Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-19 / 15.szám

ESZTER6IH es VIN3ÜS r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA'-NAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes Szám ára 14 lillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Ggala és Brenneí Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azélőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Értekezlet a vízvezeték ügyében. Évek hosszú sora, mondhatnánk évtizedek óta vajúdik a vízvezeték kérdése, mely Varga József budapesti mérnök ajánlata folytán, ha a jelek nem csalnak, a megvalósulás stádiumába lépett. Alább közöljük a polgármesternek ez ügyben a város közönségéhez intézett felhívását egy tartandó értekezletre, mely a következő : Esztergom sz. kir. város mélyen tisztelt Közönségéhez ! Városunk fejlesztése és különösen egészségügyi viszonyainak javitása érdekében fökövetelmény egy vízvezeték létesítése. Étre vonatkozólag Varga József budapesti mérnök ajánlatot tett a városnak^ hogy a vízvezeték összes műszaki elömtcnkálatait a város minden lekötöttsége nélkül elkésziti és a mii létesithetésének mikéntjére nézve részletes javaslatot tesz. Ezen előmunkálatok a megtörtént kútpróbák és a különféle vizek vegyi és bakteorológiai vizsgálatának eszközlésével annyira haladtak, hogy a tervező a vizmü létesithetésének módjáról tiszta képet adhat; hogy pedig ez Két lány. Miklós búsan, lehorgasztott fejjel bandukol keresztül-kasul az utcákon, pedig az idő nem nagyon alkalmas a sétálásra. Csúf téli nap van, az előbbi napok keménységét valami déli szél hirtelen meglágyította. A járdákon mindenütt tócsákban áll a viz, az ember alig győzi kerülni, de Miklós nem nagyon ügyel rájuk. A szél arcába csapkodja az esőcseppeket, a kalapja széléről szinte ömlik a víz, de ő csak halad előre, hogy hová azt ő sem tudja. Egy utca kereszteződésnél megáll: Hová menjen ? Kinzó gondolataitól úgy sem tud megszabadulni. Miért is kellett neki ezt a lányt megismernie ? Mikor igy vissza idéződik emlékezetébe, még most is elszorul a lélekzete, és ólom nehézség száll az izmaiba a szorongástól. Ott látja magát a fényesen kivilágított táncteremben. A párok táncolnak, de ő csak egy magas karcsú barna leányt néz folyton, kivel nagyon szeretne táncolni, de nem meri felkérni. Végre elhatározza magát. No most!./.'. Lélekzete elakad, szive úgy kalapál, hogy majd szét pattan és minél tágabb körben ismertté és megtárgyalhatóvá legyen, az elömtmkálatok készítője azt egy értekezlet keretében óhajtja ismertetni, — Az értekezlet folyó hó 23-án délután 4 órakor fog a városház tanácstermében megtartatni, mely alkalomra az összes érdeklődök szives megjelenését kérem. Esztergom^ 19 Oő. február Í7. Vimrner Imre, polgármester. A hercegprímás a mértékletességért A folyó hó 8-án kibocsájtott III. számú körlevélben gyönyörű szavakkal buzdit a hercegprímás a mértékletességre. A körlevél megérde.nli, hogy mindenki elolvassa. A hercegprímás szavai a következők : A közfigyelmet élénkebben foglalkoztató társadalmi jelenségek között nem az utolsó helyen szerepel az alkoholfogyasztás ijesztő terjedése. Állandóan növekszik az érdeklődés, amelyet az alkoholkérdés a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, legszélesebb köreiben felébresztett. Meggyőződéssé érlelődik, hogy a szeszes italok mértéktelen élveolyan lassan lépked, mintha minden pillanatban megakarna fordulni ...... . Végre odaér. Most már azt sem tudja, hogy zavarában hogyan multak el az első percek, de mikor helyre vezette, olyan öröm mámor szállta meg szivét, hogy szerette volna körülugrálni egymagában az egész termet, mert a leány amilyen szép, olyan okos. és kedves. Milyen boldog volt ő akkor ! Az egész világ ró saszinű fényben, ködben úszott előtte. Egyszere felébredt ábrándozásából és nagyot sóhajtott. Nem, nem kellett volna bevallanom, hogy szeretem ; addig milyen kedves volt hozzám, milyen jó pajtások voltunk! De hát miért ne szabadna tudtára adni annak, akit imádunk, hogy életünket szeretnénk adni érte? miért nevetett ő ezen? miért csipkelődik, hisz utóvégre már nem vagyok gyerek, márciusban töltöm be huszadik évemet. A visszaemlékezés keserűségei lassanként fokozatosan betöltik egész lelkét. Előtte van a dévaj on mosolygó leányarc, amint az ő jeremiádjaira, mind harsányabban kacag, fülébe csengenek még e szavak: — A túl vérmes, könnyelmű és nagyon fiatalember szerelme olyan, mint a nyári zivatar, mely gyakori, heves és ahogy jött, úgy el is távozik. zete korunk azon veszedelmes erkölcsi betegségeinek egyike, amelynek milliók esnek áldozatul. Mérhetlenek azok