Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-19 / 6.szám

szilárdítására és elveinek győzelemre jutása érdekében. HÍREK. Farsangi naptár. Január 28-án. A helyőrség tisztikarának simfonia hangversenye a Fürdőben. Február 1-én. A Kaszinó táncestélye saját helyiségében. „ 4-én Az esztergomi iparosifjak önképző egyesületének szinielőadással egybekötött táncestélye a Magyar Királyban. 9 5-én. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műsorral egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 12-én. A kath. legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 18-án. Az esztergomi iparosok dalkörének zártkörű dalestéiye a Háromszerecsenben. „ 25-én. A helyőrség tisztikarának táncestélye a Fürdőben. Március 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját helyiségében. — Főigazgatói látogatás. Szpitkó Lajos tankerületi főigazató, ki a székesfehérvári tankerületből neveztetett ki Francsics Norbert utódaként a budapesti tankerületbe a jelen iskolai év kezdetén főigazgatóvá, vasárnap délután jött városunkba, a szokásos iskolai látogatások czéljából. Hétfőn és kedden a reáliskolát látogatta meg, mig szerdán a főgimnáziumban kezdette meg látogatásait, s szombaton viszszautazik a fővárosba. — Esküvő. Dickmann László rimaszombati nagykereskedő vasárnap délben fél egy órakor tartó*.ta esküvőjét a helybeli izraelita templomban Leimdörfer Aranka úrhölggyel. A templomot nagy és szép közönség töltötte meg, mely tanuja volt a fényes esküvőnek, mi után a Fürdő vendéglőben lakodalmas ebéd volt. — Élet a jégen. A tornaegyesület áldozatkészsége petyhüdt társaséletünkbe elvitázhatatlanul uj életet önt azáltal, hogy alkalmat nyújt jégpályájával a kellemes szórakozásnak, a hasznos testedzéssel való kultiválására. Alig gyúlnak ki a villamos izzók és ívlámpák az esthomály beálltával, csoportokban keresik fel Halifax hivei a tornaegylet szigeti jégpályáját. A jégen hangos az élet, vigan lejtenek a párok, mig a melegedőkben megindul. a társalgás a napi eseményekről. — Családias estély. Az ev. ref. egyház tagjai által vasárnap a „Magyar Király" szállodában rendezett farsangi mulatság, miként lapunkat értesitik, igen jól sikerült. Az eléggé látogatott mulatság vig hangulatban a reggeli órákig tartott, mely az egyház javára e mellett jövedelmet is hozott. — KÓrházbÍZ0ttságÍ ÜléS. A város kórházbizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott, melynek igen fontos tárgya volt. Köztudomású dolog, hogy a régi kórház ápolási napjainak száma egy évben 15 — 16 ezernél magasabbra nem emelkedett, mig ma a „Kolos" közkórház ápolási napjainak száma 38,000 sőt ennél is nagyobb látogatottságnak örvend. Az ápolási napok számának növekedése természetesen emeli a kórház bevételeit, de viszont emeli a kiadásokat is. Az egyeseknél kinnlevő ápolási dijak sok esetben lassan folynak be, de sokkalta hosszabb időt vesz igénybe azoknak az ápolási dijaknak a befolyása, melyeket az állami pénztár térit meg, s igy forgótőke hiányában a kórház a papíron lévő jelentékeny activája mellett, állandóan pénzzavarokkal küzd, szállítóit rendes időben fizetni nem tudja. Ezen kérdésnek sanálásával foglalkozott a bizottság jelzett napon tartott ülésében, s elhatározta, hogy azt javasolja a tanácsnál, hogy adjon a város hatósága a kórháznak 4 százalék kamat mellett 15000 kor. kölcsönt, mely forgó tőke jellegű kölcsönt valamelyik alapból venné fel a kórház. — A tanuló ifjúság s a korcsolyázás. Régente a korcsolyázást pusztán szórakozásnak tekintették, s ez volt oka annak, hogy atanulóifjúság jóformán csaklopvajárt a Duna jegére. Ma a paedagogiai felfogás a korcsolyázást hasznos testedzésnek tekinti, miért is a tanügyi felsőbb hatóságok azon gondolkoznak, hogy a korcsolyázást, mint a tornászást, kötelezővé tegyék. Reáliskolánkban, valamint a gimnáziumban is az igazgatóság lépéseket tett aziránt, hogy a téli tornaórák alatt az ifjúság ne a zárt falak között edze testét, hanem a levegőn, a Duna jegén. A főgimnázium igazgatósága intézkedett is már aziránt, hogy a kis Dunán az ifjúság részére jégpálya tartassék fenn. Az első. korcsolya óra kedden d. e. 11—12-ig volt, midőn is az V. osztály Gyarmathy József tornatanár és Hollósy Rupert főgimnáziumi igazgató vezetése mellett, páronként, korcsolyával vállán vonult ki a kis Dunára. Erre azután el lehet mondani: Tempora mutantur. — Újonnan felfedezett középkori magyar falfestmények- Gróh István, a magyar iparművészeti iskola tanára, városunk fia évek hosszú során át kutatott középkori magyar falfestmények után. Igyekezetét gazdag siker koronázta, mert az ország különböző vidékén a középkori magyar falfestményeknek egy egész nagy sorozatát sikerült fölfedeznie s azokat legtöbbször a már rájuk helyezett ujabb rétegektől megszabadítania. Ez az újonnan fölfedezett anyag szakemberek véleménye szerint igen nagybecsű a magyar műtörténelemre nézve és kétségkívül hivatva van arra, hogy annak egy fejezetét képezze. Gróh a közel 160 újonnan felfedezett falképeket részben akvarell, részben temperával lemásolta s róluk ismertető előadásokat tart az iparművészeti múzeumban. — Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete holnap, pénteken délután fél 4 órakor ülést tart, melynek főtárgya a villamos mű átvétele lesz. — Igazoló Választmányi ÜléS. Siller Mihály és három társa fellebbezést adtak be az igazoló választmányhoz a november 24-én tartott városi képviselőválasztás ellen, melyben Adorján József vendéglősnek a Iil-ik kerületbe történt megválasztását támadták meg az alapon, hogy amennyiben három Adorjánra történt a szavazás és egyik-másik szavazólapon nincs közelebbről megjelölve, hogy melyik Adorján Józsefre adatott be a szavazat, a választók akarata világosan és kétséget kizárólag megállapítható nem volt. Az igazoló' választmány mielőtt ezen ügyben határozatot hozna, vizsgálatot rendelte el, s annak keresztülvitelével a város polgármesterét bizta meg. — Dalestély. Az esztergomi iparosok dalköre alaptőkjének gyarapítására február 18-án, a „Három szerecsen" vendéglőben tánccal egybekötött zártkörű dalestélyt rendez. Kezdete 8 órakor. Belépődíj: személy jegy 1 korona, családjegy 2 korona. — Dohánygyár Veszprémben. Miként olvassuk, Veszprém város legkedvesebb álma immár valóra válik. A napokban járt a dohánygyárnak központi igazgatója Veszprémben, hogy tárgyaljon a város polgármesterével a felállítandó dohánygyár ügyében. A város csupán területet ad a kincstárnak, amelyen 800.000 kor. költséggel, ha igaz már a tavaszon épitik fel a gyárat, melyben 1200 munkást fognak foglalkoztatni. Mikor leszünk mi abban a szerencsés helyzetben, hogy olvasóinknak Esztergom városát illetőleg kedveskedhetünk hasonló hirrel ? — A kártékony hernyók és rovarok irtása- Az 1904. évi XII. t.-c. kötelezi a földbirtokosokat a gyümölcs termelőket, hogy minden év november végéig szedjék a hernyófészkeket, úgyszintén egész télen át szorgalmasan a lepketojásokat, vértetüt, valamint a darázsfészkeket. E tárgyban a földmivelésügyi miniszter ujabb szigorú rendeletet adott ki, amely szerint a törvényhatóságok, községi elöljáróságok tartoznak az érdekelteket figyelmeztetni arra, hogy aki az irtást elmulasztja, annál a községi elöljáróság végezteti el azt, az illető költségén, a mulasztásért pedig pénzbüntetéssel sújtják. Utal a miniszter rendeletében arra is, hogy ez év tavaszán kártékony hernyók, különösen a sárgafarkú pillangók nagy mennyiségben fognak mutatkozni, ezokból kötelességévé teszi az elöljáróságoknak, hogy a rendeletet több izben tegyék a legszélesebb körben közhírré. A hernyó és kártékony rovarok irtására vonatkozó tudnivalókat az érdeklődőkkel a m. kir. rovartani állomás közli. Az irtást a földmivelésügyi miniszter saját szakközegeivel is ellenőrizteti. — Vonat kisiklás. F. hó 13-án este 8 órakor a Doroghról indult egyik teher vonat Leányvár Csév állomásnál ismeretlen okból kisiklott, miáltal a közlekedés megakadt. Schlembach János doroghi állomásfőnök azonnal egy segély vonattal a helyszínre ment és a bpesti vonattal érkezett utasokat beszállította Esztergomba. Az éj folyamán megfeszített munkával sikerült a kisiklott kocsikat beemelni és a pályatesten a forgalmat helyreállítani ugy, hogy reggel már a vonatok akadálytalanul közlekedhettek.. — Veszett eh garázdálkodása. Widder Mór tulajdonát képezett és a veszettség tünetei között elhullott eb szombaton délután Widder Mórnak 8 éves kis leánykáját Helént, Kréti Miksa háziszolgát és Mészáros István napszámost megharapta, kiket azonnal Budapestre vittek a Pasteur intézetbe, mig az ebnek fejét ugyancsak Budapestre szállították le megvizsgálás végett az állatorvosi akadémiára. — MegSZÜnt SertéSVéSZ. Leányvár községben a sertésvész megszűnt, miért is a zárlat feloldatott. — Elvi jelentőségű határozatok. Ha régi jogú igazolt malmoknak változatlan fenálló gátjai a tutajozást akadályozzák, az átalakítás költségeit az 1879. évi XXXI. t-c. 200. §-a értelmében a tutajozók tartoznak viselni. — 2. Inas lehet bárki, ha életének 12-ik évét betöltötte, minélfogva az inasszerződés megkötése magasabb életkortól vagy iskolai képesítés kimutatásától függővé nem tehető. Az inas gyakorlati haladásának megvizsgálása nem az ipartestületi vizsgálómesterek, hanem az iparhatósági megbízottak feladatát képezi. — 3. Ha az iparos rendes lakóhelyét más községbe áttéve, az előbbi lakóhelyén levő üzletét fentartja, akkor megfelelő üzletvezetőt köteles bejelenteni. CSARNOK. Kórocék nem Válnak. Nagy ideje annak, van talán harminc esztendeje is, mikor hire futott a faluban, hogy a kis Kóroc válik a feleségétől, jobban mondva, a felesége az urától. Akkor még a kis Kóroc nem járt olyan kétoldalra, mint most; a csizma terhét elbírta anélkül, hogy mindig utána hajolt volna, hol jobbra, hol balra. A pipát is úgy megtudta még akkor szorítani a szájában, hogy bizony nem folyt ki a pipaszár mellett a nedvesség, végig ereszkedve az állán, mint a csendes eső a kukoricaszáras tetejű istálló megrokkant falán. Mindenki csodáikózott a futó hiren. Mert a faluban nagyon tudnak csodálkozni." Természetesen a két szomszédasszony tudja meg először az esetet, kik|aztán csupa sajnálkozásból összeszaladják ismerőseiket s mikor a kakas egyet kukorékol, már az egész falu tudja a Kórocék csúfságát. Titkolózva adják egymásnak a hirt, s csak mikor már nincsen élő lélek a faluban, aki ne tudná, kezdenek rajta gondolkozni, hogy miért is történhetett a nagy eset. — Még ha szép, csinos volna az aszszony ?! De nem az! Olyan az arca, mintha már a honfoglalásnál is ott lett volna. Valami nagyon fiatalnak senki se Ösmerte, talán úgy is születhetett már öregnek. Aztán ha még adna magára valamit I Ugy lóg rajta a ruha, mintha egy piszkafát öltöztetnének fel női ruhába. Az arca is csak akkor lát vizet, mikor a piacról jövet a záporeső útban éri. Igaz, hogy a kis Kóroc se valami nagy gavallér. Aztán még az a hibája is megvan, hogy nagyon kicsi. Általános vélemény szerint mégis éppen egymáshoz illenek. Miért akarnak hát elválni ? A paphoz kerültek az ügyükkel. Az adta őket össze, hát az is tegyen most közöttük, igazságot. A papnak nem is volt könnyű dolga, mert a menyecske kijelentette kereken, hogy az urával egy födél alatt nem lesz, egy kenyeret nem eszik, e

gy ágyon nem alszik. Az ember azonban azt állította, hogy ő nem akar válni, mert az asszonnyal meg van elégedve. Neki más nem kell, már csak azért sem, mert aligha is kapna mást. Még pedig nem azért, mintha ő rajta nem kapkodnának, hanem azért, mert nincs több olyan jóravaló asszony a világon, mint a felesége. Ebben a hitében annál jobban megerősödött, minél jobban válni akart tőle az asszony. Nem is lett volna Kórocéknál semmi baj, ha a mit az egész falu tudott, azt a Kórocné is tudta volna. De nem tudta. Ellenkezőleg! Abban a szigorú meggyőződésben élt, hogy az ura éppenséggel nem méltó hozzá. Nem is tudja, hogyan kerültek össze. Hozzá erőszakolták ahhoz a furcsa kis emberhez. Komoly arccal fogadta őket a pap. Neki ugyanis nagy oka volt a komolyságra, mert a párbér forgott veszedelemben. A vallás vallás marad még akkor is, ha az emberek nem élnek egymással, de hogyan lenne párbér, ha nem volnának párok ? — Hát aztán mi bajotok, kedves gyermekeim ? — Nem vagyunk megelégedve egymással — felelte az asszony, a köténye sar« kát babrálgatva. — Te se vagy megelégedve, fiam ? —• fordult a kis Kórochoz. — Én, tisztelendő úr? Én inkább nagyon is meg vagyok elégedve. Nem is azért jöttem én ide, hanem, hogy beszéljen a lelkünkre, aztán hadd éljünk együtt. A tisztelendő homlokáról, mintha egy árnyék eltűnt volna. De csak tovább folytatta a faggatást: — Hát miért nem vagy te megelégedve, leányom ? — Mert, hogy olyan szegény. Nincs ám neki semmije. Talán még a rajta valója sem az övé. — De hiszen úgy tudom, hogy te is szegény vagy. . — Az ám ; éppen az a baj. Minek éljen egymással két koldus? Hiába tesszük össze a két semmit, csak semmi az. Ha már neki nincs semmije, mért nem keresett magának olyant, akinek van ? — Én is kerestem volna magamhoz valót. A pap látva, hogy mi a baj, hosszú prédikációt tartott nekik a szegénység jóságáról. Hogy milyen dicsőséges dolog szegénységben élni. Meg is van írva: a szegényeké és elesetteké a mennyeknek országa. Hogy a gazdagnak milyen kin és gyötrelem az élete. Mindig a vagyonát kell őriznie, mert hátha az árviz elviszi, a rossz emberek fögyujtják, a tolvajok ellopják. A két együgyű lélek földre szegezett szemmel hallgatta a jóakaratú beszédet s mire a tisztelendő a végére ért, egészen megbarátkoztak a szegénység gondolatával és egymást is szebbnek, meg jobbnak találták. És mikor a pap azt mondta nekik: Gondoljátok meg még egyszer, gyermekeim ! — mindketten egyszerre felelték: — Majd meggondoljuk . . . De ez a megnyugvás csak addig tartott vagy talán még addig se, mig hazaértek. Bizony csak úgy éltek megint egymással, mint a kutya a macskával. Az asszony pokollá tette a kis Kóroc életét. Neki meg még rogyósabb lett a járása, még job-