Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-10 / 99.szám

ESZTERGOM es VDEKI r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Slőfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyed érre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gifnla és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A magyar kath. tanítók árvaháza Esztergomban. Esztergom, dec. 8. Ő Eminenciájának, a bíboros hercegprímásnak azon akarata, amely szerint a magyar kath. tanítók árvaháza a magyar katholicismusnak székhelyén létesíttessék, egy ujabb hálára kötelezte Esztergom városát. Mert az bizonyos, hogy amely városban a közintézmények szaporodnak, annak gazdasági lendülete is fokozódik. Egy országos árvaház fentartása jelentékenyen növelné a jövedelem szaporulatát még azzal is, hogy az idegen forgalom is emelkednék. Tehát eltekintve a humanitási céltól, egymagában is nagy eredmény a város színvonalának emelésére. Az utóbbit figyelembe véve, semmi kétséget sem találok abban, hogy a város méltányolván a .fentebb felsorolt okokat, a legnagyobb előzékenységgel fogja pártolni az árvaház létesítésének előmunkálataival megbízott praelátus kanonok urat, dr. Walter Gyulát, mint a segélyalap központi bizottságának elnökét, kit a bizottság teljes felhaKarácsony-Várás. Micsoda öröm volt: Pénteken kiadták. Szombaton reggeltől Napestig szabadság . . . — Elő a szánkókkal! Micsoda gyönyör volt ! Mikor esteledett, — Hajrá! . . az alvégről Jöttek a gyerekek Csengővel, kolomppal . . . Csingiüng . . . gingalang . . , , S fújtuk az éneket; „Dicsőség .. . békesség . . . Jézus megszületett l

a — Végig a faluban. Micsoda öröm volt: — Fiúk, mit kaptatok ? — Mogyorót, diót is . . . — Osztozzunk, adjatok .. . Várj, majd a kapuban ! Mogyorót, diót is Elkaptak előlem, Pedig én is fújtam. Ahogy kitelt tőlem . . . — Micsoda bánat volt Szép fehér karácsony, Várva jöttödet! talmazásával bízott meg azzal a munkával, hogy az árvaház lehetőleg az 1906/907. tanév beléptéig rendeltetésének átadható legyen. Lehetséges-e ez? Igen is lehetséges, mert 1. az alap megközelíti a kettőszázezer koronányi tőkét, 2. mert fentartásához minden felveendő árva után az árvát illető 100 koronányi neveltetési általány is hozzájárul, s végül 3-szor mivel a tőkének felerészben való felhasználása, esetleg egy, a várostól nyert telken elégséges arra, hogy az árvaház felépíttessék és céljának megfelelően berendeztessék. Kérdés azonban, van-e a városnak egy ily telke ? Igen is van és pedig a saskaszárnyának az a része, mely még nincs beépítve. És ha nem volna, nem áll-e érdekében a városnak, amennyire csak lehet, az árvaház létesítését anyagilag másként is segélyezni ? Nem volna-e lehetséges a szent Lőrincz-utcában levő Hutt-féle házat megszerezni, mely esetben az ezen telken felépülő árvaház díszére válna a város külső képének is. Igaz, hogy gyönyörű helye volna a Duna-partján, a főerdőmesteri ház mellett a kertben is. Ha ez a hely Oh, ha most érezném Nem azt az örömet, Csak azt a bánatot! Lampérth Géza. Kirándulás Konstantinápoly ba. Irta : Stojanovics Sándor. (Folyt, és vége.) Péntek napja virradt reánk. Tudva levő ez a török vasárnap. A szultán ekkor fényes kíséretével vonul a moschébe, hogy imádkozzék a fejedelmek fejedelméhez. A császári kegy megengedte, hogy ezen fényes látványosságnak mi is tanúi lehessünk. Kora reggel felmásztunk az ezeréves Galata toronyba, melynek tetejéről, mely a város közepén van, a legszebb kilátás nyilik a városra. Láttuk tehát Konstantinápolyt mérsékelt távolságról, nagy távolságról és madártávlatból. Hosszú kocsisor vonul végig a perai országúton, egy-egy katonai kaszárnya tűnik csupán szemünkbe, különben minden fakó, homokos buckák között visz utunk. A Bosporus jó távolságra van, felséges panorámája ide nem látszik, hangos dobszóval egy-egy török század masíroz, és megszerezhető volna, — amiért a lépések kétségtelen meg fognak tétetni — a város megtehetné, hogy a Duna felé eső részen akkora területet, amekkora az épület felállítására, szükséges, elég magasan feltöltetne. Minő szép képet nyújtana a Duna-partra egy szép homlokzatú s elég nagy terjedelmű épülettel, a melynek környezetét egy jól ápolt park övezné, ahol a gyermekek pajzán csevegése verné fel azt a mélabús csendet, ami most ott honol. És sokba kerülne-e a töltés ? Nem hiszem, hisz szemünk előtt látjuk, mint keletkeznek villaszerű lakok az útvonal mentén, amerre a nagyvashidhoz közeledünk. Ha a töltés oly rengeteg összegbe kerülne, bizonnyára magánemberek alig kísérelnék meg a házépítést ott. Tegyük'fel, hogy az épület 1000 • méter területet kívánna, három méterre való felemelése háromezer köbméter földet. Ezt egy koronányival számítva, a feltöltés sem kerülné többe, mint ugyanannyi koronába. Ez csak nem volna sok! De hátha jön az árvíz ! Igaz, de az másutt is beköszönt s elvégre is a töltés elég védmű volna ellenében még akkor is, ha a közelgő tart gyakorlatot. Másfél órai kocsikázás után a Jildis-kioszk előtt állunk, mely távolról oly benyomást tesz a szemlélőre, mintha cukorra sütne a nap, oly fehér és vakitó. A császári kastély halmon fekszik és egész városnegyedet képez, nem csoda, vagy 2000-en lakják, a bejáratnál van egy földből készült terrasz, természetesen oldalfalai márvánnyal szegélyezve, itt is kúttal, melyből jó ivóviz csurog, itt helyeztek el minket igazolás után, detektívek tűnnek fel hátunk megett, megvigyáznak bennünket, s látván, hogy békességes turisták vagyunk, eltávoznak. Déli 11 óra. Kürt harsogás kürt harsogást követ, dobszóval, csengő-bongó zenével vonulnak fel a csapatok. Csodálatos magatartású alakok jönnek, cserkeszek, szállas-magas legények, szemükben bátor tűz lobog, komolyan egyszerre lépnek, hogy a föld dobog lépésük alatt, s bár a török katonaság egyenruhája nem a legtisztább, itt csak úgy ragyog rajtuk a legutolsó gomb. Parancsnokuk kezében megvillan a kard, fegyverek csillognak a nap fényében, jönnek a kurdok, szines, fekete olajszínű mord katona alakok, lófarkas zászlókkal, tengerészek fezzel, kék blousokban, tüzérség nyargal hatalmas trappban, lovasok, egyik osztály tiszta fehér, másik tiszta fekete, deres, szebbnélszabályozás már közel a város határán nem volna. De hisz van más terület is, teszem a Knausz féle régi kert stb. Mondjuk, hogy van, de kétségbe kell vonnom, hogy megfelelőbb helyet találnánk, mint a felhozottak, melyek mind olyan helyen vannak a hol a város külső képének szépsége is fokozódnék. Legyen azonban bárhol a város területén, az el nem vitatható, hogy minden tekintetben nyereség a városra nézve és csak szivünk melegével üdvözölhetjük azon intéző személyiségeket, kik az ügy érdekében hosszú évek során fáradoznak, a melyben buzgóságuk legtiszteletreméltóbb törekvése az ügy nemes és magasztos céljában domborodik ki. A magunk részéről várva várjuk a tanitói árvaház létesítését és valóban kettős lesz örömünk, ha az már a jövő tanévre megkezdheti áldásos működését. Ä munka jó kezekben, van és a legnagyobb reménnyel tekintünk annak legeredményesebb bevégzéséhez. Veredian. szebb lovakon, mindegyik ezred, üteg, osztály sorakozik s a zenekarok hatalmas akkordjai mellett a carrsrai márvány fehérségű Hamidie mecset minarettjéről a legfőbb muezzim síró hangja hallatszik le. Jő az udvar. Csörömpölnek a fegyverek, amint egyszerre lábhoz dobbannak; a palotából francia szabású kocsikon ereszkednek le a padisah felséges nejei, eközben a mecsetig Ázsia szentelt homokjával hintik fel az utat, hogy a padisah lába ázsiai földet érjen. A delnők kíváncsian kandikálnak ki a kocsi ablakából, körülvéve ficánkoló lovas eunuchokkal. Hármas kürtjel. A zenekarok húzzák a császári hymnust, a szultán érkezik. Hoszszú sorban vagy négyezer katona torok kiáltja: „Csok jasa padisah", mi kendőt lobogtatunk, „éljen a szultán" kiabáljuk, az uralkodó barátságos arccal felköszön, szinte látszik arcán, hogy jól esik neki az üdvözlés. Pompás arab ménektől vont kocsijából kiszáll, tábornokok, miniszterek sietnek oda s a mecsetbe megy; az ima vagy husz percig tart, ezalatt a katonaság a legnagyobb rendben elvonul. A padisah más fogatba ül egyedül, a gyeplűt kezeibe veszi, s megindul, de alig húzzák a nemes állatok a könnyű phetont, a birodalom legelőkelőbb urai segítik azt tolni. (Igy van.) .Esztergom és Vidéke" tárcák