Esztergom és Vidéke, 1905

1905-06-01 / 44.szám

láttuk : Dr. Kohl Medárd püspököt, dr. Csernoch János, Graeffel János p. kano­nokokat, Hess Rezső ezredest, dr. Földváry István' főügyészt, a bencés rend, s pap­ságunk számos tagját. Az ülőhelyek leg­nagyobb részét hölgyvilágunk foglalta el. Az ünnepély műsora Zsasskovszky Ma­gyar nyitányával vette kezdetét melyet az intézeti zenekar adott elő. A műsor többi száma a következő volt. Ünnepi óda. Irta: Drozdy Győző tanító jelölt. Szavalta. Bakos Jenő. — Leoncavallo: Intermezzo. Obi. harmonium-kisérettel elő­adta az intézeti zenekar. — Félszázad az ol­tár előtt. Irta: Erdőssy Károly. Ünnepi kép. Személyek: Öreg tanitvány, Drozdy Győző. Tanulók, Varga István, Pál János. A hit védőszelleme, Littera József. A ha­zaszeretet védőszelleme, Hikkel István. A szegénység védőszelleme, Pentz Ferenc. — Huber: Csatadal. Előadta az intézeti énekkar. — Asztrik érsek átadja a koro­nát szent Istvánnak. Élőkép, mit Drozdy Győző prologja előzött meg, melyet Ven­tura Vilmos szavalt. Az élőképet szemé­lyesítették: István a magyarok fejedelme, Borz Lajos. Asztrik érsek, Ákos József, Ben­cés apát, Navratil János. Első keresztény főúr, Krizsán István. Első pogány főúr, Szabó Ist­ván. Braga: Serenata (angyal-dal). Énekelte Baráth Béla, Borovitska Adolf tan. jelölt obi. hegedű kísérete és harmonium kisé­ret mellett. — Prológ. Irta: Drozdy Győző. Szavalta : Szkalka Lajos. — Kolos érsek a koronázó jubileumon. Szereplő szemé­lyek voltak: Magyarország védőszelleme, Régely János. A Habsburgok védőszelleme, Kocsis Árpád. A király, Gadó Gyula. Ko­los érsek, Kemény Béla. — Te Deum. Énekelte az intézeti énekkar. Az ünnepély végeztével Guzsvenitz Vil­mos intézeti igazgató megköszönte a jelen­voltak szives megjelenését, egyben pe­dig arra kérte Ő Eminentiája képviselőjét, hogy a látottakat, hallottakat, az ifjúság és intézet meleg ragaszkodását fenntartója iránt, tolmácsolja a Hercegprímásnál. A minden izében szépen sikerült ünne­pély rendezésének lelke Kemény fy K. Dániel és Nemesszeghy István zenetanár volt, kiknek fáradhatatlan buzgalmát dicsérte az elért siker. A főgimnáziumban. Ritka szép ünnepélynek volt a főgym­nasium díszterme vasárnap esti 6 órakor színhelye, midőn annak ifjúsága O Emi­nentiája, az aranymisés főpásztor iránti ragaszkodásának adta tanújelét. A hatal­mas teremben nem volt egy talpalattnyi szabad tér, szinte félelmesen telt meg. Ott voltak: dr. Kohl Medárd püspök, dr. Csernoch János, dr. Komlósy Ferenc, Graef­fel János, Venczell Antal, p. kanonokok, Horváth Béla főispán, Andrássy János al­ispán, B. Szabó Mihály főjegyző stb. stb. Az ünnepélyt az intézeti zene- és ének­kar nyitotta meg Pici ünnepi indulójával és Göll üdvözlőjével, mely után követke­zett a „Hódolat 11 cimü drámai kép négy szakaszban. I-ső szakasz. Színhely: Esztergomi vár. Asztrik: Ernszt VI. — Huba : Stíbló Ví. — Kalocsai püspök: Pi­várcsi VI. — Pannonhalmi apát: Timár VI. — Szt. István : Hoffmann VIII. — Szt. Imre: Nyári I. — Püspökök: Stampf VII., Palka VI. — Főurak: Barta VIII. Lévárdy VII. , Bárányi VI., Deseő VI., Szecskay IV., Hamvas IV., — Szerzetesek : Auer­bach V., Gorzó V., Nitnausz V., Pullmann VI. — Apródok: Takács IV., Perszina IV., Lévay IV., Hamvas III., Brutsy III., Kelndorfer III., Meszéna IL, Bencze II., Havas II., Soláry II., Kerschbaum­mayer II., Adolf I., Büttner I., Folkner I. Az első szakasz végén Nagyasszonyunk, ha­zánk reménye cimü éneket énekelte az ének­kar. II. szakasz. Színhely: Buda. Tanitó: Ro­manek VII. — Plébános : Palik VII. — Fa­lusi tanitó: Bircsák V. — Tanulók: Etter II. Schleifer III. Borovicska I. Velbach I. Tóth II. — Földművesek: Rajner VII. Zemplényi VI. — 48-as honvéd: Golda VII. — Főurak; Salkovszky VI. Kuppis V. — Szentbenedekrendi apát: Szigriszt VII. Midőn a harmadik szakasz jelenitésére a függöny felgördült, a háttérben a Hym­nus hangzott fel, mit az ifjúság a - szín­falak hátterében énekelt halk hangon. Ugy tünt fel, mintha a meszeségből hang­zanék fel az ifjak éneke. Következett a III. szakasz. Színhely: Mátyástemplom. Hercegprímás: Kovács VII. püspökök, fő­urak stb. melynek végén a Te Deum hangzott fel. A negyedik szakasz az esztergomi fő­gimnáziumban játszódott le. Horváth F. VIII. jutalmazott ódáját Schleifer IV. és Németh S. VIII. jutalmat nyert beszédét Várkonyi VII. mondta el. Az ünnepség Verő György Tavaszi da­lával fejeződött be. Részletes bírálat helyett, elmondhatjuk általánosságban, hogy az ünnepély min­den része, száma, a zene, ének részletek, szavalatok kitűnően, összevágóan sikerül­tek, amelyekért Vidóczy Asztrik, dr. Bár­dos Rémig, Schedl Arnulf bencés és Bo­rovicska Adolf zenetanárt, méltó dicséret illeti meg. De az elismerésnek meleg hangján kell megemlékeznünk a szereplő ifjúságról is, melynek minden tagja dicsé­rendő ügyességgel töltötte be nem egy izben nehéz szerepét. Tűzoltó egyesületünkből. Az önkéntes tűzoltó egyesületnek köz­gyűlésén felolvasott titkári jelentésnek be­fejezését adjuk az alábbiakban, mit bár felkérésre, de a közügy iránt érdeklődők épülésére hoztunk lapunkban. Ezen hosszú kitérés után engedje meg nekem a tekintetes közgyűlés, hogy tisz­teletteljesen megállják egy jelentékeny idő­határ szilárd emlékkövénél. Egyesületünk főparancsnoka: Dóczy Fe­renc úr 1880-ban választatott meg. Ennek 1905-ben éljük 25-ik esztendejét. Huszonöt év felelőségterhes, exponált helyzetben, ráadásul 15 mint tevékeny egyesületi tagnak és tisztnek, nagy idő egy társadalmi egyesület életében. Midőn érdemekben gazdag főparancsno­kunk étetében nyom nélkül el nem hagy ható fontos dátumról jelentést teszek, mél­tóztassék megengedni nekem, miszerint in­dítványozzam, hogy méltóztassék kimon­dani, hogy Dóczy Ferenc főparancsnok úrnak ebbeli minőségében eltöltött 25 éves jubileumát egyesületünk a tapasztalt érde­meket megillető módon megünnepli, mi végből felkéri a tisztiszéket, hogy az ün­neplés módozatait programmszerűleg álla­pítsa meg és a szintén felkért választmány hozzájárulásával kitűzött időben egy al­kalmi díszközgyűlés megtartása iránt in­tézkedjék. Áttérve egyesületünk mult évi szerves tevékenységének ismertetésére, jelentem, hogy tisztiszékünk 12-szer, választmányunk pedig 5-ször tartott ülést. Egyesületünk vagyon kezeléséről a ké­sőbb előadandó számadás nyújt kimerítő képet, mi végből itt csak azt említem meg, hogy az esztergomi Önk. tűzoltó egyesü­let kezelésében levő és városi tulajdont képező ingatlanok, gépek, szerelvények stb. az elmúlt évben hatóságilag leltároz­tattak és ezen eljárás eredménye azt mu­tatja, hogy kitűnő karban tartott eszkö­zeink és szerelvényeink értéke meghaladja a százezer koronát'. Tagjaink száma a mult évben a követ­kező volt: működő tag 54, hivatásás 5. Kilépett a mult év folyamán 14 működő tag és 5 működő tagtársunktól fosztotta meg egyesületünket a halál. — Ezen jó emlékű bajtársaink a következők: 1. Re­viczky Győző, az esztergomi járás volt főszolgabirája, a volt vármegyei tűzoltó egyesület megteremtője, akit midőn a két egyesület egybeolvadt, évtizedes buzgó tevékenysége elismeréséül egyesületünk tiszteletbeli főparancsnokának válsztatott meg. — Hirtelen halála felett megdöbbenve gondolkodtunk mi, akik annyiszor nézünk szembe épen a halállal. A férfikora teljé­ben sirba hajlott szeretett bajtárs kopor­sóját testületi dísszel kisértük utolsó út­jára és érdemeit jegyzőkönyvünkben mél­tattuk. Reviczky Győző után Kapa Má­tyás volt városgazda következett. — Ab­ban az időben, amikor a tűzoltás bölcsős korát élte, ő volt az esztergomi tűzoltás mestere. Bátor fellépésű, emberszerető, jó bajtárs volt. Magas aggkorban tért örök pihenőre, hova őszinte részvétünk kisérte őt. — Következett Wanitsek Rezső, — ez a rokonszenves, nemes tulajdonokban gaz­dag, egyszerű iparos polgártársunk, aki bár súlyos belső baja miatt megvált a a működő csapattól, melynek lelkes tisztje volt, haláláig támogatta törekvéseinket. Nemsokára ez után ismét gyászban volt ré­szünk. Elköltözött az élők sorából Krech­nyák Ferenc tagtársunk, aki sohasem akart egyéb lenni köztűzoltónál, és akjnek egyé­niségében annyi nemes, jó tulajdonság honolt . . . Váratlanul, úgyszólván a fér­fikor delelője előtt ragadta ki soraink kö­zül a halál mindnyájunk szomorúságára. Követte őt Folk Ferenc, az esztergomi egykor hires tűzoltó zenekar vezetője. — Igy fogyunk tekintetes Közgyűlés. A régi jó bajtársak egymásután sirba hajlanak s bár követendő nemes példák maradtak utánuk, sajnosán állapithatjuk meg, hogy az ür, mely utánuk maradt, betölthető ta­lán sohasem lesz. — Legyen a nyugvó bajtársak siri álma békés, virrasszon felet­tük a hálás emlékezet. Mult évi benső tevékenységünk 12 gya­korlatból áll. A gyakorlatok az összes sze­relvényekkel foganatositattak s a 12 gya­korlatnál átlag 172 tűzoltó vett részt. Az elmúlt évben 17 tűzeset fordult elő és pedig 5 tető, 2 bolti, 6 szalma, 1 me­nyezet, 1 kamra és 2 gyeptűz a követ­kező időrendben: jan. 7., feb. 12, febr. 27., márc. 17. ápril. 24., május 2., június 16., július 31., aug. 17., aug. 31., szept. 8., szept. 13., szept., 17., és dec. 13-án. Vaklárma által egy esetben (dec. 31.,) ri­asztattunk fel. Éjjeli őrség az egész év folyamán tar­tatott ; színházi őrségre 29 és cirkuszi őr­ségre 18 esetben vonult ki a kirendelt asztag. Utóbbi őrségeknél beavatkozás szüksége nem merült fel. Szereink, miként emiitettem, kitűnő ál­lapotban vannak s mindössze a tömlő­készlet szorul kiegészítésre. Ezen kivül ama tapasztalat folytán, hogy lajtjaink száma kevés, felmerül annak szüksége, hogy azokat szaporítsuk és hat lajtot új hordókkal láttasunk el. Az egyesület leltári vagyona a mult év­ben két uj létrával, a központi szertárnak villamvilágitási berendezésével és több apró szügségleti tárgy beszerzésével gaz­dagodott. Midőn ezzel hosszúra nyúlt évi jelenté­semet befejezem s annak szives tudomá­sul vételét kérem, méltóztassék megen­gedni, miszerint kifejezést adjak abbeli