Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-19 / 6.szám

Télen. A gazdasági haladás terén is uj esztendő van. Az uj évvel mind többen és töb ben vonatnak be a gazdasági vitel körébe és ezt megteremtik a népies gazdaságok, amelyek immár közel vannak tízéves fordulójukhoz és si­kereikre illik rámutatni. A nádfede les házakra ráült a hó. A fák zuz marásak. Bekövetkezett a gazdasági szünidő és a falukon végig ásit az unalom. Valóságos jóltevője a nép­nek, ki a tétlenség unalmát oszlatni segit. Ha elsőrendű gazdasági érdek nem is lenne a nép gazdasági ki­képzése, még akkor is hálával kel­lene emlegetni a földmivelésügyi mi­niszter akcióját, mely a népnek téli hasznos, tanulságos szórakozásáról gondoskodik. Tallián földmivelésügyi miniszter a következő leiratot in­tézte az összes gazdasági egyle­tekhez : „A földmivelő nép részére évről­évre fokozottabb érdeklődés mellett tartott népies gazdasági előadások rendezését ez évben is a-t. cimre kívánom bizni. Az ország legfőbb részén uralkodó takarmány hiányra való tekintettel első sorban is oly irányú előadások tartását kívánom, melyek a rendelkezésre álló takar­mányoknak takarékosabb és jobb kihasználására hivatkoznak. Ezen­kívül természetesen előadási tárgyul a gazdálkodás körében minden olyan mozzanat, illetve kérdés választható, melynek fejtegetése, részletesebb is­mertetése a vidéken érzett takar­mányhiányokon segíthet s a gazda­sági haladás útját egyergetheti. A gazdasági vándor-előadások megtar­tásánál számitok a magyar gazda­közönségnek ez ügy iránt kezdettől mutatkozó meleg érdeklődésére és áldozatkészségére s nem kétlem, hogy a gazdasági vándorelőadások egyes községekben azon vidéken lakó képzett gazdák és uradalmi gazda­tisztek bevonásával minden külön költség nélkül is megvalósíthatók lesznek. Előadásoknál tehát első sorban léthez kötött udvariasságot. Rici viszo­nozta is néha, legtöbbje azonban e vála­szoknak abból állott, hogy megköszönte figyelmességét. Most kíváncsi volt e leányra, — vájjon változott-e — gondolta, mialatt öltözkö­dését befejezte. Szükségtelen volt fénykép garmadája között kutatni, mintha csak tegnap látta volna utoljára. Előtte állt selymes, majdnem fehér haja és félig nyilt ajkai dacosan mosolyogtak rája. Ez a da­cosság, mely ellentétben állott diószin sze­mei tapadós melegségével, különös excen­trikával ruházta fel a leányt. — Megnézem, — gondolta télikabátja felé nyúlva. Először is kötelességem — magyarázta önmagának, másodszor meg ... eh ! — mosolyogta meg saját gon­dolatját. — Ámbár ki tudja ? — fűzte to­vább, veszedelmesen csinos, határozottan eszes, no meg egyebe is lenne . . . aztán ez az érdeklődés sem egészen uj keletű ... és ha a leány is hajulna . . ? . . . Ruganyos léptei alatt kellemesen ropogott a friss hó. Ez a csipős, de édes frisseség bolondnál-bolondabb gondolato­kat hajtott agyába. Szórakozottan köszön­tött, vagy fogadta ismerősei üdvözlését, azon képzettebb gazdák részvételére számitok, kik az ügy iránt való buz­galomból előadások tartását minden külön díjazás nélkül is hajlandók elvállalni. Meg vagyok róla győ ződve, hogy ilyen előadások meg­nyerése esetén a t. cim rendelkezé sére bocsátott államsegély korlátolt volta dacára is kiváló eredményt fog felmutatni a gazdasági ismere­tek terjesztése körül. A költség fel­használására vonatkozó tervezet ösz­szeállitásánál szíveskedjék a lehető legnagyobb takarékosságot szem­előtt tartani." Ezek a gazdasági kurzusok mind népszerűbbekké, keresettebbekké és igy a földmivelésre hasznosabbá lesz­nek. A régi példaszó ugy fordult hogy nem csak a jó pap tanul hol­tig, de a jó gazda is. Hát még általán a magyar gazda, aki az apáitól eltanult régi módú gaz­dálkodásból akar a mai gazdálko dási viszonyok között megélni és lendülni. Es dicséretére legyen mondva a mi falunk népének, sze­ret tanulni, nem idegen uj jelsza­vak, törekvések, gazdasági módok iránt, csak megadjuk hozzá a mó­dot. Mig az 1896. és 1897. télen mindössze 300 helyen 36.000 részt­vevő hallgatta a gazdasági előadá­sokat, addig ma, öt év után a kor­mány által támogatott előadások 1500 községnél többre terjednek és már tavaly télen 350.000 hallgatót számláltak. Az akció sikereit e szám­nál azonban inkább bizonyítja az, hogy mig az első időkben megkel­lett elégedni, hogy hangulatkeltés végett egy-egy aktuális kérdést von­zóan ismertessenek és rendszeres ismeretközlésről szó sem lehetett, ma már ezek a téli előadások fo­lyamatosak, rendszeresek, melyeken egy-egy ismeretágat a maga rend­szerében betetőzve és lehetőségig tüzetesen adnak elő, természetesen számbavéve, hogy a kisgazdának ezek az ismeretek kamatozzanak is és semmi olyan dologgal nem ter­helik meg, a melynek a foglalkozá­sok során hasznát nem vehetik. Két évig csak gazdasági felolvasások és valami furcsa, csiklandozó érzés dagasz­totta keblét, ami folytonos mosolyra kész­tette. Szinte eltudta képzelni magát, hogy ő férj; ura egy inci-finci kis cicának, egy doromboló, fehér kis jószágnak. Ezen ka­cagnia kellett . . . Zachariáséknál az asszony fogadta. — Vártuk, nyújtotta kezét az érkező elé és a szalonba vezette. Nemsokára előkerült a leány is. — Lusta egy kissé — mentette az anyja — az öcsémnél igen elkényeztették s most nehéz lesz néki uj rendhez szokni. Vontatva indult meg a társalgás Ká­polnay ugy találta, hogy a régi, örökösen kacagó leány igen megkomolyodott. Ta­lán jól állhatott néki ez a kis mesterkélt­ség, bizonnyára akadt aki igy még szebb­nek és kedvesebbnek találhatta, de Kápol­nay nem ezt várta. Ő a régit, azt a nyug­talan idegzetű Ricit szerette volna benne viszont látni, aki bizalmas barátsággal tudott a szemébe nézni, de viszont fü­léig el tudott pirulni. Ez az affektált elő­kelőség erősen lehűtötte előbbi képzelő­déseit. Egykori haragjuk természetesen szóba sem került közöttük, a férfinak ugyan terve volt ezzel tréfásan előhozakodni, egy-egy részletkérdésben előadások folytak, ma már 3 hónapra terjedő előadások is vannak. A földmive­lésügyi kormány szakintézetei és is­kolái (gazdasági intézetek és föld mives iskolák) összes szakközegei: vándortanárok, borászati és szőlé­szeti felügyelők, állattenyésztési fel ügyelők és állatorvosok stb. annak az intézménynek hivatott munkatár­sai, hogy a földmivelők az uj gaz daságvitel módját, legalább azokat, melyeknek tudása lényeges változást idézne elő, eltanulják. És, hogy ez nem hatóságilag a népre utalt helyi időtöltés, bizonyítja a mód, mely­lyel megkedveltették. Rendezik gazdasági egyletek, kö­rök. Tehát társadalmi szervek. A hatóság közreműködését nem vették igénybe. Az intézmény népszerűsé gét jelzi, hogy az egyes községek maguk fordulnak kérő szóval ilyen kurzusok rendezéseért, jóllehet az intézmény fejlődésében egyre több községet von a működés körébe. Mindez azt igazolja, hogy addig nem végeztek hiába való dolgot, amint­hogy szemmel látható, hogy a gaz­dasági ismeretek közlése a nacioná­lisabb gazdaságvitelre sokfelé minő sikeres buzdítással volt. A téli gaz­dasági kulturtevékenység körül fel­merült eddigi kiadásokat bőven ka­matozóknak találjuk. Az eddigi si­kerek azzal biztatnak, hogy a régi gazdálkodást átformálja az újkor modern szelleme s a földmivelőt szakmájában kipallérozza és gya­korlati foglalkozásában ismeretekkel fölszereli. Valóban nem szabad kicsinyleni a gazdasági egyesületek, körök téli munkáját. Mily érdekesen jellemző kép az, hogy ezüstbe vegyülő hajjal ott ül­nek sorban a tanulni vágyó magya­rok s hogy agyuk földolgozza a nyújtott ismereteket, jellemző az, hogy az előadó szavát tovább fűzik, vitába bocsátkoznak, hogy átszéle­sül az előadás valóságos gazdasági eszmecserékbe: a gazdasági konzer­vatizmusnak az utolsó ütközete olyankor ez a gazdasági eszmecsere de a körülmények ilynemű változtával le kellett erről mondania. A leány beszélt Pestről, az ottani társaságról, meg az al­mádi kirándulásokról s a férfi, dacára, hogy meglehetős társalgó volt, inkább passiv szerepre volt kárhoztatva. Időköz­ben hazakerült a ház ura is, aki kedélyes tréfáival felvillanyozta a társaságot, s az­tán még egy pohár kiürítése után Ká­polnay ajánlotta magát. Odakin ezalatt kisütött a nap. A ház­fedelek párologtak s a fehér hótakaró nagy vízcseppek alakjában rohamosan ta­karodott le róluk. Az utközepén sáros, fekete barázdákat szántottak a kocsi ke­rekei ; a járdán piszkos pocséták álltak, melyek gyűlöletes latyakot fröcsentek szanaszét. Kápolnay unalmasan tűrte fel a nad­rágját, aztán némi gondolkodás után bo­szankodva e gyalázatos időjárásra — kel­letlenül indult a vendéglő felé oda, a hol az a testes rima, a kövér Csúcsa ül italos­üvegek környezte trónján. Zanoletti József. és tisztán az előadó rátermettségén múlik, hogy a modern gazdasági haladás kerüljön ki győzelmesen. Néhány év előtt a falu népének az volt a legnagyobb panasza, hogy a földmives ember magára van ha­gyatva, hogy vele senki sem törő­dik. Most azzal a jelszóval keresik föl, hogy javára akarnak tenni, gaz­dasági téren akarják fölvilágosítani. Hogyne sereglenének össze száz­ezrével a magyarok és ezen a téli munkán, hogyne lenne Isten áldása ! Ny-. i^­Választások. A megye mindhárom kerületében nagy küzdelemre van kilátás. A korteskodások erősen folynak és pedig az ellenzék ré­széről a nyers erőszak fegyverével. Úgy a köbölkúti, valamint a doroghi kerületből vett értesülések szerint az ellenzék a nyers erőszak, a tettlegesség, a megfélemlítés fegy­verének harcol. Agyonveréssel, házának, jószágának felgyujtásával fenyegeti azokat kik a szabadelvű párt jelöltjét támogat­ják. Hasonló fegyverekkel. küzd a városi kerületben is az ellenzék. Azoknak abla-, kát kik a szabadelvű párt jelöltjét támo­gatják, orvul, éjnek idején beverik, a vá­lasztókat minden elképzelhető módon ter­rorizálják, ugy, hogy a személy és vagyon­biztonság van már veszélyeztetve, minek megszüntetésére polgármesterünk a város lakosságához az alábbi felhívást bocsáj­totta ki: Felhívás! Az utóbbi napokban észlelt némely jelenségek arra mutatnak, hogy a kép­viselőválasztási mozgalmakkal kapcsola­tosan e helyütt is kísérletek történtek az ellenvéleményűek megfélemlítésére és az egyes képviselőjelöltek érdektársai te­vékenységének akadályozására. A szabad véleménynyilvánításnak és a választói jog gyakorlásának ilynemű durva megsértésé­vel szemben az a parancsoló kötelesség hárul a közhatóságra, hogy a közrendet és a legszebb honpolgári jog gyakorlásá­nak szabadságát feltétlenül biztosítsa. En­nélfogva komolyan figyelmeztetem Eszter­gom szab. kir. város közönségét, hogy az alkotmányos élet egyik alapfeltételét képező szabad véleménynyilvánítási jo­gát mindenkinek tiszteletben tartani és bárminő fenyegetéstől vagy erőszaktól tar­tózkodni minden magyar embernek hon­polgári kötelessége. A hatóságra nehezedő felelősség tudatából kifolyólag arra is fi­gyelmeztetem a lakosságot, hogy bármely politikai pártállásuakkal szemben fenj^e­gető magatartást tanúsító vagy éppen tett­legességekre vetemedő csoportosulások kérlelhetlen szigorral s ha kell, fegyveres erővel is szét fognak oszlattatni, továbbá az illető hatóságok a személy és vagyon­biztonság, valamint a szabad vélemény­nyilvánítás elleni bűncselekményeket tör­vényes hatalmuk legerélyesebb felhaszná­lásával fogják megakadályozni illetőleg megtorolni. Esztergomban, 1905. január 17-én. Vimrner Imre, polgármester. A szabadelvű párt uj elnöke. Vasárnap délelőtt kereste fel Reusz József takarék­pénztári igazgatót egy tizenkét tagból állott küldöttség a szabadelvű párt részéről, hogy őt a pártelnöki tiszt elvállalására­felkérje. Nevezett igazgató a legnagyobb örömmel és készséggel vállalkozott az el­nökség elvállalására s azon ígéretet tette a nála járt bizottságnak, hogy tőle kitel­hetőleg mindent elfog követni a párt meg­Schmidthauer-fele Igmándi keserűvíz reggel félpohárral használva, ff^ppp^ppff I WL^M I a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rend­kívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felet kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért. Esztergomban: Leitgeb J., Yöros J,, Jalkóczy I., Hetz Willi J. urak üzletében. Fószéíküldés a íorrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom