Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-29 / 9.szám

ESZTERGIM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gjala és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. = Választások után. Esztergom, január 27. A harci riadó, mely széles e hazában táborba szállni hivta a politikai ellenfeleket, megyénkben elnémult. Mindhárom kerület megvívta a döntő ütközetet. Jó barátok, az egymásra utaltság százféle nemével egybeforrott rokon lelkek, vérbeliek küzdöttek, mint ellenfelek, kiket a szenvedélyek lobogása tett, bár csak rövid időre, azzá. Ismételjük rövid időre, mert az alkotmányos felfogás megnyugszik a többség akaratában, az ellenfelek kezet nyújtanak egymásnak, hogy helyreállítva a megzavart társadalmi békét, tovább munkálják a mindennapi élet feladatait. Az elvek harca után a társadalmi békének kell következnie. De vájjon az áldatlan politikai harcok nem hagynak-e nyomokat a szivekben, az elmékben, nem fogják e amúgy is pangó társadalmi életünkben az elvonás, a széthúzás gyümölcseit termő magvakat elhinteni? Vajha ne hagynának* de félünk az ellenkezőtől, mert van reá okunk. Nem a választás eredménye okából, 2^z utolsó levél. A többi társad mind lehullott, A száraz ágon, mond n-i tart, Hogy egyedül te éled ép túl Az őszi dért, a zord vihart. Mit is keressz a puszta fán még Nem látod, hogy már itt a tél ? S te zöldelsz még mint nyár középen Te gyenge, árva, kis levél. Milyen csodás varázserő véd ? Az ember-ész nem tudja mi. Egy kéz, mely elfonnyadni nem hagy S nem enged sirba hullani. Talán az a csodás erő tart, Mely él a szívnek mélyiben, Ha elhagyá a jó szerencse, S nem védi senki, senki sem. A sors-vihar pusztít a szívben, Sok-sok remény mind porba vész, De egyet mindig visszatart még Egy láthatatlan, bűvös kéz, Csodás erő, légy áldva sokszor : Elveszni sohsem engeded, Az utolsó reményt a szívben S a fán a végső levelet. Feleki Sándor. mert hisz akkor béke sohsem lenne ha a legyőzött fél el nem ismerné a többség győzelmét, hanem a küzdelemben használt fegyverek szempontjából, melyek megválasztásánál ezúttal a személyes motívumok oly mértékben vonattak be, melyekre az elvi győzelem okából szükség nem volt, de amelyek használása a győzelemnek fényességére homályt borit. Ezek a fegyverek nemcsak harcképtelenné tették az ellenfél harcosait, de megmérgezték azok sebeit, melyek igy csak hosszú idő után, de lehet, hogy lesznek, melyek tán soha sem fognak behegedni. Adja az ég, hogy az alkotmányos harc lezajlásával visszatérjen a megzavart társadalmi béke, hogy városunk annak kárát ne vallja. •n. Állatkereskedelmünk helyzete. Azt talán fölösleges is megemlítenem, hogy az állattartás szükséges szerve a mezei gazdálkodásnak. Szükséges két szempontból: 1. a íöld termőerejének íontartására; 2. a jövedelmezőség szempontjából. E két szükséglet kielégítése nélkül a mezőgazdaság nem haldhatna és főBóné pista szenzációja. Szegény fiú ! Az volt az egyetlen hibája, hogy nagyon jó szivű volt. A szertelenségig jó szivű, afféle igazi bohém ember, aki az utolsó kabátját odaadta volna egy jó szóért a pajtásának. Sokszor megesett vele, hogy pazarló jószívűsége kétséges helyzetbe, nélkülözésbe sodorta, de szi vesén s valami boldogsággal tűrte a nehéz sorsot és abban reménykedett, hogy a ma hiányai a holnap áldásaival pótolhatók lesznek. De nemcsak az ingóságaival volt ilyen bőkezű. A barátságát, a jóságát, a bizalmát is mérték nélkül pazarolta az emberekre ; itt még, azt sem vette számításba, hogy barátja-e az illető, vagy csak jóis merőse is, becsületesre, gazemberre egy formán árasztotta barátságát. S hogy itt lett aztán vesztes, azt gondolhatni lehet Mert egyik kollégája, legjobb, bizalmas barátja okozta tragikus végét életének. Szegény fiú! Szegény Boné Pista! Mintha most is látnám, mint siet asztalához a redaktióban, hogy a legújabb szenzációt megirja a lapnak. Kipirult ilyenkor sápadt arca, a szemeiben valami különös fény csillogott, mintha azt akarta volna kifejezni ez a lángoló szempár, hogy ime a közönség hódítására ismét megtaláltam azt, ami érdekfeszítő, izgalmas. kép nem lenne jövődelmező foglalkozás. Tart a mezőgazda: 1. Igás jószágot, mely a munkaidőn kívül az istállóban áll. Haszon ezen az állományon nem lehet, mert az állat által kifejtett erő csökkenti az állat értéket. Az igás erő haszna tehát indirekt úton jut érvényre és az eredmény elemei: a teljesített munka és a szolgáltatott trágya, melynek értéke függ a feletetett erőtakarmány tápértékétől. 2. Tenyészet. Tehenek, melyek haszna már látható; a) a tejtermékekben, b) a szaporodásban. Indirekt haszon ismét a szolgáltatott trágyamennyiség* 3. Az úgynevezett gulyamarha, melynek egyedüli jövedelme az a növekedés, tehát értékbeli szaporolat, mely a bevásárlás és eladás (vagy leltározás) közti időben beáll. Indirekt haszon itt alig mutatkozik, mert a gulya rendszerint legelőn van. 4. A hizó állatok. Az állattartás eme módjánál már be van bizonyítva, hogy az esetben, ha árfluktuációk a hizlalás tartama alatt be nem állanak, pénzbeli haszon nincsen. A haszon csak indirekte, ismét a trágya kiváló jó minőségében nyilvánul. Azt hiszem, nem sokáig kell ma gyaráznom, hogy, már berendezett gazdaságot feltételezve, lehetetlen vagy ritka helyen lehetséges annyi Mert tagadhatatlan, hogy az ő rovata volt legolvasottabb. Az újdonságok egész halmazát szedte össze a lap számára, kitűnő szinlattal, valóságos detektív ügyes seggel. A mikor lázas sietéssel rótta a betűket papírra, hogy mindenkor friss tudó sitásait megirja, a többieknél úgy tünt fel, mintha nem is az egyszerű riporter ült volna ott, hanem valami diadalmashadve zér, aki a hódítás, a dicsőség jelentését irná meg . . . Egyszer aztán kiesett a toll a kezéből. Még este ott ült az asztala előtt s dolgozott, de éjjelre nem jött. Egy csomó kéziratot küldött maga helyett. Az utolsó napokban már mindenkinek feltűnt, hogy Boné Pista elzárkózik az emberektől. Valami titka lehet, valami új szenzáció, a mivel majd annak idején fel fog vonulni a hasábokon, — gondolták a kollégák. Pedig a szegény fiúnak nem volt szen zációja ezúttal. Ami érdekeset tartogatott magában, az utolsó este pattant ki a homályból . . . Néhány héttel azelőtt örömmel toppant a redakcióba. Valami boldog öröm csen gett a szavában, amikor mondta : — Fiúk, — megnősülök! Fészket rakok és vége lesz a cigányéletnek. Egy ;ehenet, tehát akkora tenyészetet fentartani, hogy a gazdasági szarvasmarha állagát fentartsuk, vagyis, logy annyi legyen a szaporulat, amennyit selejtezés és hizlalás utján a gazdaság évenként árúba bocsájt. Ezért jön a gazdaság érintkezésbe e tekintetben a kereskedelemmel egyrészt, másrészt pedig azért, hogy a selejtes és hizlalt anyagon túladhasson. A gazda rá van szorulva a kereskedőre, a kereskedő pedig a gazdára és meg fogjuk látni, hogy nagyon téves felfogás azt állítani, hogy akár egyiknek, akár másiknak az érdeke kisebb vagy nagyobb a másikénál. A mezőgazdaság üzleti életében az állatállománynak az a része szerepel tehát, mely vétel és eladás tárgyát képezi. Veszi a mezőgazda az igás erő pótlására, a hizlalásra szánt anyagot és a növendék-állatokat. Még pedig olyan számban, a mennyi hiányzik a tenyészet nyújtotta állatok figyelembe vételén kívül. Eladásra kerül pedig a selejtes, öreg tehén, a lejármozott ökör és a beteges jószág, még pedig olyan állapotban, amilyenben van és eladásra kerül a hizlalt állat, melynek látszámát adja a direkt ezen célra nevelt gulyabeli tinó és a tehenészet céljára vagy igáserőre nem alkalmas fiatal jószág. Ezeket a mezőgazdasági adatokat előrebocsájtva,nézzük már most: mily aranyos leánnyal, a milyen több nincs ezen a világon, fonom össze a rózsaláncot. Higyjétek el, hogy boldog leszek. Igen, boldog I A kollégái nevettek szavain. —• Csak nem bolondultál meg, Pista ? — évődtek vele. — Ilyen fiatalon, s ilyen bűnbe esni 1 Mi lesz akkor velünk ? Boné Pista egy percre elkomolyodott. — Tulajdonképen sajnállak benneteket, édesem, de megbocsáthattok azért a vétkemért, mert éjjel fognak megváltani az eddigi bűneimből. Ha tudnátok, ha ismernétek, hogy milyen édes teremtés, — irigyelnétek. De én ezt nem kívánom. Boldog leszek s ez épen elég lesz ahhoz, hogy komoly életre adjam a fejem. — Te, komoly életre ?! — Ne tréfálj öreg. Nem tudsz te nélkülünk élni. Igazatok van, nem is fogok tőletek örökre megválni, de azt tudhatjátok, hogy kevesebb időt áldozhatok ezentúl a kompániának. A szeretetem azért a tietek is lesz s talán sokkal melegebbnek fogjátok ezt érezni ti is ezentúl, mert oly forrásból nyerek hozzá erőt, mint amilyen annak az édes gyermeknek a szive. A kollégák csak élcelődtek. — No, de ilyen könnyelműség! — Szerencsétlen barátunk, lépj vissza az örvény széléről 1 — Eltemetnek örökre!