Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-11 / 3.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolyam 3. szam. Csütörtök, január 11. ESZTERGOM es TIDEKE r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí.-Píokopp Gijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A város képviselőtestületének tisztelt tagjaihoz. Esztergom, jan. 10. Valahányszor tisztújítás következett a városnál, lapunk mindig felemelte szavát az irányban, hogy a választásra hivatott képviselőtestületi tagokat a betöltendő tiszti állás vagy állások milyenségéről és a pályázókról tájékoztassa. Szükségét érezzük ezen megszokott eljárásnak most, amikor a rendőrségnél egy minden tekintetben fontos munkakörnek uj erővel való ellátása szükségessé vált. Az alkapitányi állás megürült s mivel a rendőrségnél a fogalmazói hely még mindig nem szabadult fel, előállott a szüksége annak, hogy az üres alkapitányi állás gyorsan betöltessék, nehogy a személyzet elégtelensége miatt zavarok támadjanak, Igy állván a dolog, valószínű, hogy az alkapitányi állásra a pályázat már a folyó hóban tartandó városi közgyűlésből kiiratik, s hogy & választás február hó közepére ki is tűzetik. Amig azonban a hivatalos aparátusnak valószínűleg csakis a fennebb jelzett időben lesz módja ez Jgródy J£

s

iíI

m0I1

<i halálára. (1906. január 6.) Amig közöttünk járt, könnyet és sóhajt Törölt, s apasztott, áldott jó szivével; És most, hogy elment: az utolsó útra, ;Mégis a könny és sóhaj kisérték el. ((Libád.) Lévai Sándor. kertész leánya. Napi sétám a város diszkertjét körüljárni ! Séta után a sudár fasor között lévő sárga padon szoktam megpihenni, innen gyönyörű kilátás tárul szemeim elé. Előttem nagy kerek virágágy pompázik illatos vaníliával, melynek közepén a Venus Szobra emelkedik. Itt szokott lenni a kertész szép leánya, Margit, ide járt kedvese, e helyen találkoztak. Rendesen láttam őket amint enyelegtek, pajzánkodtak egymással, ha egyik nap el is maradt Feri, a másik nap okvetlen megjelent. Örömmel néztem a két ifjút, mint űzik vig játékukat, sokszor, mint kis gyermekek, egyik fától a másikig hajtották egyirányban az intézkedéseket meg tenni, addig — amint ez talán nem is újság — a pályázók rég megmozdítottak minden követ a maguk érdekében és igy kilátás van arra, hogy mire a választás eljő, olyan zavar támad a pályázók kiválasztása tekintetében, hogy félő, miszerint elhamarkodott választás történik. Ennek pedig egy olyan városban, mint a mienk, nem szabad megtörténnie, mert ez azt bizonyítaná, hogy kegyek osztásánál a képviselőtestület tagjai a közérdeket eltévesztették szem elől. Epen azért ajánljuk, hogy senki se igérje el szavazatát és várja meg minden képviselő a pályázat eredményét, melynek anyaga felett folytasson előzetes, elfogulatlan tanácskozást és csak annak alapján állapodjék meg a megválasztandó személyére nézve. Tegyük félre a rokoni összeköttetésnek túlzott szeretet által sugalt indulatait, félre a rokonszenvvel, mely olyan sokszor megvesztegetett már sokakat, ne jusson eszünkbe ellenséges indulatot táplálni olyanok iránt, akik eddigi hivataloskodásuk kötelességeinek kényszere alatt nem tettek kedvünk szerint. mást, versenyezve a tarka pillangókkal. Szemeikben igazi életkedv ragyogott. Én öreg létemre, kinek évei már megszámlálvák, mint gyermekeimmel beszéltem velük. Megkönnyebültnek éreztem magam, ha láttam, hogy vigak s nincs köztük civódás ; szinte féltem rágondolni arra, hogy oly két szép és jó gyermek között valaha a viszály üthetné fel gyalázatos fejét. Margit a padon horgolt addig, mig Feri jött s ha én hamarabb érkeztem meg, ve lem beszélgetett egyről-másról, nekem nyújtotta be panaszát, ha volt. Már meszsziről mosolygott, ha látott jönni, s előre letisztította a padot, melyen ülni szoktam. Áldott egy teremtés volt! Sok minden történt a sárga pad körül, sok, sok édes vallomás! miről nem tud senki, csak egy-két fülemüle, egy-két szemtelen veréb leste el szavukat. Nem zavarta őket senki soha, lcgfejebb a közeli fán fészkelő szarka, midőn zajt ütve szárnyával a faágak között tova repült. Ekkor össze rezzentek és körülnéztek, mint a kis madárriók a kánya vijogására. Margit igen félt atyjától, atyja túlszigora félénkké tette a kis Psyhét! Nem tűrt házánál holmi levegő rontó ifiurakat, óvta leányát tőlük. Ő jól tudta, hogy ezek a leányokat csak csalják, édes-mézes szavakkal ámítják. hanem nézzük a qualitást, a képességeket, az eddigi szolgálat eredményeit, olyan ember személyénél állapod junk meg, akiről bizonyos, hogy nem azért keresi a hivatalt, vagy az előmenetel lehetőségét, hogy semmit igérő uralkodással szolgáljon rá a város kenyerére, hanem azért, mivel becsületes munkásságra született, munkálkodni akar' és tud! Az önjelölteknek egeket ostromló ígéretei, helyzetüknek a valónál szánalmasabb alakban való feltüntetése, eddigi tevékenységüknek ennen feldicsérése mind ne indítsanak meg bennünket, mert a látszat csal és a csalódás ami előre nem látásunknak eclatans bizonyítéka lesz! Ajánljuk tehát, hogy a képviselet tagjai jóval a választás előtt vessék rostába a pályázókat és még a rostában maradottakra nézve is hallgassák meg a véleményadásra hivatott faktorokat, a rendőrség főnökét, a város polgármesterét, a városi kört, hogy mi a véleménye róluk. Egyelőre tehát óvatosságot ajánlunk s egyúttal megjegyezzük, hogy félretéve minden tekintetet, őrt fogunk állani ebben az irányban, hogy a beteges ambitiók érA kertész nem is tudott arról, hogy az ő leányához jár valaki. Jaj lett volna Margitnak ... Én tudtam ezt! én helyettesitettem atyját, adtam neki tanácsokat, mint és hogyan viselkedjék. Margit kedvessége, nyájassága által a kert sétáló közönségének kedvence volt, megnyerő mosolya kivívta magának az előkelő közönség szeretetét. Sokszor kedélyesen hallgattam végig gyönyörű énekét, amint kora reggel énekelt a kert bokrai között. Órákig énekelt szebbnél szebb variációkban gazdag éneket zavartalanul s csak akkor némult el, ha erős bariton hangon valamely idegen ajaktól vált el dalának folytatása. Ekkor elhagyta helyét s ment a hang után, mely rendesen a sárga padhoz vezetett. Itt örvendve futottak egymás elé, kezet fogtak és kezdték enyelgéseiket. Igy tartott ez soká, majd két évig, Margit nemcsak hitt Feri szavainak, hanem biztosnak vélte azok jelentőségét. Alvás előtt tervezgette lakodalmát, a családi életből lelke előtt kedves képek szövődtek s oszlottak el. Nem merte volna hinni, hogy Feri szavai igaztalanok, csak ámítás az egész beszéde. Egy napon sétaközben láttam Margitot amint könnyezett s ült szomorúan a padon. Fájdalom tükröződött vonásaiban, titkolt bú. Nem mosolygott, nem jött elém, vényesüljenek és kíméletlenül elhallgatjuk azoknak nevét, akiket rátermettség, tehetség, szorgalom, lelkiismeret és egyéb fontos egyéni szempontokból alkalmasnak nem találunk! Semper. Az uj vágóhidról. Annak idején, midőn a Nikolson gépgyár az uj vágóhidra vonatkozó terveket és költségvetést a városnak megküldötte, nagyobb körvonalakban ismertettük azt s felemlítettük, hogy az elaboratumot a város közönsége szakközegének, Székely Henrik városi állatorvosnak adta ki tanulmányozás és véleményadás céljából, amivel nevezett állatorvos elkészülvén, véleményes jelentését beadta a tanácsnak. A város szakközegének véleménye, melyet alább közlünk egyben másban pótlást, változtatást ajánl, ami által a költségvetési összeg, emelkedik ugyan, azonban ha a javasolt módosításokat a város közönsége elfogadja, ugy minden tekintetben egy oly vágóhídja lesz a városnak, mely úgy célszerűségi, mint jövedelmezőségi és közegészségügyi tekintetben kívánni valót maga után hagyni nem fog, másrészt nem kezdett velem társalogni. Lesütötte szemét a földre s hallgatott. Ha nem szólok hozzá, ő meg nem szólit, de fájt szivemnek látni, hogy mint emészti őt a bánat, megszólitottam. — Miért oly hallgatag Margitkám ? — Oh ne is kérdezze bácsi! felelt könynyezve . . . Mióta bácsi betegen feküdt, azóta Feri felém se néz! — Mit nem mond ! ? — néztem rá szörnyűködve, — talán csak nem bántotta meg, csak nem haraggal váltak el ? — Oh nem! Oly édeskésen beszéltünk válás előtt, mint talán soha. Még mikor eltávozott, csókot is hányt felém, többször mondta pá-pá-pá! Nem tudom mivel szolgálhattam okot a haragra? — Talán nem is harag lesz elmaradásának oka, hanem betegség, nem tudhatni, mikor lepi meg az embert a baj. — Oh dehogy! Ő nem beteg, azt már én tudnám, ilyesmit megszokott üzenni nekem, vagy bármikép is tudatni. Különben 8—9 nap előtt láttam egy barna leánynyal. — Ej ha! ez aztán szép, de nem is hihetem, hogy Feri csapodár lenne ! —; Csapodár!! Bácsi ne rémítsen. Képes lenne talán feledni, elhagyni, csak játéka voltam ? . . . Qh, ez nem lehet, csak nem én vagyok kiválasztva áldozatának .Esztergom és Vidéke" tárcája,