Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-21 / 102.szám

ESZTERGOM es HIBÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP. Ptokopp ßijula es Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyllttorek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. 1 leány jellemének nevelésé­hez. Körülményeink, életviszonyaink, társadalmi helyzetünk, mindennapi életünk, a magas politika, a nem­zetgazdaság —• mind korunk jelle­mét tükrözteti vissza. A kor jellemét az egyéni jelle­mek összege alkotja. A hány em­ber, annyi az egyéniség, de min­den kornak van bizonyos általános jellemvonása, amely a nemzeti jel­lemet is hatalmába keriti, amely a társadalom minden rétegébe eljut s az egyéni jellemnek is alkotó ele­mévé válik. Csak igen kevés azoknak a szá­ma, akiknek Ítélete elég éles annak megkülömböztetésére, üdvös-e, er­kölcsileg hasznos-e a kor áramla­tának befogadására. A kor jelle­mét, szellemét mindenkor a nő irányítja, közvetlenül és közvetve : a gyermeket, az ifjút ő neveli, a férfiakra ő hat leginkább; szilárd vagy ingadozó, kimagasló vagy köznapi, puritán vagy gyenge jellemének talpkövét a nő rakja le. Tehát a nőnevelés a jellem fej­lesztésének, a kultúra terjedésének és emelkedésének legfontosabb s egyúttal legnemesebb eszközlője. A nőnevelést a kis leányon kell kez­deni, a jellemvonásokat a testével együtt kell kifejleszteni, úgy, hogy csak a jó telepedjék meg a kis lé­A gyáva. Kardos Feri, akit egy későbbi megért­hető okból vocatornak — madárcsaloga­tónak — neveztek a régi barátai, egészen a lakása ajtajáig kisérte Boros Mihályt, a fiatal törvényszéki birót, akinek inkább csak jogos reménye, mint biztos' protek­ciója volt ahhoz, hogy egykor szép kari­ert csinál s akinek a haladása e szerint meglehetősen bizonytalan volt. Még az ajtóban is igen élénken bátorította vala­mire, bár Boros több félénk pillantást ve­tett az olykor meg-megmozduló orgona bokrokra, melyek a kis vidéki ház rácsos kerítése mellett virítottak. Egy idő óta várni szokta valaki s most attól tartott, hogy megint ott van s meghallja a be­szélgetést, melyet pedig talán épen azelőtt az egyetlen előtt szeretett volna eltitkolni. Kardos Feri egyszerűen határozatlan­ságnak magyarázta ezeket a félrenézése­ket, beleragaszkodott a Boros kabátja gombjába és nagyobb tűzzel beszélt. — Ne félj és bizd rám az egész dol­got. Biztositlak, hogy feltűntél nekik. Az apa azt mondta: derék, megállapodott fiatal ember, az információk a lehető lég­iekben s ez közvetlenül kiűzze a lelket rontó tulajdonságokat. A leány jellemének a nevelése a bölcsőben kezdődik és nem szüne­tei soha, az esze fejlettségének ará­nyában növeljük erényeit, irtsuk hi­báit. Akaratára kell hatnunk leg­kisebb korától, azt kell sarkalni es fékezni. Ha a gyermek megtanul saját akaratának engedelmeskedni, akkor könnyen boldogulunk vele, mert nevelőinek is könnyen engedelmes­kedik. Az a kérdés, milyen a ne­velő szive, esze, jelleme, művelt­sége, mert ezek irányítják a gyer­mek fejledező jellemét is. A jellem csiráját magával hozza az ember, de a nevelés igen sokat tesz, a jó csirát elronthatja, a ros­szat megnemesitheti. A nevelő meg a környezet, melyben a gyermek él, épitik fel az ember jellemét. Ha a környezet erkölcsös a legtá­gabb értelmeben, a gyermek aka­rata, jelleme, erkölcsös irányban fejlődik, ha pedig ellenkező a ha­tás, akkor megrontja a gyermek­egész lelkét. Az akarat irányításával mintegy párhuzamosan fejlődik a szerény­ség. Minden anyának ezt kell a leányban minden más előtt gon­dozni, ez disze az ifjú leánynak, bajossá teszi: meg meglett korban is kivánatos az önérzetes sze­rénység. jobbak, a jövője biztos, csakhogy persze az utat egyengetni kell. — És ő? — Kérdezte félénken Boros és pápasze­mes, szelid, szőke arca leányosan elpirult. Bánta és restelte a kérdést, talán félt is a felelettől. De már késő volt. — Pannával, barátom; az ember soha sincs teljesen tisztában. A nyakadba bo­rulni talán még az esküvő után sem fog. De kosarat nem ad arról biztositlak. Okos, higgadt, nyugott teremtés, aki megtudja érteni, hogy a te tehetséged és az ő csa­ládi összeköttetései neki olyan jövőt biz­tosítanak, amilyennel meg lehet elégedve. Boros Mihály csüggedten hajtotta le a fejét s a vocator rögtön megértette, hogy hamis hangon felelt. Vállára csapott és vidáman bátorította. — De hiszen a többi a te dolgot. Terengette! Hiszen utoljára is neked kell őt meghódítanod. Én csak nem állit­hatom eléd azzal a kijelentéssel, hogy már is ég. Csak ne félj és tedd amit mond­tam. Amit Kardos Feri mondott, az volt, hogy Boros csipje ki magát, készüljön el öt órára és várjon rá. O érte jön, elviszi a sétatéri kioszkba és ott egyszerűen be­mutatja Zipszer Pannának, aki rokonaival ott ozsonnál. A szives fogadtatásról' pe­dig jót áll. Azt tartja korunk, hogy a sze­rénység háttérbe szorul, de nem kell azzal törődni, hadd tolakodjék az erőszakos szerénytelenség, aki­ben van érték, abban ugy is meg­találják akiben nincs, annak is job­ban illik a szerénység. Tanítsuk a kis leányt szerénységre, szeretettel hiszem, csak meg kell kezdeni, lesz követője a szépnek. A szerénytelenséggel megtelep­szik a nagyravágyás a gőg. Pedig milyen rút, milyen visszatetsző már a kis leányban is, ha megnyilat­kozik az éretlen gőgje, ha lenézi kis pajtásait, ha tartózkodás nélkül telesei a meglett emberrel. A kis leánynak minden illik, gyermekre jólelkű ember nem haragudhatik ; de ha nőnek ezek a tulajdonságok, akkor megrontják a gyermek jel­lemét, aminek felnőtt korában er­kölcsi kárát vállhatja. Mert a gőg növekedésével kipusztul szivéből a szeretet is. Nem képzelek borzasztóbbat, mint oly női szivet, melyben nincs sze­retet. Az olyan nőtől nem fakadhat áldás. A nő egész egyénisége, min­den gondolata szeretet legyen, hogy önzetlenül, ha kell önfeláldozással szolgálja a családját, azt a kört, melyben él. Neveljünk szeretetet a leányba, igaz, nemes szeretetet, okosan, ta­pintatosan, tanítsuk meg arra, mi a rendeltetése; értessük meg — El kell jönnöd, — mondta még egy­szer, amint megrázta a kezét. Hiszen nem akarsz megpenészedni ebben a nyomorult városban. A végcélod itt mi lehet más, mint a nyugdíjazás. Kiveszel egy dinnye­földet, megházasodol, az an3'ósod is hoz­zád költözik és aztán egyik gyerek a má­sik után. Boros most már végkép megijedt. Az orgona-bokrok közt határozott recsegés tá­madt, mintha valaki ijedtében és sietté­ben hamar vi-szaugrott volna Félt, hogy nem birja elhallgattatni ezt a buzgó fecse­gőt, intett neki, hogy jó, készen lesz és benyitott az udvarra. Az orgona-bokrok előtt a földön egy kis gyűrött kék szalag volt. Valahogy ki­bomlott és leesett valakinek a fejéről, a kinek már nem volt ideje felvenni, vagy aki tán annyira el volt foglalva valami más gonddal, hogy a veszteségét észre sem vette. Boros lehajolt érte és felvette. De mikor a konyha elé, a kisvárosi lakás közös bejárata elé ért, mégis csak eldobta megint. S mint ki ezzel valami gyöngédtelensé­get követett volna el, azzal a különös, rossz és elégedetlen érzéssel nyitott be. A konyhában nem volt senki, de a há­ziak felé nyiló ajtó épen becsapódott s a nyilasba odaszorult egy halvány kék ruhá­nak a csipkés fodra. vele, hogy a nő legyen a család lelke, őrző angyala. De ez csak úgy lehetséges, ha tiszta, nemes, önzetlen, önfeláldozó szeretet pe­zseg ereiben. A szeretettel telt szívben van igazi vallásosság. Az Isten maga sem más, mint végtelen szeretet. Csak fennkölt, magasztos lélek tudja a val­lást a maga mivoltában felfogni. Tanítsuk meg a kis leányt szép és nemes cselekedetre, vezessük mindig az erkölcsiség utján, keltsünk benne vágyat az erkölcsi jó iránt; gyülöltessünk meg vele minden rú­tat, gonoszat, aljasat s megvetettük a vallásosságnak alapját. Legyen rajta minden anya, hogy igazi val­lásosságot csepegtessen leányába. Józan ész, igaz sziv, nemes, sze­lid energia kell az igazi vallásos­sághoz. Miért külömbözik oly nagyon a férfi meg a nő vallásossága? Mert a két nem gondolkozása is külöm­bözik. Az ifjú Amerika megelőzött bennünket ebben is, ott a fiú és leány együtt járnak iskolába mind­végig, együtt szívják magukba az erkölcsi s a szellemi tanítást, együtt fejlődik a lélek, az érzés, a gon­dolkodás és a felfogás. Mikor felnő az amerikai leány, egészen más a lelki világa, mint a mi leányainké a világ dolgairól egészen más a nézete-, nemcsak praktikusabb, ha­nem józanabb is. Boros Mihály benyitott a saját szobá­jába belevetette magát a hűvös, fekete diván sarkába. Nagyot sóhajtott, megtö­rülközött és lecsukta a szemeit; Zipszer Pannára gondolt, a kis város szenzátiójára, ki pár hét óta, mint a tör­vényszéki elnök ék vendége, teljesen fel­zavarta a város nyugalmát. Szegény kis várost lányok, akiknek az volt a legna­gyobb mulatságuk, hogy esténkint kidug­ják fejüket a félig nyitott zsalugáterek közül és várták, mig egy sétáló ifjú hiva­talnok beleakaszkodik a támasztó vasba, melynek olyan csodálatos horog formája volt és felnézvén hozzájok, elmondja a „Képeddel alszom el" szövegét hiteles pró­zában. Eh, most hiába nézegettek ki. A város összes legénye a kioszkba gyűlt és hallgatja a Zipszer Panna gorombásko­dásait. Panna ugyan is úgynevezett eredeti lány volt. Folyton kötekedett, gorombás­kodott, az alsó ajkát előre bigyesztette, hátat fordított és e szokatlan, pikáns fogá­sokkal hallatlan sikereket ért el. Az első turnürt ő hozta le a fővárosból és ő oko­zója annak, hogy a tisztes vidéki uri há­zakban egymásután tűntek el nyomtala­nul apró lószőr-párnák, ócska vadásztás­kák és emelkedtek a lankadt ruharáncok, lépést tartva az ifjú urak mindegyre emel­kedő lelkesedésével Konkurenciába lép­Esztergom és vile" tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom