Esztergom és Vidéke, 1905
1905-05-14 / 39.szám
ESZTEKfilM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Píokopp Gijnla és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. =^= Országos zászlóbontás. Esztergom, május 12. A József Főherceg Sanatorium Egyesület, melynek eredeti célja az volt, hogy elsősorban az Alföldön állit száz szegénysorsú tüdőbetegnek szanatóriumot, hála a magyar társadalom és főleg a magyar úrasszonyok lelkes működésének, ezt a célját már megoldhatja és rövidesen hozzákezd az építéshez. Az egyesületnek célja közismert, működése népszerű lett; a szanatóriumi hölgybizottságok oly lelkesen fáradoznak, hogy ez most már valóban országos akcióra és minden rendelkezésre álló módon a tüdőbetegség ellen való küzdelemre serkent. Az egyesület ligába gyűjti az ország hölgyeit, egy Istennek tetsző ligába, melynek zászlajára ez van irva: „Mentsük meg a tüdőbeteget." Nagyjelentőségű tényről és mozgalomról értesülünk. Arról, hogy hazánk minden vidékéről a jövő hó első vasárnapján Budapestre, szép fővárosunkba összegyűlnek Magyarország úrasszonyai (városunkból és megyénkből is többen lesznek hivatalosak) és Auguszta kir. hercegnő elnöklésével, aki a liga védnöknői Dalaimból. i. Levelecskéd a kezemben, Gyöngybetű sor rajta . . . Búbánatos szivem', lelkem', Inti, vigasztalja. Nem hiszed, hogy mivé lettem! Oh, pedig ha látnál : Te sem tennél egyebet a — Fájó zokogásnál ... II. Szeretni foglak mindörökre, Szeretni egyformán, hiven; E változatlan nagy szerelmet Ki nem apasztja semmisem ! ErŐt, még a halál se vesz rajt' O, ne is kétkedj e fölött! Ez a szerelem tiszta, kristály. Ez a szerelem szent . . . örök. Tuba Károly. Szétfoszlott álom. Szobámban az asztalnak háttal támaszkodva álltam, barátommal beszélgettem, Kinn erősen fujt a szél. tisztét fenséges szive legmelegebb érdeklődésével elvállalta, alakuló közgyűlést tartanak. Mit akar a hölgy liga ? A kornak legnagyobb betegsége, a tüdővész ellen akar küzdeni minden rendelkezésre álló módon. Evégből széleskörű mozgalmat indit, hogy a pusztitó kór ellen való védekezés köztudata hassa át a sziveket. Igyekszik bevonni az orvosi kart, amelynek tagjait felolvasásokra, népszerű ismertetésekre kéri föl. Népszerű röpiratokat oszt szét, pályaműveket jutalmaz, tudnivalókat terjeszt, tanácsokat ad a betegség pusztításának enyhítésére. Beviszi a védekezés szükségességének tudatát az iskolai nevelés területére. Megnyerni igyekszik az irói világot, felkéri a tanítói kart, hogy általok a betegség arányáról, ragályos voltáról és gyógyithatásáról a társadalom minden rétege kellő ismeretet szerezzen. A községeket a reájokháramló feladatokról tájékoztatja s ezeknek teljesítésére megfelelő mordon serkenti. Elismerő jutalmakat oszt azoknak az orvosoknak és tanítóknak, akik az egyesületnek munkaterületén a legintenzívebb működést fejtik ki. Gondja van az egyesületnek arra, hogy a A fák utolsó sárguló leveleiket hullatták s lombtalanul állottak az udvaron. Az élet hervadását láttam az erdőben, midőn valaki kopogott. Beszólt egy kis leány, kezében egy levéllel, mely be volt ragasztva czim nélkül. — Ezt küldi a kisasszony! — beszélt midőn átnyújtotta. — Melyik ? — szólltam hozzá nyájasan. — Nem tudom! — felelt együgyüen. Felbontottam, elfordulva barátomtól olvasni kezdtem. Megszólítás hiányzott „?." pótolta, alatt ez állott: „Némely elkövetett tettnek gyümölcse a megbánás!" A megbánás szó kétszer volt aláhúzva utána az aláírás helyett „ő". Gondolatom megakadt, — ki küldte ? Néztem a kis leányt s rövid, de hirtelen gondolatok útán csekély honorálás mellett elbocsájtottam. Mond meg annak, ki küldte, hogy tisztelem ! A talányszerű levelet visszatettem a borítékba és a belső zsebembe csúztattam. Barátom többször szólt hozzám, de én oly szórakozott voltam és kérdését figyelmen kivül hagytam, tovább szőttem gondolataim. betegeket a családban kikuttassa, a családi körből a gyógyító házakba vonja, a népesség szegényebb köreiben a lakásviszonyokat javitsa. Felveszi tevékenysége körébe a küzdelmet az alkohol ellen, mint amely egyik oka a tüdőbetegség terjedésének. Egyeseknek gyógysegélyt ad és ellenőrzi, hogy a segély az orvosi rendelkezés szerint használtassak fel. Gyógyitóházakat (szanatóriumokat) állit a tüdőbetegeknek. A gyógyitóházakba elhelyezett betegek családját segélyezi. Az üdülő betegeknek olyan foglalkozásról gondoskodik, mely azok nehezen vissza szerzett egészségének ártalmára nincsen. Ambulatoriumokat és dispensatoriumokat állit fel. Ingyenesen oszt ki köpőcsészéket és közhelyelyeken könnyen áttekinthető fölhívást intéz a közönséghez azok használatára. Kolóniákat létesít az üdülő tüdőbetegek részére. Általában felöleli a tüdőbetegség csapásai enyhítésének, a védekezésnek, az óvóintézkedéseknek minden tennivalóját. Valóban szép, nemes, emberbaráti szándék. Teljesülésük attól függ, hogy mennyi érdeklődést kelt a kiáltó szó, melyet a megalakítandó — Ki küldte? . . . Miért a megbánás ? . . . Honnan a levél ? Semmi felvilágosítás ! Szinte a fejem fájt, mire a dolog nyitjára jöttem. Tavasszal, midőn a hó már olvadni kezdett s a nap mindig melegebben sütő sugarai a föld fehér kérgét felemésztették, úgy, hogy csak az erdő északi részében volt itt-ott egy kis hó; midőn a hóvirág már kinyitotta fehér kelyhét s őt uralomban lenyomni iparkodott a vadibolya szelid színével, és kellemes illatával, ekkor ismerkedtem meg egy szép leánnyal az erdőben. Közel feküdt a faluhoz az erdő s öreg, erős fával védeni látszott a vihar ellen a kisded fészket, a boldogság fészkét. Itt lakott a szép leány ! Innen tett rövid sétát az erdőbe, melyet jobban imádott, mint aki benne született. Itt ibolyázott, fáradsággal szedte az ibolya szálakat s arcáról, mely olyan volt, mint egy angyalé, ha egy szálat megpillantott, öröm s mosoly lebbent el. Midőn megláttam, feléje közeledtem szinte megrezzent, a hogy észrevett s jóságos tekintettel kisért. Köszöntem! Ekkor már egy szép csomó ibolya kéklett fehér, majdnem, átliga fog szétküldeni. A mozgalom élén a Fenséges védnöknő mellett ott látjuk hazánk tündöklő nagyságait, úgy a már szépen működő szanatóriumi hölgybizottságok vezérasszonyait. A József Főherceg Szanatórium Egyesület ezzel a nagyarányú zászlóbontással és azzal a serény igyekezettel, mellyel a jósziveket egyesíteni tudja és igyekszik : minden dicséretreméltó. Parciális szerekkel, erőkkel, vértelen kis szervezetekkel társadalmi úton a sebeket gyógyítani nem lehet. Nem lehet főként a tüdőbetegség borzalmas pusztítását ellensúlyozni ha meggondoljuk, hogy félmillió tüdőbeteg van az országban és a halálozások száma évente 70 ezer. Az ország minden vidékének kell szanatórium. És kell nekünk is. Az pedig csak úgy lehet, ha országosan szervezkedünk és serény részt vállalunk a munkában. Ennek az embermentő ügynek minden fázisát örömmel közöljük. És üdvözöljük a József Főherceg Szanatóriumi Egyesületet, mely megmutatta, hogy van szive és ereje ily nagy célhoz, hiszen rövid három év alatt száz tüdőbetegnek tud gyógyitóházat építeni. Isten segítségétetsző ujjai közt, melyek egyikén egy kis gyémánt kő díszlet. Oly szépen íagyogott a kis kő, mint a harmat, ha a napsugár fürdik benne. Odaálltam eléje s látva meglepetését, bátoritám. — Bocsánat! ha talán megijesztettem. Nem szomjuzom a kincs után, én békés ember vagyok. E szavakra a szép hölgy nyúlánk alakja kiegyenesedett, szabályos termetét világos ruha fedte. Mosolyogva szólt. — Valóban megijesztett! Beszédbe elegyedtünk, dicsérve a vidék szépségét, regényességét, melyben a szép hölgy volt a tündér. Segítettem neki virágot szedegetni s midőn megengedte, hogy kisérjem, örömmel tértem vele a még kopasz fákkal övezett ösvényre. Miután haza kisértem, azon kérdésemre, hogy eljön e ismét ibolyázni, vidoran felelt. — A napokban! Ezután többször találkoztunk. Különös passzióval sétált ott, hol más ember nem igen járt, vagy ahol legalább kevesen voltak. Vagy az erdőben láttam meg egy terebélyes tölgy alatt a fűbe dőlve, a' hogy egy könyvet olvasgatott, vagy a buza földek között jelent meg egyedül. .Esztergom és Vidéke" Ma,
