Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-14 / 39.szám

ESZTEKfilM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Píokopp Gijnla és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. =^= Országos zászlóbontás. Esztergom, május 12. A József Főherceg Sanatorium Egyesület, melynek eredeti célja az volt, hogy elsősorban az Alföldön állit száz szegénysorsú tüdőbeteg­nek szanatóriumot, hála a magyar társadalom és főleg a magyar úr­asszonyok lelkes működésének, ezt a célját már megoldhatja és rövide­sen hozzákezd az építéshez. Az egyesületnek célja közismert, műkö­dése népszerű lett; a szanatóriumi hölgybizottságok oly lelkesen fára­doznak, hogy ez most már valóban országos akcióra és minden rendel­kezésre álló módon a tüdőbetegség ellen való küzdelemre serkent. Az egyesület ligába gyűjti az ország hölgyeit, egy Istennek tetsző ligába, melynek zászlajára ez van irva: „Mentsük meg a tüdőbeteget." Nagy­jelentőségű tényről és mozgalomról értesülünk. Arról, hogy hazánk min­den vidékéről a jövő hó első va­sárnapján Budapestre, szép főváro­sunkba összegyűlnek Magyarország úrasszonyai (városunkból és me­gyénkből is többen lesznek hivata­losak) és Auguszta kir. hercegnő elnöklésével, aki a liga védnöknői Dalaimból. i. Levelecskéd a kezemben, Gyöngybetű sor rajta . . . Búbánatos szivem', lelkem', Inti, vigasztalja. Nem hiszed, hogy mivé lettem! Oh, pedig ha látnál : Te sem tennél egyebet a — Fájó zokogásnál ... II. Szeretni foglak mindörökre, Szeretni egyformán, hiven; E változatlan nagy szerelmet Ki nem apasztja semmisem ! ErŐt, még a halál se vesz rajt' O, ne is kétkedj e fölött! Ez a szerelem tiszta, kristály. Ez a szerelem szent . . . örök. Tuba Károly. Szétfoszlott álom. Szobámban az asztalnak háttal támasz­kodva álltam, barátommal beszélgettem, Kinn erősen fujt a szél. tisztét fenséges szive legmelegebb érdeklődésével elvállalta, alakuló köz­gyűlést tartanak. Mit akar a hölgy liga ? A kornak legnagyobb betegsége, a tüdővész ellen akar küzdeni minden rendel­kezésre álló módon. Evégből széles­körű mozgalmat indit, hogy a pusz­titó kór ellen való védekezés köz­tudata hassa át a sziveket. Igyek­szik bevonni az orvosi kart, amely­nek tagjait felolvasásokra, népszerű ismertetésekre kéri föl. Népszerű röp­iratokat oszt szét, pályaműveket ju­talmaz, tudnivalókat terjeszt, taná­csokat ad a betegség pusztításának enyhítésére. Beviszi a védekezés szükségességének tudatát az iskolai nevelés területére. Megnyerni igyek­szik az irói világot, felkéri a ta­nítói kart, hogy általok a betegség arányáról, ragályos voltáról és gyó­gyithatásáról a társadalom minden rétege kellő ismeretet szerezzen. A községeket a reájokháramló feladatok­ról tájékoztatja s ezeknek teljesíté­sére megfelelő mordon serkenti. Elis­merő jutalmakat oszt azoknak az orvosoknak és tanítóknak, akik az egyesületnek munkaterületén a legin­tenzívebb működést fejtik ki. Gondja van az egyesületnek arra, hogy a A fák utolsó sárguló leveleiket hullat­ták s lombtalanul állottak az udvaron. Az élet hervadását láttam az erdőben, midőn valaki kopogott. Beszólt egy kis leány, kezében egy levéllel, mely be volt ragasztva czim nélkül. — Ezt küldi a kisasszony! — beszélt midőn átnyújtotta. — Melyik ? — szólltam hozzá nyá­jasan. — Nem tudom! — felelt együgyüen. Felbontottam, elfordulva barátomtól ol­vasni kezdtem. Megszólítás hiányzott „?." pótolta, alatt ez állott: „Némely elkövetett tettnek gyü­mölcse a megbánás!" A megbánás szó kétszer volt aláhúzva utána az aláírás helyett „ő". Gondolatom megakadt, — ki küldte ? Néztem a kis leányt s rövid, de hirte­len gondolatok útán csekély honorálás mellett elbocsájtottam. Mond meg annak, ki küldte, hogy tisztelem ! A talányszerű levelet visszatettem a bo­rítékba és a belső zsebembe csúztattam. Barátom többször szólt hozzám, de én oly szórakozott voltam és kérdését figyel­men kivül hagytam, tovább szőttem gon­dolataim. betegeket a családban kikuttassa, a családi körből a gyógyító házakba vonja, a népesség szegényebb kö­reiben a lakásviszonyokat javitsa. Felveszi tevékenysége körébe a küz­delmet az alkohol ellen, mint amely egyik oka a tüdőbetegség terjedé­sének. Egyeseknek gyógysegélyt ad és ellenőrzi, hogy a segély az or­vosi rendelkezés szerint használtas­sak fel. Gyógyitóházakat (szanató­riumokat) állit a tüdőbetegeknek. A gyógyitóházakba elhelyezett be­tegek családját segélyezi. Az üdülő betegeknek olyan foglalkozásról gon­doskodik, mely azok nehezen vissza szerzett egészségének ártalmára nin­csen. Ambulatoriumokat és dispen­satoriumokat állit fel. Ingyenesen oszt ki köpőcsészéket és közhelye­lyeken könnyen áttekinthető fölhí­vást intéz a közönséghez azok hasz­nálatára. Kolóniákat létesít az üdülő tüdőbetegek részére. Általában fel­öleli a tüdőbetegség csapásai eny­hítésének, a védekezésnek, az óvó­intézkedéseknek minden tennivaló­ját. Valóban szép, nemes, emberbaráti szándék. Teljesülésük attól függ, hogy mennyi érdeklődést kelt a kiáltó szó, melyet a megalakítandó — Ki küldte? . . . Miért a megbá­nás ? . . . Honnan a levél ? Semmi felvilágosítás ! Szinte a fejem fájt, mire a dolog nyit­jára jöttem. Tavasszal, midőn a hó már olvadni kezdett s a nap mindig melegebben sütő sugarai a föld fehér kérgét felemésztet­ték, úgy, hogy csak az erdő északi ré­szében volt itt-ott egy kis hó; midőn a hóvirág már kinyitotta fehér kelyhét s őt uralomban lenyomni iparkodott a vad­ibolya szelid színével, és kellemes illatá­val, ekkor ismerkedtem meg egy szép leánnyal az erdőben. Közel feküdt a faluhoz az erdő s öreg, erős fával védeni látszott a vihar ellen a kisded fészket, a boldogság fészkét. Itt lakott a szép leány ! Innen tett rövid sétát az erdőbe, me­lyet jobban imádott, mint aki benne szü­letett. Itt ibolyázott, fáradsággal szedte az ibolya szálakat s arcáról, mely olyan volt, mint egy angyalé, ha egy szálat megpillantott, öröm s mosoly lebbent el. Midőn megláttam, feléje közeledtem szinte megrezzent, a hogy észrevett s jó­ságos tekintettel kisért. Köszöntem! Ekkor már egy szép cso­mó ibolya kéklett fehér, majdnem, át­liga fog szétküldeni. A mozgalom élén a Fenséges védnöknő mellett ott látjuk hazánk tündöklő nagysá­gait, úgy a már szépen működő szanatóriumi hölgybizottságok ve­zérasszonyait. A József Főherceg Szanatórium Egyesület ezzel a nagyarányú zász­lóbontással és azzal a serény igye­kezettel, mellyel a jósziveket egye­síteni tudja és igyekszik : minden dicséretreméltó. Parciális szerekkel, erőkkel, vértelen kis szervezetekkel társadalmi úton a sebeket gyógyí­tani nem lehet. Nem lehet főként a tüdőbetegség borzalmas pusztítását ellensúlyozni ha meggondoljuk, hogy félmillió tüdőbeteg van az ország­ban és a halálozások száma évente 70 ezer. Az ország minden vidékének kell szanatórium. És kell nekünk is. Az pedig csak úgy lehet, ha országosan szervezkedünk és serény részt vál­lalunk a munkában. Ennek az embermentő ügynek minden fázisát örömmel közöljük. És üdvözöljük a József Főherceg Szanatóriumi Egyesületet, mely meg­mutatta, hogy van szive és ereje ily nagy célhoz, hiszen rövid három év alatt száz tüdőbetegnek tud gyó­gyitóházat építeni. Isten segítségé­tetsző ujjai közt, melyek egyikén egy kis gyémánt kő díszlet. Oly szépen íagyogott a kis kő, mint a harmat, ha a napsugár fürdik benne. Odaálltam eléje s látva meglepetését, bátoritám. — Bocsánat! ha talán megijesztettem. Nem szomjuzom a kincs után, én békés ember vagyok. E szavakra a szép hölgy nyúlánk alakja kiegyenesedett, szabályos terme­tét világos ruha fedte. Mosolyogva szólt. — Valóban megijesztett! Beszédbe elegyedtünk, dicsérve a vidék szépségét, regényességét, melyben a szép hölgy volt a tündér. Segítettem neki virágot szedegetni s mi­dőn megengedte, hogy kisérjem, örömmel tértem vele a még kopasz fákkal öve­zett ösvényre. Miután haza kisértem, azon kérdésemre, hogy eljön e ismét ibolyázni, vidoran felelt. — A napokban! Ezután többször találkoztunk. Különös passzióval sétált ott, hol más ember nem igen járt, vagy ahol legalább kevesen vol­tak. Vagy az erdőben láttam meg egy te­rebélyes tölgy alatt a fűbe dőlve, a' hogy egy könyvet olvasgatott, vagy a buza föl­dek között jelent meg egyedül. .Esztergom és Vidéke" Ma,

Next

/
Oldalképek
Tartalom