re­ményemnek, hogy Esztergom szab. kir. város közönsége, látva a mi igyekezetün­ket s tapasztalva a közérdek szempontjá­ból önzetlenül teljesített munkásság ered­ményeit, jövőben is kegyes leend az érte küzdőket erkölcsi és egyesületünket anyagi támogatásban részesíteni!" Az emberszeretet finnepe előtt. Nem a mi pátriánkon lesz az ünnep vasárnap, hanem a fővárosban. Mégis úgy érezzük; hogy az a mi ünnepünk. Egy országos nagy áldozása a jótékonyság­nak, a hová mi is fölmegyünk, bizony­nyal fölmegyünk, mert nem jelentéktelen nekünk, előttünk, hogy részvételünkkel, vagy részvételünk nélkül történik-e meg az országos zászlóbontás, korunk legbor­zalmasabb betegségének, a tüdővésznek leküzdésére? Úgy érezzük, hogy a mit egy nagyszivű ember fáradhatatlan buz­galma nagy társadalmi jelszóvá, fölriasztó kiálltássá tett, hogy mentsük meg a tüdő­betegeket, az hazánk, városunk, megyénk emberszerető férfiaira igen is tartozik. Hány beesett arcú, sápadt, vagy orcáján pírral festett, a halállal eljegyzett ember pusztul el mi közölünk, pedig azok meg­annyiát meglehetne menteni. És hiába teszik az ellenvetést, hogy a József kir. Herceg Szanatórium egyesület vasár­napi országos gyűlése minket nem érde­kelhet, mert hiszen ez egyesület az egész ország tüdőbetegeit nem gyógyíthatja. Bi­zonnyal úgy van! Nem gyógyíthatja, ha magára hagyjuk, de ha kicsi, vagy köz­polgár és főrend most az áldott lelkű Auguszta Kir. hercegnő mellé áll, aki egy új keresztes háborút indit, a melynek hadi fölszerelése a jó szív, áldozatkészség és emberszeretet, — akkor rövid idő alatt megizmosodó liga alakul édes hazánkban a tüdővész ellen. Legyen a mi jelszavunk, hogy a tüdővész ellen küzdő mozgalmat erélyesen nagy buzgósággal és valljuk meg: sok szerencsével kezében tartó Jó­zsef Kir. Herceg Szanatórium Egyesületet erősítendő Szanatóriumi bizottságot szer­vezünk és szándékunkról tanúságot tenni fölmegyünk a budapesti országos zászló­bontó ünnepre. Az egyesület célja országos, kiterjed az ország minden vidékére és csak rajtünk múlik, hogy kiterjedjék reánk. Vasárnap tartandó országos gyűlés után széleskörű mozgalmat indit, hogy a pusztító kór ellen való védekezés hassa át a,sziveket. Igyekszik bevonni az orvosi kart mely­nek tagjait feolvasásra, népszerű ismer­tetésekre kéri föl. Népszerű röpiratokat oszt szét, pályaműveket jutalmaz, tudni­valókat terjeszt, tanácsokat ad a beteg­ség pusztításának enyhítésére. Beviszi a vé­dekezés szükségességének tudatát az is­kolai nevelés területére. Megnyerni igyek­szik az irói világot, a lelkészi és tanítói kart, hogy általok a betegség arányáról, ragályos voltáról és gyógyithatásáról a társadalom minden rétege kellő ismeretet szerezzen. A községeket a reájok néző A rádió-actsiv Schm i d thau er-f éle keserűviz reggel félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitd, mint ivó kúra a Karls­bad! és Marienbadi gyógymód meglepően gyors es sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz, amelyben RADIUM fedeztetett fel. Gyo'gyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegben Esztergomban: Leitgeb J., Vörös J., Jalköczy I., Metz S. Willi J. urak üzletében. Fószétküldés a forrástnlajúonos: - Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. =========^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom