Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-27 / 34.szám

ESZTEK6IH es VIDÉKE r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók: Dr 1 . Píokopp Gijiila és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Munkabérharcok. Esztergom, ápril 20. Alig tavaszodott ki, már is meg­kezdődött a vállalkozók és munká­sok közötti bérharc. A kisebb-nagyobb vidéki városok­ban az épitő-munkások szüntették be a munkát, úgylátszik a központ által kiadott parancsra ß formulázták azon munkabérköveteléseket, melyek teljesítése esetén hajlandók csak munkába állani. Figyelemmel kisérjük ezen bér­mozgalmakat és pedig teljes tárgyi­lagossággal és minden elfogultság nélkül, mert elismerjük úgy az egyesnek, mint egyes társadalmi osztályoknak azon jogát, hogy hely­zetükön lehetőleg javítsanak. A bér mozgalmaknál első sorban az tűnik fel, hogy a vállalkozók telj es méltányossággal járnak el s mindjárt az első ajánlataiknál el­mennek azon határig, mely az őés minden érdektélen és elfogulatlan szemlélő előtt lehetségesnek látszik. A munkások követelésén és maga­tartásán ellenben az látszik meg, hogy kevésbé számolnak a tényle­ges viszonyokkal, hanem schema szerint dolgoznak s ép azért köve­teléseikhez mereven ragaszkodnak. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Epedés. Valami gyötör, kihoz, éget S ugy szeretném elsírni néked! Elődbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok ... Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem, Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel s — kitalálod ! Ballá Miklós. A fukszia régéje. — Mantegazza „Virágregéiből." — Tien-csin-csin a neve az egyik isten­ségnek a mely a japánok Olympusán a kellemet, a szerelmet és a vendégszerete­tet képviseli, röviden szólva csupa merő szép, kellemes dolgot. Mikor egyszer az égből hozzánk le­szállt, hogy kéjkirándulást tegyen, Pep-ton Valamelyik utcájának egyik ablakában oly gyöngéd, érzékeny, légies termetű leány­kát pillantott meg, hogy nem földi, ha­nem mennyei teremtésnelr vélte s rögtön az jutott eszébe, hogy valamelyik istennő Mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkájának ellenértékét köve­telje. A munkás tisztán szakképzett­ségét, szerzett ügyességét és phisi­kai erejét érvényesiti. A vállalkozó ellenben a magasabb képzettsége mellett még a kockázatot is viseli. Mi következik ebből ? Az, hogy a váltai kozó keresetét, vagy nyere­ségét nem lehet és szabad annyira kórlátok közé szorítani, nem sza­bad egy bizonyos határ közé szorítani, mert hisz a vállalkozó­nak munkájánál és kereseténél nagyon . sok esetleges előre nem látható tényezővel kell számol­nia, mélyek nem mindig vágnak be, keresete, nyeresége tehát mindig kockázatos, s míg egyik vállalatánál esetleg a rendszeres polgári haszon­nál több a keresete, addig más vál­lalkozására reá is fizet. A munkás ellenben bizonyos, hogy a hét vagy hónap végén megkapja munkabérét, nem koczkáztat semmit; ha tehát ezen bér akkora, hogy a fennálló viszonyok között s jogos igényeiknek megfelelőleg megélhet­nek, úgy több igényt, legalább jogo­san nem támaszthatnak. Bajos dolog ép annak meg­állapítása,: hogy hol kezdődnek a jo­azért szállhatott alá á menyből, hogy őt boszantsa. Hogy erről megbizonyosodjék, felnézett rá s.a jobb kezével egy szabadkőműves jelet csinált, amiről az istenek egymásra ismernek, ha álöltözetben titokban a föl­dön barangolnak. A légies termetű gyöngéd lányka azon­ban nem válaszolt erre a jelre, hanem meglepetve, boszusan csapta be az abla­kot s eltűnt. Tien-csin-csin elragadtatásában: még so­káig ott álldogált az ablak alatt, remélve, hogy a leánykát újra megpillanthatja: el­ragadtatását néha-néha ezzel a felkiáltás­sal szakítva meg: „Tehát nem istennő! De nem is asz­szony, nem volt az egész világnak soha üyen drága kincse." Végre észrevette az isten, hogy egész sereg bámész nép gyűlt már köréje, akik úgy bámulnak rá, mint egy bolondra. Dü­hösen töretett keresztül rajtuk s eltűnt. Az isteneknek nem kerül nagy fárad­ságukba, hogy az igazságról meggyőződ­jenek, különösen olyan országokban nem, mely hatóságokkal és rendőrséggel jól el van látva, s ezekből Japán országban mindig bőségesen elegendő volt. gos igények ;s hol végződnek ? Más a gazdasági helyzet, mások a ke­reseti viszonyok Amerikában és a Nyugaton s mások nálunk. Nálunk bizony még általános sze­génység uralkodik, amiből termé­szetszerűleg következik, hogy ná­lunk a munkás kereseti viszonyai is kedvezőtlenebbek, mint másutt s bár általánosságban a munkásnak joga volna, hogy ugyanazon mun­kabért követelje, mint mondjuk Né­metországban, vagy Amerikában, ez még sem vehető gyakorlatilag, minthogy a rögtönösen át nem ala­kitható tényleges viszonyok egy semmiféle szervezettséggel le nem küzdhető akadályt képeznek. A. munkások helyzete már is javult s a vállakozók helyzete látszólag rosszabbodott. Látszólag, mert bi­zonyosra vehető, hogy ha a vállal­kozók a már elvállalt építkezések­nél nem is vehették tekintetbe a munkások által támasztott maga­sabb munkabérigényeket, azt a jö­vőben vállalataiknál, költségvetése­iknél tekintetbe fogják venni, vagyis más szóval a magasabb munkabé­rek folytán előállott többletet át fogják hárítani a közönségre. Az építkezés az uj alakulások Rövid fél óra alatt megtudta, hogy az a fiatal leány Lin-fin-fi hercegnő, Kion-bo­: leu herceg egyetlen leánya, tizenhat éves s különös hajlamainál fogva, melyek őt az egész világ legcsodálatosabb teremtmé­nyévé tették, az egész városban ismere­tes. Lin-fin-fi mindenesetre az egész Japán ország legszebb leánya volt. Nagy, sötét fekete, ragyogó és epedő szemei voltak, amilyen a levegő és az ég egy Zivatar után, csaknem görög szabású orrocskája s olyan szája,«mely a csókokat mértföldnyi távolságból magához vonzotta. Fekete haja hosszabb volt, mint termetének ma­gassága, ügy, hogy rózsás lábacskáival rá­léphetett s azt egy férfi mégis az egyik kezével átfoghatta. Járkálás közben a ga­zellához, úszás közben a hattyúhoz s al­vás közben egy istennőhöz hasonlított. De mind az, ami Lin-fin-fit az egész Japán ország legszebb leányává tette, csak nem tehette őt egyszersmind olyan cso dálatossá és különössé ? Különössége oly rendkívüli finomságú érzékenységében rejlett, hogy semmiféle érintést, zajt, szagot és izt el nem szen­vedhetett, ha csak oly rendkívüli finom ságú nem volt az, hogy a legtöbb em­berre nézve csaknem észrevehetetlen lett volna. Anyjának, hogy megcirógathassa, hód­folytán meg fog drágulni. A drá­gulás folytán az építkezésben leg­alább egy időre tartózkodás fog beállani s igy előre láthatólag az épitő munkások kereseti viszonyai nem csak nem javulnak, hanem rosszabbodnak. Rosszabb kereseti vi­szonyok között magasabb munkabé­rek, ellenkeznek minden helyes gaz­dasági elvvel s ha el is érhetők ideig­óráig, állandóan fenn nem tarthatók. A munkabérharcban tehát nem­csak a munkások és vállalkozók, hanem elsősorban a közönség is érdekelve van, mert annyi bizonyos, hogy minden igény, mely az épít­kezést drágábbá teszi, végeredmény­ben a közönség nyakába szakad. Ez azonban nem ok arra, hogy teljes tárgyilagossággal ne szemlél­jük s ítéljük meg a lépten-nyomon felbukkanó munka bérharcokat. Ez a tárgyilagosság késztet azon figyel­meztetésre, hogy a munkásság a küzdelemben ne feledkezzék meg soha a méltányosságról s a fenn­álló tényleges viszonyokról. Küz­delmében ne idegen viszonyokat, hanem a mi sajátlagos állapotain­kat tartsa szem előtt s akkor küz­delme ment lesz a túlzástól s igy az eredmény is tartósabb lesz. T. T. bőrből készült keztyűt kellett a kezére húznia; ő maga csak hattyúpehelyből ké­szült inget viselt s dunnalúd-pihéből ké­szült ágyneműben aludt. Még a cipőcskéi is dunnalúd-pehellyel voltak kibéllelve. Lakosztályában háló- és egyéb szobáinak ajtajai bársonnyal voltak bevonva, sző­nyegei jegesmedvebőrök voltak s ebéd­közben az ételeket kaucsuk tányérokon hordták fel neki, a kése és villája elefánt­csontból való volt, mert az érc csengését és a tányérok zörgését nem birta elviselni. Szülei imádták s hozzászoktak, hogy csak suttogva beszéljenek vele, sőt hal­lotta és megértette a csaknem mozdulat­lan ajkak susogását is. Mindenekfelett gyűlölte az emberek ki­abálását az utcákon s a kutyaugatást; el­lenben nagyon kedvelte a szél sóhajtását, s tücsök cirpelését s azt a gyönge neszt, melyet a harmatcseppek okoznak, midőn reggel a fákról a puha moha-szőnyegre hullanak. * * Mikor Tien-csin-csin isten ez értesülé­seket egybegyűjtötte róla, mely sok imá­dójának akadályul szolgált, hogy felesé­gül vegye, egészen el volt ragadtatva* vonzalma azonnal a legforróbb vágygyá és szerelemmé változott át s utóvégre is mi más a szerelem, mint a különösségek különössége ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom