Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-18 / 40.szám

látta az egyesület, hogy minden tekintetben alkalmasabb és tevékenyebb elnököt Horváth Béla főispánnál soha sem fog kapni, ki a hontmegyei múzeumot fáradhatlan tevékenységével és ügyszeretetével oly szilárd alapokra fektette. A reményekben, a várakozásokban, melyeket Horváth Béla személyéhez fűztek, nem is csalódtak. Aránylag rövid idő alatt tizenhéttel szaporította az alapitó tagok számát, mi az egyesületnek szép vagyont biztosított, melynek utánna aztán az újjászervezés munkája teljes erővel indult meg, a továbbiakban. Közgyűlését az egyesület vasárnap tartotta Horváth Béla főispán elnöklete alatt a megyeháza nagytermében, ki megnyitván az ülést, megragadta az alkalmat, mint elsőt, hogy megválasztatásáért a közgyűlésnek köszönetet mondjon, s egyben ünnepélyes Ígéretet tett, hogy mindenképen oda fog hatni, hogy az egyesületet a tisztikar és választmány vállvetett munkálkodásával virágzóvá tegye, hivatásának magaslatára emelje. Egy nagy kérdés vár úgymond megoldásra, a múzeum helyiség kérdése, mi elismeri, hogy nagy és nehéz, de reméli, hogy ha nem is véglegesen, de legalább ideiglenesen az mielőbb meg fog történni. Elnöki megnyitójában a társadalmi intézmények megteremtését és megizmosodását célzó erők egyesítéséről szóllva, reá mutatott az erők ama szétforgácsolására, mit a sokféle egyesületek szülnek, melyek a társadalomnak mindég egy és ugyanazon elemeinek áldozatkézségét veszik igénybe. Felvetette egy egységes esztergommegyei egyesület eszméjét, aminek megvalósulásával a szétforgácsolt anyagi erők összepontosittatnának, s amely egységes egyesület különféle célú alosztályai, kisebb anyagi áldozatok árán, hathatósabb tevékenységet fejthetnének ki, s másrészt pedig a társadalmi adók súlyának jelentékeny részétől szabadulna meg az adózó közönség. Elnöki megnyitóját azzal fejezte be, hogy vajha Esztergommegye lenne az első, mely a társadalmi széttagoltságot az egyesülés terén, egy egységes cultur egylet megalapításával szüntetné meg. Eljenzéssel kisért megnyitója útán következett a napirend, mely előtt a szokástól eltérőleg, tekintettel a személyi méltóságra, egy indítványt terjesztett elő, mi abból állott, hogy az egyesület magas védnökének, a Hercegprímásnak jubileuma alkalmából, az iránta érzett szeretet és ragaszkodásnak jegyzőkönyvi megörökítését és azt indítványozta, hogy hozzá egy üdvözlő felirat intéztessék, mit a közgyűlés lelkesüléssel fogadott el. A napirend első száma Rózsa Vitái főtitkár jelentése volt mely, igy szóllot: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Korunkban a népek a tudomány, az ész eszközeivel haladnak és boldogulnak; azokat a nemzeteket, melyek mai nap az emberiséget vezetik, erkölcsi erényeken kivül a tudomány virágzása teszi műveltekké és hatalmasakká. A legutóbbi évtizedek a tudomány óriási haladásának bizonyítékai;' mintha az ember érezné, hogy elérkezett már az idő, midőn idejének és erejének java részét szellemi gyümölcseinek termelésére kell fordítania. Nálunk is lázasan folyik nemzetünk művelése, de még tagadhatatlanul hosszú utat kell megtennünk, hogy a nyugati művelt népeket utolérhessük. Kétségtelen, hogy hazánk egységének, megerősödésének és haladásának legfőbb biztosítéka abban van, a mit a legnagyobb magyar igy fejezett ki: „Lelki felsőbbségre kell törekedünk." Ebben van a titok, mely megmutatja, miként menthetjük meg fajunkat a bukástól, s miként emelkedhetünk