a károk, amelyeket e szenvedély uralma a testi és szellemi épség, a munkaerő és közjólét rovására előidéz. Megdöbbentők azok az erkölcsi és anyagi pusztulások, amelyekkel nemcsak egyesek, hanem egész családok, sőt társadalmi osztályok békéjét feldúlja, a legszentebb kötelékeket meglazítja, a legmélyebb sülyedéseket okozza, a nyomor és kétségbeesés borzalmait szüli. A mértékletlenség szenvedélyéből származnak azok a heves ingerek és tüzes csábitások, azok a súlyos kísértések és szomorú tévedések, amelyek a gyöngébb lelkeket megingatják és az elzüllés lejtőjére ragadják. Szárnyakat ad a veszélyes hajlam azoknak az alacsony vágyaknak, amelyek a lemondás erényét kevésbbé ismerő kebleket a romlás örvényébe sodorják. Nagy akadálya, makacs ellensége e szenvedély a lelkipásztori tevékenység kivánatos sikereinek ! Elhatalmasodását nem szabad tétlenül nézni, A'legbuzgóbb ügyekezettel kell azokat az eszközöket használni, amelyek alkalmazásától a veszély leküzdését, elháritását remélhetjük. Fontos hivatása van e tekintetben : »Az alkoholizmus elleni, nemPedig ez csak hangzatos szóvirág. Ő érzi, hogy nem úgy van. Azt csak ő maga tudja, hogy mennyire erőt vesz rajta ez a szenvedély. Hisz nincs se éjjele, se nappala. O érzi, hogy örökké fogja gyötörni. Hányszor vágta szemébe elkeseredetten, hogy megmutatja, hogy férfi, hogy van elég ereje kivonni magát egy szeszélyes leány hatalma alól. És mikor az elváláskor a.leány hamiskásan e szavakkal ..nyújtott kezet: A viszontlátásig! — Ő keményen mondta: — Soha! — És másnap elkeseredetten, de mégis türelmetlenül várta, ott, ahol tudta, hogy találkoznia kell vele. Kétségbe esetten vajúdik: — Ez nem mehet igy tovább ! Hirtelen megállott, valami átvillanhatott az agyán, mert egy gyors mozdulattal, a zsebébe nyúlt, volt még némi pénze, hisz az utóbbi időben alig evett valamit. Az arca hirtelen felderült és a váratlan hangulatváltozás önkéntelen mozgássá változott,, hogy szinte szaladni kezdett. Azután mindjobban elmerült szomorú, de jóleső ábrándjaiba. — Igen, veszek egy revolvert és meglövöm magam ! ... És már látta magát, amint bepólyált fejjel, halálra vált arccal eszméletlenül fekszik a kórágyon. Az orvos, az apácák, komolyan, némán állják körül az zetközi kath. szövetkezet

11,-nek, amely már nagy elterjedésnek örvend. Magasztos célokért küzd a szövetkezet. A mértékletességet és józanságot irta zászlajára, amely körül a nemzetek legjobbjai tömörülnek. Abban buzgólkodik, hogy mint szent Pál mondja : „Józanul, igazán és ájtatosan éljünk . . . és mindenben díszére váljunk a mi üdvözítő Istenünk tanításának.'" Meg akarja a lelkeket óvni „minden gonoszságtól" és „kedvessé, tisztává, a jó cselekedetek követőjévé" igyekszik az emberiséget varázsolni. A vallásosság és erkölcsiség érdekeinek védelmét és előmozdítását tette tehát feladatává. Megérdemli ennélfogva, hogy törekvései megvalósításának nehéz munkája körül lelkes támogatásban részesüljön. Közgyűlés a városnál. A város képviselőtestülete csütörtökön délután ülést tartott, amely iránt szokatlanul ,nagy érdeklődés mutatkozott. A város atyái elég szép számban jöttek össze, mig a hallgatóság részére fenntartott hely zsúfolásig telt meg. A jelenvoltak súgtakbúgtak, türelmetlenül várták az - elnöki' megnyitót, várták, hogy mi lesz? Hogy lesz valami, azt sejtették, tudták, csak azt nem, hogy mi. A terem légköre olyan volt, mint amilyen nyári napon a zivatart ágyát. Most felnyílik az ajtó, egy sáppadt leány lép be rajta. Tétova tekintettel közeledik az ágyhoz és ő csak fekszik némán, hidegen, mozdulatlanul . . , — Miklós 1 Miklóskám 1 -— zokog a lány, hideg kezét kezébe fogva. — Mit tett ? Én szerencsétlen nem tudtam,íhogy ennyire szeret. Miklós, jó Miklósom! feleljen, az égre kérem. Ugy-e meggyógyul ? Ugy-e megbocsát nekem ? És ő felnyitja bágyadt szemét, mosolyog fájdalmasan, de boldogan, imádattal szorítja a kis kezet. — Jó estét Miklós 1 A kedvesen csicsergő szoprán hangra ijedten rezzen össze és tekintete egy mosolygó, ártatlan metszésű szép kék szempárral találkozik. Egy bájos kis leány áll előtte és fehér fogacskáit mutatva neveti az ő meglepődött arcát. — Talán már el is felejtett engem Miklós, látja pedig én nagyon sokat gondoltam magára és úgy örülök, hogy láthatom. — A lányka ártatlanul cseveg tovább. — Emlékszik, már két éve lehet talán, hogy anyuskám elküldött valami csomagért. Várjon csak, talán még emlékszem és hogy miért ... Ja igen, ruhaszövetemet kellet hazavinnem. Amint mendegélek az Andrássy-uton, hát észreveszem, hogy egy fiú jön folyton utánnam. Nagyon megijed„Esztergom és Vile" tárcája.