Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-11 / 3.szám

pedig, habár a javasolt változta­tások és hiány pótlások több ki­adást fognak is előidézni, viszont azonban nagyobb lesz a vágóhíd jövedelmezősége. A városi állatorvos véleményes jelentése igy szóll: Tekintetes Tanács ! Mult évi december hó 6-án 8324 szám alatt kelt végzésre jelentem, hogy a közvágóhíd elrendezési ter­vezete, az épületek elhelyezése a kitűzött célnak megfelelnek, csupán a szabadszék maradt el a huspárolóval, melyeknek felépítése a modern vá­góhidak egyik főkelléke. A vágó­híd tervezetének az az alapja, hogy a telepen levágott állatok húsának mesterséges hűtése céljából ott mo­dern hűtőberendezés készíttessék és erre ezen tervezetben felvett „Linde" féle léghűtő a legjobbnak bizonyult és ezt ajánlom elfoga­dásra, mert a hus csak száraz, hi­deg levegőben tartható el hosszabb ideig, ami kizárólag a levegő mes­terséges hűtése, azaz léghűtő által -érhető el. A terv a vágatást két részre osztja. Az egyik csarnokszerű épü­letben vágatásra kerülnek a szar­vasmarhák, tehát a borjuk, juhok és kecskék is, a másik, ettől telje­sen elkülönített épületben pedig a sertések. A két vágócsarnokhoz tar­tozik a kettő között közepéit épült közös hűtőcsarnok, mely íedett fo­lyosóval köttetik össze. A szarvasmarha vágócsarnok mé­reteit biztosan nem tudom megál­lapítani, csupán a műleírásban ve­szem észre, hogy csak 4 drb. mar­hának egyszeri bevágása tervezte­tik, még pedig 2 felhúzó gépezettel. Ami szakiparosaink nem dolgoznak felhúzó gépezeten, hnnem földön, igy tehát ezen terület kicsiny és olykép kellene azt tervezni, hogy a csarnok mindkét hosszoldalán 4—4 drb., összesen 8 drb. szarvasmarha vágható le egyszerre, kicsinynek találom e helyiséget még azért is, mert ugyanebben a csarnokban lesznek a borjuk, juhok, kecskék is leszúrva. A műleírásban 37 folyó méter huskampó van tervezve, melyen egyidejűleg 36 drb. aprómarha szúrható le. Igaz, hogy egyszerre 36 drb. juhot nem szúr le egy mészáros, de ha öt, vagy hat mé­száros egyszerre leszúr 8—10 drb, juhot, akkor a helyiség kicsiny, mert nem ismerem a húsaggató fo­gaknak egymásközti távolságát sem, már pedig minden darab juhnak feldolgozásához 40—50 cm. távol­ságú husaggató szegre van szük­ség. Nem találtam meg a csarnok vi­lágítására szolgáló ablakok nagy­ságát. Mindegyik ablak szellőztető készülékkel legyen ellátva és még külön a kéményszerű u. n. laterna szellőzők is terveztessenek. Az egész padozat burkolása keramit legyen. A vágócsarnok belső oldal falazata mosható zománc máz le­gyen legalább 2—3 méter magas­ságban. A sertés vágócsarnok méreteit nem ismerem, de az én szerény véleményem szerint legalább 20 mé­ter belső hosszúságú, és 12 méter belső szélességűnek kell lenni, melynek közepén 3 méter széles folyosó legyen szabadon hagyva. E csarnok belsejé­ben van a munkaterem külön kü­lön felaggatható és a falhoz erősí­tett munka asztalokkal, szúró hely koppasztó és bél mosóval. Mind­ezen helyek falakkal legyenek el­különítve egymástól. A 18 drb. sertés egyidejű feldol­gozását nem értem, mert kikerül­ték a tervezőknek figyelmét a vi­déki sertés bevásárlási viszonyok. ... Jaj bácsi ! ha ez igaz lesz, maga is részes a vétekben. E szavaknál erősen szemem közé né­zett, miért kissé félve mondtam : — Én részes a vétekben ? Ez nem igaz, én nem tudom miért maradt el! — Nem is az a vétke, de miért segí­tett jó atyámat csalni ? Inkább szenvedtem volna, tűrtem volna szigorát és megóva lennék oly nagy csapástól, mint minőnek kitéve vagyok. Nevetni fognak rajtam s talán bácsi is, kinevetnek, hogy mint űzött velem komoly tréfát, mint vetnek irgal­matlanul a nép szájára .... Oh maguk lelketlenek! — Bocsánat Margitkám, de ne hara­gudjék oly nagyon, engesztelődjék meg, még nem tudunk semmit, csak a zava­rosban halászunk. Nem lelketlen Feri, jó szive van. — Nem ? majd meglátom ! Nagyon gya­nús előjelek tettei a komoly szándékhoz ! — Semmi sem az, amit ő tesz, ifjú még. Ifjú ész, bolond ész! Minden ifjú szeszélyes, majd máskép lesz minden. Alig fejezhettem be gondolatom, valaki erős hangon kiáltott, Margit! Margit!! Az én kis mérges, türelmetlenkedő szomszédom felugrott a hangra s elsza­ladt. — Hiv a papa ! Futok . . jó mulatást! Magam maradtam. Gondolkozni kezd­tem Margit szavain s annyira elmélyed­tam, hogy a déli harangszót sem hallot­-tam. Merengésemből egy ártatlan, fészké­ből kipottyant veréb ijesztett fel, amint mellém esett a padra. Végig néztem sze­gény utolsó mozdulatát, s azután eltávoz­tam én is és puszta lett a virágos, ma­dárdalos kert. Otthon ebéd alatt elhatároztam magam, hogy szegény Margitot, ahogy lehet meg­nyugtatom, s tőlem telhetőleg a dolog után nézek. Mindenfelé tudakozódtam utána, min­denfelé, hogy csak megtudjam a valót, de célt nem értem. Már féltem, hogy én leszek a bűnbak. A kertbe ritkán jártam, csak suttyom­ban, körül-körül néztem, nem-e lát meg, nem visz-e vallatásra ? De ő nem vett észre. Én a padról néztem, amint szegény karjára támaszkodva zokogott, mint hul­lott könnye. Sajnálkozva tekintettem reá, midőn jött atyja s ő mintha semmi sem történt volna, mosolygott, félve atyja gya­nújától. Óh az az erőltetett mosoly ! az a szen­vedés,' — nevetni, vignak lenni, mikor az ember szivét a kín gyötri, fájdalom szo­rongatja ! Nevetni, mikor talán szerencséje sírjába néz ! — iszonyú! ! Nem is viselt virágot keblén, elhagyta őt az életkedv. Nem társalgott ismerősei­vel, némán, hallgatag járt-kelt az utakon. Nem igen mutatta magát. Bizonytalanság­ban, fájó sejtelmek közt mult el egyik napja a másik után. Margit, mint a rózsa nyilt, illatával meg­telt a lég s alig érintette ajakát a nap forró csókja, alig érezte a szerelem bol­dog perceit, egy hervasztó szél orozva rabolta meg szirmaitól, alig kezdett ra­gyogni szivében szerelem csillaga, máris sötét fellegek tornyosultak föléje. Én csak véletlen jöttem a dolog nyit­jára, útközben beszélte el egy öreg úr. Feri ugyanis a kaszinó bálon megis­merkedett egy barna leánykával — nem Ugyanis a tervezet szerint Buda­pesten lehet igy előirt módon dol­gozni, de nálunk nem, mert a le­ölésre kerülő sertések nem mind kőbányai nehéz sertések, hanem helybeli öreg hízott, félhizott, javí­tott malacok és süldő sertések, me­lyeknek különféle hőfokú víz szük­séges. Nem forrázhatok egy kádban egy öreg kőbányai fajtabéli sertés, magyar mangalic fajtabeli malaccal, viszont megfordítva sem. Azért a sertés forrázás és feldolgozását biztos órához kötni nem lehet. Hiszen nálunk egyszerre 18 drb. sertést nem szúrnak le, csak jele­sebb ünnepek előtt. De ugy hi­szem, hogy a vágási napokon a levágás hat óra alatt szépen lebo­nyolítható. A hűtő egy 23 négyszögméter előhűtőből és egy 63 négyszögmé­ter felületű hűtő csarnokból áll. Miután az előhűtőre gyakrabban és többnek lesz szüksége, vélemé­nyezem, hogy az előhűtő 35 négy­szögméter legyen, és 55 négyszög­méter a hűtőcsarnok. A hűtőcsar­nok berendezése megfelelő, és a jelentkező bérlők számához mérten lehet uj zárható hús rekeszeket felépíteni. A hűtő üzem március hó 15-től, október hó 15-ig terjedjen, mert akárhányszor előfordult már, hogy március hónapban jeget kel­let használni. Ha mesterséges jéggyártással kap­csolatosan lehetne felépiteni a hűtőt, akkor még jövedelmezőbb lenne a vágóhíd, mert a mészárosok és henteseknek, szállodás, vendéglős és stb.-iknek nem kellene külön drágán beszerzett jégvermeket bé­relni, melyekből július vagy augusz­tus végén már kifogyott a jég, ha­nem ezen bérleti összegből na­ponta vehetnek tiszta jeget és á mészárszékben levő jégszekrényei­ket megtölthetik. épen a legszebb volt, de tűrhető — en­nek hizelgése elvakította őt, szivét eltom­pította, agyát megzavarta. Kívüle mást nem látott, nem hallott, csak néki élt. Edes atyjával bekerítették az aranyhá­lóba, honnan számára szabadulás nem volt. Napról-napra közelebb fűzték a szá­lak, csecse-becsékkel édesgették, mígnem egy-két csábos mosoly, tekintet oly erő­sen találták, hogy életét óhajtotta meg­osztani vele . . . Megkérte! Eltaszította magától Margitot, nem gon­dolt reá, sülyedni hagyta vigasz nélkül a bánat sötét tengerébe. Margit arcának rózsái halványulni kezd­tek, szemeiből, melyekből élet sugárzott, melyek parázsként égtek olykor olykor, bánat sugárzott ki s egy köny, egy elrej­tett köny rezgett pilláin. Kinek szavát szentnek hitte, megcsalta őt. Kegyetlen módon fordult el tőle. A csábító pedig tombolt örömittasan, lá­zasan pezsgett vére, szemei tűzben égtek, boldogságának hajnala derült. Oh, mily két ellentét! . . . Másnap akarva, nem akarva, midőn fe­léjük mentem, atyja erővel bevitt a kertbe, hogy nézzem meg, mily szép új rózsája van. Megyünk a főúton lakásuk előtt. Mar­git egyszerre kin termett. Köszöntem neki és tovább ballagtam atyjával. Margit nem hagyott el, hanem tisztes távolban köve­tett, szemei villámokat szórtak és a kezé­ben lévő újságot ruhájához veregette. Megtekintettem a rózsát, de bizony se szinét, se alakját nem tudom, szemeim kápráztak, ide-oda ugráltak, olyan voltam mint aki kábult. Megijedtem, öreg létemre ilyen furcsa biróság elé kerülni . . . Igy a szakiparosok könnyebben szoknak a hűtő használat és az évi bérlethez is. (Vége köv.) HÍREK. Farsangi naptár. Január 13-án. A helyőrség tisztikarának hangverse­nye teritett asztalok mellett a Magyar Királyban. Február 1-én. A tisztikar simphonia hangversenye a Fürdőben tánccal. „ 4-én. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye­a „Fürdő" nagytermében. , 17-én. A tisztikar tánccal egybekötött szini­estélye a Magyar Királyban. „ 20-án. Az Erzsébet nőegylet jótékony célú estélye a Fürdőben. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. , 28-án. Ev. ref. egyház tagjainak családias­estélye a „Fürdő nagytermében. u — A hercegprímás egészségi állapota. Azon aggasztó hírekkel szemben, hogy Ő Eminentiája erős láz következtében na­pok óta őrzi az ágyát, legújabban arról értesülünk, hogy a Herceg egészségi ál­lapota kedvezőbbre fordult. — A főispán gyengélkedése. Horváth Béla főispán erős meghűlés következtében napok óta szobáját kénytelen őrizni, s rz oka annak, hogy kedden székhelyére meg nem érkezett, s hogy a közigazga­tási bizottság tegnapi ülésen részt nem vett. — B Szabó Mihály főispán köszönete. B. Szabó Mihály honti-főispán a megyebi­zottságának azon tagjaihoz, kik az isme­retes közgyűlési határozat hozatala alkal­mából a többséggel szemben a tárgyila­gosság álláspontjára helyezkedve dr Föld­váry István indítványa mellett foglaltak ál­lást, az alábbi sorokat intézte. „Arról érte­sültem, hogy a mult hónap 21.én tartott rendkívüli törvényhatósági közgyűlésen,, azon alkalommal, amidőn Esztergom vár­megye szolgálatából való megválásom tár­Atyja a kert közepén eltávozott egy úri emberrel, én pedig magam maradtam, de csak rövid ideig. Midőn atyja a bokrok közt eltűnt, Mar­git hozzám lépett s szónélkül egy újság belső részét adta kezembe s egyik be­kezdésre rámutatott. — Olvassa ! Benéztem az újságba, majd reá, majd ismét bele s kezdtem olvasni. — Eljegyzés. Moso­nyi Ferenc eljegyezte Tö­rök Márta kisasszonyt, Török Ivor bájos leányát. Fejem kezdtem csóválni. Margit reám nézett s kérdezte: — Mit szól hozzá ? Pár pillanatig hallgattam, csak a vállam vontam, majd feleltem. — Nem szép tőle, lelketlen. — Mint bácsi 1 Ketten tépték ki szi­vemből a hit elvetett magvát. Ketten ta­szítottak vissza az élet útjáról. Szólt ke­serű méreggel, mire mentegetődztem. — Nem, nem Margit, nagyon haragszik reám, pedig ok nélkül. — Ne beszéljen bácsi, mondtam maga ép oly bűnös, jobb ha nem védekezik. Bármit beszéltem és bárhogyan, mindig: csak azt kaptam. # — Maga ép oly bűnös. Nem birtam kiengesztelni, haszontalan volt minden törekvésem, minden kisérie­tem, ajka csak szemrehányásra nyilt. Ron­csolt szivére nem birt vigaszt találni. Sajnáltam őt, bár sokszor megbántott, de részben igaza volt.. Haragja sokáig-tartott, nem beszélt ve­lem, de még csak reám se nézett. Hirt

Next

/
Oldalképek
Tartalom