazája iránti szeretetét az anyatejjel szivta magába, mit ápolni és fenntartani egyik életcélja. A bencések Hollósy Rupert igazgató vezetése mellett tisztelegtek, hogy szerencse kívánatuknak adjanak kifejezést. O maga — úgymond — a főispán a piaristáknál nevelkedett, de mindenkor a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel volt a bencés rend iránt, mely száz éve tanítja már az ifjúságot, s a melyet három jeles tulajdonságáról ismer, tudományosság, hazaszeretet és a tanügy terén való önfeláldozó kötelességérzetről. A helyőrség tisztikarát Hess Rezső ezredes vezette, ki magyar nyelven tolmácsolta a tisztikar üdvözletét. Válaszában a főispán azt mondotta, hogy ő is szolgált a hadseregben, melynek tisztikarát három tulajdonság jellemzi : király hűség, haza szeretet és nobilis és uri gondolkodás. Kérte a tisztikart, hogy a jó viszonyt a polgársággal továbbra is tartsák fenn és ápolják. A tisztikarral együtt tisztelgett a csendőrszárnyparancsnokság. A város tisztikara, tanácsa, képviselőtestülete és közönségének igaz tiszteletét, ragaszkodását Vimmer Imre polgármester dokumentálta. A városokat ugy tekinti — mondotta a főispán — mint az intelligentia gyűjtőmedencéjét, mint a műveltség és haladás fáklyavivőit. Hű fia akar lenni a városnak, ígéri, hogy azon lesz, miszerint minden elérhető dolgot teljes odaadással fog támogatni, kéri, hogy iránta bizalommal legyenek, s hogy a tisztikar támogassa működését. A hontiak küldöttségét Lits Gyula főispán vezette. Eljöttek mint szomszédok úgymond, hogy a jó szomszédi viszonyt ápolják, fentartsák. A szomszéddal, különösen a felsővel tanácsos jó viszonyban lenni, mert az reá eresztheti az alsóra a vizet. Bár jó szomszédok, de ezúttal reá eresztik az alsóra szeretetüknek egész áradatát. Főispánunk mosolyteli, bizalmas szavakban köszönte meg Lits Gyula szeretetteljes szavait, s a régi barátságra támaszkodva kérte, hogy legyenek jó szomszédok. A győriek küldöttségének vezetője Ziskay Antal büszkén vallotta magukénak a főispánt, ki Győr megyében lépett a közügyek szolgálatába. Élete legszebb éveinek emlékét idézte fel — úgymond a főispán — a küldöttség szónoka, melyekre mindenkor kedvesen fog visszaemlékezni. Kéri őket, adják át üdvözletét régi tiszttársainak. Szülő megyéjének, Fehér megyének 30 tagu küldöttsége tisztelgett ezután, mely eljött a megye közönsége nevében — monda szónokuk — hogy diadal útjára elkísérje őt. Szívélyes köszönetet mondott a főispán megjelenésükért, amivel bebizonyították, hogy szeretettel és barátsággal vannak iránta. A kötelesség nagy utja áll előtte, a melynek betöltéséhez erőt abból az elvhűségből és szeretetből merit, melyet megyéjében tapasztalt. A váli választó kerület küldöttei a kerület üdvözletét hozták magukkal, hol őt — úgymond szónokuk — nagyon szerették, mert megérdemelte. Igaza van — válaszolta az ünnepelt — szónokuknak, hogy a nép vállán emelkedtem, mert a nep szeretetében nevelkedtem. Függetlenségi elveihez való hűségében mindig megmarad s azt a nép érdekében fogja tenni. A birói és ügyvédi kar küldöttségét Magos Sándor táblabíró vezette. 0 méltósága szívélyesen köszönte meg a hozzá intézett szavait annak a két karnak, melyeknek tagjai, mint az igazságszolgáltatás fáklyvivői működnek a közélet terén. A pénzügyi igazgatóság és adóhivatal küldöttségéhez intézett válaszában arra kérte őket, hogy az állami érdekek mellett méltányossággal és népszeretettel oldják meg feladatuk nehézségeit, mert ez az elv, a miniszternek is program mjáb

an van. A tanfelügyelőség és a vármegyei tanítóság nő és férfi küldöttségei szónokának Sveiz Vilmos kir. tanfelügyelőnek szavaira felidézte Moltke azon mondását, melyet a a sedáni csata után mondott, hogy nem mi vertük meg az ellent, hanem a porosz néptanítók. A népoktatás alapjára van úgymond a haza sorsa fektetve. Ok csepegtetik a tudást a fogékony lelkekbe, ők a haza igazi napszámosai és fájdalom, mostoha gyermekei, de vigasztalta őket sorsukat illetőleg, mert kiváló férfi áll az országos tanügy élén, ki melegen fogja felkarolni a tanítóság ügyét. Az izraelita hitközség küldöttségét dr, Weisz Izsák rabbi vezette, ki egy igen szép, hazafias beszédben tolmácsolta a hitközség érzelmeit. Zavarba hozták úgymond a főispán a magas szárnyalású szavak, melyekre hamarjában azzal válaszol, hogy gratulál a hitközségnek jeles vezetőjéhez. Nem keresi úgymond hogy a templomon a kereszt, csillag avagy thora van-e, hanem azt, hogy magyar ember-e, igaz hazafi-e az illető, mert mindenik egy közös oltárnál, a hazaszeretet oltáránál együtt imádja a Hazát. A posta, távirda,államépitészeti hivatal és vasúti osztálymérnökség kiküldötteit, mint a pozitív tudományok fáradhatatlan munkásait üdvözölte válaszában. Gyönyörű festői csoport volt az Erzsébet nőegylet vagy negyven tagu hölgy küldöttsége, melynek neveben Bogisich Mihály beszélt. Nyájasan es szívélyesen üdvözölte Ő méltósága a nemes felebaráti szeretet ápolóit, s biztosította jó indulatú támogatásáról az egyletet. Az orvos és gyógyszerészi kar nevében dr. Áldory Mór tanácsorvos üdvözölte az ünnepeltet, ki válaszában nagy elismeréssel szóllott önfeláldozó működésükről, utalt egyben a körorvosok nyugdíjügyére, melyet megoldani, feladata lesz a kormánynak. Nagy Antal reáliskolai igazgatót arra kérte, hogy nevelje tovább is hazafias szellemben az ifjúságot. Az érseki és főkáptalan urad. tisztikarát arra kérte, hogy amennyiben reájuk lesz utalva, kik mint a két legnagyobb földesuraság tisztjei tartják kezükben a közélet kultiválását, támogassák őt. A társadalmi és magánéletben pedig tüntessék ki szívélyes barátságukkal. A községi és körjegyzők hazafias lendületű beszédére azt mondotta a főispán, hogy a jó közigazgatás forrása a községi élet. Kérte őket, hogy a népet szeressék és vezessék ügyes bajos dolgaikban. Megvárja úgymond tőlük a komoly kötelességérzetet és hogy hivatásukmagaslatán álljanak. A gazdasági egylet Büttner Róbert, a kath. kör, a kaszinó Mattyasóvszky Lajos, mig a helybeli pénzintézetek Bleszl Ferenc vezetése alatt tisztelegtek. A pénzintézetek küldöttségeinek azt válaszolta, hogy idáig érzelmi politikát folytattunk, most azonban közgazdasági hátramaradottságunkon kell segíteni. A kőszénbányák küldöttségét arra kérte, hogy azokat a szegény embereket a föld alatt, kiket sorsuk nehéz viszonyok közé sodort, emberbaráti szeretettel övezzék. A tűzoltó egylet, ipartestület, polgári egyesület végül Nagysáp község képviselőtestülete tisztelgett, kiknek mindenikének külön-külön köszönte meg jókivánataikat s igérte hathatós támogatását. Díszebéd. Két órakor a Fürdőben Gyapay Pál főispán ebédet adott, melyre mintegy háromszázan voltak hivatalosak, s melynek étrendje a követIkező volt. Szárnyas aprólék leves á la Giarden. Király-viza. Tartárral. Vesepecsenye diplomata módra, Áfonya. Liba. Töltött csirke. Fejes, ugorka saláta. Parféé. Giardinetto. Sajt. Mocca. BOROK: 189l-es Neszmélyi fehér. 1894-es Villányi vörös Littke. Pezsgő. Polgári Sör. Az első felköszöntőt a legelső magyar emberre a főispán mondotta. Dr. Helc Antal a törvényhatóság nevében köszöntötta fel a főispánt. Beszéde igy hangzott. Mélyen tisztelt Uraim! Egy francia mondás szerint „a napok egymásra következnek, de nem hasonlók egymáshoz." Ebben a mondásban rejlő gondolat igazságáról talán soha sem volt alkalmunk oly szembeötlő, szinte kézzel fogható módon meggyőződést szereznünk, mint napjainkban, a legközelebb lefolyt néhány hét történetében. Rendkivüli idők folyamának sodrába jutottunk; uj korszakba léptünk; hatalmas változá?, mélyreható átalakulás meseszerű gyorsasággal, úgyszólván máról holnapra megy végbe szemeink előtt; s a közelmúlt és a jelen közti kábító ellentét hatása alatt ámulva kérdezzük önmagunktól, álom-e vagy valóság, aminek szemmel látó tanúi, sőt cselekvő részesei vagyunk. Hisz alig egy hónapi időköz választ még csak el attól az időtől, midőn elborult lélekkel, keserűségtől szinig telt háborgó szivvel szemléltük a nyers erőszak féktelen rombolásának mind magasabbra csapkodó iszapos hulllámait és gyötrő aggodalomérzetével tekintettünk a már nem is bizonytalannak vélt, hanem inkább napról-napra bizonyosabbá váló sötét jövendő elé, mely alkotmányunk utolsó foszlányait volt a megsemmisülés örvényébe temetendő, s a kendőzetlen, nyilt önkényuralom vasigáját nemzetünk nyakába vetendő : midőn egyszerre váratlan égi csoda gyanánt diadalmasan tört át a vészfelhőkön ősi szabadságunk tündöklő napja, s elűzve a sötét borút, ragyogó fénnyel árasztotta el hazánk egét. Mint a föltámadást hirdető húsvéti harangszó, akép járta be országunk téréit, hegyeit völgyeit az országgyűlést egybehívó királyi szózat. Riadó öröm, lobogó lelkesedés lángolt fel nyomában ; az aggodalmat remény, a keserű elszántságot szebb jövő hite váltotta fel; szivünk megtelt bizalommal és büszke önérzettel a fölött, hogy bátran szemébe néztünk az odakínált nyomornak és szenvedésnek, és nem riadtunk vissza a küzdelemtől, melynek első sikerét már el is értük, azt a sikert, hogy a nyers erőre támaszkodó hatalommal szemben az erkölcsi erő, a törvény diadalmaskodott. Hogy mekkorát fordult az idő kereke, arról mindennél meggyőzőbben tanúskodik az a tüneményes beszéd, amely ma a főispáni székből hangzott el, s amelyhez hasonlót aligha hallott még főispánt iktató megyei közgyűlés. És ha mindazokat a vívmányokat, melyekért a harc évek előtt megindult, még nem hozta is meg érett gyömölcsként a nemzet számára : örömünk mégis jogosult és őszinte lehet, mert a megmentett alkotmányban s a nemzet őserejében, mely a küzdelem .alatt oly fényesen nyilatkozott meg, megvan biztositéka annak, hogy a nemzeti akarat mindent kivívhat, amit erős elhatározással célul tűz ki maga elé, s rendületlen kitartással követ. Hogy mi ez a nemzeti akarat, s mire irányult, azt a most folyó választás immár minden kétségen felül helyezi s még azelőtt is világossá teszi ki szándékosan huny szemet a világosság előtt. A válasz-