Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-25 / 25.szám

föllebbezett. A ker. ü. Minister úr a fel­folyamodás alapján az egész vásárügyet vizsgálat alá vette s ennek eredményéhez képest a két község kölcsönös lemondá­sát tudomásul vette. Minthogy pedig az ottani vidék érdekeire való tekintettel e területeken a vásározást továbbra is fönn­tartandónak találta, jelezte, miszerint nincs észrevétele az ellen, ha úgy M. mint N. Szölgyén két—két országos vásár enge­délyezése iránt a 30 Kméteren belül fekvő vásártartóközségek meghallgatása után külön-külön kérelemmel fordul hozzá. Ez alapon mindkét község sürgősen adta be kérelmét és pedig: N. Szölgyén jan. 15, és dec. 1-ét ma­gában foglaló hetek hétfő és keddi napjára. M. Szölgyén pedig márc. 19. és kis­asszony napjára eső vásárok iránt. A ker. ü. Minister úr N. Szölgyén köz­ség kérelmének helyt adott s a két vá­sárt tekintettel a mellékletekre, melyek szerint a 30 Km.-en belül eső községek ez ellen kifogást nem emeltek •— enge­délyezte ; M. Szölgyén község kérelmét azonban teljesíthetőnek nem találta, mert a kisasz­szony napi vásár ellen érdekelt Zeliz köz­ség tiltakozott; utasította tehát kérelmező községet, hogy a szeptemberi vásár he­lyett más, megfelelőbb határnapot válasz­szon. Mire M Sz. a július 20-ának he­tébe eső 2 napot kérte. E kérvénye azon­ban hosszabb idő leforgása dacára sem nyert elintézést. A hosszú várakozás után M. Sz. ujabb kérvényt terjesztett be és pedig márc. 19-ike és aug. 31-ére kérve a vásárok engedélyezését — egyben fölkérte ipartestületünket, hogy e törekvésükben támogassuk. Ipartestületünk erre nézve készséggel tett kedvező Ígéretet, ha majd az ügy a kamarához kerül. 2. Az egységes vásárrendtartási sza­bályrendelet érdekében kérelmet intéztünk iparkamaránkhoz a 3-ik pontban foglalt s a vásárok megkezdési idejére vonatkozó tételek szives megváltoztatása iránt. Ne­vezetesen iparosaink a hosszú megszokás alapján az árulási helyek elfoglalásának idejét 7 helyett 9 óra s az árusítás meg­-— Nem ! Erígyj! Menj a "zsidóhoz ! Hiszen kitart! Látom, hogy . . . Izgatottan vágott közbe a Braun : — Hát tudja meg, hadnagy úr, hogy nagyon téved! Mert ... és ha már az aljas dolgokról van szó, akkor éppen ellen­kezőleg kéne a dolgot venni. Önnek nincs joga . . . A hadnagy a képéből kikelve ordította. — Aszondom, hogy elmenj innen te Mózsi, mert kihajigállak. Te nyomorult fráter . . . A Braun mintha megnőtt volna ezekre a szavakra. Pedig csak kiegyenesedett, Az arcán, a bőre alatt tisztán látszott az izmok vonaglása, reflexmozgása. Csendes szinte ünnepélyes hangon kezdte: — Hiszen ez természetes! A mig fizet a Braun, addig minden jó. Addig pajtás. De ha meg mer mukkanni azért, igen, a mit még talán szerencsének kéne tartania, hogy a kedvese a hadnagy úr szeretője . . . akkor már nem pajtás ugy-e, akkor már csak Mózsi . . . Hiszen nem vagyok olyan buta, a milyennek gondolnak, lá­tom, hogy jól megfizettem én a ti, az önök barátságát. Hát persze! Csak nem fogadnak be a társaságokba ingyen egy­egy zsidót, a kinek nincs semmije, csak pénze . . . ? De nem ezt mondom. Hanem mégse gondoltam, hogy ilyen nyomorult, ilyen . . . — Mit, még te mersz nekem! ... — és akkor már rohant ki a hadnagy a má­kezdhetését 8 helyett 10 órai időben ké­rik megállapitani. 3. Vác város ipartestületének kérelmére átiratot intézetünk a budapest balparti or­szágos-vásár felügyelőségéhez a lábbeli­készítői iparosoknak a vásártéren egy he­lyütt leendő csoportosítása iránt. Az a kö­rülmény t. i. hogy a budapesti iparosoknak a vidékiektől elkülönitett hely adatik, nem­csak méltánytalan, de számtalan súrlódásra is okot szolgáltat. (Folyt, és vége köv.) Színház. Esztergom, március 24. Mihelyt valamely csengő-bongó operett vagy komédia tűzetik repertoárra, mindjárt van közönség, mert a mi színházi közön­ségünk már csak ilyen. Igy szerdán este is szép számmal foglalták le a padsorokat a Tavasz előadására Ez kell a népnek, nem pedig házszabályrevizió és önálló vámterület, A Tavasznak se tartalma, se mesejé, elcsépelt orfeumtrükköl telitett egyveleg, zenéje Strausz-relicvid, amely ha jó is szép is, köznapi és vásári hatásra alapított darabnak jó. A darabba Tábort Frida öntött elevenséget, az előbb falusi és félszeg, utóbb a fővárosi életben „fajn­tossé" vált szobaleány szerepben, s úgy az előbbi ferdeségeit, mint az utóbbi alür­jeit lelelményes hűséggel állította elő, szen­velgés nélküli természetesség jellemezte játékát. Partnere Dápai Lajos Gál ügyvéd­jelölt szerepében szintén életrevaló alakí­tást mutatott, s kettős jeleneteik és vidám tánczuk sok derültséget szerzett a publi­kumnak, nekik pedig viharos tapsot. Dr. Csapó ügyvéd szerepét Gózon Béla ját­szotta, ki ezt a vidám szerepet bizonyos fásultsággal és ridegséggel tette kevésbbé tetszetőssé. Dr. Csapónét Miklós Dóra sze­mélyesítette, egyszerűen, kedvesen. ' Eny­nyit az előadásról. Nem hagyhatjuk azon­ban említés nélkül a világítással való kí­sérletezéseket, amelyek gyakran zavaró­lag hatottak közre egyes jeleneteknél, az egyes izzólámpák fényhatásának kipróbá­sik szobába. Felkapta a sarokból a kard­ját. Nagyot süvített a penge, a mint ki­rántotta a hüvelyéből. Aztán odavágott a Braun fejére. Mikor vért látott, megvadult. Neki esett mégegyszer. Braun egy széket kapott fel, de a kezét megint megvágta... És dühösen vagdalkozott, csépelt zúzott maga körül mindent. Egyszer csak meg­kapta a kezét valaki hátulról. Van der Hoffen, az athléta termetű kapitány volt. Bejött a zajra. Nem szólt egy szót sem. Nem tudta hamarjában, mit kell ilyenkor mondani. Szinte komikus is volt, a mint helyreté­tette a kardot a lihegő hadnaggyal, és el­vezette karonfogva — egy mukkanás nél­kül. A Braun megtántorogva, a karfába fo­gódzva botorkált fel a lépcsőn. A fejéhez egy nagy kendőt szorongatott. Valami szalvétát kapott fel a kantinban . . . És amint megy, megy fel a lépcsőn, pontosan, minden lépcsőfokra egy csepp, hull le utánna a piros vér . . . Áthangzott a sötét kaszárnyaudvaron a takarodó. Lüktetve, fájón, lágj^an rezgett a hüs esti levegőben az a lemondó, mé­labús trombitaszó . . . És a Braun megállott a lépcsőn, és hallgatta a nagy csöndben egészen vé­gig • • • Kőhalmi. lását egyéb időre is lehetne hagyni, s azt véljük, hogy a középső Ívlámpa állandó égetése (kivéve, ha homály előidézése kívántatik) állandóan tetszetős és elfogad­ható világítást biztositana. Igy vagyunk a ventillatióval is, mely a még hűvös esté­ken, mikor nincs zsúfolt ház, bátran zárva tartható volna. Csütörtökön este a közkedvelt János vitézt ismételték meg. A „János vitéz" is már zsúfolt házat hozott, s örömmel látjuk, hogy a nemze­ties muzsika és magyar dalmű mennyire meghódította a mi közönségünket is a sokszor silány úgynevezett modern ope­rettekkel szemben. A szereposztás ugyanaz volt, mint a többi előadásokon, az összes szereplők nagy lelkesedéssel adták szere­püket, amire a telt ház is buzdította őket. Tegnap az Arany virág közkedvelt ope­rett került a szinre, ma pedig az „Asszony­regiment fog menni. Ajánljuk ismételve az igazgatóság figyel­mébe, hogy a zóna előadásokat kerülje s ilyeneket inkább ünnepnapok délutánjain rendezzen. Jó darab rendes helyárakkal is látogatott lesz, silány művekre pedig zónahely árakkal nem lehet közönséget toborozni. Pogány. HÍREK. — Udvari ebéden. Csütörtökön a budai várpalotában volt udvari ebédre a többek között dr. Csernoch János országgyűlési képviselő, p. kanonok is hivatalos volt, kitől Ő Felsége élénken tudakozódott a hercegprimás egészségi állapota iránt, s midőn dr. Csernoch előadta, hogy ötven éves papi jubileumát készül megülni, Ő Felsége a feletti csodálkozásának adott ki­fejezést, hogy már ötven éves pap ő Emi­nentiája, majd azt kérdezte dr. Csernoch­tól, hogy mióta országgyűlési képviselő. — Rupert napja- Hollósy Rupert a fő­gymnázium érdemes igazgatója holnap üli névünnepét. A gymnáziumi ifjúság iskolai ünnepéllyel ünnepel holnap d. e. fél 11 óra­kor, melyre az ünnepély iránt érdeklődő­ket, úgy az ünnepelt tisztelőit szívesen látja az intézőség. — A kath. kör mai előadása. A kath. kör a nagyböjt folyamán tartandó előadá­sainak elsejét ma tartja meg esti 6 óra­kor, melynek érdekes műsora a követ­kező : Olaszországi képek. Előadja vetítve Dreyschock Sándor. Közben Brenner Fe­rencné éneke Brenner Juliska zongoraki­séretével. A másik előadás holnap este lesz. Műsora: Műkedvelői fotográfus váz­latai Bosznia, Hercegovina és Dalmácia vidékeiről. Előadja vetített képekkel: Drey­schock Sándor. Közben Brenner Juliska zongoraszáma. — Térzene. A katonazenekar holnap vasárnap déli fél 12 órától fél 1 óráig a Széchenyi-téren zenét ad, melynek műsora: 1. Zistler: „Cis et Trans" Induló. 2. Kratzl: „Die letzten Tropfen" Keringő. 3. Planquette : A kornevilli harangok nyitá­nya. 4. Volkmann: „Ungarisches Lied." 5. Delibes: Részlet a „Sylvia" hallétből. 6. Rosenkranz : Tegethoff-induló. — Az izraelita if jnság táncestélyére vet­tük az alábbi meghívót. Meghívó. Az esztergomi izraelita ifjúság, az „Eszter­gom. Izr. Nőegylet" és az „Esztergomi Izr. Leány egylet" alaptőkéjének gyarapí­tására f. évi április hó 1-én a „Magyar Király" szálloda nagytermében műkedvelő hangversenynyel és tombolával egybekö­tött táncestélyt rendez, melyre kivül cím­zett urat és b. családját tisztelettel meg­hívja a Rendező bizottság. Belépti dij sze­mélyenkint 2 korona, családjegy 5 ko­rona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizeté­seket a jótékony cél javára köszönettel fo­gadunk. A hangverseny műsora az es­télyen a pénztárnál kapható. —* Március 15-ikí ünnepség. Az eszter­gom belvárosi kath olvasókör és a kath. földmives ifjúsági egyesület márc. 19-én jól sikerült hazafias ünnepséget tartott 1848 márc. 15 és az elesett szabadsághősök emlékére. A tárgysorozat a következő volt: Szózat. Megnyitó beszéd. Tartotta: Fehér Gyula dr. elnök. A haza. Posa La­jostól. Szavalta: Balog János. Hogyan termett a szabadság. Felolvasta : Vitái Ist­ván. Március 15-én. Paál Árpádtól. Sza­valta : ifj. Tátus János. A szabadságharc ünnepén. Szántó Lajostól. Szavalta : Bar­talos Vince. Ünnepi beszéd, irta és mon­dotta : Tátus János. Hymnus. Az ünnep­ség rendezésében Számord Ignácz, a kath földmives ifjúsági egyesület elnökéé, az érdem. — Pályázat a városi erdőmesteri ál­lásra. A városi erdőmesteri állásra eddig két pályázat érkezett be, s két pályázó mutatkozott be, — mi új — a pályázat értelmében. Az egyik Bálint Ferenc, a zirci apátsági uradalom főerdésze, ki jeles képzettségének igazolására számos ok­mánybeli bizonyítékot csatol, s aki a ne­vezett uradalomnak egy gazdaságát, mint intéző önállóan kezelte, aki, ha elnyeri az állást, talán sikerül a városnak megvaló­sítani azon régi óhaját, hogy az erdészeti és gazdasági ügyek egy kézbe egyesíthes­senek, mig a másik Almássy László oki. erdész, ki műegyetemi tanulmányai alap­ján az ecsedi láp lecsapolásánál és a fel­ső-bodrogi vízszabályozási társulatnál mint szakasz mérnök működött, hallgatta a Jó­zsef-műegyetem gépész-mérnöki szakosz­tályát, s aki hoszas szolgálati ideje alatt nemcsak erdészeti szakismereteit gazdagí­totta, hanem ezenkivül a vizszabályozás, töltésépítés és csatornázás terén is nagy gyakorlattal bir. — Halálozás- Általános részvétet keltet városunkban Mihalik Bálint volt vászon nagy kereskedő nejének váratlan elhunyta ki­nek haláláról vettük az alábbi gyász­jelentést. „Mihalik Bálint mint férj és alul­írott gyermekei, úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is, mérhetlen fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett, felejthetetlen jó hitves, édes anya, anyós, testvér, sógornő és ro­kon Mihalik Bálintné szül. Lieb Emma úrnő folyó évi március hó 22-én, délután 3 órakor rövid szenvedés után életének 59-ik, boldog házasságának 38-ik évében az Úrban csendesen elhunyt. A drága halottnak hült tetemei folyó évi március hó 24-én, délelőtt 9 órakor fognak a gyász­házban: í. ker. Logodí utca 29—31. sz. a. róm.-kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni, onnan Esztergomba szállít­tatni és ugyanaz nap délután 5 órakor újólagos beszentelés után az ottani sír­kertben örök nyugalomra tétetni. Az en­gesztelő szent mise-áldozat a megboldo­gult lelki üdveért folyó évi március hó 27-én, délelőtt 10 órakor fog Budapesten a krisztinavárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1905. évi március hó 23-án. Áldás és béke poraira! Radákovich Gézáné szül. Mihalik Irén, Mihalik Dezső, Mihalik Kál­mán, mint gyermekei. Radákovich Géza, mint veje. özv. Marosi Ferencné szül. Lieb Terézia, mint testvére. Mihalik Pisti, mint unokája özv. Lieb Béláné szül. Ko­vács Mária, mint sógornő. — Megyénk és városnnk kitüntetett hölgyei. A József főherceg sanatorium egyesület, melynek hölgybizozottsága vá­rosunkban és megyénk több helyén meg. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ ffiÄ".

Next

/
Oldalképek
Tartalom