Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-21 / 102.szám

Nálunk mások az életviszonyok, tehát másnak kell a nevelésnek is lennie. Mi a magyar társadalomnak neveljük a leányt. Arra törekedjünk, hogy majdan annak legyen hasznos, tevékeny, áldást hozó tagja. Azért gondosan m.e§ keli válogatni a serdülő leány társaságát. Tanítsuk meg önálló gondolkozásra, önálló cselekvésre, de bizonyos, az erkölcsi törvény szabta korlátokon belül. Csak a számára kiszabott dolgokat tegye meg önállóan. Társadalmi érintkezését is anyja szabja meg. Nagyon vigyázzon az anya, mert ő felelős a a leendő nő lelkéért, jelleméért. Óvja minden káros behatástól és ne vonjon meg semmit se tőle, ami erkölcsét, szellemét fejleszti. Teremtsünk a kis leánynak társadalmat, de az ő lelkének valót, és nagyon vigyázzunk, hogy a gyermek abból ki ne kívánkozzék. A gyermektársaságot is kisérjék éber szemmel, hogy abban az a tiszta, naiv, ártatlan gyermekszeliem uralkodjék. Mert csak igy igazán boldogok a kicsinyek; amint átcsapnak a felnőttek modorába, szellemébe, már az nem az ő lelkükhöz való, árt nekik, mert megízlelnek olyat, amit éretlen lelki világuk még megemészteni nem tud. Neveljük a leányt az életnek, a társadalomnak úgy, hogy az életet nemesen fogja fel, a társadalomnak hasznos tagja legyen. Ne akarja önzőén az élet gyönyöreit kimeríteni: ne gondolja, hogy élvezetek láncolata az élet; csak az él, aki hasznosan tölti életét; csak az él, akinek testi lelki ereje a világmindenséget is szolgálja józan, nemes cselekedeteive'. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalomnak, csak ki kell benne fejleszteni ÍIZ erkölcsös akaratot, a helyes világnézetet. Min alapszik a helyes világnézet? A szivén, s a józan észen, a a kettő együtt alkotja meg a helyes ítéletet. Az erkölcsiség fogalma mindig abszolút, az nem függ tek azzal a csinos, kecses turnúrrel, mely a Panna tunikáját érvényesítette. Többnyire fehér ruhát viselt, hozzá fehér cipőt és félrecsapott fehér kalapot. De most, amint Boros Mihály reá gondol, ime halványkék ruhát ölt, merész, hideg, ravasz, szürke szemeit fekete pillákkal árnyalja s kezében egy kis gyűrött szallagot tart, mintha kérdezné. — Miért dobtad el az előbb ? — Boros Mihály kinyitotta a szemét, felugrott. Ijedten nézett az órára. Három negyed órát szundikált és most már alig van idő az öltözésre. De a kis kék szallagot talán még be lehetne hozni. Elindult az ajtó felé. Kinyitotta s egyszer csak szembe állott egy halvány kék ruhás leánnyal, aki lesütötte előtte fekete pillával árnyalt szemeit. Valami kávés ibrik volt a kezében, de csak egy pillanatig, a következő percben már darabokra válva gurult szét a kövön. — Ugy megijedtem . . . — De hát azért ne menjen el — mondta a szőke fiatal ember. — Hová siet ? Vagy tán haragszik ? A fiatal leány ránézett. Nem volt feltűnő szépség, talán egyszerű szépség sem. A homloka alacsony s itt-ott benőtt a haja. Az orra táján néhány szeplő, az álla kicsit előre áll, de vérpiros a szája s gyönyörű apró fogak ragyognak benne. Mikor pedig e csudásan hosszű fekete soha a felfogástól, azt csak egy szempontból lehet felfogni. Sok minden hatást gyakorolhat a világnézetre, ronthatja, javíthatja, de az erkölcsről minden körülmény közepette csak egy fogalmunk lehet: a jó mindig jó, a rossz mindig rossz. Neveljünk helyes világnézetet a kis leányba. Tanítsuk meg a leányt dolgozni, okosan, hasznosan, szeretettel dolgozni Aki gyermekkorában megtanulta a komoly, nemes munkát, annak öröm, élvezet a munka, mely boldogsággal tölti el: a sors csapásai ellen védő bástya, lelki fájdalmainkban vigasztaló. Aki tud dolgozni, az sohasem unatkozhatik, annak kinos a léha idővesztegetés. A mai kor munkát vár a nőtől is, komoly, mindenoldalú munkát. Tökélesitsük a leány jellemét minden eszközzel, mert a jellem alapja lelki életünknek. A jellemtelen ember nem lehet művelt; szellemi előkelőség, lelki nagyság jellem nélkül nem képzelhető. A jellem nevelője a no, kizárólag a nő, mert a férfi jellembeli hatása is a nőtől ered. Tartsa szent kötelességének minden anya, hogy leányából minden lelki hibát kiűzzön, s benne a nemes erényeket kifejleszsze. Neveljen igazi nőt, aki majd maga is igazi, egész embereket nevel. Dittler Regina. Városi közgyűlés. Esztergom, dec. 19. A sz. kir. város képviselőtestülete kedden déletőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen, dacára a tárgysorozatban levő egy némely igen fontos pontnak, a képviselők csak közepes számban jelentek meg s azért nem hagyhatjuk minden megjegyzés nélkül azon indolenciát, melyet a képviselőtestület tagjai a közügyek iránt tanúsítanak. Mert elvégre nem azért választja a közönség az ő képviselőit, hogy mikor ügyeikben fontos határozatok hozatalához megkívántató gondos tárgyalások és az ügyek lelkiismeretes megvitatása kívántatnék, akszempillákat felemeli, olyan kék szemek nyilnak meg, melyeknek sugara bevezet a sziv mélyére, hol minden csupa melegség és édes marasztalás. A története rá van irva ebben az alacsony sárga házban, mindenre, még ajtók előtt nyiló estikékre is. Özvegy asszony lánya. Az apja hivatalnok volt és árván hagyta őket. Az anyja kis nyugdíjjal, de sok lekvárral özvegyen maradt. Kosztosokat fogadtak tehát s minthogy a tanuló ifjúság valami sejtelmes tartózkodással viseltetett ama bukta nevezetű tészták iránt melyeket, mint jó, kiadós tésztákat szoktak lekvárral értékesíteni, a hivatalnok uraknak tettek ajánlatot. Boros Mihály, aki szőke volt, szelid, álmodozó, tanult és igen szorgalmasan dolgozó ifjú, lakásra is náluk ragadt. Elfoglalta az egyetlen utcára nyiló két ablakos szobát, de minthogy többnyire a hivatalban ült, a család viszont az ő szobájában tartózkodott. Déli harangszóra szétrebbentek, de azért megtörtént olykor, hogy ebéd után Milike benyitott s megkérdezte. — Nem felejtette-e ott a horgolást ? A horgolást megtalálták és lassacskán odajutottak, hogy a lány esténkint véletlenül az orgona-bokrok előtt állt. Később a kis kék szallag leoldódott s akkor Boros úr volt szives újra feligazitani. Ez a feligazitás annyiban sikerült, hogy a Boros urnák a szája valahol elakadt a kor a képviselők akár kényelemszeretetből, akár talán jelentéktelen és halasztható magánügyeikben távol tartózkodjanak s igen sokszor előáll azon körülmény, hogy midőn valamely ügy bizonyos mozzanatok következtében újabban is szőnyegre kerül, akkor egyes képviselők merőben tájékozatlanok, sőt egyesek részéről olyan megjegyzések is hallatszanak, hogy az ügyekről soha sem hallottak, vagy hogy ezekben nem határozott a közgyűlés, avagy az előző határozatok sérelmesek, persze ily megjegyzések úgy állhatnak elő, hogy az illető képviselők az ügyek érdemi tárgyalásánál távollétükkel tündököltek. A tárgysorozat előtt kijelölte a képviselőtestület, a jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldendő képviselőtestületi tagokat. Azután az elnöklő polgármester válaszolt azon interpellációkra, melyeket dr. Zwillinger Ferenc képviselő az előbbi közgyűlésem a szervezési szabályzat revideálására kiküldött bizottság, az ellenőrző- és az állandó színkör épitő bizottság működése tárgyában beterjesztett. Az elnök mindenben megnyugtató válaszát tudomásul vette a képviselőtestület. Tárgyaltatott azután a tárgysorozat első pontja, mely szerint Magos Sándor és társai bejelentették, mi szerint képviselői jogukat választott minőségben kívánják az 1906. évben gyakorolni; tudomásul vétetett s a virilisek közül a legközelebbi póttagok hivattak be. Tudomásul vétettek azután azon bejelentések, amelyek szerint az esztergomi főkáptalan virilis képviselői jogának gyakorlásával dr. Walter Gyula kanonokot, a szent-Ferenc rendi zárda Lengyel Fláviánt, az esztergomi kereskedelmi és iparbank Kaán Jánost, a Budapest-Esz tergom-Almásfüzitői vasút dr. Okolicsányi Zoltánt, özv. Steyskál Károlyné Tóth Imrét, özv. Hütt Miklósné Kottra Károlyt, Özv. Hamar Árpádné dr. Hamar Árpádot, Boronkay Ignácné dr. Boronkay Dénest, az esztergomi takarékpénztár Rudolf Istvánt, dr. Krausz Izidor dr. Berényi Zoltánt bizta meg. Elfogadtatott azután a tanács azon javaslata, mely szerint a kolera-árvák alapja kamatai a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozására forditassanak. Ezután Corchus Béla haltenyésztővel kötött szerződés idézett elő hosszabb vitát. A városi főügyész bejelentette, hogy a képviselőtestület 154/902. sz. határozatával megMilike fején, de a másli maga, mint másli, egy fabatkát sem ért. És most ime odajutottak. Vagy tán haragszik? — Miért ? — kérdezte csöndesen, de igen szomorúan Mili. — Csak úgy gondoltam . . . Téved . . . Inkább örülök és szivemből gratulálok előre is ... Ön megnősül . . . előre lép, halad ... Itt pedig mi vár rá ... A penzió a dinnyeföld. Sötét pirosság borította el az arcát, a a mint észrevette, hogy mit akar ismételni. Elfordult, kifelé indult, de a válla megremegett, látszott, hogy sir. Boros mellette termett. — Mili . . . Karja a leány derekához ért, villanyos ütés cikkázott át rajta, most már nem gondolkodott többé. Felemelte a lehajtott könnyes arcot s belenézett azokba a csudásan meleg szemekbe. Ezek a sugarak, ah, ezek a sugarak igazán nem vezetnek messze. Az egész láthatár, amit úgy beszegnek: szürke, egyhangú, munkás, küzdelmes, dicsőségtelen élet, szerény rang, szűkös fizetés, nagy kötelességek s a végén csakugyan a penzió és a dinnyeföld. — Mili . . . édesem . . . A leány felriadt: — Hallotta ? kopognak ... Öt óra . . . Verik az ablakot ... A lecsukott zöld deszkákon csakugyan dobolt valaki és besivitott a madárfogó türelmetlen hangja. állapított szerződést a vállalkozóval megkötötte, de minthogy a vállalkozó a tó táplálását a kenyérmezői patakkal eszközli, ezért a kenyérmezői Vezér-féle birtokot és malmot megvette, kivánatos, hogy a vízhasználati jog a 12 éves bérlet lejárása után is biztosíttassák, ajánlja a városnak elfogadására a vállalkozó azon atternativ 3-féle ajánlatát, hogy vagy biztosítson opcio-jogot a birtokra, vagy vegye meg a vizjogot egyszer s mindenkorra 35000 koronáért, vagy pedig bérelje e vizjogot évi 1700 koronáért. E tárgyban olykép határoztak, hogy a város az 1902iki szerződés pontozatai szerint bérbeadja az Öreg-tót, a 12 évi bérleti idő lejártával pedig szabadon választ a vízhasználatra vonatkozólag Corchus által kötelezőleg tett 3 ajánlat fölött, mégis azon hozzáadással, hogy ha a város a vizjog bérletét venné igénybe és a tavat másnak adná bérbe, a jelenlegi bérlő öt hold területet á 1000 kor. vételárért a városnak átengedni tartozik, felvétetett még határozatba Corchus azon kötelező kijelentése is, hogy a bérleti idő lejártával, ha az ujabb bérletet megkapja, a tó holdjáért 25 korona bérösszeget fizet. Ily módon leszerelődött azon mozgalom, mely a részvénytársasági alapon létesítendő tógazdaság megteremtésére megindult, de a városi főügyész örömmel fejezte ki köszönetét a mozgalom megindítóinak és vezetőinek, kik ebbeli tevékenységükkel a halastó ügyét, mégis a nem remélt gyors megvalósulás stádiumába juttatták s a város kétségtelen hasznára sikerrel közreműködtek. Ezután a képviselet a vágóhíd felépítésére beérkezett ajánlat folytán az ajánlat és tervek tárgyalására kiküldendő bizottságot választotta meg, melynek tagjai lettek : Elnök-, a polgármester, meghívott tagjai: a vármegyei tiszti főorvos, a törv. állatorvos, a városi és járási m. kir. állatorvosok, hivatalból tagjai: a rendőrkapitány, a gazd. tanácsos, a tanácsorvos, mérnök és állatorvos, választott tagjai: Bádi András, Berán Antal, dr. Berényi Gyula, Bleszl Ferenc, Brutsy János, Diamant Béla, Dóczy Ferenc, dr. Helc Antal, Marosi József, Nelhübel Gusztáv, Oltósy Lajos, Perger Lajos, Schalkász Ferenc, Weichsler Vilmos és Zsiga Zsigmond. — Józsa ? A fiatal leány szelid megadással indult az ablak felé. Vége a kis kosztadó lány regényének, felébredtünk. De Boros két karjával kapott utána, megragadta és visszafordította arccal felé. — Itt maradsz! az enyém vagy. Pszt! A leány most már boldogan simult hozzá. A könnye is eltűnt, arca ragyogott s ujját feltartva most már pajkos cinkossággal mondta ő is. Pszt! A vocator dobolt még egy sort, szólt is, aztán haragos, dobogó léptekkel eltávozott. — A gyáva, — mondta útközben. Megszökött. Nem mert szembe nézni az élettel ... Azok odabenn összesimulva hallgatták a lépteit. Ment, egyre távolodott. Vitte magával a kilátást, az előmenetelt, rangot, vagyont. S ami helyette itt maradt, csak egy hosszú, meleg ölelkezés. Csak ez ... De hát, Istenem, mikor az ember még fiatal, meg akkor mikor már nagyon öreg, azt mondja, hogy az az egyetlen cél az, a miért érdemes lesz és érdemes volt élni. És e kijelentéséhez feltétlenül ragaszkodik, bármint vélekedett is különben amaz évek alatt, melyek e két határ közt lévő hézagot kitöltötték. Szabóné Nogáll Janka.