Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-19 / 31.szám

választást április 30-ára tűzte ki. A doroghi kerületben választási elnök : dr. Burián János, helyettes elnök : Vaszary Mihály, a köbölkutiban: Usztanek Antal, helyettese: Geiger Ferenc. — A Széchenyi-tér aszfaltozása, ismeretes olvasóink előtt, miszerint a tanács elhatározta, hogy a Széchényi térnek azon részét, mely még nincs aszfalttal burkolva, aszfalttal fedeti. A munkálathoz szükséges kavicsot már oda szállították, mig az aszfalt téglákat, melyből a keveréket főzik, tegnap kezdették meg a Széchenyi térre száilitani, s igy most már nemsokára előreláthatólag elkészül a tér. — Himlőoltás. A kötelező himlőoltás városunk területén május hó 6-án d. u. 2 órakor veszi kezdetét. És pedig az í-ső kerületben, hol dr. Áldori Mór tanácsorvos végzi az oltást, a tanácsteremben, mig a Il-ik kerületben, hol dr. Berényi Gyula fogja végezni, a szentgyörgymezei iskolában lesz megtartva. — A pánszláv papnövendék. Ezen címen a Budapesti Hirlap keddi számában a következőket irja: Esztergomból jelentik a Távirati Irodának: A helybeli római katholikus érseki papnevelőből egy másodéves klerikust kizártak pánszláv érzelmei és kémkedései miatt. Az ítélet megokolásában kimondja az egyházi hatóság, hogy, bár e papnövendék erkölcsi és vallási tekintetben kifogástalan, mégis ki kellett őt zárni, mert nemzetiségi érzelmeivel egyházi szolgálatra nem alkalmas, és intő példát is kellett statuálni, már az oknál fogva is, mert - tót nemzetiségek között ismét erős az agitáció. A nemzetiségi tótok között a Felvidéken a tót klerikus megrendszabályozása elkeseredést keltett. — Izgatás sztrájkra Süttőn. Süttőrői irják lapunknak, hogy ott húsvét vasárnapján fővárosi izgatók jártak, kik lázító beszédek kapcsán igyekeztek a kőfaragó munkásokat a munka abbanhagyására birni. — Vakmerő rablómerénylet. Az Eszter gombol vesszük át az alábbi hirt. Nagy veszedelemben forgott — irja a nevezett lap — a mult héten Récsey Antal bozóki uradalmi tiszttartó egész családjával. Lefekvés előtt az egyik béres-gyerek jelenti a tiszttartónak, hogy egy gyanús alakot látott a konyhában a szakácsnéval beszélni, ki még mindig nem hagyta el a házat. Az intéző erre csendben összegyűjtötte a férfi-cselédséget, behatoltak a konyhába s csakugyan ott találták a szekrényben elrejtőzve az idegen embert késsel, revolverrel és feszitő-rúddal felfegyverkezve. Alaposabb razziát tartva, az egész házban még két ily vakmerő betörőt találtak elrejtőzve. A szakácsné, ki nyilván összejátszott a zsivány okkal, eltűnt s most nyomozzák. — A szegénysorsú tüdőbetegek ügyében mind szélesebb körben mutatkozik érdeklődés. Losonczon, Besztercebányán, Selmecbányán, Nagykőrösön. Ujabban alakultak meg a József kir. herceg szanatórium Egyesületi bizottságok. Az egyesület ujabban 40,000 korona adomány és alapítványhoz jutott. Gróf Károlyi Lajosné, Széchenyi Hanna grófnő, gróf Berthold Lipótné, Károlyi grófnő ágyalapitványokat tettek. 2000 koronás alapítványt tett Vaszary Kolos hercegprímás. A József kir. herceg Sanatorium Egyesület a tüdőbetegség ellen való védekezés ismertetésnek terjesztésére vetített képeket, valamint mozgóképeket szerzett be, amelyeket az egész országban be fog mutatni. Eddig Érsekújvár, Esztergom, Kecskemét vannak tervben. Az egyesületi közgyűlésre most tétetnek meg az előkészületek, ezen a közgyűlésen fog kitűnni, mily messzemenő nagy munkát végzett az egyesület a nemzetpusztitó betegség leküzdésének munkájában s mily hatalmas ligája van ennek az áldott ügynek. — Elvi jelentőségű határozatok. Az idegen vadászterületen csatangoló vadászebek is kóbor ebeknek tekintendők és a vadászatra jogosult által szabadon lelőhetők, hacsak gazdájukkal, illetve annak környezetében nincsenek, akinek gondozása és felügyelete alatt állanak, vagy azoktól felismerhetően vadászat közben a vad felkutatására vagy üldözése közben távoznak el és mennek át idegen vadászterületre. (Kúria 486/906). A feljelentői és tettenérői jutalék birói uton nem érvényesíthető. (Kúria 218/906) Állami és törvényhatósági köztisztviselőket a vámmentesség minden esetben, tehát akkor is megilleti, ha nem hivatalosan utaznak. (Belügyin. 131989/1905) — A lopás bevégzéséhez elégséges az elvétel; elvitel nem kívántatik. (Kúria 9090/1905.) — Gondatlanságból okozott testi sértés esetén több társvállalkozó közül csak az felelős büntetőjogilag, akit a mulasztás terhel. (Kúria 9702/1905) — A közigazgatási hatóságok ingatlanra vonatkozó végrehajtás elrendelésére hatáskörrel nem birnak, hanem csak a bíróságok. — Templom közelében lévő italmérési üzletekben az Isten tisztelet tartama alatt elkövetett kihágások büntetendők. — Utrendőri kihágási ügyekben hozott itélet csak marasztaló, vagy fölmentő lehet. (Keresk. min. 5807/1906.) — Elhagyottá nyilvánított gyermek jótevőnél csak abban az esetben helyezhető el, ha a jótevő kellő erkölcsi és anyagi biztosítékot nyújt a gyermek sorsának biztosítására nézve. r

(Belügym. 87,620/1905.) — AllategÓSZSeg Ügy. Leányváron a rühkór megszűnt, mig Nyerges-Ujfalon és Táthon fellépett. Bajnán lépfene eset fordult elő. — HatásOS Orvosság. Egy tirolországi Ferenc-rendű kolostornak portása igen vig kedélyű, fürge gondolkozású, leleményes férfiú volt. A kolostor látogatói ritkán mulasztották el, hogyvele szóba ne álljanak, ha megnyílt előttük a zárda nehéz ajtaja. Egy izben Éva egyik unokája élete párjára panaszkodott neki. „Már nem birom ki vele sokáig — mondotta. — Örökkön örökké zsörtölődik. Mindig pöröl. Mindig háborog"" A kedélyes portás csakhamar készen volt a válasszal. „Ti is okai vagytok ám asszonyok a férfiak haragjának! Nem tudtok hallgatni! Az utolsó szónak mindig a tieteknek kell lennie." „Könnyű ilyet mondani — válaszolá az asszony. De ha ingerli az embert a férj indokolatlan magaviselete, nehéz uralkodni az érzelmeken. Az ember bizony csak visszaszól, ha megbánja is később." „Tudod mit — jegyzé meg a kedélyes gömbölyűség — mondok neked egy orvosságot! Ha a férjed véletlenül megint elkezdene menydörögni és villámokat szórni, menj, keresd fel bajuszkötőjét és kösd — a szájadra." Szólt és dolga után látott. Nem sok idő múlva feltűnik az asszony ismét — a küszöbön. „No — kérdi a felhőtlen kedélyű portás — használt-e az orvosság ?!" „Nagyszerűen!" —• válaszolá az élettárs. „Mit szólt a férjed?!" „Jóízűen elnevette magát és megszűnt az égi háború." Magyarok daloskönyve. A néplélek legmisztikusabb és mégis legkézzelfoghatóbb nyilvánulása a népköltés ; csodálatosan titokzatos, mert soha semmi tudós kutatás nem fogja kideríteni, honnan támadtak e gyönyörű, szabályos vagy szabad ritmusok, e fölvillanó ötletek, a nagy, összefüggő, széles epikai történetek ; és egyúttal ékesen Szóló és világos és kétségbe nem vonható bizonysága a nép jellemének, alkotó kedvének, tükre sorsa viszontagságainak, a melyek intézése fölötte álló hatalmaktól függ. A magyar népköltés egyike az elsőknek a világ minden népei közül. Eposzt nem alkotott, oly okokból, amelyeket Arany János, a nagy epikus meggyőző erővel fejtett ki, bár kétségtelenül már folyamatban volt a honfoglalás mondáiból a nemzeti hősköltemény kialakulása.. Annál gazdagabb, szárnyalóbb, termékenyebb a magyar néplira, formára teljesen önálló, semmi idegen nép hatásától meg nem ihletett, tartalomra bámulatosan sokoldalú leleményes, mindig azonban és minden változatában igazán költői. A középkori virágének pajkosan, enyelegve, gyengéden, vagy tüzes érzékiséggel dalolt a kedvesről. A nemzeti küzdelmek idejében a népi eredetű költészet nemzeti tartalommal teljesedik meg és csatákban harcra gerjesztője, tárogatója lesz a kurucnak. Itt is éri el virágzása tetőpontját; erről az emelkedett helyről, a hova alig jutott föl még nyugoti országoknak tisztán népies költészete, büszkén tekinthet körül a magyar néplira a meghódított szivekre. Mindazt, a mi egy üldözött, szabadságától álnokul megfosztott, de ereje öntudatában a hatalom gőgje ellen föllázadt nép lelke mélyén lakozik, teljesen és diadalmasan juttatja érvényre a kuruc költészet: A győzelmek szilaj örömét, a teljes függetlenség ragyogó álmát, a bujdosók komor kétségbeesését, rejtekhelyükből előbújó fájdalmát s mindenekfölött az ádáz, engesztelhetetlen, soha meg nem békélő — németgyülöletet. Szerteheverő kincs volt sokáig a magyar néplira ; a száj hagyomány J adta nemzedékről-nemzedékre, vagy hiven megőrizve szövegét, vagy a kor kedve szerint átformálva; anyák énekelték gyermekeiknek, az unokák vették át örökül őseiktől. Csak a mult század negyvenes évei, melyek a nép szélesebb rétege iránt a politikai érdeklődést is felköltötték, kezdték buzdítani irodalmunk némely jeles művelőjét a népköltés egybegyűjtésére. Hosszú és fáradságos munka volt ez, ma sincs befejezve. Idők folyamán az is kiderült, hogy mennél lelkiismeretesebb a gyűjtésnek ez a neme, annál inkább válik belőle tudós, filológus mű, mint egy részletes statisztikája a magyar nép ezeréves szellemi termelésének. Csakhogy ez a dolog nem a nagyközönségnek való. A szájhagyomány ingadozó és bizonytalan adalékai helyébe szükségünk van az irásos gyűjtésre, de olyan módon, hogy hasznát vehesse ne csak a kiválasztott, a tudós, hanem mindenki, akinek a nótázáshoz kedve vagyon. Vissza kell adni a népnek, a mi a népből ered. Olyan könyvet kell a kezébe juttatni, a melyből semmi sem hiányzik, a mit jól nevelt, biztos ízlés költészetéből kiválasztásra érdemesnek ítélt. Természetes, hogy a könyvnek nemcsak dustartalmunak, lehetőleg, kimerítőnek kell lennie, hanem egyúttal formásnak és olcsónak is. Százezrek olvassák el s merítsenek belőle szívderítő jó kedvet, vigasztalást, hazafias épülést. A Budapesti Hirlap gondoskodott erről az eleven szükségletről. Magyarok daloskönyve cimmel most adott ki egy vaskos, csaknem hatszáz oldalas kötetet, melynek ízléses kötésben egy forint az ára. Szerkesztését Dura Mátéra bizta, a ki maga is poéta, sok hajlandósággal'az egyszerű és igaz népiességre. A szerkesztő a könyvet szerelmi-, dévaj-, hazafias-, bor-, elbeszélő- és katona-dalok cimen osztotta külön-külön szakaszokra. Általánoságban munkájáról ennyit; a nagy gond, szerencsés tapintat és föltétlenül megbízható tájékozottság vezette; egyaránt kedveli azt a mi a múltban anyáink nótája volt s kissé fakult színével igaz mesét mond elhervadt szerelmekről és azt, a mi a ma dala. Azonban e derék szerkesztő meg fogja nekünk bocsátani, hanem róla beszélünk, hanem erről a rózsaszínű, rózsás kedvű könyvről, a melynek szépsége, üdesége, ragyogása elsőül mégis csak a népköltés érdeme és azoké az ihletett költőké, a kiknek megadatott, hogy a nép nyelvén szólaljanak meg. Velők foglalkozni éppen olyan , hálás feladat a könyv ismertetőjének, mint szerkesztőjének lehetett virágaikat csokorba kötni. A leggazdagabb természetesen a szerelmi költészet. Ha háromszáz lapját végigolvassuk a mélabús, epedő, boldog és kesergő szerelem legszebb magyar nótáinak melódiája cseng fülünkbe halk zenével. Megtaláljuk itt mindama dalokat, a melyek a fonóban, tengerihántáskor, kérc-kötéskor, szőllőkapálláskor termettek s mégis becsessebbek, mint a leghíresebb udvari költő megfizetett ódája. És köztük vannak dalos költőinknek mindama költeményei, melyek beleözönlöttek a magyar népköltés aranyáradatjába. A dévaj dalok kedves, játszi humora, olykor vaskosabb tréfája meg-meglepi az olvasót váratlan fordulataival, elmés csattanójával. Sárost Gyula, Erdélyi János, Lisznyai Kálmán, az ujabbak közül Gárdonyi Géza, Posa Lajos, Szentirmay Elemér, mindnyája fölött pedig Petőfi neve tarkázza a néphumor szülötteinek sűrű sorát. Különös érdeme e könyvnek hazafias dalainak szép bokrétája. A magyar honfibánat, rajongó szeretet, a földhöz való ragaszkodást megható hangjai csendülnek meg e lapokon, a kurucköltés legszebb gyöngyei ékes fűzérbe kötve, a föllobbanó reménység, mely a mult század első felében hazánk legnagyobb fiait éltette, sarkalta és tettre buzdította. Rákos, Rákos, hova lettél ? Szép híredből de kiestél! Fáj szivem fáj, ha ezt látom. S hazám földjét sirva szántom, — igy énekel Kisfaludy Károly Rákosi szántója most száz esztendeje. Hazám földjét sirva szántom, mondhatja a magyar földműves ma is, mikor a mi földünket fölszántja beveti, hogy rajta talán más arasson. A magyar história örök körforgása ez : forgó viszontagság járma alatt nyögünk, tündér szerencsénkkénye hány vet . . . Ez a sirva-vigadás könnyez és mosolyog a magyar bordalban, melynek legszebb példáit válogatta össze könyvünk, s melyet oly jellemzően fejez ki a keserves nóta: Húzzad csak, húzzad csak keservesen, hogy a szivem megrepedjen, Repedjen meg 'örömébe, bujába. Az elbeszélők közt néhány megható románc van, amelyeknek ismerjük a szavát is, nótáját is, csak a szerzőjét nem. Köztük a hires Megöltek egy legényt, és a Bogár Imre szomorú históriája, a Zavaros a Tisza kezdetű. A sort a katonadalok rekesztik be, sajátságos jellemzői annak a katonasornak, amely a magyar legénynek jut osztályrészéül. A világ legvitézebb népének fia hányszor kiált föl dacosan : Még sem leszek császár katonája! Nem a katonáskodás terhétől fél a legény, aki inkább betyárnak megy, mint huszárnak, az anyja sem a három esztendőtől félti a vérét, hanem attól az ismeretlen, idegen nyelvű, idegen lelkű hatalomtól, amely a gyámulat elveszi tőle, de cserében érte semmit sem ad: Ferenc Jóska, ha elvittél bakának, Viseld gondját az én édes anyámnak. Az ilyen gyűjteménynek mindig szükségét érezte különösen az ifjúság, de e szüksége kielégítéséről mindez ideig nem gondoskodtak kellő lelkiismeretességgel. A mi fiatal korunk verseskönyvei teli voltak hősies és szavalni való ódákkal, amelyekben határtalan pátosz tobzódott, még érintetlen örökségül az ötvenes évekből, de a magyar poézis egyszerű ihlettsége nem sugárzott ki belőlük. Ez az uj könyv, a Magyarok daloskönyve ment ettől a hibától, tiszta zene ez, mely nem ad hamis hangot, hatalmas orkeszter, melyben a legkülönfélébb érzelmek olvadnak össze harmóniába. Aki végig olvassa, abban újra föléled Orsino herceg bűbájos érzése: Ha a zene szerelmünk tápja, fel! Hadd élvezzem túlzón, hogy a betelt vágy Legyen beteggé és úgy haljon el.