Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-26 / 17.szám

vetik, világítják meg minden oldalról, annál nagyobb szolgálatot tesznek a közügynek. Tudósításunk az értekezletről a következő. * Csütörtökön délután 4 órakor nyitotta meg Vimrner Imre polgármester a városháza nagytermében azt az értekezletet, melyet a tervbe vett városi vízvezeték létesítésének megbeszélése ügyében egybehívott. A polgármester nemcsak a képviselőtestület tagjait, hanem a város lakosságának minden osztályából hívott meg számosakat, hogy a felette fontos ügy, minél nagyobb körben váljék ismertté. Bár a terem eléggé megnépesült az ügy iránt érdeklődőkkel, mégsem ar nyira, miként ezt a tárgy fontossága megérdemelte volna, amint ezt az értekezletet vezető polgármestermegnyitójaban szóvá is tette. Ismertette az értekezlet célját, tárgyát, melynek utánna" bemutatta Varga József budapesti mérnököt, ki ezután megkezdette elő adását a tervezett városi vízvezetékről. Megjegyezzük, hogy Varga József egy fővárosi mérnök, ki vízvezetékek létesítésével foglalkozik, aki legutóbb Rózsahegyen létesítette a városi vízművet és akiről a szakminisztérium, mint e nembeli szaktekintélyről igen kedvező véleményt adott, a nála tett kérdezősködésre. Varga József világos, érthető, bizonyítékokkal és számadatokkal támogatott, a nagyzástól, frázisoktól ment, valóban reális alapokra fektetett előadását első sorban is altalánosságban és azzal kezdette, hogy közegészségügyi viszonyaink javításánál kettő az, mire kiváló gondot kell fordítanunk, az egyik a jó levegő, a másik pedig a jó ivóviz. A házak, a lakások körül levő emberi és állati hulladékokkal telitett szenyvizek ma — úgymond — ott poshadnak, rothadnak el közvetlen közelünkben, s mig a kifejlődő mérA jézustársaságbeliek közül igen figyelemreméltó egyéniség vala még abban az időben Konstantinápolyban Bracconnier is. Ez XIV. Lajos pártfogása alatt ápolta a hitéletet a konstantinápolyi katholikusok között. Sikerült neki a hires Tökölyi Imre grófot a katholikus egyház kebelébe viszszatériteni, ezt a hőst, kit a luteranizmus és saját nagyravágyása vittek a török hadsereg kötelékébe. Bracconnier annyira megtudta nyerni Tokölyit, hogy engedve neki, elhagyta a luteránus hitet, mint római katholikus halt meg, Nicodemia, vagy Ismid mellett. (Talman Mihály osztrák követ a hadi tanácshoz 1705. január 27-én kelt levelében irja, hogy a konstantinápolyi jezsuiták főnöke titokban Rómába utazott, hogy jelentést tegyen Tökölyinek megtéréséről, (Nilles Symbolae. I. 380. 1.) Bureau. Hist. Génér. de tempo modern, p. 353. Le Comte de Tekely mouruí catho'ique Romain, prés de Nicodemie. (Ezt a kérdést különben Thaly kimerítően tárgyalja Rákóczi-emlékek cimű könyvében.) Bracconnier mindenekelőtt hittérítő volt, de apostoli működése nem gátolta őt abban, hogy meghatározza régi Philippinek, továbbá Macedonia fővárosának fekvését stb. Szorgalmas munkálkodással eltöltött életét 1716-ban fejezte be. (Symbolae ad illustrandam históriám Ecclesiae Orientális etc. R. P. Nicolao Nilles 966-909.) Tökölyiné Zrínyi Hona II. Rákóczi Ferenc anyjának jó viszonya a konstantinápolyi jezsuitákhoz magyarázza meg, hogy a hős honleány 1703-ban a jézustársages gázokkal megmételyezik, megfertőztetik a lakás körüli levegőt, addig másrészt a vegyi bomlás termékei átszivárognak a talajvíz rétegbe, honnét kutainkba jutnak, melyekből napi vízszükségleteinkkel látjuk el magunkat, vagyis szenyvizeink ma, csatornázás és vízvezeték hiányában az egészség két fő kellékét, a levegőt és az ivóvizet mételyezik meg. Hogy fogalmat alkosson arról, hogy nálunk milyenek e tekintetben a közegészségügyi viszonyok, felemiitette, hogy Németországban a fekáliák kérdésének tanulmányozásánál arra az eredményre jöttek, hogy hektáronként 40-nél nagyobb lélekszám esetében a fekáliák által való - talaj fertőzés már oly nagy, hogy a közegészségügyre veszélyes, pedig nálunk hektáronkint 130—140 lélek lakik. Az első lépés tehát -- úgymond — a csatornázás, egységes összefüggésben a vízvezetékkel, mert vízvezeték nélkül a csatornában öszszegyülemlett fekáliák ott stagnálnának, mig a vízvezeték mellett a csatornák szenyvize gyorsan levezettetik, a folytonos öblögetés által. Ámde csatornázást és vízvezetéket létesíteni egyszerre, legtöbb esetben majdnem kivihetetlen, a nagymérvű befektetések folytán, s igy felmerül az a kérdés, lehet-e vízvezeték csatornázás nélkül? A feltett kérdésre igennel válaszolt, mert habár a vízvezeték létesítésénél nagyobb a vízfogyasztás s igy több víz megy el, a nagyobb mennyiségű elfolyó víz jobban feloldja a szenyvizet, s igy már csak ezen, de azon okból is előnyös a vízvezeték csatornázás nélkül is, mert a nagyobb mennyiségben elfolyó víz nagyobb sebességgel megy tova, s viszi magával a fekáliákat, meggátolván ezáltal azt, hogy azok lakásaink mellett, az utcákon induljanak vegyi bomlásnak. A teoretikus bevezetés után áttért a gyakorlati részére a kérdésnek. Számításának alapjául azt az általános számítási módot vette, ságnak eme sz. Benedek-templomába kívánt temetkezni, hová Komáromy János vitte el tetemét Izmidből. A jezsuita-évkönyvekben Tarillon atya 1712-ik évi jelentésében következőképen irja le Szent Benedek-rendházát Konstantinápolyban, mely leirás valószínűleg e templomnak kevéssel Zrínyi Ilona idetemetkezése előtti, 1696. évi újjáépítésére vonatkozik : „Templomunkat — úgymond —* Törökország legszebb ker. templomának tartják. Az oszlopok, melyek előcsarnokát tartják, márványból vannak, úgyszintén márványból való az oszlopos mellvéd is, mely övezi, és amely az odavezető lépcső hosszában végighúzódik. A templom belseje boltozatos, a kupola és tetőzet ólommal fedvék; ez csak a mecsetek kiváltsága. Az oldalhajó több francia nagykövetnek és a fiatal Tökölyi hercegnőnek síremlékével van díszítve. Anyjának Rákóczi fejedelem asszonynak síremléke egy szomszédos kápolnában van. A katholikus egyházi szertartásokat oby szabadsággal végezzük, mintha egy nagy keresztény fővárosnak kellős közepén volnánk. A három egyházi szertartás híveinek, a nyugatinak, a görögnek és az örménynek nagy sokasága vesz bennük részt ; három nyelven tartják az isteni tiszteletet, törökül, olaszul és franciául ; a vallástanitást pedig görögül és törökül stb., stb." Néhány évvel Rákóczi Ferenc halála előtt, 1731-ben, mondja francia forrásunk, 1731-ben a tűz ismét elpusztította a Szent hogy egyénenként és 24 óránként 1 hektoliter viz szükségeltetik. Városunkra alkalmazva e tételt, 24 óránként körülbelül 18000 hektoliter vízre van szükségünk. Tekintve azonban azt, hogy több évtizedre szóló monumentális alkotásról van szó egyrészt, másrészt pedig azt, hogy az általános számítás szerint a városok népessége 30 évi turnust véve 50°/o-al emelkedik, előadta, hogy erre való tekintettel a vízmű létesítésének már most kell oly méretekben épülnie, hogy az, az 50% népesedési emelkedés viszonyainak megfelelő legyen, vagyis olyképen, hogy a vízmű már ma 24 óránként 27000 hektoliter vizet szolgáltasson. Áttérve a viz minőségére, előadta, hogy háromféle víz áll rendelkezésünkre. Először is a thermal források vize, másodsorban a szigeti talajvíz és harmadsorban a Duna-vize. Figyelembe csakis a két előbb nevezett jöhet, mivel a Duna vizének felhasználása, a mesterséges szűrőknek alkalmazása folytán igen költséges lenne. Eszmekapcsolat folytán egy érdekes példával illustrálta, hogy menynyire lehet mesterséges szűrőkkel a vizet megtisztítani és élvezhetővé tenni. Felemiitette, hogy Parisban 1896-ban, midőn Paris csatornái szenyvizének a Szajnába való vezetése eltiltatott, az óriási csatornahálózat még óriásiabb mennyiségű, valóban piszkos és a legnagyobb mértékben fertőzött szennyvizét mesterséges szűrőkkel olyannyira kristály tisztává és ihatóvá tették, hogy csupán etikai okok tartották vissza Parist attól, hogy ezen szűrt vizet újból fel ne használja, mely — úgymond saját tapasztalata szerint, mert a vízből ivott — kifogástalan ivóviz volt. Ami a felhasználni tervbe vett és fennemlitett kétféle víznek bakteorologiai és chemiai vizsgálatát illeti, előadta, hogy a chemiai intézet véleménye szerint azok között, t. i. a thermal és a szigeti talajvíz köBenedek-xen&\\kzo\ Konstantinápolyban. Már a következő évben fölépítették újra, a mit a bejárattól jobbra lévő és még most is látható fölirat bizonyít: „D. O. M. Regnante Feliciter Ludovico XVI. strenue adnitente Excell D.D.March de Villeneve extr. ejus legato hoc sacellum in unpera confragratione Galatae penitus combustum simul et reliquia hujus religiosae domus aedificia cadene pesté IV° collapsa totius et laxius restituta sunt MDCCXXXII." II. Rákóczi Ferenc tudvalevőleg 1735ben halt meg és tetemét végső akaratához képest Mikes Kelemen ez ujonan épített templomba édes anyja mellé helyezte el. Szivének Grosboisban levő temetkezéséről nemrég irt Chelard Raoul. Sírkövének templomunkban levő föliratát, valamint Zrínyi Ilonáét és a többi ott nyugvó magyarokét ezennel nem közöljük, mivel ezeket számtalanszor olvashatta a magyar közönség más helyen. Bővebben ir ezekről Thaly Kálmán „Rákóczi-Emlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak feltalálása" cimű könyvében. Csak francia évkönyvünknek még ezt a helyét idézzük hozzá „Ugyanezen templomban láthatók Rákóczi Ferencnek „electus Transsilvaniae princeps"-nek és feleségének született Frangepaninak sírkövei is." Belin M. A. francia nagykövet Histoire de la Latinite de Constantinople cimű művében, melyből legtöbb adatunkat meritzött chemikális szempontból egyébb eltérés nincs mint, hogy a thermal vizben ammóniák nyomok, tehát fertőzés nyomai mutatkoznak, külömben azok egyike sem kifogástalan és pedig azon okból, mivel mindkettő kemény, mésztartalmú. A szigeti talajvízben 28, a thermal vizben pedig 26 pro százezred résznyi mésztartalom van, míg a Duna vizében 7. Az állami bakteorologiai intézet bakteorologiai szempontból vizsgálva meg a két vizet, mindkettőt kifogástalannak találta. Előadásának további részét szemlélhetőképen, ábrákkal mutatta be, melyek a falakra voltak kifeszítve, igy a város és környékét ábrázoló térkép, a Duna folyam a vízivárosi szigettel, az ásandó kutak, galériák, a talajviszonyokat, a különféle minőségű földrétegeket feltüntető hosz és keresztmetszetek, a viznyomását feltüntető hosszmetszeti ábra, továbbá a gép és egyébb szükséges helyiségeket, valamint végül a vízmedencét hossz- és keresztmetszetben feltüntető ábrák. Előadta, hogy a Dunavölgye és a Dorogh felől jövő nagy völgy a szigetnél találkozik össze, mi a viz mennyisége szempontjából figyelemre méltó körülmény. Ismertette ezután az ásandó kutaknak, a vertikális és horizontális galériáknak mikénti elhelyezését, melyek a szigeten, a jelenlegi katonai uszoda tájékán volnának ásandók. Ittlenne a gépház. A víz két különböző irányban menő fő csővön át nyomatnék fel a Szenttamás-hegyen építendő medencébe. Két főcsövön azért, hogy ha baj adná magát elő az egyiken,, úgy a másik fennakadás nélkül szállíthassa a vizet. A medencéből menne szét a viz a másfél méter mélyen a földbe sülyesztett csőhálózaton, melyből azután a mellékelágazásokon, az egyes házakba, lakásokba jutna. Á város azon részein, hol a szegényebb sorsúak laknak, közkutak állíttatnának fel, összesen 45, sezen felül 170 tűzcsap helyeztetnék el a városban, jük templomunkra vonatkozólag, 1894-ben irja: „A Rákóci fejedelmi család és rokonaik Frangepániak Rodostóban laktak. A család egy részéhek tagjait e városban is temették el (síremlékeiket, valamint a szerzetesek templomát, mely azokat magában foglalja, nemrég állították helyre, többi tagjait pedig Campoflórióban, Nikodémia mellett". A jezsuita-rendnek föloszlatása után néhány évig világi papok szolgáltatták templomukban az isteni tiszteletet. Tiz évvel rá azután a francia lazarisía miszszionáríus-rend birtokába került, a kik itt kitűnő nevelő-intézetet vezetnek és azóta tudvalevőleg a szép templom gondozása mellett a Rákóciak sírjainak nagy kegyelettel hűséges őrzői, a kik mindenha nagy udvariassággal kezükre jártak azoknak a magyar kutatóknak, a kik az oly drága magyar emlékek iránt érdeklődtek. Ki ne emlékeznék a Rákóczi-zarándoklaton résztvett nagyszámú magyar utazók közül arra az odaadó buzgalomra, melbyei eme jeles rend tagjai igazi benső áhítattal kisérték ünnepségünket, mikor hazánk minden részéből hozott nagyszámú koszorúval ékesítettük szabadsághőseink sírjait. És bár templomuk nagy nevezetességétől fosztjuk meg őket a Rákóczi-hamvak hazahozatalával, a magyar nemzet örök hálával fog tartozni nekik, hogy annyi ideig, oly benső kegyelettel őrizték meg templomukban azokat a drága ereklyéket.