Esztergom és Vidéke, 1905
1905-06-01 / 44.szám
Midőn azt hitték, hogy meggyen gitettek te megerősödtél ... Most, ezer év után, nem meg fogyva, nem megtörve, hosszú nem zeti életednek nem alkonyán, hanem delén erőteljesen lépsz át a második ezredévbe!" Valóban az isteni gondviselés adta a nemzet ősz apostolának ajkaira e férfias, e bátor szavakat s a ma gyar nép történeti hivatásának erős hitvallását tette le újra velők. Ő a béke, a szeretet apostola, egyben a legerősebb nemzeti érzés képviselője és bátor kifejezője is, úgy a legnagyobb történeti momen tumokban, mint a legkisebb intézkedéseiben. Boldog lehet az a nemzet, a mely nek nagyjai ily erős meggyőződés sei vallják, a szebb jövőbe vetett hitet s ezért küzdeni készek és küZ' deni tudnak. Nehéz harcok és megpróbáltatá sok idején, egy nagy lélek erejévé vezette a béke utján nemzetét a fő pásztor, akit meg nem tántoritot tak az agyarkodó, rágalmak s el nem csábítottak a szeretet kitűzött útjáról, a hízelkedő sugalmak. Egy nagy átalakulás korszakának vészé lyein keresztül, bölcs mérséklettel s egyháza iránti hűségének mély meggyőződéssévei haladt át, mert jól tudta, hogy a lángoló harcok zsarátnokából sem a népek, sem az egyház üdve nem terem. A valódi nagyság olyan mint a a nap, felhő borulhat eléje, — elhomályosulhatnak a felé tekintő szemek, — de maga azért teljesen vál tozatlan s előbb utóbb legyőzi a borút s szétfoszlik a köd, mely ho mályt borított a szemekre. Meghatottan kérdezte: Hogyan táncoltatja meg őt, kedves ba rátom ? A kamarás habozás nélkül kijelentette : — Elhóditom magát tőle. Szavamra. A szép leánynak nagyon tetszett a lovagkorias fogadalom Kezet nyújtott a kamarásnak. — Kezet rá! Bartos Dini kezet adott és aztán várt. Frici bátyánk vigasztalta: — Lásd mindig mondtam neked. Mert ilyen a leány. De igazad van fiam! A te helyedben én sem tennék egyebet. Meg kell táncoltatni a frátert! Az a fráter azonban egyelőre nem mutatkozott. Tisztelt barátunk, Bartos Dini mintha spanyol tőr markolatát szorongatta volna, mihelyt valaki a szép leány környékén megfordult, frakjánál csak a szándéka lehetettsötétebb. Frici bátyánk pedig biztatta: •— Csak vigyázz fiú! . . . Eközben egy ártatlan képű, fiatal huszárhadnagyot vetett sorsa a szép leány közelébe. Széles vállú egészséges gyerek volt, de egyébként semmi. Igazán, csak az égszínkék atilla, meg az arany csillag. Feszengett, pödörgette a bajuszát, alig szólt egyet hozzá a szép leány már pirult; — A tacskó! — sajnálta őt a Frici bátyánk is. — Hát ez mit akar ? — A csacsi! — mosolygott rajta a kamarás is. Malonyay Dezső. (Vége következik). Az aranymisés főpásztor szere tete, béke szelleme nem csupán az örök idő egy egy pillanatának, nem csak a mi napjanknak, de messze jövendők alakulásának szól és szolgál. Gyönge az én szavam ahhoz, hogy Vaszary Kolos életpályájának lelki nagyságának sok fényes momentumát ecsetelni, elmondani tudnám; ezt a história jegyzi fel s ma ezzel van tele az ország, a sajtó Én csak ami kis, szűkebb hazánk ami városunk, őszinte hódolatát akarom röviden tolmácsolni, hiszen Esztergom sz. kir város története össze van forrva az érseki szék történetével, ennek disze, dicsősége a mienk is, ez a mi történelmi di szünk, melyet remegve féltünk. Mint a história két erős szála fonó dik össze város és primási szék. Kegyelmes főpásztorunk arany miséjének örömünnepét üli s véle öröm hangokat zeng a magyar Sión. Mi, e város el nem maradhatunk és örömmel sietünk e fényes ünnepre, fel is öltöttük minden di szünket ami szegénységünktől telik. Őszinte szívvel, igaz hódolattal köszöntjük felekezeti külömbség nélkül ünneplő egyház fejedelmünket, — ami díszpolgárunkat és leg első polgártársunkat. Áhítatos fohásszal kérjük az egek urát, áldásainak bőségével árassza el őt." A hercegprímás aranymisés jubileuma. Esztergom, 1905. május 31. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás ötven éves áldozárságának ünnepét — bár évfordulója 26 án volt — vasárnap ülte meg Esztergom városa, nem zajos, de annál lélekemelőbb ünnepély keretében. Árván, Ő Eminentiája nélkül ünnepeltünk. Bár örvendett volna a székváros, ha e napon ősi falai között üdvözölhette volna főpásztorát, de távolmaradása elég és fő indokát találja azon fárasztó izgalmak elkerülésében, melyek üdülést, pihenést kereső szervezetére befolyással lettek volna — egyrészt, másrészt ismert szerénysége volt az, mi az ünnepeltetéstől távol tartotta. Már szombaton a város nagyrésze fel volt lobogózva, s mire a kelő nap a főszékesegyház hatalmas kupolájára vetette első sugarait, a város zászlódiszt öltött. A bazilikában 9 órakor hálaadó isteni tisztelet volt, melyet dr. Kohl Medárd püspök tartott, mig az ünnepi szent beszédet dr. Walter Gyula prael. kanonok mondotta. Zsúfolásig telt meg a hatalmas templom, melyben hatóságaink, egyesületeink, társulataink mind részt vettek. Ugyanazon időben volt a hálaadó isteni tisztelet a kegyúri templomban is, melyet dr. Fehér Gyula udvari kapán, plébános celebrált. Déli 11 órakor a város képviseőtestületének díszközgyűlése volt, melyet Vimrner Imre polgármester az alábbi gyönyörű beszéddel nyitott meg: Azon szép jogommal, hogy a T. Képviselő testületet közgyűlésre egybehívhatom, erkölcsi kötelességemmé válik oly esetekben is élni, melyek kiemelkednek a ridegebb hivatalos élet körforgalmából'és szivárványos eget vonnak fölébe. Ilyen derűs oka és célja mai közgyűlésünknek az, hogy városunk, mely édes hazánk legnagyobb egyházi és közjogi méltósága személyesitőjének a székvárosa, örömét, hódoló tiszteletét és átérzett ragaszkodását nyilvánithassa a Főmagasságü és Főtisztelendő Bíboros Egyházfő, Magyarország Herceg Prímása, Esztergom Érsekének a felett, hogy a Gondviselés áldozó papsága félszázados ünnepét meg élnünk engedte. Lélekemelő adatokban gazdag életrajz nak kellene annak lenni, mely részletesen élénkbe tárná az Ő époly szerény kezdetű mint csodálatos emelkedésű pályafutása nak minden mozzanatát, melyeken át az mai fényes kulminációjára jutott. De be van irva minden részletezés nélkül is a hála betűivel sziveinkbe, hogy Ő kit ma nemcsak az egyház és vármeg3 7 e, de az egész haza minden bércein és völgyein szeretettel ünnepel, kiválóan a mi ünnepeltünk, székhelye és büszkeségünket képező polgártársi érzülete alapján, amelynek „disz" jelzőjét mindenkor nemes lelke megnyilatkozásával közéletünk gyámolitásában, s az irgalmasság cselekedeteinek hálára kőtelező gyakorlásában igazolja. Érzelmeink az 0 nagy napján kebleink szűk keretéből felhangzani vágynak; engedjük hát szárnyára sziveink egyértelműségével itt is mai imáinkba foglalt esedezésünket, hogy a Mindenható ünnepelt Bíboros Főpásztorunkat nekünk még igen sokáig megtartsa; és küldjünk hozzá tiszteletteljes üdvözlő feliratot szeretetünk mai nagy ünnepének tanúságául és szerény emlékéül. Éljen Vaszary Kolos, Bíboros Herceg Primás, Esztergom Érseke! A díszközgyűlésnek egyetlen tárgya Ő Eminentiájának, a város első polgárának üdvözlése volt. Rothnagel Ferenc főjegyző felolvasván a már előző számunkban leirt remek kiál litásu albumba foglalt üdvözlő fel irat szövegét, azt a jelenvoltak lel kes éljenzéssel fogadták el. Dr. Földváry István főügyész emelkedett ezután szóllásra s mondotta el ünnepi beszédét, melyet lapunk élén mutatunk be olvasóinknak. Néma csendben, áhítatos figyelemmel hallgatták a jelenvoltak az ünnephez valóban méltó beszédet, mely után dörgő éljenektől viszhangzott a terem, egyben kimondotta a díszközgyűlés, hogy azt egész terjedelmében megörökíti jegyzőkönyvében. A feliratot a polgármester, dr. Földváry István főügyész, dr. Uray István r.-főkapitány, Rothnagel Ferenc főjegyző, Magyary László és Kis István képviselőkből álló küldöttség vitte nyomban 0 Eminentiája képviselőjéhez, dr. Kohl Medárd püspökhöz a primási palotába. Déli fél egy órakor a palotában az aula primatialis barátságos ebédet adott, amelyről sajnálatunkra ugyanazon ok miatt nincs módunkban referálni, mint amely ok miatt a helyi sajtó mellőzve lett: térszüke miatt. Az egyes intézetekben megtartott ünnepélyekről, az alábbi tudósítások szóllanak: A vizivárosi zárdában. Az esztergomi érseki felsőbb nőnevelő intézet május hó 25-én tartotta meg a bibornok hercegprímás jubileuma alkalmából rendezett örömünnepét. A város intelligens közönsége, nagy számban töltötte meg az intézet dísztermét. A közönség között ott láttuk Bogisich Mihály c... püspök és Roszival István praelátus kanonokot, Hess Rezső ezredest, Schvetz Vilmos kir. tanfelügyelőt. Legelsőbben Szegedy Jolánka mondott egy szépen előadott ünnepi beszédet, majd Philothea nővér és Borovicska Adolf az intézet zenetanára, zongorán ^s hegedűn adták elő Simon „Berceuse"-ét. A műsort részleteiben majdnem teljesen betöltötte az élőképekből és szavalatból álló kis színmű, mely Szűz Mária életét festette a néző és hallgató közönség nagy elragadtatására. A mű prózai részét Falndi Boriska mondta szépen, értelmesen, az élőképeket a többi növendékek adták elő ügyesen összeállított jelmezekben. Az élőképek között az intézeti énekkar adott elő énekeket, majd Philothea nővér, Eichom Helén k. a. és Borovicska Adolf Händel „Largo "-ját játszották el hármoníumon, zongorán és hegedűn. Az intézeti énekkar közben előadott egy régi magyar Mária éneket. Lévai Margitka „Ave Máriát" énekelt Gounodtól zongora-, hegedű éz harmonium kísérettel. Remekül, precízen és érzéssel énekelt. A műsor végén az ünneplőközönséghez és az intézeti növendékekhez Bogisich Mihály c. püspök beszédet tartott. A jubiláns főpásztor érdemeit kiemelve a püspök, tanulságos következtetéseket vont le az ünnepélyből és elismeréssel adózott a kedves nővérek figyelmének és fáradságának. A közönség a hercegprímást éltetve oszlott el. A papnöveldében. Az érseki papnevelőben szokatlanul nagyszámú közönség gyűlt egybe pénteken. Ott láttuk a jubiláns hercegprímás képviseletében dr. Kohl Medárd püspököt, a káptalan tagjai közül dr. Blümmelhuber Ferenc, Vencelt Antal, dr. Komlóssy Ferenc, Vézinger Károly, dr Klinda Teofll praelátus-kanokokat, dr. Fehér Gyula udvary káplán plébánost, dr. Csárszky István érseki titkárt, Eitner E. Ákos főszékesegyházi s. igazgatót Halicky Z. Béla és Pauer Károly s lelkészeket. A vidéki papság közül dr. Koperniczky Ferenc és Pelczer Lipót esperes-plébánosokat, Fischer Ágostont, s többeket a világi előkelőségek közül. A diszes közönség Krétsmer jubileumi indulójának hangjai közt vonult be a di sz terembe, mely ez alkalomra délszaki növényekkel gyönyörűen fel fel volt ékesítve. A zene elhangzása után Rábenseifer Hubert IV. é. h. h. lépett a szószékre és szépen átgondolt, ügyesen előadott beszédben ecsetelte a nap jelentőségét. Majd Bársony Béla II. é. h. h. lépett elő és lelkesen, mély érzéssel szavalta el Fekete Gyula IV. é. h. h. nak Tomori c. költeményét, melyet Kersch Ferenc, főszékesegyházi karnagy melodrámai kompozícióban kisért zongorán. Ismét az énekkar adta elő a mi mesterünk egy másik szerzeményét, az „Ecce sacerdos magnus"-t. A zenekar méltó pendant szolgáltatott ehhez. Finom színezéssel adván elő Michaelis művészi darabját Kovácsok az erdőben. Mire Fekete Gyula IV. é. h. h. szavalta el Mészáros János IV é. h. h.-nak Jubileumi ódáját, hangos tapsot keltve az ünneplőkben. Kontor Népdalkoszorujával zárta be a zenekar a minden pontjában sikerült ünnepet. Az örömteljes hangulatot még csak fokozta dr. Horváth erenc intézeti kormányzó, ki szép szavakban fejtegette, a papi méltóság nagyságát. É. —• m. Az érseki képezdében. Az érseki tanítóképezde szombaton este 6 órakor tartotta meg ünnepét a „Fürdő" nagytermében, mely bizony ez alkalomra nagyon szűk volt. Nagyszámú és szép közönség töltötte azt meg, kiknek soraiban
