Esztergom és Vidéke, 1905

1905-09-21 / 76.szám

ESZTEKfitM es TIDEKE r w A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Ptokopp Gijula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. Kéziratot nem adunk vissza. A Gans és társa villamos cég műszaki bíróságot kér. — Ajánlva a polgármester úr figyelmébe. — Esztergom szept. 19. Lapunk előző számában bőveb­ben foglalkoztunk annak a konflik­tusnak ismertetésével, mely a város és a Gans és társa villamos cég kö­zött folyamatban van, s amelynek eldöntésére a cég, műszaki bírósá­got kér. Az eset oly természetű, melynek elbírálására elégséges a leglaikusabb felfogás, de, hogy a cég ennek da­cára műszaki bíróságot kér, ez a körülmény legjobban igazolja azt, hogy a cégnek igaza nincs, hogy a város által történt megbírságolás jogos és helyes volt, amivel szem­ben a cég a műszaki biróság szö­vevényes eljárásában remél mene­déket találni. Elvitázhatatlan tény, s azt a cég sem tagadja, hogy órákon át ama bizonyos estén, a villám Szenttamás és Viziváros egy részén nem világí­tott, minek oka, a cégben keresendő, amiért is a város élve szerződés­szerű jogával, 25 koronával bírsá­golta meg azt. Rózsakertben. Rózsakertben jár a lányka, Ezer ró>sa kacsint rája, Bármelyikről akar vehet, De ő csakis egyet szeret. Ezer közül egyet szeret, Hol ujul sok emlékezet, Halvány róz<=a, piros rózsa, Ha ő élne legszebb volna ... Szegény leány aiig élt még, S imádója a sirba rég, Kit szeretett nincs már többé, A jóságos anyaföldé Szomorú a rózsafájp, Valahányszor tekint rája Mindig sárgább piros arca S kevesebb a rózsa rajta. Hull a szirma, a levele. Alig alig van ereje, Mintha az ő lelke volna A rózsával összeforrva. Sárgul a fa nincs virága, Nem pihenhet árnyékába' A kert dalos csalogánya, Az is átszállt másik fára. Sárgul a fa nincs virága, Könnyet hullat rá a lányka, . Figyelemmel kisértük, s igy is­merjük, a város és a cég kö­zötti érintkezést, melynek eredmé­nyeképen elmondhatjuk, hogy a város mindenkor azon volt, hogy az összütközéseket a céggel kerülje, s mondhatnánk, saját érdekeinek ro­vására volt engedékeny azzal szemben. Hogy ama bizonyos eset­ből kifolyólag a város hatósága élt szerződésszerű jogával, ezt megkel­lett tennie saját, de meg kellett ten­nie a fogyasztó közönség érdekében és pedig nemcsak, mint praeventiv intézkedést a jövőre nézve, de meg kellett tennie főképen azért, hogy a garantiális eszköz igénybevételével az intézmény iránt bizalmatlansá­got ne keltsen. Ha a város ujjat akart volna húzni a céggel, — amint úgylátszik a cég ezt hiszi — úgy nem kellett volna neki a kákán keresni csomót, mert talált volna elég kifogásolni valót a villamos művön, aminthogy talált, melyek kiegyenlítésénél — bár te­hette volna — még sem választotta azt az utat, mely a cégnek ezreibe került volna. A leghatározottabban elitéljük a cég eljárását, mely a műszaki biróság felette költséges, szá­zakba kerülő eljárásához úgylátszik De a fácska csak nem éled, Mindkettőben fogy az élet. A rózsa is meg a lányka Eletének végét járja. Ki is viszik jó előre Őt is, azt is temetőbe. Szó'ló'sy Géza Szőkét keresek. A harmincadik évemet már betöltöttem néhány esztendő előtt, s kezdtem érezni az egyedüllét terhességét. A házas életet azonban sohasem tartottam a legnagyobb földi jónak, s hogy ez igy van, tanusitja éveimnek száma. Részint hallomásból, részint tapasztalásból tudom, hogy az asszony sok kellemetlenségnek okozója, s én nem szerettem a kellemetlen dol gokat. Arra nem voltam ráutalva, hogy pén zért vagy más érdekért nősüljek s a szerelem nem bántott. Azok a hölgyek, a kikkel összekerül tem, megengedem, hogy szépek is, jók is, okosak is, hamisak is voltak ; azt is tudom hogy szivesen összekötötték volna sorsu­kat az enyimmel, de bizony én mind­egyikben találtam valami hibát. Valószi nűleg nincs igazam, mikor igy beszélek, de hát nem tehetek róla. azért ragaszkodik, hogy a jövőre nézve elrettentse a várost az igaz­ságos megbírságolásoktól, mert, hogy a megbírságolás igazságos és szer­ződésen alapuló volt, ezt a város­tól senki el nem vitatja, legfeljebb egy műszaki biróság. Midőn a város a műszaki biróság döntését elfogadta, bizonyára nem volt tudomása arrról, amit nekünk jutott osztályrészül kipattantani; azt, hogy a cég a kérdéses esetben maga elismerte, hogy a hiba nem a telepen volt üzemzavarból, hanem a cég, illetve alkalmazottainak hibájá­ból származott, amiért alkalmazottait meg is bírságolta. Egyelőre csupán constatálni kí­vánjuk, liogy a cég a^március havi esetért künn a vonalon dolgozott két munkását egy-egy koronával bír­ságolta meg, kiktől a március havi utolsó munkabér fizetésnél a sze­gény alap javára vont le egy-egy koronát, mondván, hogy ezt azért teszi, mivel az ő hibájukból a cég 300 koronával lett megbírságolva. Nem tudjuk, hogy a műszaki bi­róság ítélkezését miféle eljárás fogja megelőzni, a rendelkezésre álló bi­zonyítékok és ellenbizonyitékok mi­féle formula szerint fognak érvénye­Több izben el is határoztam, hogy so­hasem nősülök meg, de végre is gyenge az ember. Aztán közbe jött egy bál. Ezen a bá­lon fölfedeztem, miért nem vagyok sze­relmes. Ezen a bizonyos bálon ugyanis fel­tűnt, hogy a jelenlevő hölgyek mind bar­nák : ha nem is fekete, de sötét gesz­tenye szinű a hajuk. A sötét színeket pedig sohasem szerettem. Egy gondolat villant meg agyamban, s tisztában vol­tam vele, hogy rögtön szerelmes leszek, ha szőkét találok. Ezt el is mondtam az egyik kisasz­szonynak, a ki valamennyi között a leg­barnább volt, de a kivel valamennyi kö­zött leginkább szerettem táncolni és csin­talankodni, mert ez a kisasszony őszin­tén szólva, egy kicsit tetszett nekem. Mikor a kis Margitnak, igy hivták azt a bizonyos kisasszonyt, elmondtam, hogy szőkét keresek, a kis Margit elszomo­rodott. Határozottan láttam az arcán, hogy el­szomorodott; de azért azt mondta, hogy szivesen szőkére festené a haját, ha a sors ugy hozná, hogy egy hóbortos fér­fiba lenne szerelmes. Vegyes érzelmekkel fogadtam a nyi­latkozatot, de az mégis nagyon boszan­tott, h >gy engem hóbortosnak nézett ; s sülni, arra azonban már most hív­juk fel a polgármester úr figyelmét, hogy az általunk elmondottakat fi­gyelmen kivül hagyni nem méltóz­tassék, mert azok kizárják a mű­szaki biróság alkalmazásának esetét. Nem hisszük, s tesszük fel a cég­ről, hogy az általunk elmondottakat tagadásba fogja venni, de ha meg­tenné, úgy megfogjuk nevezni a még élő tanukat, állitásunk valódi­ságának igazolására. Egyelőre ennyit, s ha kell, a köz­ügy szolgálatában többet is. Az állandó baj. Esztergom szept. 19. A mezőgazdasági viszonyok egyre silányabbak. Agrikultur állam va­gyunk és a népes Kánaánról, az Alföldről kivándorol a nép, mert nincs mit ennie. A tavalyi rosz esztendőt még most is sinyli a nép. Tavaszszal, mikor a pázsitos mezők, a buja vetések, széles kukorica tábláink jó esztendő reményével feledtették bánatainkat; azt hittük, végre vala­hára, a gond is kevesbül, s a nép is megelégedett lesz. Csalódtunk. A tél rohamos lép­tekkel siet elénk. A kolompos gú­nyomban megmagyaráztam neki, hogy én nemcsak szőke hajat, hanem szőke hölgyet keresek. Szőke hölgyet, akinek legelső sorban a haja olyan, mint a selyem, mint az aranyos selyem ; a kinek a szeme kék, mint az ég, a kinek az arca hamvas, mint a sárga barack, a kinek a termete karcsú, mint a cédrus; a kinek a keze fehér és puha, a kinek a lába piciny és formás. A kis Margit durcásan a mamájához vezettette magát, én pedig elhatároztam, hogy utazni megyek és szőkét keresek. Annyira beleéltem magamat a gondo­latba, hogy valósággal szerelmes lettem egy szőke hölgybe, a kit még soha­sem láttam, a ki csak az én hóbortos képzeletemben létezett. Mikor felültem a vonatra, erőt vett rajtam a csüggedés, s azt gondoltam, hogy legjobb lesz meg nem házasodni, s hogy legokosabb lesz leszállani, és haza menni. De a vonat elrobogott, mi­alatt én tűnődtem. Nemsokára az egyik állomáson be­szállt egy szőke hölgy a mamájával. Ép­pen olyan volt, mint a milyet én elkép­zeltem. Fölvidulva gyönyörködtem bájaiban, s mindenképen azon voltam, hogy megis­merkedjem vele. De erre sehogy sem ta­láltam módot. Jobb is. fszterp és Vidéke" tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom