Esztergom és Vidéke, 1905
1905-01-12 / 4.szám
ESZTERGOM es VIDÉKI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 . Píokopp Gijiila és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Á reáliskola államosítása. ii. A fővárosi iskolák szükségszerű szaporításának és zsúfoltságának legegészségesebb, paedagogilag legkívánatosabb levezetése, a főváros közvetlen közelében fekvő városaink anyagi érdekeinek szolgálatával szorosan összefügg. — Ha a magas kormány szivén viseli a serdülő ifjúság fogékony lelkének nemes irányú fejlődését, akkor be kell látnia, hogy a főváros légköre úgy egyenes, mint átvitt értelemben csak gátló, sőt romboló hatással lehet a tanuló testi edzettségére, lelki nemességére: be kell látnia, hogy nem a haza javára gyümölcsöző irányt szolgál azzal, hogy a vidéki városok igényénél jóval nagyobb költséggel szaporítja a budapesti középiskolák számát s minden paedagógiai okulás az egészséges, egységes vezetés lehetősége ellenére istápolja ezen intézetek zsúfoltságát. Az anyagilag tehetősb s értelmileg belátóbb szülők már felemelkedtek e magaslatra s ezzel magyarázható meg, hogy sok szülő vidéki internátusba, vagy legalább vidéki városba küldi gyermekét iskoláztarp es Eäy levél. Mikor Zsember Kázmér úr ő méltósága reggel bement a hivatalába, nagy halmaz levelet talált az asztalán. Hivatalos nagy pecsétekkel ellátott levelek voltak, mint rendesen, néhány magánlevéllel vegyest, melynek halavány, merített széle kivált a többi közül. Egykedvű közömbösséggel bontotta fel s futotta végig az Írásokat, mint aki alapjában véve jól tudja, hogy mi szokott az ő leveleiben rendesen lenni. Apró megjegyzések kíséretében rakta azután össze terminus . szerint.. azokat, melyekre választ kértek s dobta a papírkosárba, melyeknek különösebb fontosságuk nem volt. Épen az utolsót futotta keresztül, midőn hirtelen erős parfüm csapott az arcába. Szinte megdöbbent a finom illat hatása alatt s önkénytelenül is kiesett kezéből a hivatalos levél. Legutolsónak maradt egy picinyke bo~ riték, ibolyaillat áradt ki belőle s szinte elbódította a méltóságos úr fejét. Valami titkos erő sugallata egy pillanatig meggátolta lelkét s aztán mohón kapott az illatos irás után. Hosszú, vékony szarkalábak, a női irás minden bájos pongyolaságával, szinte egy tásra. De ezzel ellentétben szomorúan tapasztalható azon tény, hogy sokszor parányi anyagi érdekekért a főváros közelében lakó szülő Budapestre adja gyermekét akár állandó elszánással, akár napi ide-oda utazás kényeszerével. Ha bizonyos tekintetben pl. a polg. iskolákra nézve már korlátok felállítását látta jónak a tanügyi kormán^, csak egy szavába kerülne a budapesti iskolák zsúfoltságát apasztani azzal, hogy vidéki tanulók felvételét méltánylandó indokoktól tenné függővé, kizárván a méltányossági okokból a szülők egyébb érdekeivel kapcsolatos gyakori látogatás lehetőségéneks a tanuló ide-oda utazásából kínálkozó látszólagos anyagi haszonnak indokát. Csak energikus, kellő paedagiai érzékű (a minő kevés van) szülő gyakori látogatása értékes a tanulóra nézve ; az anyai gyöngeségnek természetbeli s pénzbeli adakozó hajlandósága, az atyának kisebb csinytettekkel szemben is az elkeseredésig felcsigázott keserűsége egyaránt áldatlanul romboló munkát végez a gyermek lelkén ; az ide-oda utazó tanuló a testi üdülés hiánya mellett meg nem engedhető szabadságának akkora mértékével vonalban nyúltak el a papiroson, leírva a méltóságos úr teljes cimét helyesírási hiba nélkül. Zsember olvasta a betűket, szivta magába az illatot s úgy érezte, mintha valami régi homályos emlék emelkednék fel a sötét űrből szivében. Egy rég elmúlt kedves emlék, melyhez annyi édes perc van odafűzve s melyet kiszakítani a lelkéből soha senkinek és semmivel sem lehet. És már a másik pillanatban maga előtt látta azt a babaarcú leányt, kinek a szive túláradó rajongással véste, magába őt, mint az igaz, tiszta. eszményképet s akinek a válás alatt nagy erejébe került elviselni azt a fájdalmat, melyet valamikor ő szerzett neki. Remegő kézzel bontotta fel a levelet. Szinte betűzte minden szavát, oly mohón, olyan áhítattal olvasta a sorokat. És amint olvasta, valami végtelen bánatos érzés fogta el. Kicsordult a szemében a köny ... Az volt megírva remegő Írásban a le^ veiben, hogy protezsáljon be egy fiatal embert, akinek az édes anyján kívül senkije sincs e földön, valami hivatalba, hogy „tisztességes ember lehessen belőle." Tisztességes ember ! Ezek a szavak hatottak oly mélyen a méltóságos ur szivébe, ezek csalták ki szeméből a könynyet s ezek ragadták el e múltba. A múltba. Kinek nincs múltja ? Kinek él, hogy ez ellen minden iskola fegyelmi szabályai óvást emelnek. — Az előbbi eset anyagilag egyáltalában nem előnyös, az utóbbi a költségek naponkénti fedezésének lehetősége mellett csak látszólag nyújt némi előnyt, de végösszegben tetemesen meghaladja a vidéki város elszállásolási viszonyainak olcsósága. Ha épen a fővárosban elharapódzott tanügyi bajoknak s ezzel kapcsolatban a közel fekvő vidéki városok anyagi érdekeivel kapcsolatos kulturális értékének és érdekének csak egy parányi fontosságot tulajdonit a magas kormány, ezek sorában legelsőnek Esztergom városa érdemel figyelmet mint olyan, melyet egészséges fekvése, csendes jellege az elszállásolás olcsóságával hivatottá tesz arra, hogy iskola várossá fejlődjék. Esztergommal szemben tehát egy állami főreáliskola kérdésében nem lehet irányadó a város és kormány kölcsönös megegyezésének lehetősége a hozzájárulásra nézve, hanem csak azon kérdés eldöntése szabhat irányt, hogy szükséges, illetve kivánatos-e a budapesti iskoláknak a főváros forgalmában s igy annak is nincs valami emléke abból a letűnt, átfutott pár évtizedből, melyet elélt ? Ki ne ismerné azokat a szenvedéseket, melyek a sziv és a lélek tisztító tüzei! ... Ki ne tudna visszagondolni olyan emlékekre, melyek valamikor erősebb rezgésbe hozták a sziv húrjait s melyeknek kitörölhetetlen nyoma ott marad a lélek fenekén örökre ? . . . Zsember, a magas miniszteri hivatalnok, kinek arcán soha sem láttak alattvalói mást, mint szigort és fegyelmet, a mult hatása alatt egészen megváltozott. Az arcára kiült'a lelke elfojtott fájdalma s valami gyönge pir futotta át, mely szinte égette arcát s bensejében pedig a lelkét tisztította. E pillanatban érezte magát leggyöngébbnek. Révedező lelke pedig merengett messze, messze egyik emlékről a másra. Ott látja magát abban a meghitt, piciny szobában, melynek meleg fészkében ifjú éveiben annyi boldog percet élt át. Tikkasztó forróság gyötörte egyszer, aléltan, erőtlenül hullott a szoba pamlagára s nehéz betegségében a véget látta lázas tekintete. De föléje borult egy babaarcú leány, remegve, félve, — félve ő miatta. Aggódó gondos - tekintettel leste . minden mozdulatát, figyelve nézte arcát, szemét. S mikor magához tért, az ajka szóra nyilt, ráborult szeretettel az a babaarcú leány, és csókolta . . . anyagi érdekében alig érezhető zsúfoltságát apasztani akkor, a midőn a tővárosénál mindenben kedvezőbb viszonyok közé elvonható 150—200 tanuló által létesülő forgalom többlet oly kedvező hatást gyakorolhatna az elszegényedésben egyre süllyedő város mentő actiójában. Ha igenlő a válasz, szinte érthetetlen azon makacs elzárkózás melylyel eddig Esztergom városának találkoznia kellett, valahányszor csak kísérletet tett páratlanul népes, de az anyagi erő elégtelensége miatt még minimálisan is kellően el nem látható reáliskolájának államosítása ügyében. A f. hó 2-án meglepetésszerűen, hirtelen felmerült küldöttségi eljárás a rügyfakasztó napsugár előhírnökeként tett hálás szolgálatot a fáradhatlanul • buzgólkodók utánjárásának. Ha nem is hozta e küldöttség a közoktatásügyi ministernek és a ministerelnöknek azon igéretét, hogy az avatatlanok hiu reménykedésének kielégítéséül a főreáliskola építése már a tavaszszal megkezdődik és őszre az ötödik osztály megnyitásával a fokozatos kifejlesztés is megindul, de megteremtette azon erkölcsi alapot, meA méltóságos urnák szinte megrendült mindene. És kételkedni kezdett a múltban. Talán nem is volt igaz, talán soha meg sem történt, talán csak álom volt az egész, egy boldog, édes álom, melyből ébredni oly nehéz, oly fájó ! . . . Azután máskép jelent meg előtte. A válás. Ez a nehéz perc, melyben könyörtelen szívvel szinte durván tépte ketté a leány boldogságát. Mikor azt az önfeláldozó nemes lelket elhagyta, ki hasztalan könyörgött, rimánkodott neki, ő könyörtelen volt. Válnia kellett, egy másik leány követelte ezt. A menyasszonya. Ó, pedig alig nevezhette magáénak azt az asszonyt, elvették elrabolták tőle s még vissza sem vehette a rablóktól. Mert a maga jószántából szökött meg az aszszonya. És ő azért a hűtlen asszonyért elhagyta azt, akinek minden szeretetét birta s akit ő is szeretett! A hideg sziv, mintha egy-egy jégburok pattanna le róla minden emléknél, lassan-lassan felmelegedik s kocogása hevesebb. Hevesebb, de nem a megnyugvás boldog érzésétől, hanem a reá nehezedő sötétségtől, az önvádtól. Elhagyni azt a leányt, aki feláldozta magát, becsületét érte, elhagyni hidegen, fagyosan, a sziv meghidegedése nélkül ! A méltóságos úr ebben a pillanatban érezte magát legnyomorultabbnak . . . Idegesen szorongatta ujja között az illa-
