Esztergom és Vidéke, 1905
1905-06-04 / 45.szám
ESZTEMIM es VIDÉKI r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 . Píokopp Gjala és Brenneí Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kézíratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Drága élet. Esztergom, június 1. A ki Magyarország rónás Alföldjét, hepehupás dunántúli dombos vidékét, a kárpátok lankás völgyeit beutazza, a májusi áldást fakasztó esők nyomában, országszerte örvendetesen tapasztalja, hogy Isten oltalma őrzi a jónak Ígérkező termést. A kalászos gabonaneműek buján nőnek, a gyümölcsösök is szép reményekre jogosítanak, ha csak valami elemi csapás nem nehezedik reánk, a népek ezreinek szivéből hálatelt sóhaj fakad fel: ha majd aratják a termést. Amikor amegróbáltatás nehéz napjaiból, a nyomorból már-már kivezetne a kilátásra helyezett jogos remény, mikor ringó, bőtermést ígérő szántóföldjeink hitet öntenek belénk, a drágaság, nem hogy szűnnék, hanem állandóan a családfentartók vállán teherkedik. Az eladók vásárja csúnyán kihasználja a fogyasztók zsebeit, a kiknek nem lehet védekezni a haszonszerzés ezen embertelen árusítói önkénye ellen, várjuk a jobb belátásukat s voltaképen csendesen tűrjük, hogy az önkényes kizsebelés, napról-napra nagyobb Vers. Imádságos szóval, sóvárgó ajakkal hogy szólok hozzád, ne ród fel nekem, Én titkolt bálványom. Kisugárzó fényed áhítatot kelt, élteti lelkem . . . Ne fedj meg érte ha némán nézek rád s ajakam bűvölő körödben szótalan marad. A sziv dobogása, titkolt érzelme távolból cikázó villámként fukar; szót ha ad. Elfáradt a lelkem, csüggedt a szárnyam, fel, tehozzád szabit nincs erőm. Mért követnélek? Ha te ugy kívánod, sohse látsz engem s könnyűimet búsan zokogni, félre állok én. Csak egy szóval mond és távozom innét! lelépek az útról, mely hozzád visz. Botor remény. Imádságos szóval, sóvárgó ajakkal, búcsúra nyújtom reszkető kezem. Bűn-e az ha leányt, reményt láttam benned s bűn-e ha ma is mindig ezt teszem. Szabolcs. arányokban tegye állandóvá a panaszkodást. A kenyér, a hús, a tej ára a hogy felment az ősszel, ugyanaz ma is, sőt országszerte panaszkodnak, hogy napról-napra emelkedik az árfolyam. Vannak vidékek, ahol a hús kgrammja 1 korona 60 fillér akkor, mikor a vidéken a mészárosok harmadrendű marhát vágnak és amikor a harmadrendű marhának Budapesten 60—68 korona a métermázsája. Még kirívóbb az üzleti telhetetlenség a disznóhúsnál, ahol 2 koronát is kérnek egy kilogrammért, amikor a disznóhús ára a nagybani piacon 60—70 korona árban váltakozik. Epenséggel nem akarjuk a mi helyi iparosaink, kereskedőink, élelmi cikket árusítóinkat apostrofálni, mi általán az országos viszonyokból, panaszokból merítjük e felszólaló sorokat, mert végeredményében az általános drágaság kihat az ország minden vidékére s ahol e miatt nincs panasz, ott a kereskedőket, az árusítókat, csak dicsérni lehet. De nem lehet szó nélkül tűrni, hogy kapzsiságból valaki és valakik rohamosan gazdagodjanak, a közönság kifosztásával. Mert ha még A bálkirálynő. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája, — (Folyt, és vége.) mulatott — Jó helyt kereskedik, Frici bátyánk. — Az a leány majd megtanitja keztyűbe dudálni. De a szép leánynak mintha tetszett volna a kis hadnagy. — Zsozé nagysád, mit akar maga ezzel a huszárocskával ? Tán kisdedovodát nyit? Gúnyolódott a kamarás. — Szegényke azt se tudja melyik lábára aljon ! Csak pirul maga mellett s keresi a könyökét. — Lássa kedves barátom, kacagott a szép leány, — éppen ilyen kell nekem. Maguk olyan ügyesek, maguk olyan okosak, maguk olyan egyformák ! . . . Ez nem olyan, mint maguk. Frici bátyánk négyszemközt megmondta a kamarásnak: — Ugratni akar téged, az az egész! Fel ne ülj neki, gyerek . . . Haszontalan fruskája! A kamarás is tisztában volt a helyzettel. Őt ugyan nem teszi bolonddá senki! Pedig hát a szép leány igazat mondott, hogy neki olyan kell; az övé lett a piruló hadnagy égszinkég atillájával, arany csilagjával együtt. egy olyan esztendőt érünk, mint a tavalyi volt, akkor ez a drágaság szinte megszokott jelleget fog ölteni s a szegényföldműves népet és a hivatalnoki kart egzisztenciájában végkép tönkre tesszük, ami nemzeti és kulturális szempontból, az ország elgyengülését jelentené és állásában rettenetesen megingatná. Ezért a hatóságok talpraállása, igényeink és jogaink megvédése, aktuális kérdés mindenütt a hazában. Csak olyan szabályrendeleteket hozzanak, amiknek a betartására igazságos ellenőrök vannak, amit képesek betartani. A papiroson megírott jogvédelem, ha azokat aranytoll irta, zseniális fejű ember fogalmazta is, semmit se ér, ha gyakorlati megvalósulásán nem munkálkodik az arra hivatott forum, a hatóság. Erélyes intézkedésekre van szükség ott, ahol az árusítók gszdagodási szenvedélye nem ismer határt. A közönség ha egyébként védekezni nem tud, fékezze igényeit és garasait becsülje meg, ne hizlalja a telhetetlen pénzzsákokat. Tartogassa jobb napokra, mikor az árusító engedett az önkényéből. Furcsa, de úgy van, hogy itt a Férjhez ment hozzá. Frici bátyánk panaszkodott nekünk. — Hát nem lefőztek gyerekeim engem is! Nyakamba sózta huszárját. A fene hitte volna! De ilyen ez a leány !.. Mit kezdjen az ember efféle tacskóval ?! Képzeljétek, soha életében tarok se volt még a kezében. A kamarás vállat vont. Jó! jó. Csak várjunk ! Majd elékerülnek s addig megnő a kis hadnagy is. De biz azok nem mutatkoztak. A szép Zsozé fölpakolta s vitte a huszárját falura. Az égszínkék atillát elrakta kámfor közé, a sifonba s a huszárból gazdát nevelt. Eleinte sok furcsát tudott róluk Frici bátyánk, amikor felnézett Pestre néha egy csöppett korhelykedni. — Képzeljétek, gyerekek, már tört számokkal is tud szorozni a huszár. A felesége mindennap órát tart vele s ha nem tudja a leckét, egy tál étellel kevesebbet kap. Papucs alatt van a fráter, keservesen. Én nem megyek vele semmire. Fél esztendeje vesződöm, tartlizni se tud még! . . . Abszurdum. Igaza volt Dininek, csacsi. Aztán hirét hozta Frici bátyánk, hogy osztani is tud már tört számokkal a hu , fogyasztás csökkenése fog segíteni, míg a forgalom nagysága egyre a telhetetlenek szenvedélyeit növeli. Ha a közönség, ha csak ilyen hallgatagon is, bünteti a rút önzést, sokban hozzájárul a piaci ár váltósához. És minden bizonnyal csak a maga javára. K. — f. A városi vizvezeték ügye. Esztergom, június 1. Ez év március elején történt — tehát már három hónapja annak, — hogy Vargha József budapesti mérnök költségvetés kapcsán egy tervezetet adott be a városhoz, miután előzőleg február 23-án a városháza tanácstermében tartott népes értekezleten, a vizvezeték kérdését meglehetős részletességgel és szemlélhető módon is ismertette. Beadványában arra kérte a város képviseletét, hogy hozzon elvi határozatot, vájjon általában szándéka-e vízvezetéket építeni, kijelentvén, hogy a hozandó elvi kijelentés a várost kötni az esetben sem fogja, ha igenleges határozata dacára még sem létesítene vízvezetéket, csupán akkor, ha mégis épitetne, az ő terveinek felhasználásával más vállalkozó által. Bár a költségvetés a körülmények szár, már rá lehet bizni, hogy ő vigye vásárra s a csikókat s a zsidóval, ő alkudjék a gyapjúra. De tarokkozni, — panaszkodott.az öreg soha életében meg nem tanul a szerencsétlen. — Jó, jó ! — gondolta a kamarás. — Csak várjunk. Majd előkerülnek. Nem kerültek elé. Apránkint Frici bátyánk is elmaradozott. — Mit csináljak gyerekeim? Nem ereszt a leányom közétek. Minduntalan talál valami dolgot a számomra. Nem élet ez fiuk, higyjétek el. Ha leányotok lesz, vigyázzatok rá jobban. E közben, — mert szemtelenül nyargal az idő — tisztelt barátunk, Bartos Dini is elhatározta, hogy valamit csinál. (Utóvégre, ez nem gátolja, hogy beváltsa annak idején fogadalmát). Elhatározta, hogy ő nem experimentál tovább az élettel, nem lopja az időt itt Pesten; körültekint az országban s ha egy arra való fehérnépre akad . . . Hogy milyen az arra való fehérnép (mert itt Pesten nincs arravaló), azzal körülbelül eleve tisztában volt. Mindenekelőtt legyen a fehérnépnek, százötvenje, kétszázezerje azonnal. Legyenek továbbá, ehhez arányban, biztos kilátásai. Isztergom és Vidéke" tárcák
