Esztergom és Vidéke, 1905
1905-03-30 / 26.szám
ESZTERGIM es mm A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: M Pdokopp Gijula és Brennei 1 Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A községi jegyzők fizetésének rendezése.* Közel husz évnek kellett eltelnie, mig a törvényhozás figyelme a községi jegyzők fizetésének rendezése felé irányult. Gróf Tisza István programmjába vette fel a kérdést, s hálát érdemlő gyorsasággal törvénybe iktattatta. Az országos jegyző egylet küldöttségét 1903. évi december 13-án fogadta, s megígérte, hogy a községi jegyzők anyagi javadalmazását rendezni fogja; s már 1904. évi május 21-én; tehát 5 hónap alatt szentesítést is nyert az erre vonatkozó 1904. évi XI. t. c. A mily gyors elintézést nyert, ezen évtizedek óta vajúdó kérdés a ministeriumban és a törvényhozás előtt, — oly kétségbeejtő lassúsággal érik meg a törvény végrehajtása. Több, mint 10 hónap mult el a törvény szentesítése óta, s a köz* Utánna jártunk a dolognak s azt az in forrnátiót nyertük illetékes helyen, hogy a késlekedés' nek a jegyzői kar egyik másik tagja az oka. Kii" lönben az ügy teljesen elő van most már készit* ve és az április 19-iki ülésre napirendre lesz tűzve. A szerk. Hajnalban. A mint befordulok abba a kis utcába, melyben lakom, két ember jön velem szembe. Szótlanul mennek s csak a nehéz, szöges csizmájuk kopogása hallatszik. Mikor a közelükbe érek, látom, hogy az egyik élesre fent szekercét visz a hátán, a másik pedig, mint a katonák az összecsavargatott köpenyeget, fűrészt kerített a nyaka köré. Favágók, — gondolom s hirtelen a nyakamon érzem az éles, villogó szekercét. Annyit hallottam már az ilyen hajnal felé munkába járó, rongyos és nyomorult emberek rosszaságáról, hogy most arra gondolok, hogy itt menten megölnek. Hangosan dobog a szivem, de azért úgy lépegetek, mintha semmi félős gondolatom nem volna. Közelükbe érek s akkor az egyik vastag, dörmögős hangon igy szól: — Jó reggelt adjon Isten! Semmi egyebet nem mond, rám sem néz, csak tovább kopog a kövezeten a csizmájával. Reggel van, — gondolom s fölnézek az égre, melyen csakugyan nincsen már egyetlen csillag sem. Valami fakó kékségi jegyzők régóta megszolgált és kiérdemelt fizetésűkhez még ma sem képesek hozzá jutni. Valóságos balvégzet kiséri e kérdést minden egyes stádiumban. Nem akarunk szemrehányásokat tenni, csak mint tényt constatáljuk, hogy a vármegyei alkalmazottak fizetésének rendezéséről szóló törvény egy napon nyert szentesítést a községi jegyzők fizetésének rendezését tárgyazó törvénynyel; s mig egy rendkívüli vármegyei közgyűlés határozata lehetővé tette, hogy a vármegyei alkalmazottak rég teljes fizetésük élvezetében vannak, — addig a községi jegyzők még mindig hiába várják a kiutalványozást. A vasúti alkalmazottak fizetését rendező törvény két hónappal később nyert szentesítést; de foganatosítása már oly rég történt, hogy szinte el is felejtették. Megengedem, hogy a községi jegyzők fizetése rendezésének végrehajtása több előmunkálatot igényel, mint a vármegyei és vasúti tisztviselőké; de ami megtörténhetett 10—20 más vármegyében, mért nem történt meg a kis Esztergom vármegyében ? ség az egész s messziről, a Gellérthegy felől valami rózsaszínű sugárkéve kezdi föstögetni a világot. Csöngetek s aztán lábujjhegyen megyek föl a lépcsőkön. Behunyom a szememet, mert sötét van úgyis s számolom a lépcsőket. Minden emeleten tizenegy lépcső van s mire harminchármat olvasok, kinyitom a szememet. Csönd van. Sötét van s érzem, hogy bent a pesti házak udvari lakásaiban most szörnyű melegségnek kell lenni. Már a folyosón megüt a nagy nehéz levegő; amely mintha valami fáradt madár volna s úgy szorult volna ide a szűk odúba s most nem tudna fölrepülni többé. Az egyik ablakban villágosság van s amint elhaladok előtte, látom, hogy konyha van belül. Istenem, micsoda konyha ! A vízvezetékből hallom csöppenni a vizet s a falakra csíkokat mázolt a füst, a gőz. Azon a sárga szekrényen már sokszor láttam, hogy húst vagdalt egy kövér asszonyság s most megtanulom, hogy ez egy csalafinta bútor. Ágy van benne. Tollas, puha ágy, melybe fehér-piros csíkos ágynemű van beledobálva. A falakon sárgaréz edények csillognak és a közepén valami etazsért látok. Kicsi poharak állanak rajta sorban, a sor közepén pedig egy váza, melyben orgonavirág hervadozik. A plafondon kormosán ég a lámpás. — Szép — gondolom. — Ez egy konyha, A végrehajtási utasítást a belügyminister még mult év augusztus 6-án kibocsájtotta, s bár a vármegyei közgyűlés a becslő bizottságot gyorsan megválasztotta; e bizottság működését csak két hónap múlva kezdette meg; s jóllehet a becslőbizottság munkálatainak befejezése óta teljes 5 hónap telt el; még mindig nem döntött a vármegyei közgyűlés e munkálatok tárgyában ; s igy még mindig nem lehet az ügyet felülvizsgálat és kiutalványozás végett a ministeriumhoz felterjeszteni. Egyik hónap a másik után repül tova s az a jegyző és segédjegyző, ki fizetésének kiegészítését annyi idő óta eredmény nélkül várja: a ki talán már a kilátásba helyezett fizetés javítás fejében és reményében már kiadásokat is eszközölt, kénytelen most, nem tudom kinek a közönye vagy mulasztása miatt adósságokat csinálni. A törvény szentesítése idejében a vérmesebb reményűek augusztusra várták a fizetés kiegészítést; a komolyan számítók meg voltak győződve, hogy karácsonyra biztosan meg lesz a kiutalványózás ; s ime melyben nappal főznek, este pedig egyedül alszik benne a cselédleány. A cselédleány csakugyan ott fekszik a földön. Ruhástól, mindenestül, a két karja előre nyújtva s amint egy kissé fölcsúszott a szoknyája, látom, hogy csizma van a lábán. Egy pillanatig nézem, sajnálom, gon-. dolkodom a sorsa felett s lehetetlennek tartom ezt a helyzetet. Föl kell keltenem, mert a lámpás minden pillanatban kigyulladhat s mert a konyha kövétől meghűlhet ez a leány. Az ágy nyitva van csak bele kell feküdnie. Kopogtatok az ablakon. Semmi felelet. Még egyszer, kétszer, tízszer kopogtatok. Éz a leány csak fekszik csöndesen, a csizmás lába meg sem mozdul, a karja most is előre van nyújtva s a vízvezetékből lassan csepeg a viz. Rázom az ablakot s valami mérhetlen harag száll meg arra a gondolatra, hogy ez a leány milyen nyugodtan tud aludni a konyha kövén. — Keljen föl, hallja! Kelljen föl! Keljen föl! Utoljára is megmozdul, fölemeli a karját s,gyorsan a szoknyája alá huzza a csizmás lábát. Az ablakra néz s talán egy percig néz rám, de egy szót sem szól. A lámpás — mondom. — Ojtsa el s feküdjék az ágyba. húsvét küszöbén állunk s ez ügy még mindig az előkészítés stádiumában van ; s messze van még a megvalósulástól. Ne csodálkozzanak tehát ilyen körülmények között az illetékes factorok, hogy a községi jegyzők és segédjegyzők végtelennek ismert türelme is megszakad; s önkénytelenül is a nyilvánosság elé viszszük ügyünket s kérdjük, hogy miért vagyunk mi oly mostoha gyermekei a közigazgatásnak, akiknek szolgálatát mindenki igénybe veszi, de viszont, ha a saját ügyünkről van szó, a legkétségbeejtőbb közönynyel kell találkoznunk. Ez igy tovább nem lehet. Gyors orvoslást kérünk. — Egy jegyző. A megyei betegsegélyzö pénztár közgyűlése. Mult vasárnap d. u. 3 órakor igen élénk részvét mellett tartotta a megyei betegsegélyzö pénztár tizenegyedik évi közgyűlését. A városház diszes tanácstermét zsúfolásig megtöltötték a pénztár tagjai. Az érdemes városatyák helyein a Jövő emberei 1 ' voltak láthatók. Jelen voltak Fölkel s álmosan nyújtózkodik s a kötényét igazgatja. Aztán odajön az ablakhoz, kinyitja és buta mosolygással néz rám. Hány óra? — kérdi szuszogva. — Három. Lehajtja a fejét s gondolkodik. Aztán megint szuszog s azt mondja. Még egy órát alhatom. — Feküdjék az ágyába, ^- tanácsolom neki. A lámpást pedig ojtsa el. A leány az ágy felé néz, aztán a lámpásba bámul s igy szól: — Nem. Olyan mintegy béka, gondolom. — Valóságos béka, szegény. Lapos kicsit púpos is s kialudt, fénytelen szeme van. Mindig szuszog, mikor beszél s a sovány keze úgy lóg le, mintha szalmából volna. — Miért nem ? kérdem. — Mert . . . —-Mert? — Az. A papok mondták, hogy ne. — A papok ? Int a fejével. — A papok mondták, hogy a földön háljon, mikor itt van az orra előtt az ágya ? — kérdem. — Micsoda pap az, aki ilyent mond? Olyan pap nincs a világon. —• - De mondja. —- Okos pap. Nagyon szép ember. Nem hallotta még prédikálni ? — Én? — kérdem. — Nem hallottam. JMerp és Vidéke" tárcák,
