Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-22 / 32.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di. Prokopp Bgula és Brenner

1 Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (Ima a kéziratok, előfizetések, nylltterek ós hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-otca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. HorváUi Béla. Esztergom, április 19. Ez évi március huszonhetedikén volt öt éve annak, hogy Horváth Béla megyénk főispánjává lett ki nevezve. A hirt — nem rejtjük suba alá most sem — bizonyos tartózkodással fogadtuk, mit nem Horváthnak egyénisége, hanem a helyi Patriotismus szült. Megnyu godtunk a változhatatlanban, s kár pótlást kerestünk az ő egyéniségé ben, melyről a hontmegyei közélet egyik kiváló szereplője akkoron a következő sorokat intézte lapunkhoz. „Gratulálhatok Esztergomnak Horváth Bélához. Nemes szivü, nobilis lelkületű, tetőtől talpig gavallér uri ember, vonzó egyéniségének szelid varázsával mindenkit le fog bilincselni önöknél is. Kevés rokonszenvesebb, nagyobb szivü embert ismertem életemben. Meglátják, egy csapásra meghódítja Önöket és nemcsak a főispáni székbe fog beköltözködni, hanem a szivekbe is. Csak erőltetett frázis, hogy innét a „politikai béke helyreállítása kedvéért távozik". Pártkülömbség nélkül sajnáljuk itt a megyében, a közönség igaz, szeJktergom és Vidéke" tárcája. Még Várok. Sugaras napfényben, hogy járok egyedül újra támadt élet vesz körül. Mendják tavasz van. Mert bimbó fakad ? s sugárzik az élet minden rög alatt ? Sejtelmes zsibongás szin s illat vesz körül és mindez messzire elkerül. Nem értem a hangját, az illatát, nem az én világom mi itt éltet lát. Várok ! Sejtelmesen járja át a lelkem vágy és remény mit meg nem leltem . , . Ott kün távol tőlem a világban, — mondják — vig tavasz van fűben, virágban. Várok ! Uj tavaszra várok én már régen,' uj csillagra tavaszi égen. Jöjj ! jöjj, segits, vezess, botor remény, mert e tavasz még mindig nem az enyém. »06. IV, Ifi, Szabolcs. E. Ferenc. Eäy ai>ya. Özvegy Kaszásné ott állott a kocsi mellett. Kötényével törülgeté szemeit. Boris már ott ült a keresztapja mellett. Ő is sírdogált. Kátyú bácsi gabonát vitt a városba, hát elviszi egyúttal Borist is .ahhoz a házhoz ahová beszegődött. Nem retetteljes ragaszkodása adott fő ispáni székének szilárd talapzatot. Sajnáljuk, siratjuk őt távozása alkalmából, de büszkén fogjuk hallani, hogy mennyire és mily rövid idő alatt szerették Önök meg.' Egymásután vettük s olvastuk a „Honti Lapok", a „Selmecbányái Hiradó", a „Korpona és Vidéke", mint a szomszédos vármegye három vezető helyi orgánumának szá mait, melyekben egy hang, egy érzés, egy fájdalom vonult át Horváth tá^ vozása felett. Szinte megható volt az érzés oly egyenlő, mesterkéletlen megnyilatkozása, melynek minden egyes szavából, a feljajdulásszerű sajnálkozásból kiérződött az őszinteség. Visszatekintve Horváth Béla öt évi főispánságára, emlékezetünkbe jutnak a „Honti Naptár" 1900. évi alábbi sorai, melyeket Horváth egyéniségének jellemzése alkalmából irt. „Vannak — úgymond a Honti Naptár — a kik a főispáni széket rózsákkal behintettnek mondják, Lehet, de azért a tövis sem hiányzik abból". S hogy ez igaz, Horváth Béla mondhatná meg leginkább. Öt évi főispánsága szakadatlan láncolata volt az ádáz lesz semmi hiba. Átadja ő rendesen a lányt. — Mit siránkozol már annyira hisz nem megy a világ végire! Szól az öreg onnan az első. ülésből az özvegyhez. Könnyű komám uramnak. Kigyelmednek van több is. De nekem csak ez az egy. És most ő is itt hagy. Mi lesz velem? Olyan nehéz a szívem, mint amikor Péteremet eltemettem. Isten nyugtassa haló porában is. — Ne sírjon édes anyám. Jó leánya voltam. Az is maradok. Szép bérem lesz. Segíteni fogom. Aztán meg mégis látogatom néha. Vagy kelmed nézhet el hozzám. Ugye édes jó lesz úgy? — Jó ! jó! leányom. Édes gyermekem. Nem is tartóztatlak, csak úgy elszorul a szivem ha rágondolok, hogy idegenek közé kerülsz s nem lehetek melletted. Vigyázz magadra .... Isten áldjon meg. Ne felejtsd szerető anyádat. — Elég lesz már no — szól közbe az elérzékenyült férfi. — .A lovak nem akarnak már állani. Indulunk. Búcsúzzatok már el! Anya és leány egymás nyakába borulnak. Egy hosszú csók Kátyú a lovak közé cserdít s a másik pillanatban az özvegy-már csak mintegy sejti könnyein keresztül a távolból feléje lobogtatott fehér kendőt. Az út pora hamarosan eltakarja ezt is. politikai harcoknak, melyek lefoglaltak, békóba vertek minden nemes törekvést, mely a megye és a város fölvirágzásának volt szentelve, s helyette uton útfélén meg termett a tövis, melyeknek irtása volt jóformán itteni szereplésének osztályrésze. Horváth Béla főispánsága ma már a múlté. Isten hozzádott mon dott nekünk, s illő, hogy mi is bucsut vegyünk tőle. S amidőn azt tesszük, nem térhetünk ki az elől, hogy szereplésére visszapillantást ne vessünk, melynek tapasztalataként elmondhatjuk, hogy igaza volt annak, ki lapunkhoz a fent idézett sorokat intézte, s ezt nem mi mondjuk, de a tények igazolják. A válságos politikai viszonyok között felette nehéz szerepét úgy töltötte be, hogy az mindenek megelégedésére szolgált. Bár a kormány képviselője volt, tetteinek, intézkedéseinek határát ő szabta meg, miben elment a lehetőség végső határáig, ami által fenntartotta megyénkben a békés egyetértést, megóvta a tisztikar érdekeit, amiért még politikai ellenfelei is csak elismeréssel voltak iránta, mit azzal akartak köBemegy a házba. Leül . . . Sokáig gondolkozik. Azután kinyitja ócska ládáját. Előszedi az otthon hagyott holmikat. — Ez is az övé .... ez is .. ez is. Kedves Boriskám . . . elmentél. Itt hagytál .. . Jó leány segíteni akar rajtam . . . Sok pénzt kap bért. Ez is a tied volt . . ez is ... ez is ... . Ott aludt el a láda szélére borulva. — Te szegény jó anya. Borisnak nagyon jó helye volt. A nagysága szobaleánnyá tette. Idős hölgy volt. leány kedvébe tudott járni. Megkedvelte ezért. Borisunknak jól indult a sora. Ha néhány évig igy tart, szép összeget rakhat össze. Kaszásné gyakran kapta az utalványokat a postáról. Már irigykedett is némelyik. Legtöbbje dicsérte a lányt. — Derék egy leány az a Boris. Hogyan segiti az anyját. Kaszásné a pénzt mind összerakta. —Hátha valami jóravaló legény beleszeret. Ha haza jön jó lesz neki hozománynak. Óh te édes, te jó anya. Még most is gyermekére gondolt csak. Telt mult az idő. Boriska már két éve volt a városban. Egy nap levél jött az anyának. Azt irja a lánya, hogy a nagysága meghalt ...... Gyere hát haza édes lányom irá vissza anyja. zülök számosan honorálni, hogy az utolsó napokban módot kerestek arra, hogy a megye élén továbbra is megmaradjon. Hisz nem titok az sem, hogy Hercegprímásunk, kinek hazafiságában pedig senki sem kételkedik, ő maga is feltétlen garantiát látott Horváthban arra, hogy állásában továbbra is megmaradjon, azonban Horváth nemcsak beadta lemondását, de a felmentvény megadását sürgette. Azok, kik őt a Fehérváry kormány megyefőnökeivel egy kategóriába sorozzák, tévednek. Mint a kormánynak képviselője rendelke* zett mindazon eszközökkel, melyekkel minden ellenállást megtörhetett volna, ő azonban csínján bánt azokkal s ép ezáltal vívta ki politikai ellenfeleinek is elismerését, mert mig tapintatos eljárásával inkább tett eleget kötelességének, addig másrészt nem üldözte az ellentábort. Köztudomású volt kormánya előtt is, hogy a vármegye hazafias mozgalmai elé akadályokat nem gördített s mindenkor azon volt, hogy az ellentéteket simán — békés uton kiegyenlítse. S ez határozottan érdeme volt. Jött a felelet: Nem mehetek édes szülém. Most még nem. A nagysága fia aki örökölt mindent, megduplázta béremet, ha maradok .... mert az édes anyja, hogy nagyon szeretett. Az anya elgondolkozva fordult az ott levő komájához : — Mit szól ehhez komám uram ? Kátyú bá'-nak meg nem akart sehogysem szelelni a pipája. Csak később vette észre, hogy a szárát oda dugta, ahová a dohányt szokás tömni. — Hm . . . hm . . . kutya eset! Hogy a lányra, vagy a pipára mondta-e? . . . Tudja az Ég. — Hát majd irunk neki, hogy jöjjön haza. Ha meghalt az asszonya, mit keres ott. De hátha a fiatal úr felesége mellett kell, hogy legyen. Azt fogjuk megkérdezni tőle, van-e aszszony a háznál? A,levél el is ment. Vártak a feleletre. Nagy sokára jött is. De nagyon rövid volt. Mellékelve volt egy százas. — Legyenek nyugodtak édes anyám. Nincs semmi bajom- Ván asszony a háznál. Itt küldöm ezt a csekélységet. Kaszásné furcsa szemekkel nézegette a pénzt. Milyen hely lehet az, ahol a cselédet igy fizetik? Nyughatatlanul nézett komájára. — No ez igazán furcsa. Szólt a férfi. Fene hely lehet igazán ahol ennyi pénz