Esztergom és Vidéke, 1905
1905-04-30 / 35.szám
ESZTERGOM es mm r _ r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 , Ptokopp Gijala és Brenneí Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ======= Május. Az élet leheletétől mámoros szép május im repdeső örömmel köszöntünk. Te Vagy a virágfakadás, bimbónyilás nászágya, melyen a vágyaktól megtermékenyített remények a sziveket merengésbe, ábrándba ringatják és élesztik, serkentik az akaraterőt, hogy az életcél a boldogsággal nyerjen betetőzést. Örül neked az ifjú, mert nemcsak hasonló, hanem egy és ugyanaz veled. Vig, avagy bánatos danát ébreszt is, szerelméből fakad a remény, mint bimbóból a rózsa. Csókja édes, mint a napsugár, mely ölelkezve leheli az életet a virág szűzi kelyhébe. Adelelőkorúgyvan veled, mint egykori ifjúságának megújhodása s mohón szívja be illatárját, hogy vagyában erősbüljön a remény, megérlelni a valóra váltakat. És az alkonyra szálló lelkében felidézi az ifjúság, az erő édes múltjaiba, és a merengés édes ál maiba szövi gondolatait azzal a reménnyel, hogy az élet nem mulandó, csak átmenet, meg-megujhodás, mint a természet pazar kincseivel az első élet megjelenésétől. Háromféle ideálom. Irta: Taffy. Fából való vaskarika, fogod mondani nyájas olvasóm, vagy pedig azt gondolod, hogy tisztelettel az aluljegyzettnek vegyes kereskedés a szivekamrája, amelyekben a kocsikenőcsöt békés egyetértéssel árulják ä pörkölt kávé mellett. Pedig ügy van, a mint a cimben kifejeztem, hogy három féle ideálom volt egyszerre, mint azt alább bővebben ki fogom fejteni. A három ideál közül egyik érzéki, a másik szívbeli, a harmadik pedig eszményi volt. Ezek közül az ideálok közül az I. számú ideál volt rám nézve a legkevésbé veszedelmes. Vala pedig ő egy bűbájos szépségű ifjú asszony, akinek ingerlő kel leméihez fogható nem volt a Helembától Chicagóig lefektetett délkörök közötti területen, akinek á szeme pillantása nem a barna éjfélhez volt hasonló, mint Cleopatraé, de oly fény és hősugarakat lövelt, hogy félté telezem, miszerint egy fél waggon öntött va sat képes lett volna, öt perc alatt pillantásaival csepfolyóssá'átváltoztatni. A haja ez a kifejezhetlen hamvas, dús selyemtenOh Május, be szép, be költői vagy igéző szépségedben, virágoktól hintett aralepledben és jelentőségedben ! Ujongva köszönt a gyermek, az ifjú, a delelő és az alkonyra szálló kor. Ujongva köszönt a család, a beőle kialakult társadalom, a nép, a nemzet. És felvidul benne minden és mindenki, mert te vagy az élet eheletének isteni eredete, a reményeknek végtelen nagy menyországa. Életetadó, termékenyítő, vidámító és üdítő erőd enyhíti a fájdalmat, könnyűvé teszi a szenvedést és megrögzíti bennünk a vágyat élni, élni boldogul, mint ahogy mi azt jónak látjuk. „Élni és élni boldogul, mint ahogy mi azt jónak látjuk" egy nagy problémája a XX. század világ társadalmának, de abban senkinek oly nagy mérvben, mint a magyar nemzetnek. Valamint a világot átölelő nagy társadalom emberáradatában egymásután lépnek előtérbe a boldogulás vágyának mikénti teljesedésére a mindinkább kiélesedő problémák, azonképen a nemzetben is egy glóriában fénylő vágy lakozik, hogy boldogulásának céljához minél közelebb jusson. Nagy és nemes eszmék töltik be a gondolatok világait, mik egyrészről a társadalmi kiegyenlítést, másrészről a teljes nemzeti szabadságot keresik. A társadalmi kiegyenlítés kérdésében az egyéni lét egyenjogúsítását keressük, a nemzeti vágyakozásban pedig egy oly kialakulást, mely fajilag, nyelvileg egységessé válván, teljesen önálló, szabad és független magyar birodalmat létesítsen. Ezen kérdések megfejtése körül tapasztalható lázas ügybuzgalom, ügyszeretet egy és ugyanaz a május termékenyítő munkájával, melynek bimbófakadása, a rózsa kicsattanása a legbiztatóbb remény, hogy a vágyak valóra váljanak. Mert a hogy nincs gyümölcs virág, virágfakadás nélkül, úgy a vágy is csak vágy marad, ha fakadásával reményeket nem termékenyit. S mi termékenyit ? Az eszme, a mely a vágynak az, ami a virágnak a porzó és bibéje. Eszme! te az üdvösség kiapadhatatlan hőforrása érintsd a vágyak kelyhét. Leheld az életet, valamint ahogy a nap sugarai teszik azt. Napsugár nélkül nincs élet és eszmék nélkül sivár az élet. Napsugár ger, melynek szine semmi árnyalatnak sem felelt meg a természetben, oly lágy volt, megszégyenithette a valenciennei selyemgyárak legfinomabb termékeit s merem állítani, hogy igazhivő muzulmánok szivesebben pihentek volna ennek, mint Allah szakállának árnyékában. Azonban hozzávaló viszonyom, vagy helyesebben az ő viszonya hozzám nem sokáig tartott. Egy izben,. mikor becses férje távollétében megcsókoltam a nyakát, melyhez képest a kararai márvány közönséges strázsahe gyi homokkő volt, puha kacsójával pofon ütött, minek következtében levontam a konzekvenciát annyiban, hogy rögtön ki kapcsoltam őt ideáljaim közül, akárcsak Wekerle az ő programmjából a magyar vezényszót. Második számú ideálommal, a szívbeli ideálommal nem végeztem ilyen könnyen, mig csak ő nem végzett velem. Ezen kis szirén után már 2 évig és 83 napig koptattam szivet és cipőt. A koptatás következtében ahány rés támadt saruimon, anynyi keletkezett a szivemen is, elannyira, hogy mindkettő úgy nézett ki, mint egy orosz hadihajó, mely Togo admirálissal cé cózott a sárga vizeken. A sarubeli miseriáimon könnyen segitetta karlsbadi cipőraktár, de nem úgy a szivemen. Még a Kolos kórházbeli hires operatőr sem tudta volna összeeszkábálni a szerencsétlent. Ám a kegyetlen és büszke szépségű démon nem könyörült rajta, sőt úgy csepegtette a vérző sebekbe az izzó mérget, mint a cukrász például az ananász-szörpöt a punschba s engem pedig mártogatott a földi kínokba, mint hajdan az Úr Fáraó népét a Vörös tengerbe. Abban az idő ben természetesen igen el voltam kese redve elannyira, hogy egyik barátom azt ajánlotta, hogy nyakkendőmet legközelebb ne a Schmideg Sománál szerezzem be, kinek divatcikkei nem szorulnak reklámra, hanem Bali Mihálynál, akinek nyakkendői az ember élete végéig tartanak, illetve az embert élete végéig eltartják. No de ezt a tanácsot nem vettem be, hanem bevettem minden este néhány szikvizfröcscsöt a „Központi"-nak nevezett italmérő helyiségben s kerestem a vigasztalást a kasszatündérnek nem kö sönséges terjedelmű bájaiban, mely bájak távolról sem voltak oly erősen körülbástyázva, mint — teszem föl — Port-Artur s igy a harmadik szikvizfröccs bevétele után ezeket is bevettem, hanem hony soit, qui maly .... Ilykép egészen be szüntettem a forgalmat azon az ösvényen mely előbb nevezett ideálom szivéhez ve zet s elállottam azon fenyegetőzéstől is hogy párolgó vérében fogom mindenkinek megforgatni füstölgő pisztolyomat, ki az imént jelzett ösvényen csatangolni merészkednék. A kis nő iránt, ki oly meglepő nélkül a szervetlen test szervetlenné marad. Eszme nélkül az élet tengődés, levert, magán hordja az elmúás rideg gondolatát és ebben a lelki életben a véges határt. De amint a természet önmagában nem ismer véges határt, úgy az eszme sem ismer azt. És valamint a természetnek mindenkor megvolt és meglesz a megújhodása, azonképen az eszméknek is, mely vágyakat kelt és igy termékenyül általa a remény. A remény, hogy jönni fog egy cor, melyben az emberiség nemcsak hirdeti a boldogságot, hanemélvezi is. Jönni íog egy kor, melyben a magyar nemzet nagy, erős és boldog esz, mint azelőtt soha. 0 Május viránymezős hava az élet négy évszakának, im reménynyel is köszöntünk Téged! És hitté válik bennünk a remény, hogy csalatkozni nem és nem fogunk. Bertalan Vince. á magyar szó a Vértesekben/) Tegnap kezdte meg Andrássy János alispán Esztergomvármegye te*) A „Budapesti Hírlap" pénteki számából veszszük át megyénk nyugalmazott kir. tanfelügyelőjerutinnal gázolt illúzióim pálmás kertjében, lázongó érzelmeim időközben igy teljesen a fagypontra sülyedtek s majdnem olyan lettem, mint az ifjú Pókai, kiről Névy Stilisztikájával elmondhattam: úgy maradtam, mint a szedett szőlőág stb. Ekkor kezdett előtérbe nyomulni eszmény ideálom fekete fürtös fejecskéje. Eszmén}^ ideálom a Suchard-utcában lakott és húsvétkor maceszt evett. Nálunk ugyaniSj hol bár nincs számos utca, mint például, mondjuk Londonban, az a rossz szokás uralg, hogy annak a mesésen kevés utcának sem rakják fel a cimtábláit és a nyájas idegen kénytelen a reklámtáblák után megjegyezni magának az utcákat, mely utcák sarkain ilyen reklámtáblák díszelegnek. Ebben az utcában szoktam szabad időmben rendesen kuncsorogni, mogorván rágcsálva park-szivaromat. Ez a szivar onnan nyeri elnevezését, hogy zárt helyiségben földi halandó ki nem állja az illatát s azért legcélszerűbb parkokban szivni, hol az ózondús lég csökkenti hatását. Mint fentebb mondám, ez utcában szaporítottam napról-napra a forgalmat, tűnődvén a módozaton, hogy eszményi ideálommal valamelykép megismerhedhessem. Hónapokig semmi eredmény. Hanem egyszer a véletlen jött segítségemre és a sorsom iróniája, hogy épen az előbb megrajzolt szívbeli ideálom Önkéntelen közbenjöttével ismer„Esztergom és Vidéke" tárcája.
