Esztergom és Vidéke, 1905
1905-02-19 / 15.szám
szokta megelőzni. Forró, izzó, perzselő volt. Köröskörül vészes felhők tornyosultak a látóhatáron, melyből az augurok pusztító vihart, zivatart jósoltak, mely cél és ok nélkül fog elsodorni mindent, mi útjában van. Kevéssel az elnöki megnyitó után az ellentétes feszültségű felhők össze is csaptak, anélkül azonban, hogy kárt okoztak volna. A nagy feszültséget levezették a tételes formák tárgyilagosan alkalmazott szabványai. A vihar elvonult, s a távoli dörgések halk moraja hallatszott csupán itt-ott. Arról, mit fenti sorokban hasonlatokban mondottunk el, tudósítónk következőképen számol be. * A napirend előtt a polgármester bejelentette, hogy Tátus János képviselő mult izbeni interpellatiója folytán kihallgatta nevezett jelenlétében Singer vámellenőrt, ki a terhére felhozott vádakat el nem ismerte, egyben kijelentette, hogy a jövőre nézve azon lesz, hogy hivatalos eljárása közben még vélt sérelmekre se adjon okot, alkalmat, amely kijelentéssel és a polgármesteri megintessél az interpelláló teljesen megelégedett. Jelentette egyben a polgármester, hogy a számvevő véleménye szerint a vámellenőri állásra szükség van, s hogy nevezett vámellenőr szorgalmas tevékenységet fejt ki működése körében. Horváth Mihály szólalt fel ezután. Elmondotta, hogy az országgyűlési képviselő választást megelőző napok egyikén a helyettes rendőrkapitány, midőn ő két társával az utcán ment, nekik útját állotta, őket rendre utasította, majd ellenük csendzavarás miatt az eljárást megindította, őt, t. i. a felszólalót 2 koronára megbüntette. Kijelenti, hogy ő csendzavarást el nern követett, s igy az ítéletet magára sérelmesnek tartja, annál is inkább pedig, mert ő büntetve még soha nem volt. Különösen fájlalja az Ítéletet azért, mert reá az a büntetett előélet jellegét süti. Kérdi a képviselőtestületet, helyesen járt-e el a helyettes főkapitány ? Dr. Uray István h. rendőr főkapitány ismertette a tényállást, előadta, hogy a tem, de hogy őszinte legyek, örültem is egy kissé, mert a barátnőim mind mesélték, hogy őket már kisérték fiatalemberek és engem még eddig senki, hát igy a félelembe valami örömteljes büszkeség is vegyült. De azért úgy féltem, no most lép hozzám, no most! — Igen, törte meg eddigi mély hallgatását Miklós — az meg is látszott magán Gizuska. Egyszer lassan ment, aztán meg szinte szaladt, majd hátra kukucskált a kis hamis, hogy jövök-e? Azt hitte nem látom. Azután mikor látta, hogy biz én még mindig a nyomában vagyok, átszaladt a másik oldalra, majd vissza . . . A rég nem hallott kedves hang, a nevető arcocska láttára lassan-lassan eloszlott a borús felleg a fiú szivéről. Felújult emlékezetében az első szerelme, amely olyan verőfényes, bájos volt és tiszta, mint ama szép tavaszi nap, amelyen fakadt. — Maga Őszinte volt, én is az leszek, folytatá nevetve — én is drukkoltam egy kicsit. Olyan aranyos kis baba volt maga Gizuskám, amint gyorsan rakosgatta apró, formás lábait. Fehér ruhája volt, úgy emlékszem, mintha ma lenne. Mennyire tetszett nekem, majd felfaltam a szememmel. Mikor megkérdeztem, megengedi-e, hogy hazakísérjem, milyen harciasan jelentette ki, hogy: „Kérem hagyjon el!" pedig esküdni mernék, hogy hararagudott volna, ha megretirálok. Egészen belemelegedtek a régi emlékek felsorolásába. Mindkettő kacagott, egyszerre beszélt. Felújították emiékezetökben az felszólaló csendháboritást tényleg elkövetett, figyelmeztetése dacára azt megismételte, sőt az ő személyét sértegetésekkel illette. Óvást emelt az ellen, hogy az ő itélőbirói működése, ítéletei a képviselőtestület, mint nem illetékes forum elé vitessenek felülbírálás okából, mert ha azok sérelmesek, úgy meg van azok orvoslása ellen a törvényes mód és forum. Az interpelláló képviselőn és a kapitányon kivül a képviselők közül többen akartak a tárgyhoz hozzá szólani, mit azonban a polgármester az ügyrendre való hivatkozással meg nem engedett, mi többek részéről — bár alaptalan — megütközést szült. Dr. Földváry István főügyész szólalt fel ezután. Többen a képviselők közül, akik felszólalni akartak, de akiket felszólalni a polgármester nem engedett, úgy vélekedtek, hogy ha ők nem szólalhatnak fel, úgy a főügyésznek sem lehet, mire a felszólaló főügyész kijelentette, hogy őneki mindenkor kötelessége a felszólalás, midőn látja, hogy a képviselőtestület oly ügyekben akar határozni, melyekben határozni hatáskörén kivül áll, igy a szóban levő ügyben. Kijelenti, mint a város jogi tanácsosa, hogy a rendőrkapitány birói működését felülbírálni, annak Ítéleteit, határozatait bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánításával felülbírálni a képviselőtestületnek sem joga, sem hatáskörében nem áll, s ha mégis megtenné azt, úgy kénytelen lesz a sérelmes határozatot hivatalos kötelességébből kifolyólag jogorvoslattal megtámadni annál is inkább, mert ha a felszólaló, vagy bárki más a rendőrkapitány bíráskodásával megelégedve nincs, azt sérelmesnek találja, úgy megvan a törvényes mód és forum az orvoslásra. Indítványozta, hogy vegye a képviselőtestület a kapitány válaszát tudomásul. Dr. Zvillinger Ferenc az ügyrendhez szólva, kérte, hogy a rendőrkapitány válasza napirendre tűzessék. A többség a választ tudomásul vette. Következett a pénzügyi bizottság javaslata, a villamos telepet felépítő Gans és Társa cég részére kiállítandó nyilatkozat kiadása ügyében. A közgyűlés mindenekelőtt elmúlt apró, kedves eseményeket, a cselfogásokat, melyek segítségével sikerült gyakrabban, talákozniok, mindegyikük emlékezett valami kis eseményre, mely azonban akkor elég volt boldogságot varázsolni a két ártatlan kedves gyermek szivébe. És most, igy visszagondolva az elmúlt bájos időre, boldogság és béke lopódzott Miklós lelkébe és elfeledve bánatát, csevegett, kacagott és gyönyörködött a mellette kedvesen csicsergő kis leányban. — Mióta vannak ismét Pesten ? — kérdezte Miklós. A leány szelid szeme elhomályosult a könnyektől. Elbeszélte, hogy apja meghalt, aztán újra feljöttek Pestre lakni, és végre megengedte az édes anyja, hogy régi vágyát betölthesse, hogy színésznő lehessen. — És most, — monda könnyei közt kedvesen mosolyogva és helyesen, bókolva — az úr előtt az országos magyar színiakadémia „nagy reményű növendéke áll." Miklós a mint a bájos kis leányban gyönyörködik, önkénytelenül összehasonlítást tesz a régi és uj szerelme közt, és azt tapasztalja, hogy az mindenképen a kis leány javára dől el. Itt ez a leány amint régen, úgy most is olyan őszinte, ártatlan és egyszerűségében kimondhatatlanul édes . . . Felmerülnek előtte a szép tavaszi napok. A lég telve volt illattal, mindenütt napsugár, lombsusogás, és az ő szivük is, az ártatlan gyermekszív, örömmel, édes bús ábrándokkal, tiszta szeretettel és csapongó gyermekies reménnyel telve. tudomásul vette, hogy az épitő cég a neki ötven évig évente a város által fizetendő körülbelül tizenkilencezer koronát a pesti magyar kereskedelmi banknak engedményezte és Dóczy Ferenc, dr. Földváry István és Szenttamási Béla hozzászólása után a nyilatkozatot kiállította. Kiffer János e tárgynál a villamos lámpák rosz elosztása miatt szólalt fel, s miután a polgármester ismételt abbeli figyelmeztetésére, hogy az a tárgyhoz nem tartozik, a tárgynál maradjon, nem hajlott, tőle a szót megvonta, s figyelmeztette őt, hogy ismétlés esetén kénytelen lesz jegyzőkönyvi megrovást indítványozni. Elfogadta ezután a képviselőtestület a tanács azon javaslatát, hogy a katonai barakkokat 2000 korona költséggel felszerelteti, világítás és fűtéssel ellátja a fejenként és naponként adandó 5 fillérrel szemben, fenntartja azonban magának azt a jogot, hogy amennyiben ez magát ki nem fizetné, azt bármikor beszüntetheti. Az építési szabályrendelet 27. §-ának módosítása után, elfogadta a szentgyörgymezei régi iskola épületének bérbeadására vonatkozó tanácsi javaslatot, mely szerint az néhai Oltósy Ferenc özvegyének adatott bérbe. A január havi pénztári vizsgálatról felvett jegyzőkönyv tudomásul vétele után dr. Vándor Ödön kórházi alorvosnak egy hónapi szabadságidőt engedélyezett. —f. A színházból. A lefolyt hét a farsangi szezonnak megfelelőleg táncestélyekkel és vigalmakkal volt telve s igy a színházlátogató közönségnek nem sok ideje maradt a szinelőadások látogatására. Dombayék is nagyobb pauzákat tartottak e héten és igy csütörtökön volt csak egy előadás a Magyar Király nagytermében. Ez alkalommal Erdélyi Zoltánnak „Megjött a papa" cimű vígjátékát és Szigeti Józsefnek a „Kolostorból" cimű vígjátékát adták. Az előbbi darabban Böske szerepében Szalay Róza, az utóbbiban Coralie grófné szerepében Dombayné és Oszkár Gróf szerepében Dombay muMajd megcsendül fülében a másik leány cinikus gúnyos kacagása. Mennyi a különbség a két leány nevetése között. Az a leány egyidős vele, elérhetetlen magasságban van fölötte, okos, de hideg, mint a jég, és csak játszik az ő szenvedélyével . . . — Lassanként ismét elborul a fiú arca. — Miklóskám ! Miért lett olyan szótalan ? No nézze, legyen vidor az én kedvemért ! mert én ma nagyon, de nagyon boldog vagyok. Holnap van egy vizsgánk a budai színkörben, és én is kaptam egy szerepet. És Miklós csak hallgatja. Meg olyan furcsán, olyan komoran néz . . . — Jaj ! Istenkém, mi baja ? Még sose láttam magát igy. Látja, én csak fecsegek fecsegek és nem is kérdezősködöm maga felől. Maga csak hallgat. Hát szóljon, hogy van ? Mit csinált, hol volt mióta nem láttam ? Nem beteg ? Olyan halovány . . . — Nem Gizike, most már nem vagyok beteg és nem is leszek soha! — Hát . . . Hopp, itt lakunk. Ne haragudjon, nem is hivom fel. Tudja olyan ideges vagyok, meg olyan izgatott. De a holnapi vizsgára eljöjjön ám! Vagy jöjjön inkább a végére, aztán hazakísérhet. Jobb lesz, ha tudom, hogy nincs ott. Legalább nyugodtan fogok játszani. Hát pá. Aztán holnap ! . . . És felugrott a lépcsőkön. Vége a mesének. Hisz nem is történt semmi. Csak másnap egy revolverrel kevesebbet vásároltak. És többet egy csokor virággal. Hajnal Béla. tattak hatásos • alakítást. Pénteken délután ifjúsági előadás volt, melyen szinrekerültek : „Valami hibája van" és „Vígjáték házasság nélkül" című vígjátékok. Szombaton „Don Pedro Carnio" és „Valami hibája van" cimű darabok voltak repertoáron. * — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves szerkesztő úr! Még egyszer megkisérlém, hogy adott ígéretemnek eleget tegyek és beszámoljak a szinházestéinkről. Ezúttal azonban már nem követem el azt a hibát, hogy a papir két oldalán irok. De milyen szigorúak is maguk szerkesztők. Hát való ez? No halja kérem ! Igy rá szólni egy leányra. Bizony mondom, ha nem szeretném annyira a színházat, meg Dombayékat leshette volna a levelemet. De . Hát épen, hogy felkötöttem a csipkés fehér kötényemet csütörtök reggel, hogy a konyhában segédkezzek, mikor kijött a néni és meghozta a hirt. hogy no Iluci ma megint lehetsz kritikus Csak anynyit árulok el, hogy a paradicsommártás leégett egy kicsit. De ez nem azért van ám ! Igaz, hogy örültem rajta, mert kedden vendégünk volt és nem mehettünk színházba. „Megjött a papa" és „Kolostorból". Ez volt a két egyfelvonásos cime. Bizony gondoltam magamban, hogy ezek csak fiatal leányoknak való unalmas dolgok lesznek, de örültem hogy csalódtam. Jaj de sokat nevettünk. Mellettem ült a Stefi és csak egymásnak dűltünk és már majdnem hangosan nevettünk, de eszembe jutott, hogy ezt nem való tenni. De, hagy térek a darabra. Jaj istenem ! hát igaz az, hogy a fiatal házasok olyan hamar összevesznek. No de még, hogy a csuszán is össze lehessen veszni! Tudja kérem én bizony nem ilyen leszek. De nini elfeledtem megmondani, hogy csütörtökön valami különösen sokan voltak; úgy örültem rajta, hogy láttam azt a sok fejet, meg a direktorné mosolygó arcát. Jó lehet az ugyebár, ha látja, hogy mennyire szereti a közönség. De meg is érdemlik ám! A második darabban Dombay bácsi olyan csúnya és esetlen volt, hogy igazán nevetséges. De ennek ilyennek kell ám lenni. Ez igy volt megírva a darabban. És ő még ügyetlent is tud játszani. Már azt gondoltam, hogy Dombay csak mindig fess és elegáns tud lenni. De jól játszottak ám a többiek is mind. Dombayné megint szép volt. De csak egy kifogásom van ellenük és pedig az, hogy miért nem használnak más szoba diszletet is; mért mindig egy szoba ban játszanak. No de az a fő, hogy jól játszanak_ Szombatról nem irhatok, mert a Kath Körben voltunk. Ott is színház Volt. De most már maga is válaszoljon ám nekem és ne olyan levelet irjon, mint a multi üzenete. Üdvözli Iluci. U. i. Kérem legyen szives a helyesírási hibákat kijavítani. Pá magának ! HÍREK. Farsangi naptár. Február 19-én. A szentgyörgymezei kath. olvasókör műkedvelői előadása saját helyiségében. „ 25-én. A helyőrség tisztikarának táncestélye a Fürdőben. Március 4-én. Az iparos ifjúság Önképző egyesülenek carnevál estélye a Magyar Királyban. „ 4-én. A Kath. Kör tréfás estélye saját helyiségeiben. „ 5-én Az esztergomi polgári ifjúság által rendezett családias estély a Fürdő összes termeiben. „ 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját helyiségeiben. — Dombayné jutalom játéka. Kedden Dombay igazgatóné jutalomjátékául Dumas „Alfonz úr "-ja kerül szinre, mely előadásra kiválólag felhívjuk a színházlátogatók figyelmét. Hisszük, hogy városunk közönsége zsúfolt házzal fogja annak tanújelét adni, hogy mennyire tud lelkesülni az igazi művészetért. Megemlítjük ennek kapcsán, miszerint a közóhajnak engedve, a Dombay pár ittlétét még néhány előadással megfogja hosszabbítani. — A tisztikar február 25-én tartandó táncestélyére, mely farsangi vigalmaink egyik leglátogatottabb mulatságának Ígérkezik, nagyban folynak az előkészületek. — A tornaegyesület jégpályáján kedvező idő esetén esti 6 órától lehet korcsolyázni. — üj alapító tag a Kath. Legényegyesületben. Bogisich Mihály c. püspök prael. kanonok 100 koronával a Kath. Legényegyesületbe alapító tagul belépett.