Esztergom és Vidéke, 1905
1905-05-21 / 41.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE r _ w A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . .12 kor. Negyed érre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 . Píokopp ßijula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottságától. Meghívó. Mellyel igen tisztelt Uraságodat, mint a vármegye mezőgazdasági bizottságának tagját, van szerencsém az ezen bizottságnak, a vármegye tanácskozó nagytermében folyó 1905. évi május hó 27-ik napjának d. e. 10 órájakor tartandó rendkívüli közgyűlésére a bizottság ügyrendje tárgyában alkotott 516/1896. évi kgy. számú szabályrendelet értelmében meghívni, egyidejűleg az ezen rendkívüli tanácskozás tárgyát képező tárgysorozatot a most hivatkozott szabályrendelet 10. §-a értelmében ezennel mellékelem. Esztergom, 1905. május 19-én. Az elnöki szék üres. Dr. Thuránszky Lajos ügyvezető biz. jegyző. TÁRGYSOROZAT: 1. Az 1904. évi április hó 16-án 9 sz. a. kelt határozattal 1904. évi december hó 31-éig megválasztott bizottsági elnök és alelnök megválasztása. 2. A bizottság jegyzőjének párk. jár. főszolgabiróvá történt megválasztása folytán a bizottság jegyzői teendőinek kijelölése tárgyában teendő előterjesztés a várm. alispánjához. 3. A bizottság 1905. évi költségvetésének egybeállítása. 4. A bizottságnak az Esztergom-vidéki gazdasági egyesülettel leendő egyesülése tárgyában bemutatott szabályrendelet tervezet tárgyában. 5. Egyéb beérkezett ügyek elintézése. fjülláinzó Balaton tetején. Balaton, Balaton jöjjön el a te országod. Igy sóhajtok fel amikor a Balatonról hallok beszélni. De hiszen ki ne vágyna oda vissza, a ki látta vonzó, zöldes kék szinét, a ki szivta édes balzsamos levegőjét. Szép vagy te Balaton, ruca keltő, vízililiomokat rejtő, imbolygó nádasaiddal, iszalagos, vizi lencsés nádtisztásaiddal. Rabod vagyok én is, rabja annak a sziréneket, kristálypalotában lakó vizi tündéreket rejtő magyar tengernek. Olyan vagy, mint valami bájosan szeszélyes szép asszony, ki jókedvében, haragjában egyaránt szép. Szép ha jókedvedben enyelegve nyaldosod végig a fövenyes partot s a nap sugarait, mint valami gyémántokkal telt hullámzó medence, szemkápráztatóan csillogva, szikrázva vered vissza. Szép ha ringó kebled felkorbácsolja a harag, ha tarajos hullámaiddal végig ostorozod a partokat, csigákat szórva ki arra. Félelmetesen szép, ha megsemmisítéssel fenyegeted a halászt, ki elég könynyelmü volt látva közelgő haragod előjeleit, kimerészkedni tükrödre. Irigylem ezt a halászt. Még a vég is A városok pénzügyi helyzete. *) Szentes város polgármestere a rendezett tanácsú városok kiküldöttei részéről mult év május havában tartott országos értekezleten azzal bízatott meg, hogy a városok pénzügyi helyzetének miként való orvoslása érdekében benyújtandó memorandumhoz tervezetet készítsen. A polgármester ezt a tervezetet elkészítette, s mult hó végén városunk polgármesterériek is megküldötte áttanulmányozás s az esetleges észrevételek megtétele céljából. A közügynek vélünk szolgálatot tenni, ha e fontos kérdést e lapok hasábjain is szellőztetjük s a tervezethez saját szerény reflexiónkat is hozzá csatoljuk. A városok pénzügyi helyzetének orvoslására Szentes város polgármestere a következő hármas javaslatot teszi: *) A „Pápai Hirlap"-ban jelent meg dr. Antal Géza ezen közleménye, melyet tárgyának közérdekű és tanulságos voltánál fogva reprodukálunk. Szerk. szebb, megnyugtatóbb lehet benned. Irántad való szerelmemben azt sem bánnám, ha eltemetnél, mint azt a halászt. Benned nyerhetnék örök nyugalmat, benned pihenhetnék. Mily fölemelő, csendes nyugalmat adó gondolat ez. Lassan lesülyedni, aztán pihenni a mélyedben elrejtett kristály palotában, hol a halotti táncot nesztelen, könyed léptekkel járnák a tündérek, meg meglebentve fátylaikat. Aztán megindulna a menet teremről teremre. . . . Körülbelül ily gondolatok jártak fejemben akkor, amikor utoljára elhagytam a Balatont, az ő csendes kis halászfalvaival, lassú beszédű, higgadt, méltóságteljes halász-mester embereivel. Azóta multak az évek, én felettem is elsuhantak, nem éppen észrevétlenül. Átalakultam sokban, de a Balaton iránti rajongásom nem lohadt, sőt most, hogy oly rég nem láttam százszorta nagyobb. Milyen is az a Balaton ? Most tudom megérteni ezt az állítást, illetve most látom annak legjobb példáját, hogy a természet mily átalakító hatással van az ember külsejére, belsejére. íme a balatoni ember, értve alatta a halász mester embert, mert az az igazi balatoni ember, szembeötlő példa arra. Aki a Balatonból akar élni, annak legyen ám bátor szive, vas akarata, tiszta agya, éles szeme, acél izmu karja. Sajnos ilyen ember már kevés van, meghalt a balatoni szabad ha1. A kormány terjesszen a törvényhozás elé oly törvényjavaslatot, melyben a legmagasabb közigazgatási hivataltól a legalacsonyabbig szabályoztassék a közigazgatás szervezete ; központi, megyei, járási, városi és községi tagozatok szerint. Ezen törvinyben pontosan írassák körül, melyek az állami közigazgatás kizárólagos tárgyai s melyek a megyei, járási, városi és községi autonómiához tartoznak. 2. Állapíttassák meg e törvényben a csak törvényhozás utján változtatható, módosítható száma, területe a megyéknek, járásoknak, városoknak és községeknek s az ezekben szükséges hivatali állásoknak, melyek megállapításánál egyedül az állami közigazgatás jó és gyors keresztülvitele lenne az irányadó. 3. Az ekként létesítendő tisztviselői állások, illetve hivatalok személyi, v és dologi kiadásai pedig fedeztessenek az állami jövedelmekből. Teljes tisztelettel vagyunk Szentes város polgármesterének munkálata és javaslata iránt, de minden tiszteletünk sem fojthatja el bennünk azt a véleményt, hogy e javaslatok mindenre alkalmasak lehetnek, csak arra nem, hogy a városok pénzügyi helyzetén a közel jövőben segítsenek, pedig — ebben tökéletesen egyetértünk a tervezet tisztelt írójával — nagyon is elérkezett már a cselekvésnek ama bizonyos 12-ik órája. lászat s vele halt az a sok szép mese, dal, ábránd. Nincs is már igazi halász nép ott, már csak a mesékben él. Onnan veszünk tudomást, hogy más nép lakta azelőtt azt a tájat. Örök kár, hogy az a typus kihalt, illetve nem folytatódott utódaikban. Elmondok egy mesét, mondhatnék ugyan száz mást is, de azért választottam éppen ezt, mert egyik szereplője még él. Ez a mese akkoriban esett meg, mikor még élt a halász „bokrok" patrialchális rendszere. Mikor karcSu derekú, eper ajkú leányok kötötték a hálókat, vigan dalolva, vagy imát morzsolva, ha benn érte a „bandát" a vihar. Kik között nemcsak apjukat, bátyjukat, hanem titkos jegyesüket is féltették. S mily nagy volt az öröm a hosszú szorongás után, ha a vihar által máshol partra vert kedvesek, hátba kerülve enyelegve fogták be szemüket. Ilyen mosolygó, szőke hajú, ringó derekú halászleányról akarok, mesélni. Azt mondtam, hogy él még, hát igen él, egy vén ráncos-képű anyóka, ott ül egy benyúló homok félszigeten. Ott ül a szerencsétlen mindig. Éjjel nappal. Elpusztulna szegény, ha a faluból nem táplálnák, kivivén neki könyörületes emberek étel maradékot. Olyan falu bolondja. Vele ijesztgetik a falu legényei, mint intő példával, kedveseiket, hogy úgy járnak, ha nem Egyáltalán fölvethetnök a kérdést, hogy mi szükséges a városok anyagi támogatását szoros kapcsolatba hozni az ország általános közigazgatásának azon ideális reformjával, melyet a javaslat I-ső és II-dik pontjai kívánalomként jeleznek ? Mi szükség a territoriális beosztásokat szabályozni a célból, hogy a városokon nyugvó nagymérvű teher csökkentésére az intézkedések megtehetők legyenek ? Ha van is kapcsolat a két első javaslat s a városok segélyezése közt, ez annyira ideális csak, hogy a két első javaslat megvalósításától tenni függővé a harmadikat; a leghatározottabban ellenkeznék a városok érdekeivel. Kétségtelennek tekintünk ugyanis három oly tényt, mely magában elégséges arra, hogy a városok terhének könnyítésére minden más előfeltételtől függetlenül megtegye a törvényhozás a kellő intézkedéseket. E három tény röviden felemlítve, a következő: 1. a városok közigazgatási szervei legalább felében állami szolgálatot teljesítenek; 2. a városok a kulturális és humanitárius intézmények istápolásával, vagy éppen fenntartásával, az állam kötelességének egy részét vállalták magukra ; 3. a városok a lakosság tömöttségénél fogva kénytelenek oly közegészségügyi s köztisztasági intézményeket létesíteni, lesznek hűek, mint az. Kijár hozzá a falu apraja mulatni. Ő azonban nem hederít senkire, néz-néz mereven a tóra, folyton hajtogatván — gyere .... gyere . . . ugy-e megbocsátsz. . . Napkiszitta, rőt haját lengeti a szél. Ha vihar van, még keservesebben sir s versenyt visit a sirályokkal. . . gyere. . . . gyere. \ . Elmondom hát a meséjét. Volt egyszer egy halászleány meg egy halászlegény. A leány apja kin lakott a Balaton parton s vele együtt egész háza nép. Volt annak egy szép aranyhajú, tejfehér, az élettől majd kicsattanó, piros rózsás arczu leánya. Benn a Balaton mögötti falvak egyikében lakott a legény. S már mint az a mesében szokott lenni, egyiknek apja gazdag volt, a másiké szegény. Ebben az esetben a legényé volt gazdag, s igy ellenezte gazdag fiának a szegény leány iránti szerelmét. Daliás termetű, nyilt arczu, fekete bajuszú flu. Vetekedtek érte a lányok. A tánc helyen ő volt a legjobb táncos, a munkában az első, aztán meg nagyon szép volt. Egyszer hallal küldte be a leányt apja a faluba s akkor ösmerkedtek meg. Találkozásuk után nem volt nyugta a legénynek. Elment halásznak ő is. Beszegődött a szomszéd „bokorhoz." Aztán sokat találkoztak, ha nem volt munka, .Esztergom és Vidéke" tárcák,
