Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-18 / 40.szám

sebb rendet feladta 674-nek. Alszerpapokká felszentelt 548-at, szerpapokká 507-et és papokká 492-öt. A tonsurát feladta 683nak. A bérmálás szentségében pedig 376,187-et részesített. Tiszteletreméltó számok! Némaságukban is hangosan tesznek bizonyságot egy Isten és emberek szolgálatában töltött, tevékeny élet áldásos voltáról I Aranymise. 1894-ben ülte áldozárságának ötven éves jubileumát. A köztiszteletben állott főpap ünnepléséből az egyházmegye papsága ép úgy vette ki részét, mint a megye és város minden rendű és rangú osztálya. Nemes versenyre kelve vetekedtek tiszteletük, szeretetük és ragaszkodások tolmácsolásában. És méltán! Mert ha magában véve is elegendő ok az áldozári méltóság ötven éves dísze arra, — mondja találóan nem kevésbbé, mint szépen dr. Walter Gyula (M. Sión 1894. évf. 500. 1.) — hogy tisztelettel hajoljunk meg a férfiú előtt, ki e nagy napot az isteni Gondviselés különös kegyéből megélheté: kétségtelenül nagyobb erre a jogosultság akkor, midőn oly íérfiúval állunk szemben, kinek ötven éves munkássága oly érdemek láncolatát képezi, amelyeknek elismerése elől nem zárkózhatik el senki, aki tudja, mily tudomány, mennyi fáradság, mily kitartás, mennyi tapintat kívántatik az egyházmegyei kormányzat azon hivatalaiban, amelyeket az elhunyt püspök és általános érseki helynök a lefolyt öt évtized alatt betöltött. A jubileumi ünnepély lefolyása meg is mutatta, hogy a szeretet erejének hatalma ellenállhatatlan. „A jubiláló háza oly szentélylyé magasztosult, ahová az igazi, benső tisztelet és hódolat, az őszinte vonzalom és ragaszkodás a legtávolabbi vidékről is lelkesült örömmel zarándokolt!" Ferenc József-rend lovagja. A jubileumi ünnepségek méltó befejezése volt az a szép kitüntetés, melyben a király Ő Felsége részesité az érdemdús főpapot, fölékesítvén őt a Ferenc-Józsefrend csillagos diszitményü közép-keresztjével. Negyedszázados püspök Az áldozárság ötven éves jubileumát nemsokára egy más, ugyancsak ritka jubileum követte. 1900 évi október hó 24-én ünnepelte Boltisár József püspökké való felszenteltetésének 25 éves évfordulóját. A főegyházmegye ismét örömmel ragadta meg az alkalmat a szeretett püspök ünneplésére. Hisz százan meg százan tőle nyerték a papi hatalmat és kenettek föl Krisztus szolgáivá, hogy elmenve, hirdessék az evangéliumot. És százezrek, azoknak a száma, akiket ő kent fel a krizma erejével Krisztus bátor hitvallóivá a bérmálás szentségében. A negyedszázados püspököt tehát lelkes örömmel üdvözölte az egész papság és a küldöttségek hoszszu sora vonult fel a jubiláns előtt, hogy tolmácsolja a küldők forró érzelmeit. Boltizár püspök e kegyelmes nap emlékére 10,000 koronát osztott szét különféle egyházi és kulturális célokra. Szivjósága ezekről sohasem feledkezett meg és senki sem olvasta azokat a kegyadományokat, melyeket jobbja ugy osztott, hogy a bal sem tudott róluk. A 25 éves püspöki működés azonban nem bénitotta meg Boltizár fáradhatatlan tevékenységét. Az agg püspök nem ismerte a kimerülést. A munkára szoktatott test ritka szívóssággal küzdött az agg korral járó fogyatkozásokkal, melyek e tél folyamán többé kevésbbé erőt vettek rajta, s e hó 12-én ágyba döntötték, mely idő óta ereje rohamosan hanyatlott, mig végre kedden (16-án) esti 1

/z 10 órakor vége szakadt áldásos életének. Ravatalánál állva elmondhatjuk dr. Földváry Istvánnal: „Boldog az, aki egy hosszú közpályát úgy tölthet be, hogy a kortársak őszinte és igaz szeretetét birja: mert ez a legfényesebb jutalom, amely mellett, ha állandó és benső, elhalaványulnak más földi kitüntetések. Ezt csak az nyerheti el, aki kimagasló működés mellett szeretetet ád maga is, aki jósága sugaraival be tudott ragyogni az emberi szivekbe. A szeretet olyan mint a delej, ez a nagy, láthatatlan erő, amely magához vonz és a maga erejét lassan az érintkezőkkel is közli. Az én lelki szemeim előtt e pillanatban azok a gyémántok ragyognak fel, amelyekkel Ő Méltóságának élete be van hintve, amelyek mutatják az ő nagy életének útját, amig ide ért. Ez az út a béke, a jóság, a szeretet útja volt! A merre járt, amerre magas méltóságához ért, mindenütt darabokra törte nagy lelke kincseit, úgy osztotta szét s immár két emberöltő magasztalva, hálával őrzi emlékét. Olyan volt az Ő jósága, mint a patak, mely kristály vizével csergedezve fut és százak, ezrek nyertek üdítő erőt belőle, de az ő jósága meg nem apadt, meg nem fogyatkozott. Amerre járt, amerre kelt, csodás, apostoli egyszerűséggel, magas, tudományos képzettséggel és nemes ambícióval töltötte be egyházi és világi feladatait s fokról-fokra emelkedett apostoli méltóságához. Lelkes magyar hazafisága,' mindenkit felkaroló nagy emberszeretete, számos község és nagy városok igaz ragaszkodását, sőt rajongását biztosították részére." Tavaszi rendes közgyűlés a megyénél. Esztergom, május 15. Esztergommegye törvényhatóságának bizottsága tavaszi rendes közgyűlését ma d. e. tartotta, melynek érdekességét a részleges tisztújítás, nevezetesen pedig a megüresedett párkány-járási főszolgabírói állásnak betöltése kölcsönzött. Két erős párt állott szemben egymással, mely már hetek óta készülődött a döntő csatára, melyben nem annyira az igazság és méltányossság, mint inkább a politika önös érdekeit szolgáló fegyverek vívták ki a diadalt. A titkolt célzatok messze jövőbe nyúló akna munkájának is jutott szerep, mi háládatos is volt. Közel járt már az idő tízre, midőn még a közgyűlési terem kongott az ürességtől. Oly sejtelem fogta el az embereket, mint a nagy viharokat megelőzni szokott szélcsendben. Ugy is lett. Elementáris erővel tört ki a vihar, bárcsak pillanatnyira, s a felkorbácsolt szenvedélyek oly alakban is megnyilvánultak, mi szokatlan és felháborító. Megrovásban kell részesítenünk a bizottsági tagok azon részét, kik csak a személyi cultus művelésére fáradtak el, mig a legvitálisabb közügyekbeni tárgyalástól csakhamar visszavonultak. Egy sajnálatos incidens is adta magát elő, t. i. egyik bizottsági tag, hogy miért, miért nem, az ismeretlen, egy másik bizottsági tag helyett adta le szavazatát, mi erélyes elnöki megrovást is vont maga után. Részleteiben az ülés a következőképen folyt le. Napirend előtt az elnöklő főispán egy szomorú és egy örvendetes dologról emlékezett meg. Elsőben Pongrácz Zsigmond tiszteletbeli megyei főügyészt parentálta el, ki egyike volt — úgymond — a legjellemesebb férfiaknak, kit mindnyája tisztelete és szeretete övezett, s akinek emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Másodsorban O Eminenciája jubileumáról emlékezett meg. A jubiláns magas közjogi állásához a szív érzelmeivel való közeledés jeléül indítványozta, hogy öröme és tisztelete a bizottságnak jegyzőkönyvileg örökítessék meg, s hogy Ő Eminenciájához díszfelirat intéztessék, mi elfogadtatott, egyben fölkérte a bizottság tagjait és a tisztikart, hogy a főszékesegyházban tartandó hálaadó Isten tiszteleten, lehetőleg teljes számban jelenjenek meg. Következett a napirend, melynek érdemlegesebb tárgyai, a következők voltak. Az egyenes adó felszólamlási bizottságba 1905—1907. évekre rendes tagul Geiger Ferenc, póttagúi Müller Ernő választatott meg. Egy két kormányrendelet felolvasása után, következett a párkányi járási főbírói állás betöltése. A kijelölő választmányba a törvényhatóság részéről beválasztattak : dr. Csernoch János, Csupor István és dr. Helc Antal, mig a főispán által kineveztettek: Kobek István, dr. Komlóssy Ferenc és dr. Prokopp Gyula, minek megtörténte után dr. Csernoch János kérte, hogy a közigazgatási bíróságnak Pongrácz Kázmér választását megsemmisítő határozata olvastassék fel, mi megtörtént. Az Ítélet indokainak felolvasását, hol helyeslő, hol meg izgalmas tiltakozásokkal és ellentmondásokkal zavarták a tagok, miért is arra kérte a főispán a választókát, hogy a választás megejtésénél a szenvedélyek kiküszöbölésével adják le szavazatukat. A kijelölő választmány első helyen Pongrácz Kázmért, másodikon pedig dr. Thuránszky Lajost jelölte, mire dr. Fehér Gyula elnök, dr. Horn Károly és Büttner Róbert tagokból álló szavazatszedő küldöttség előtt megkezdődött a szavazás. Az első szavazat Thuránszkyra esett. 18-nál volt egyenlő a szavazatok száma és ezután egész 30-ig Pongrácz 5—8 szavazattal volt állandóan előbb. Ekkor fordult a kocka. Thuránszky lett mindég 8—12 szavazattal előbb, mig a végleges eredmény az volt, hogy Pongrácz 55 és Thuránszky 60 szavazatot kapott s igy Thuránszky lett megválasztva 5 szótöbbséggel. Miután az árvaszéki elnökségre szintén pályázó dr. Major Ödön és Hollósy Mór visszaléptek, Kollár Péter h. elnök választatott meg egyhangúlag. Ugyancsak egyhangúlag választattak meg, Pongrác Kázmér í. aljegyzőnek, Hollósy Mór visszalépése folytán dr. Major Ödön, helyettes elnök I. ülnöknek, Hollósy Mór II. ülnöknek. Fekete Resző pedig árvaszéki jegyzőnek a X. rangfokozatban, mig Pissuth Kálmán, ki az alispáni ügykörbe osztatott be, a IX. fizetési osztályba lépett elő. I. osztályú közigazgatási joggyakornokká Usztanek Lajos lett megválasztva. Hosszabb vitát idézett elő a bajóthi állami elemi népiskola felállításának ügyében hozott képviselőtestületi határozat, mi jóváhagyatott. Heves, Zemplén, Vas és Arad vármegyék feliratának pártolása ügyében az állandó választmány Vas vármegye feliratát véleményezte pártolólag felterjeszteni, amivel szemben dr. Csernoch János önálló indítványt terjesztett elő, nevezetesen, hogy Esztergom megye kérje a koalíciós ellenzék által Ő felségéhez intézett felirat szellemében leendő megoldását a kormányválságnak. A javaslat mellett Andrássy János, mig ellene dr. Helc Antal és Brutsy János szóllaltak fel. Itt történt az a sajnálatos eset, hogy az egyik bizottsági tag, egy távollevő helyett Csernoch indítványa mellett szavazott, mi kinos jelenetet idézett elő, s aminek folytán elnöklő főispán erélyesen megrótta a magáról megfeledkezett tagot. 58 szóval 30 ellenében dr. Csernoch János indítványa fogadtatott el. A szavazás megejtése után, dacára, hogy a tárgysorozatnak még jelentékeny része várt elintézésre, a tagok nagy része, tömegesen vonult ki a teremből, miért is az elnök figyelmeztette a tagokat, hogy fontos ügyek vannak még hátra, melyek tárgyalásában résztvenni minden tag becsületbelileg köteles. Az elnöki Morgitorium folytán néhányan visszamaradtak, sokan azonban eltávoztak. Baja város törvényhatóságának az 1848. március 15-ének törvényes nemzeti ünnepé avatása iránti feliratát, az állandó választmány lelkes feliratban véleményezte pártolni. A közigazgatási bizottságba Pongrácz Zsigmond elhalálozásával tiszti ügyész helyettessé dr. Palkovics Jenő választatott meg. Dr. Perényi Kálmán főszolgabírónak 600 korona személyi pótlék lett megszavazva, mire a főispán kijelentette, hogy a határozatot megfellebbezi, mert osztja a felsőbb hatóság azon helytelenítő nézetét, hogy főbb tisztviselők, a megyei szegény avagy rendelkezési-alap terhére fizetésükön felül személyi pótlék cimén javadalmazást élvezzenek, de az osztó igazsággal sem tartja összeegyeztethetőnek, hogy egyik-másik tisztviselő a neki járó fizetésen kivül, több fizetést élvezzen tiszttársainál. A Kossuth Lajos-utcai csatorna ügye, visszavezéreltetett ujabbi határozathozatal végett a városhoz. Az országos közegészségi egyesület kérelme a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmák és pálinkamérésekre leendő kiterjesztése ügyében elfogadtatott, elfogadtatott, illetve jóváhagyatott Párkány községnek a villamvilágitásra vonatkozó ügye. Mielőtt az ülés végett ért volna, a főispán a törvényhatóság, mig B. Szabó Mihály a tisztikar és segédszemélyzet nevében tolmácsolták azok legjobb kivánatait Andrássy János alispánnak, névünnepe alkalmából. —f. A történelmi és régészeti társulat újjáalakulása. Amabizonyos krízisen, melyet sok esetben helyesen nevezhetünk gyermekbetegségnek, s amin minden vidéki város egyesületei, így a mi egyesületeink is többé-kevésbbé átmentek és átmennek, az esztergom-vidéki történelmi és régészeti társulat is átesett. Tiz évvel ezelőtt alakult meg, melynek alapszabályaiban gyökerező céljánál fogva mindenki nagy jövőt és örök életet jósolt, mert Szt. István megyéjének, melyben szakadatlan láncolata szövődött a legrégibb időktől egész a legujabbakig a történeti eseményeknek, mig egyrészt történelmi nevezetességű helyei és műemlékei megszámlálhatlanok, addig másrészt a föld gyomrába rejtett históriai vonatkozású és nevezetességű kincseinek nyomozása, felderítése és megörökítése nemcsak partikuláris, de az országos kultúra szempontjából is hálás és kötelességszerű feladat. A kilencszázas évek legelején állott be az érdeklődés ama bizonyos hiánya, mely az egyesületet álomba ringatta, aminek oka, volt elnökének halálában keresendő első sorban. De mig a külvilág előtt életjelt magáról alig adott, addig másrészt múzeumának, régiségtárának gyarapítása nemcsak nem szünetelt, hanem mondhatnánk lázas tevékenységgel haladt előre. Egy éve annak, hogy ismét felvette annak vezetősége az elejtett fonalat, s a szendergő egyesületet felrázta tétlenségéből. Az elnök kérdés megoldásának alkalma mintegy önmagától kínálkozott, mert be-