nagy, hatalmas, dicső nemzetté. Lelki felsőbbség által, vagy sohasem! Ne keressetek mentőket sehol egyebütt, mint saját személyes erényeitekben ; mert nemzetnek erénye s felsőbbsége csak annyiban van, a menyiben lehető legtöbb egyes tagja betölti saját helyét férfiasan és szeplőtlenül. A hazának minden hű fia bizonyára örömmel szemléli hazánk szék- és fővárosának a szellemi téren való haladását, jóleső érzéssel gyönyörködik a tudomány, művészet és ipar szebbnél szebb emlékeiben, gyűjteményeiben, múzeumaiban, némi büszkeséget érez annak láttárá'/iiogy Budapest tudományos és irodalmi tekintetben nemes versenyre kel Európa nagyobb városaival. Ámde bármily jeles intézetekkel dicsekedhetik is a főváros, tagadhatatlan, hogy ezeknek művelő hatása az országnak aránylag csekély részére terjed ki. A nemzet zöme, a nép milliói a vidéken laknak. És mindaddig, mig az ország különböző részein nem lesznek életre való történelmi, régészeti, művészeti és ipari múzeumok, melyekben a nép saját vidékének, múltjának és jelenének nevezetességeit együtt láthatja, addig igazi általános műveltségről beszélni nem lehet. Nem tartható egészséges fejlődésnek, ha minden intézmény, minden nevezetesség, minden történelmi emlék a fővárosban halmozódik össze. Európa nagy nemzeteinél, a fővárosokkal párhuzamosan fejlődnek a vidéki városok is, a melyek fényesen berendezett könyvtárakkal, kincstárakkal, gyönyörű muzeumokkal büszkélkednek, a hol a nép önérzete, bátorsága, hite, reménye és kegyelete nő, erősödik, és szinte észrevétlenül uj életet áraszt a néptömeg lelkében. Változnak az idők, s velük változnak az ember szokásai, intézményei, keze alkotta művei is. A mi néhány évtized előtt még közönséges volt, valamely kép, ruhadarab, fegyver stb. ez ma már talán a ritkaságok közé tartozik, és akadnak is számosan, kik az eltűnt idők emlékeit drága pénzen megszerzik, hogy megmentsék az enyészettől. Ámde a sok helyen szétszórt egyes emlékek becsesek lehetnek az egyeseknek ; az összeségre nézve azonban majdnem értékteleneknek mondhatók. Mig ha egy biztos helyen összegyűjtve ki vannak állítva és megtekint

1 hetők, akkor alkalmat adnak a köznapiságon fölülemelkedni vágyó léleknek, hogy a szemlélt tárgyak titkos beszéde alapján fogalmat alkosson magának egy-egy kor képéről. Főleg napjainkban, mikor a rohamos haladás sokszor számot sem vethet arról, a mi a jelent a múlttal összekapcsolja, vagy a mi az ősök szokásaiban, társadalmi viszonyaiban foglalkozásában, viseletében fontos, vagy legalább említésre, megtartásra érdemes szerepet játszott, most különösen szükséges, hogy a mult idők maradványait, emlékeit, sőt a jelennek néhány évtized múlva nemzeti emlékké váló tárgyait kegyeletes kézzel öszszegyüjtsük s alkalmas helyen elhelyezzük a jövő nemzedék számára. A mit a külföldi városok példájára Szeged, Kassa, Nagyvárad, Nagyszeben, Kolozsvár, Győr sőt Esztergomnál kisebb és jelentéktelenebb városok is megtettek: arra törekszünk mi is, midőn emlékeinket, művészeti, természeti és műipari termékeinket összegyűjteni, és megtekintésül, tanulmányozásul mindenkinek hozzáférhetővé tenni óhajtjuk. Az a célunk, hogy a nép minden osztálya megismerhesse az emberi alkotásoknak azon tárgyait, a melyek régiségük, alakjuk, szinük, és művészeti kivitelük által a finomabb érzésre kellemesen hatnak. Ezért alakult meg tiz évvel ezelőtt az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat. Az első években mutatott is föl némi eredményt a társulat, utóbb azonban, legalább külsőleg úgyszólván teljesen szünetelt. Ez a szünetelés azt a hitet keltette nemcsak a közönségben, hanem a vezetőség egyes tagjaiban is, hogy a társulatot tovább fentartani nem lehet. Sokáig bizonytalanságban voltunk a társulat jövőjére nézve, mig végre a mult év tavaszán tartott választmányi ülés elhatározta, hogy városunk egyetlen közművelődési egyesületét nem engedi' szégyenletes . módon elveszni: az évek során át üresen álló elnöki állásra oly férfiút keresett, a kinek személye biztosítékot nyújthat a társulat fenmaradására. Ezt a férfiút meg is találta Horváth Béla főispán úr ő méltósága személyében, a kiről mindenki meg volt győződve, hogy lankadni nem tudó buzgóságával uj életre keltheti, népszerűvé teheti és fölvirágoztathatja a mármár haldokló társulatot. A mult év május 29-én tartott rendes közgyűlésünkön egyhangú lelkesedéssel választottuk meg ő méltóságát ügyvezető elnökké. És, hogy a beléje helyezett reményünkben nem csalódtunk, mutatja a mai közgyűlés is, a mely kétségtelen bizonyságul szolgál, hogy társulatunk él és működni akar. A jelzett közgyűlésen kívül az év folytán 3 választmányi ülés volt, melyeken a folyó ügyek nyertek elintézést. Társulatunk tagjainak száma jelenleg 131; és pedig tiszteletbeli 6, alapító 34, rendes 67, pártoló 24. A tagok száma az előző években részint halálozás részint pedig kilépés folytán tetemesen megfogyott. Uj elnökünk fölkérése folytán a mult évben tizenheten jelentkeztek alapitó tagokul; névszerint: Bencések esztergomi székháza, Bogisich Mihály, Boltizár József, Boronkay Jenő, Bródy Zsigmond, Esztergom sz. kir. város, Esztergom vármegye, báró Forster Gyula, Frey Ferenc, Horváth Béla, dr. Rajner Lajos, Sátori Miksa, Stein Felix, Stein Manó, Sujánszky Antal, Szaczelláry György, Venczell Antal. A rendes tagok közé léptek: Bagyary Simon, Berger Márk, dr. Csárszky István, Guzsvenitz Vilmos, báró Jeszenák István, Kovács József, Sárosy Etel, Varsányi Román, Vidóczy Asztrik. Pór Antal úr ő méltósága, a történelmi szakosztály elnöke, hogy az ifjú nemzedékben érdeklődést keltsen és a munkakedvet fokozza, kilenc történelmi és régészeti tárgyú pályatételt tűzött ki a főgymn. ifjúság részére. A pályázat eredményesnek mondható ; a mennyiben mindegyik kérdés megoldására érkezett be dolgozat, némelyikre több is. Hét dolgozat megkapta a kitűzött egy-egy aranyat, öt pedig dicséretben részesült. Két tételre beadott munkálatot a biráló bizottság nem tartott, sem jutalomra, sem dicséretre méltónak. Társulatunk kebelében egy szűkebb bizottság már régebben dolgozott ki tervezetet a város utcáinak elnevezésére nézve. Most, hogy ez a kérdés a városnál is szóba került, a bizottság érintkezésbe lépett a város megbízott egyénével; és együttes megállapodás után — sz. István napjára — az utcák már jó hangzású, történeti neveket fognak kapni. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége, miként az elmúlt években, úgy most is értékes művekkel gazdagította könyvtárunkat; a különféle egyesületek évkönyveiket, kiadványaikat küldöttek meg. A múzeum végleges elhelyezése érdekében úgyszólván a megalakulás első pillanatától fogva folyik a próbálgatás; de — sajnos — eddig nem sikerült olyan jótevőt találni, aki megfelelő és a nyilvánosságnak megnyitható helyiséget rendelkezésünkre bocsátott volna. Az ujjászerzés ezen évében társulatunk nem fejthetett ki érdemleges tevékenységet egyrészt a tagoknak most még csekély száma és a jövedelem elégtelensége miatt, másrészt pedig az utóbbi években a múzeumi tárgyak vásárlására fordított, szinte erőnket fölülmúló kiadások folytán. Azonban erősen hiszem, hogy az állapotok jobbra fordultával ismét, és pedig fokozottabb erővel folytathatjuk megkezdett munkánkat. A biztató jelekből kedvezőbb jövő reménysége tárul elénk. Adja Isten, hogy szép reményünkben ne csalódjunk! A titkári jelentés tudomásul vétele után Dr. Walter Gyula p. kanonok, mint a számvizsgálók elnöke adta elő jelentését, melyből örvendetesen győződött meg a közgyűlés, hogy az egyesület vagyoni viszonya nem oly kedvezőtlen, mert a több ezer koronára rugó régiségeken kivül, a társulatnak 3910 kor. 61 fillér készpénzvagyona is van betétkönyvekben. Az 1905. évi költségvetés letárgyalása után következett a tisztikar megválasztása. Elnök lett: Horváth Béla főispán, igazgató: dr. Walter Gyula p. kanonok, főtitkár Rózsa Vitái bencés tanár, másodtitkár: Osváth Andor tanácsjegyző, müzeumőr: Némethy Lajos esperes plébános, pénztáros : dr. Prokopp Gyula ügyed és ügyész: dr. Burián János. Választmányi tagokul meg választattak : Andrássy János, .Bagyary Simon, dr. Bárdos Rémig, Boltizár József, dr. Csárszky István, dr. Csernoch János, Guzsvenitz Vilmos, dr. Helc Antal, Hollósy Rupert, dr. Hulényi Győző, báró Jeszenák István, dr. Kereszty Viktor, Kollár Péter, Magos Sándor, Maszlaghy Ferenc, Obermajer György, Pelczer Lipót, Reusz József, B. Szabó Mihály, Varsányi Román, Vásárhelyi Géza, Vimrner Imre. A tisztikar és a választmány megválasztását Rózsa Vitái főtitkár felolvasása követte, ki Esztergommegye történetét volt felolvasandó. Az idő előhaladottsága folytán a felolvasó csak kivonatosan kezdett felolvasni munkájából, minek folytán dr. Walter Gyula prael. kan. a felolvasás közben azt az indítványt tette, hogy amennyiben a nagy tanulmányokra valló és gonddal egybeállított érdekes és tanulságos felolvasás méltán megérdemelné, hogy az egészben olvastassék fel és hogy azon a város egész művelt közönsége is részt vehessen, halasztassék el ezúttal a felolvasás és rendezzen a társulat egy matinét, avagy felolvasó estélyt, s kéressék fel a főtitkár, hogy felolvasását azon tartsa meg, mi helyesléssel elfogadtatván, a kivitel módozataival a választmány bízatott meg. Végül dr. Walter Gyula indítványára köszönet szavaztatott az elnök főispánnak, s éltetésével a közgyűlés feloszlott. —r. HIREK. — J f Boltizár lÓZSeí I érseki helynök halála alkalmából a székesfőkáptalan az alábbi gyászjelentést adta ki. „Az esztergomi főszékesegyházi káptalan szomorú szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa, Méltóságos és Főtisztelendő Boltizár József úr, felszentelt milasi püspök, pápai trónálló, apostoli főjegyző, Ő Szentsége házi főpapja, Miasszonyunkról nevezett albeyi prépost, esztergomi főszékesegyházi olvasó kanonok, Ő Eminenciája a bíboros hercegprímásnak és esztergomi érseknek segédpüspöke, általános érseki helynök és ügyhallgató, a zsinati vizsgáló bizottság elnöke, római gróf, I. Ferencz József jeles rend csillaggal díszített középkeresztjének lovagja, Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Nagyszombat szab. kir. város díszpolgára, gyémántmisés pap stb. stb. folyó évi május hó 16-án este fél 10 órakor, életének 85-ik, áldozárságának 61-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után lelkét Teremtőjének visszaadta. A boldogult hült tetemei folyó hó 18-án délután fél 5 órakor a gyászházban fognak ünnepélyesen