Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-22 / 32.szám

De érdemül tudandó be Horváth Bélának az, hogy a Fehérváry kor­mány alatt megmaradt állásában. Az alkotmányos éra alatt dícsfény­nyel övezve léphetett volna vissza, mit ha megtett volna, megyénk élére akkor állíttatott volna csak igazán Fehérváry megyefőnök. Ezt tudva maradt meg helyén, s hogy megmaradt, ezt a megye és annak tisztikara érdekében tette, s igy mint az alkotmányos éra főispánja válik meg állásától. S most, midőn Isten hozzádot mondunk neki, vigye magával azt a tudatot, hogy mindenki, aki el­fogulatlan ítélője szereplésének, po­litikai pártállás nélkül kell, hogy igazolva lássa szereplését. —a. Közgyűlés a városnál. Esztergom, április 20. A város képviselőtestülete ma délelőtt tartotta április havi rendes ülését. A napirendre kitűzött tár­gyak — nagyrésze nem lévén va­lami nagy horderejű — a tanács javas­lata alapján intéztettek el. Többek hozzászóllását egyedül a fatermés számbavétele, helyesebben a íadepó rendszer behozatala idézte elő, mit a közgyűlés el is fogadott. A Pór Antal p. kanonok által lé­tesített városi árvaház alapra vo­natkozó alapító levél a városi fő­ügyész tervezete alapján elfogadta­tott, melyből kiemeljük, hogy an­nak rendelkezéséhez képest az alap számadása évenkint valamelyik helyi lapban a nemes szivű adakozók buzdításául és figyelmeztetéséül kö­zöltetni rendeltetett. Az 1000 koro­nás alapítványt a praelátus úr a hetvenhetes évek elején tette, mi már mintegy 5000 koronává nőtte ki magát. mag van. Nem istenes dolog ez. Most már aztán mink is a sarkunkra álljunk ám. Mert valami nincs rendén. — Én sem nézek ki valami jót ebből, monda az özvegy. . . — Jövő héten úgyis dolgom lesz oda­bent, jöjjön velem komasszony. Menjen hozzá és hozza haza azt a lányt. Jó lesz ugye? — Jó ... jó ! — Szegény özvegy alig várhatta azt a napot. Előre lefesté magában, hogyan fog az ő jó lánya a nyakába borulni. Milyen édes lesz a viszontlátás. — Felvette legjobbik ruháját s dobogó szivvel ült föl a szekérre. — Én édes gyermekem, látni foglak Óh te jó, te édes anya! Jó négy óra múlva megállott a szekér egy szép ház előtt. — Idé hoztam akkor, szólt hátra a koma. Kaszásné leszállott. A kaput dobogó szivvel nyitá ki. Bement. Egy férfit látott a kapu alatt. — Szómmal meg ne sértsem uram, én vagyok a Kaszás Boris anyja. Itt szolgál ebben a házban. Nem mutatná meg merre kell mennem, hogy megtaláljam ? A férfi gúnyosan nézi végig. Igazán maga a Boris, akarom mondani az izé, a nagyságának az anyja? Ne mondja jó asszony. Én elhiszem. Csak más is el­higyje. De az bajos lesz. Én vagyok a kapus. Várjon majd bejelentem. Mert be nem lehet ám menni. Mulatnak. Ugyancsak elfogadtatott a főü­gyész javaslata a Frey Vilmos-féle 2000 koronás alapítvány alapító ie?; veiére vonatkozólag, melyet az ala* pitó 1885-ben tett, s amely tőke rha már 4300 koronává nőtte ki magát, valamint a Hübschl Sándor féle 400 koronás jutalomdíj alapítvány ala­pító levele, mely alapítványt Hübschl Sándor tanítványai tették, nevezett­nek 30 évi tanítói jubileuma'alkal­mából, melynek kamataiból évenkint két tanuló nyer jutalmat. A selyemtenyésztési célokra szol­gáló kert ujabbi tíz évre adatott bérbe. Elfogadta, illetve tudomásul vette a képviselőtestület Hausloh­ner István városi rendőrfogalmazó­nak állásáról való lemondását azzal a hozzáadással, hogy amennyiben a legfelsőbb fegyelmi hatóság az anyagi felelősséget állapitana meg, a város kártérítési jogát fenntartja a nevezettel szemben. Egyben el­rendelte", hogy a megüresedett ren­dőrfogalmazói állás pályázat kiírá­sával betöltessék. Többek hozzászóllalását provo­kálta a városi fatermés számbavé­tele és árának megállapítása. Tudo­másul vette a képviselet, miszerint a folyó pénztári évben 1065 méter I. r., 1144 m. II. r., 2034 m. III» r., 946. m. IV. r., 1912 m. V.r. fa és 882 m. süge, majd 1390 drb. 200-95 köbméter szálfa termeltetett, me­lyek ára az előirányzatot 3822 kor. 92 fillérrel haladja meg, mely összeg a raktározási rendszer elfo­gadása esetén 3000 koronával fog emelkedni. A fa árát és a szállítás idejét egyelőre még nem állapította meg, elfogadta azonban az erdő­mester javaslatát, mely szerint a fa termés az öreg téglaház melletti fa depóban fog raktároztatni. Dr. Kaszper Károly kórházi se­gédorvosnak kérelmére annak félévi szabadságidőt engedélyezett, majd Csernák Béla rendőrirnoknak ké­relmére 100 korona személyes lak­bérpótlékot szavazott meg. A Töl­gyesy Ferenc-féle alapítványi tarto­— De én a lányomat akarom látni. Hozzá akarok menni. Kitarthat vissza. Mondja meg hát neki, hogy jöjjön ki, itt az anyja. A férfi egy másikat hitt elő. — Jelentse be, ha akarja ezt a nénit. — De hátha az úrfi dühös lesz ? — Az a maga dolga meg az urfié ! A másik vállvonogatva távozott. Kis idő múlva egy kissé támolygó ifjú jelent meg. Végig mustrálta az asszonyt. — No mi lesz jó asszony? A lányát keresi ? Itt nincs olyan cseléd. Keresse másutt. Az egyik ajtó mögül csengő női kacaj üti meg füleit. Az anya, Boris hangjára ismer. — Itt kell lenni. Itt is van. Abban a szobában. De visszatartják szegény lány­kámat. Odarohan s kinyitja az ajtót. A küszöbön meg kell állania. Dohányfüst, borgőz csap arcába. Mulatnak ottbenn. Több úr egy pár elegáns hölgygyei mulat. Végre tisztábban lát. Megismeri drága ru­hába öltözött leányát. Odafut hozzá. Kar­jait kitárja. . . . Boriskám ! leányom. Itt vagyok eljöttem érted. Gyere haza. Nem való ez a hely neked. Keresztapád vár a ház előtt kocsival. Gyere édes gyere. A lány sértődötten hú­zódik vissza. A gavallérok bámulnak. Né­hány inas ugrik oda. — Igen igen ! kiált rájuk az. — Vezessék ki ezt a vén bolondot. zás rendezésére vonatkozó főügyészi javaslat elfogadása és Ott Lajos il­letőségi kérdésének elintézése után a közgyűlés véget ért. Színház. Szerda. E szezonban másodszor került szinre János Vitéz. Ugylátszik azonban közönsége elfogyott már és a látogatott­ságához fűzött jó reménység nem eléggé vált be. Természetesen Tábori Frida ve­zetett. Alakítása az ismert jó volt. Gyárfás Ödön Bagó szerepében rokonszenvesen játszott. Mint halljuk, vasárnap délután harmadszor adják. Csütörtök. Gárdonyi Géza betyár törté­nete, Fehér Anna szenzációs estéje volt a társulatnak. A szép szavú szerző e drámájában kitűnő emberrajzokat ad, nagy kvalitású meseszövő tudással. Történet­nek hivja drámáját, mert nála nem a mü-H faj érvényre jutása a cél, de ezt nem is akarta, csak érezteti. Rég avult világ regényességét tartja elénk frissen, üdén és virágosán e mult század elejéről vett történettel. Megható csattanója a leány­bukása, ki bátyja megmentését célozva esik áldozatul anélkül, hogy ezzel segített volna. A cím szerepet Somló Margit adta. Felvonásonkint változott naivából drámaivá, hogy a tragikus végnél teljes erejével álljon előttünk nagy készültségű tudásával. Második felvonásbeli énekes jelenete a szolgabiróval teljes mélységét mutatta a lelkiállapot leplezett, de ki-kitörő rajzának. A közönség sokszor és lelkes tapssal hívta a lámpák elé. Gyárfás Ödön Fehér Lászlója erőtől duzzadó őszinte alakítás volt. Kovács Lajos Horváth szolga­bíró, Kóvy Juliska az intrikus Manci szere­pében tűntek ki. Jó volt Dénes Ella, Bátori, Déri és Szigethy. Péntek. Guthy Soma bohózata a Smolen Toni másodszor került, mérsékelt hely­árakkal előadásra. A darabról semmit, előadása összehangzó [volt. Közönségünk persze szereti az ilyesmit. A sok férces közhely mellett, mit hal­gatni kénytelenek voltunk, jól eset látni Fekete Irén soló táncát. Gratulálunk a kis­Aztán odafordul a kövémeredt öreg asszonyhoz : — Jó asszony, én magát nem ösmerem. . „ Óh te szerencsétlen, te jó, te édes jó anya. Kemény, de nagyon kemény tél köszön­tött be. Özv. Kaszásné élt úgy ahogy eddig. Várta a halált. Az élet nem jut­tatott neki örömet. Bánatot annál többet. Csak a komája járt el hozzá néha-néha beszélgetni. — Soha sem hittem volna arról a lány­ról és tovább szítta erősen a pipáját. Egy sötét, holdvilágtalan téli estén, va­laki megkopogtatta az özvegy ablakát. Kaszásné ajtót nyitott. A szél egy csomó havat csap szemébe. A küszöbön egy fé­lig fagyott alak kucorog. Karjában szoron­gat valamit. — Ki az? Az meg oda csúszik hozzá, átöleli lá­bait s fuldokló zokogással susogja: — Anyám, szeretett jó anyám! Én va­gyok a te hálátlan lányod. A ki meg­tagadtalak Most eljöttem vissza hozzád. Ne üzz el ... . Bocsáss meg ! Megtudsz-e bocsájtani ?! S az anya le­hajol, Fölemeli eltévelyedett lányát. Ma­gához öleli. Homlokon csókolja. . . . — Gyermekem vagy! Megbocsátok! Óh te édes, te jó, te mindent megbo­csájtó anya. Walter. művésznőnek hozzá, de mégsajnáltuk az uj ráért. Báthori sok tapsot kapott helyi­érdekű kupiéiért. Tegnap Martos —7 Hüszka nagy operettje, a Gül-Baba ment, melynek előadása iránt,már eleve nagy volt az ér­deklődés. Ma délután gyermek előadásul a János Vitéz*-este p^'dig a Gül Baba kerül ismét színre. rlIREK. — Horváth Béla búcsúja a vármegyétől Rövidesen felemiitettünk már, miszerint Horváth Béla megyénk főispánja, a szer­dai rendkivüli ülésen vett bucsut a megye közönségétől. Ha az ember tudatára ébred annak, hogy feleslegessé vált — igy kez­dette szavait — levonja a következményeket és félre áll. Az ő, mint a kormány kép­viselőjének állásában két dolog összponto­sul, az egyik megbízatásából eredő köte­lesség, a másik a bizalmi jelleg. A kormány­válság folytán főleg az állás bizalmi jele­géből kifolyólag kötelességének tartotta állásáról lemondani. S habár felmentése úgymond még kezéhez nem érkezett, köte­lességének ismeri, hogy azon osztatlan ragaszkodásért, melyben mint főispánnak úgy szomorú, mint örvendetes napjaiban része volt, úgy a megye, mint a város kö­zönségének és azok vezérlő férfianak hálás köszönetet mondani, mely ragaszkodásnak melegét, ha távozik is, mindég érezni fogja. Szavait azzal fejezte be, hogy a bizottság tag­jainak, valamint hozátartozóiknak boldog­ságot, és minden jót kívánt. Dr. Csernoch János, mint az egyesült ellenzék itteni veze­tője emelkedett azután szóllásra, s intézett bucsu szavakat Horváthoz. A harc, melyet úgymond az ellenzék folytatott, nem irá­nyult Horváth személye ellen, az csák az alkotmány és szellem meg védelmezése volt r amivel hazafias kötelességének tett ele­get. Felemlítette, miszerint elismerés illeti Horváthot amiatt, hogy oly helyzetet te­remtett, mely lehetővé tette a közigaz­gatás akadálytalan menetét. A társa­dalomban, a társas életben mindenkor tiszteletet és nagyrabecsülést vívott ki magának, s az fogja őt úgymond részünk­ről kisérni, mert arra érdemessé tette ma­gát. Ezután dr. Perényi Kálmán mondott a tisztikar nevében bucsut. Mielőtt úgy­mond utaink elválnának, álljunk meg a határkőnél s búcsúzzunk a szeretet mele­gével. A barátságos együtt érzés fonalai fűztek — folytatá — bennünket össze, s ha mutatkoztak is néha tövisek, azok nem voltak sebzők, seb utánnuk nem maradt. Állandóan derűs volt a barátságnak ege, s ha futottak is néha apró felhőcskék azon át, azok gyorsan és nyomtalanul tűntek el. Az emlékezés — monda tovább — a sziv legkedvesebb kincse, melyet féltékenyen fogunk őrizni. Kéri a távozót, őrizze meg ő is azt. Az ő emléke mindenkor kedves, mely sziveinkben mindenkor meleg otthonra fog találni. S ha egykoron vissza­tekintve a nagy messzeségbe alkonytájon egy szivárványt fog látni kellni, gondoljon arra, hogy az mi a barátságunknak egy su­gara, mely a messze távolból száll feléje. Ugy Csernoch, mint Perényi szavait meg­éljenezte a bizottság. Ülés után az egész tisztikar testületileg vett bucsut Horváth Bélától, kihez mindenkor igaz szeretettel ragaszkodott. — Személyi hir. Vimmer Imre polgár­mester a tulipán kert mozgalom ügyében tegnap a fővárosban járt. — A csornai premontrei rend főpapje­löltje. A csprnai premontrei kanonokrend tagjai a napokban tartották meg Sopron­ban főpapválasztó nagygyűlésüket, melyen három jelöltet választottak, kik közül G Felsége fogja a főpapot kinevezni. A há­rom jelölt közül első helyen Burány Ger­gely keszthelyi főgymnáziumi igazgató,, városunk nagytudományú, jeles fia van kandidálva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom