Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-06 / 28.szám

el. Az előidéző ok ösmerete minden bajnál rendkívül megkönnyíti az ellene való védekezést. Ha ismerjük a betegség okát és elősegítő körülményeit, ez ösmeretünk megadja nekünk a legegyenesebb irányt, a melyben a betegség ellen védekezni lehet. A tuberkulózis elleni védekezés terén is figyelemmel kell lennünk a kór kifejlődését elősegítő összes tényezőkre, hogy a bántalom elleni küzdelmünk teljes sikerű lehessen. Rubner tanár az 1891-iki berlini nemzetközi tuberkulózis-kongresszuson rámutatott arra, hogy a gumókor terjesztésében mily nagy szerepe van a lakásnak, műhelynek, sőt az embert csak órákra magukba fogadó forgalmi eszközöknek is. O akkor „lakásbetegség"-nek nevezte a tuberkulózist és pedig, mint fejtegetései nyomán látni fogjuk, joggal A tuberkulózis olyan kór, mely legkiterjedtebben ott pusztít, a hol az egyénnek saját létfentartásáért teljes erejét kell megfeszítenie. Ezt a létért való súlyos küzdelmei megvívni pedig nem a kertekkel körülvett, aránylag tiszta levegőjű falusi házikókban látjuk, hisz a napsütötte szántóföld nem kivan ily küzdelmet attól, aki megműveli; ez a harc a nagyvárosok harca, ott folyik a gyárak, műhelyek és házsorok fülledt levegőjében, füstös légkörében. Folytonos harc, melyben fegyverszünet nincsen. Lássuk közelebbről, hogyan szegődik tehát a tüdővész terjesztőinek sorába a lakás, hogyan jutnak ily szerepre a munkás-műhelyek ? A nagyvárosok, a kereskedelem és ipar e gócpontjai, az emberek százezreit tömörítik össze aránylag kis területre, kik ott megélhetést keresnek a városi élet forgatagában. Befogadnak e faltömegek mindenkit, nem ritkán a nyomor sötét képeit rakván fényes paloták mögött rejtőző sikátorokba. Igy találjuk ezt úgyszólván kivétel nélkül minden nagy városban. A tömegek ez agglomeratiója, karöltve az anyagi számitásközegészségi kártételeivel, megteremtik azután a legszánalomraméltóbb állapotokat. Magas épüle— Elmondom ha nem lesz unalmas s ha végig hallgatja, habár tudom, hogy ki fog nevetni. Sőt haragudni is fog rám, hogy oly szamár voltam. Mert maguk örülnek ha egy nembelijük elbukik. Viszont haragszanak, ha az kimenekül a csapdából. Tudja olyan fiatal jogász gyerek lehettem. Délutánonként azt tettem a mit minden más pesti gyerek tesz, flangiroztam az utcákon a sétányokon. Ártatlan dologgal mulattunk, tulajdonképen semmi sem az egész, utánna ballagtunk egy-egy csinosabb leánynak. Mondom csak utánna ballagtunk s csak néha vettünk oly hallatlan bátorságot, hogy mégis szólítsuk. — Egy alkalommal s éppen ezt akarom elmondani . . . de talán unalmas vagyok, nem parancsol nagyságos asszonyom más valami érdekesebb dolgot. Talán elmondom azt, hogy miért ment J. Ilona éppen most a bálok idején tenger mellé. — Ugyan ne hencegjen Feri. Erről talán én többet tudnék mondani. Nem, csak folytassa ezért sem zavarom ki, bájos bakfisra emlékeztető, hangulatából. Tudja minden actiónak van reactiója, s erre várok én. — Nagyságos asszonyom ma én borzasztó udvarias akarok lenni s engedelmeskedem a kívánságának. Tehát folytatek emeltetnek a beépítendő hely legteljesebb kihasználása mellett; bérkaszárnyák keletkeznek, pince, sőt (külföldön) padlás-lakásokkal, alkalmasak az emberek százainak egybezsúfolására, valóságos önkéntes fogházak, sokszor a hygienának abszolút hiányával. Már pedig minél kevesebb épület áll bizonyos számú lakosság rendelkezésére, annál gyakoribb a tuberkulózis-megbetegedés. Igazolja ezt Philippovich statisztikája, mely szerint 1890-ben Bécsben azon kerületekben, melyeket jobbmóduak laknak, csak 11.6 volt 10.000 egyénre a tuberkulózishalálozás, mig a szegényebb lakosság lakta kerületekben, a hol igen sok a túlzsúfolt lakás, ugyancsak 10.000 egyénre 35 volt a tuberku lózis-halál, tehát több, mint az előbbinek háromszorosa. Az első és legfontosabb tényező, mellyel a lakás a hiberkulözis terjesztésére befolyik, annak zsúfoltsága, kelleténél nagyobb számú egyénnek aránylag kicsiny, szük lakásban való együttélése. Dr. Parassin József. Az esztergomi izr. nő- és leányegylet estélye. Ritka jókedvű és úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitűnően sikerült mulatság zajlott le f. hó 1-én a Magyar Király nagytermében, a hol az esztergomi izr. nő- és leányegylet tartotta mulatságát. Már este 8 órakor megtelt a nagyterem, ahol a műkedvelő előadás részére színpad volt felállítva. Amit ezen estén a műkedvelők produkáltak, az a legnagyobb mértékben megérdemli az elismerést. A műsor egy kis epizódnak „A rosszul nevelt leány^-nak az előadásával vette kezdetét, a melyben Fleischmann Katinka, Geiger Cecil és DiamantLa]OS vettek részt. Fleischmann Katinka kedves egyéniségének egész báját öntötte kicsi, de hálás szerepébe, Geiger Cecil és Diamaiit Lajos, a zsörtölődő férj és feleség szerepében pompásan megállották a torn. Egy alkalommal megismerkedtünk egy csinos fiatal leánynyal. Elütően eddigi ismeretségeinktől, kik varró leányokból, színi növendékekből, nevelő nőkből teltek ki, szolidan viselkedett. Ez nekem imponált. Gyakran találkoztunk vele. Néha magával hozta kis húgait, számszerint hármat. Megtudtam hogy anyja már nem él, apja mozdonyvezető s csak minden harmadik nap van otthon. Testvérkéire ő főz, takarít. Nagyon vonzódtam hozzá. De mondja mért nevet, biz Isten nem voltam bele szerelmes. .Csak akaratlanul is méltányoltam. A fiúk elhatározták egy napon, hogy tekintettel hosszú ismeretségünkre, csinos voltára, ma felmegyünk hozzájuk, s kis testvérkéit eltávolítva . . . megutáltam a fiúkat, barátaimat. Hiába szóltam volna nekik, hogy ezt nem engedem. Csak egy gondolatom volt, ezt megakadályozni, megmenteni őt. Ott hagytam őket, s futva a mellékutcákon eléjük kerültem. Már meszsziről láttam amint jött. Azt mondtam neki, hogy a fiúk ma nem jönnek s kértem, hogy az én kedvemért forduljon viszsza. Szótlan értünk ki a ligetbe. Százszor is elkezdtem beszélgetni. Annuska tudja én azért hivtam ... de megint csak abban hagytam. Pedig nem is szerelmi vallomásra készültem. Kiértünk a tóhoz, s helyüket és őszinte kacagásra bírták a publikumot. Ezután a monológ c. magánjelenetet adta elő Eckstein Irénke. A nehéz szerepet igazi bravúrral győzte meg a bájos kis műkedvelő. Majd Komlós Sándor, budapesti nagykereskedő, városunk fia énekelt el négy dalt és pedig 1. Siciliano a Parasztbecsület c. operából Mascagnitól. 2. Es war blos ein Traum dal. 3. és 4. két magyar népdal. Komlós Sándor remek baritonját nem kellett nekünk felfedeznünk, — már a fővárosi lapok is elismeréssel írtak erről, a fővárosban adott hangversenyek kritikáiban. Komlós Sándornak, hatalmas nagy terjedelmű magas baritonja van, előadása jóval felülemelkedik a közönséges műkedvelői niveaun. Zongorán a hatásos énekszámokat Komlós Vilmos kisérte. Végül Hevesi és Hetényi bájos egy íelvonásos vígjátéka „Anyár

li került szinre kitűnő, összevágó, jól perdülő előadásban. Oblath Rózsika a fiatal asszony szerepében általános meglepetést keltett remek játékával. Ezzel a szereppel bármelyik előkelő színpadon megállaná a helyét. Geiger Ilonka a szájas szakácsné szerepében még nyilt szini tapsot is kapott, ami pedig már a legnagyobb tetszés jele, — no de meg is érdemelte. Az éhes nagybácsit Eckstein Ödön játszotta, akinek különösen íesztelen játékát kell megdicsérnünk. A fiatal férj szerepében Freller Rezső jeleskedett, ki nagy sikerrel játszotta meg igazán nehéz szerepét. Taps és kihívás volt bőven, a közönség nem fukarkodott a jól megérdemelt elismerésben. Az előadás után táncra perdült a fiatalság s járta a táncot a kora reggeli órákig. A négyeseket 60 pár táncolta. Szünóra alatt a tombola tárgyakat sorsolták ki. Az anyagi eredménye is pompás ezen mulatságnak, mert a két egyesület javára 1000 korona tiszta jövedelem maradt. Jelen voltak a következő hölgyek : dr. Berényi Gyuláné, Bruckner Albertné és Aranka, Deutsch Mórné és Sári, Eckstein Mórné és Irén, még mindig nem mondtam semmit. Szivem elszorult ha arra gondoltam. Hogy állt volna ez a szegény védtelen leány, füstös, kormos* elcsigázott apja elé ? Hogy csókolta volna meg annak munkától érdes kezét ? Hogy tálalta volna fel az egyszerű ebédet? s hogy élt volna abban a szobában, abban a pokolban ? Benn a szigeten megszólalt egy vadászkürt. A mélabús akkordok magamhoz téritettek. Aztán már beszéltem. Beszéltem neki női hivatásról, keresztényi önfeláldozásról. Elmondtam neki, hogy a fiúk milyen rosszak. O sírt, . . . . igazán sirt. Megígérte, hogy soha többé nem áll az utcán szóba senkivel. Azóta nem láttam csak egyszer. A bankban a pénztárost helyettesitettem. Egy kis jegygyűrűskéz nyúlt be a rácson s egy takarékkönyvet és pénzt nyújtott be. Megismertem a kezét. Már akkor férjnél volt. Nem mertem felnézni, reszkető kézzel végeztem a szokásos teendőket. Aztán elment s azóta sem láttam többet. Lehet, hogy sok embernek adósa, lekötelezettje vagyok, de egy ember nekem is adósom, tudtán kivül ugyan, de egész boldogságát nekem köszönheti ez az ember, kit az asszony boldogit. Speidl Gyula. Eisler Bernátné és Gizella, Eisler Bernátné, Fleischmann Ignácné és Katinka, Geiger Miksáné, Cecil és Ilonka, Grűnhút Adolfné és Rudolfine, Haár Adolfné (Párkány), Haár Mórné (Párkány), dr. Horn Károlyné, Kálmán Ignácné, Kaufmann Jakabné és Regina, Leier Hermanne és Róza

y Leimdörfer Nándorné, Lenkei Emiiné, Löwy Lajosné, Manovill Dávidné (Párkány), Milch Adolfné (Párkány), Milch Miksáné (Párkány), Oblath Lipótné, Anna és Rózsi, Pálmai J. Józsefné és Alexandra, Popper Lipótné, Singer Karolin, dr. Simonyi Adolfné és Margit, Steiner Adolfné és Ilonka, ifj. Steiner Mórné (Párkány), Stern Fánny, Sternfeld Rezsőné, Scheiber Rezsőné, Schlesinger Lajosné, Schenk Vilmosné, Tábor Adolfné és Ilonka, Wallfich Árminné (Párkány,) Wallfisch Szidónia, Weil Adolfné és Ilonka, Weichsler Vilmosné, Weinberger Árminné, Weisz Vilmosné és Weisz Mórné. n. Színház. Szombaton és vasárnap Rajna és Czobor szépzenéjű magyar operettje a „Hajdúk hadnagy a

u került szinre. Hogy az utóbbi években mennyire fejlődött a magyar operett-irodalom és zene, azt a János vitéz és a Hajdúk hadnagya bizonyítja legjobban, mely két darab az utolsó évek legnagyobb sikere is volt. Ez utóbbi zenemű Buda visszavételének korában játszik, a cselekmény színhelye a császári tábor. A zene, eltekintve az egyes keringőket, tiszta magyar és régi kuruc-nóták dallamaiból van összeállítva. A szereplők egytől-egyig kitettek magukért, kivéve talán Gózon Bélát, kiben úgyíátszik kevés ambíció van, unalmasan játszik, hadar, mintha csak magának deklamálna. Pápay Lajosé az est dicsősége, kitűnően énekelt, érzéssel játszott, kapott is annyi tapsot, mint egy kedvenc primadonna. Pálfi nem tudta magát Icig zsidó szerepébe beletalálni. A női szereplők közül Tábory Frida és Miklós Dóra (Gaston és ladviga szerepében) voltak kiváló elősegitői az összhatásnak. Mindkét estén a színház szépen megtelt. Hétfőn este Tábory Frida, a népszerű primadonna jutaion játékául Rudnard Stone és Leitle Stuart régi és annak idején közkedvelt énekes bohózata a Lotti ezredesei volt repertoáron. A szinpártoló közönség rokonszenvével biró szubrett túlzsúfolt közönséget vonzott ez este a színházba, mely közönség szakadatlan ovációkban részesítette a művésznőt, ki ezüst babérkoszorút és három szép virágcsokrot is kapott rajongó tisztelőitől. Lotti szerepét az ismeretes kedvességével és élénk tempermentumával hatásosan kreálta s játékával rászolgált az elismerésre. A két ezredest Gózon és Szalkay játszották, az előbbi előadása meglehetősen rideg volt, mig az utóbbi telve jóizű humorral, minden szavával és mókájával frenetikus kacagást előidézve. A kisebb szerepekben Tábory Imre, Kövi Kornélia és Vadász Lajos jeleskedtek. Hogy azonban nem a könnyűvérű operett-múzsa által sugalmazott irodalmi művek tesznek a fogékony lelkekre igazi művészi hatást, azt fényesen beigazolva láttuk kedden este, Sardou világhírű drámája : a Tosca előadásán, melynek címszerepét Holéczy Ilona, a társulat legkiválóbb művészhője kreálta. Sardou e művének merész drámai intencióit abban a művészi felfogásban előadva talán sohasem láttuk vidéki színpadon, mint azt ezúttal Holéczy ihletett lelkülettel interpretálta. Délceg és imponáló alakja, megnyerő szépsége, erőteljes beszélő orgánuma, mesterkéletlen>