Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-01 / 1.szám

koronát ad nevezett községnek, mely viszont átadja a megyének az ugyanoly értéket képviselő vasúti részvényeit. Ezután következtek a különféle bizottságok kiegészítései és megalakításai, mi a következőképen eszközöltetett. A központi választmányba 1905. jan. 1-től 1907. dec. 31-ig terjedő érvénnyel: Rogrün Ede, Geiger Ferenc, Etter Gyula, Burián János dr., Prokopp Gyula dr., Hulényi Győző dr., Hamar Árpád, B. Szabó Mihály, Perényi Kálmán dr., Veress Ede, Földváry István dr., Reusz József, Benedek József,Boronkay Jenő, Pongrác Kázmér, Áldory Mór dr. A közigazgatási bizottságba 1905. január 1-től, 1906. december 31-ig terjedőleg: Usztanek Antal, Fehér Gyula dr., Helc Antal dr., Csernoch János dr., Boronkay Jenő. A központi mezőgazdasági bizottságba 1905. január 1 -tői, 1907. december 3 l-ig terjedőleg: Rédly Gyula, Geiger Ferenc, Usztanek Antal, Hartmann Márton, Vimrner Kálmán, Büttner Róbert, Wéber Gyula, ifj. Feichtinger Sándor, Etter Gyula, Hollóssy Karoly, Boronkay Jenő, Csupor István, Vadászfy Jenő, Hartmann Péter, Ridli István, Weil Adolf, Vargha Dezső dr. és Vantsó Gyula. Az állandó birálb választmányba 1905. január 1-től, 1907. december 31-ig terjedő megbízatással : dr. Burián János, dr. Vargha Dezső, dr. Komíósy Ferenc, Mattyasóvszky Lajos és dr. Prokopp Gyula. Az igazoló választmányba 1905. január 1-től ez év december 31-ig terjedő megbízatással: Vadászfy Jenő, Vimrner Imre, Etter Gyula, Zsiga Zsigmond és dr. Horn Károly. Ugyanezen választmányba a főispán törvény adta jogával élve elnökké; Reusz Józsefet, tagokká: dr. Földváry István, Frey Ferenc és Büttner Róbertet nevezte ki. Az egyenes adó kivető bizottságba bányaszakértőnek 1905. január hó ítől 1907. december 31-ig terjedő megbízatással: Csupor István és Vimrner Ferenc rendes, Ridly István és Komáromy Ferencet póttagokká. A tiszti nyugdíj igazgató választmányba 1905. január 1-től 1907. Büszkén hordta a fejét, ő vitte a szót a fonóban is jó ideig, de mire az első hó lehullott, úgy eltűnt, mint a kámfor. Nem látta senkisem az egész faluban. Sugdostak róla mindenfelé, mindenki mást tudott, de jót egyik se. Beszélték, hogy betegen fekszik, hogy a városba ment kisasszonynak, hogy a púpos postáskocsis vitte volna a dohányos házakhoz, több kilométernyire a falutól s ott rejtőzik. Ha öreganyját kérdezték, az válvonogatva felelt: — Nem is tudom, hogy hol van, de az igaz, hogy szolgálatra állt. Hol is a levele? Irta, hogy hol van, de olyan furcsa neve van, hogy biz én el is felejtettem. A sok szónak egy a vége, még az anyja sem tudott róla semmit. Egy darabig irt úgy hébe-hóba, de később egészen elhallgatott. A falubeliek is feledték. Egy muzsikus czigány még hozott róla hirt, hogy felakasztotta volna magát, mert nem birta elviselni, hogy holt gyermekét az egész vidék szemeláttára, maga vigye ki a temetőbe. Ő esküdözött is, hogy látta amint vitte az egyszerű kis koporsót. Szemlesütve ment bekötött fejjel a pap után. Nem ismerték arra, de máskép sem követhette senki, mert ez volt a büntető szokás. december 31-ig terjedő időre: dr. Csernoch János, dr. Burián János, Usztanek Antal és Zsiga Zsigmond. A lóavatö bizottságba 1905. évre, és pedig az esztergomi járásba elnökké Gotthard Ede, a párkányi járásba pedig Vantsó Gyula választattak meg. Ugyanezen bizottságba becsüsökként a főispán kinevezte az esztergomi járásba: Vimrner Imre, Revicky Károly és Wéber Gyulát, a párkányi járásba pedig: Geiger Ferenc, Hartmann Márton és Etter Gyulát. Állatorvosokká: az esztergomi járásba Beck Jánost, a párkányi járásba Pitz István Albertet. A magyar nyelvterjesztő bizottságba 1905. január 1-től 1907. december 31-ig terjedő időre, Revicky Károly, dr. Földváry István, Brutsy János, Pongrácz Kázmér, dr. Perényi Kálmán és Vimrner Imrét. A közigazgatási bizottság tiszti ügyésze helyettesévé: Pongrácz Zsigmondot. Véget érvén a választások, a különféle jelentések egész sorozata vétetett tudomásul s többrendbeli kérvény intéztetett el. Déli fél egyre járt már az idő, midőn a levelezésekre, közöttük Kecskemét város törvényhatóságának átiratára került a sor, melyben avégből kereste meg az összes törvényhatóságokat, hogy a parlamenti kisebbség magatartása tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratot, hason szellemben pártolják. B. Szabó Mihály főjegyző referálta az ügyet, Felolvasta az átiratot és feliratot, mely a kormányelnök eljárását elitéli, helyteleníti, majdaz előadói javaslatot mely abból indult ki, hogy Esztergommegye, mely az obstrukciót kezdettől fogva elitélte, s emiatt az országgyűléshez fel is irt nem egyszer, nem teheti magáévá azt a feliratot, mely a kisebbség végletekbe menő erőszakosságát mintegy helyesli, hanem ellenkezőleg azt indítványozta, hogy szavazzon a bizottság a kormány fejének erélyes és következetes eljárásáért bizalmat. Alig ért a referens főjegyző meggyőző érvekkel támogatott javaslatának végéhez, zúgó éljenzés és tapsvihar hangzott fel. Több hir nem jött felőle, de ezt sem igen hitték el, mert cigány mondta. # Elmúlt egy év, ismét aratás ideje volt, mindenki a dolgával volt elfoglalva. Munka után meg jólesett a pihenés, nem gondoltak a tereferére. Aludt az egész község. Úgy éjfél lehetett, midőn a kutyák keserves ugatására felébredt munkások ijedten orditoztak, hogy ég az uraság ! Tűz van. Futottak amerre láttak, de mit sem tehettek a vöröskakas ellen. Az iszonyú lángnyelvek mohón hamvasztottak el mindent ami a közelben volt. Négy helyen is kigyulladt a learatott jószág, egy lángtenger volt az egész major. A lovak, szarvasmarhák bőszülten futkostak a földeken. Még csak a major közelébe sem juthattak. Hogy történt, ki volt a gyújtogató, senki sem tudta. Sokan Isten büntetésének mondták. Befogtak mindenkit, kire csak gyanakodtak. Az aratók egy részét, de alig értek a szolgabírósághoz, ismét szabadon eresztették őket s újra segítettek széthányni a még mindig füstölgő jószágot. Korom és szenesedéit gerenda, meg a füstös levegő jelezték csak a dombháti major helyét. Az előadói javaslat ellen dr. Helc Antal és Brutsy János szólaltak fel, mig mellette Andrássy János és dr. Horn Károly keltek síkra. A névszerinti szavazás elrendelése előtt Horváth Béla főispán állott fel szólásra. Az előadói javaslat ellen történt felszólalásokban — úgymond a főispán — vád foglaltatik azon kormány ellen, melyet ő itt képvisel, s így amennyiben a vád őt is illeti, arra kérte a bizottságot, hogy engedje r»eg, hogy azon vádakkal szemben, nem ugyan védőbeszédet tartson, mert ilyennek szükségét nem érzi, hanem, hogy egy-két szóval azokra reflectáljon, kijelentvén, hogy csakis a való tények felsorolására fog szorítkozni. Felemlítette, miszerint 98 őszén indult meg az obstrukció, minek leszerelését az ellenzék az elnök távozásának árán helyezte kilátásba. Az akkori kormányelnök Bánffy visszalépett, akit Széli váltott fel, s íme az obstrukció tovább folyt. Szélit Tisza váltotta fel, de az obstrukció még sem szűnt meg, s megváltásának árául, ismét csak a kormányelnök fejét kéri. Önérzetes, érvekben gazdag felszólalását azzal fejezte be, hogy húsz éves pályafutásán jogsértést soha sem tűrt, hivatkozott arra, hogy családjának több tagja vérzett el a honérti küzdelemben, s amily hazafiak azok voltak, olyannak ő is érzi magát. Felszólalását hatalmas éljenzések kisérték, mely után következett a névszerinti szavazás. 51 szóval 22 ellenében elvetette a bizottság a kecskeméti átirat pártolását s ellenkezőleg a kormánynak bizalmat szavazott. Félkettőre járt már az idő, midőn azzal rekesztette be a főispán az ülést, hogy a bizottság tagjainak boldog új évet. kivánt, amit viszont a bizottsági tagok nevében az alispán tolmácsolt. A kaszinó évzáró közgyűlése. Esztergom, dec. 26. Elvitázhatatlan tény, hogy a kaszinó városunk társadalmában egy hézagpótló intézmény, melyre a város és megye művelt tárA csendőrség portyázott mindenfelé az egész megye területén keresték a gyújtógatót. Az úgy elfeledett Göndöcs Klári is meg került. Megláncolva hozta két csendőr a falun keresztül. Megtörve, kiégett szemekkel, halván}'' arccal ballagott elől. Meg sem ismerték, mert részint úgy a szemébe húzta tarka kendőjét, hogy fél arcát eltakarta, részint lesoványodva nagyon megváltozott. Csak midőn már a községházán voltak tudták meg, hogy kit kisértek. A szomszéd határban fogták el, elhagyatva az árokparton feküdt. Rettenetesen megtörte őt a sorsa. Gyermeke meghalt. Nélkülözött, ruhája lerongyolódott, betegeskedett. Utóbb már szolgálatot sem kapott. Hiába kopogtatott, ajtóról-ajtóra utasították el. Szenvedett, mert megölni nem volt ereje magát. Vallatták, hogy nem-e ő a gyújtogató ? Látni senki sem látta, de hogy olyan közel találták, szentül megvoltak győződve, hogy ő a bűnös. Hiába esküdött az Istenre, hogy ő nem bűnös, hogy ő csak meghalni jött haza, mert élni már nem tudott, nem hittek neki. Sirva nézték, kik eddig irigyelték s hasadalmának nélkülözhetlen szüksége van. Miként minden egyesület, úgy a kaszinó is átment ama bizonyos betegségen, mely az egészséges vérkeringésben torlódásokat idéz elő, de amely betegségen kaszinónk mindenkor csakhamar túlesett, mi azt igazolja, hogy a szervezet egészséges, életképes, hogy annak létjogosultsága oly alapokon nyugszik, melyeknek gyökerei kifogyhatatlan tápot nyernek a társadalom termő talajában. Kaszinónk néhány évvel ezelőtt költözött át az'uj helyiségbe, hol annak oly otthont teremtett, mely biztosítja a kényelemnek, a jó és finom ízlésnek nagyobb igényeit. De általában elmondhatjuk, hogy kaszinónk oly szellemi niveaun áll, amilyent — talán nem túlzunk ha azt mondjuk, hogy — vidéki városok egyesületei, kaszinóinál aligha találunk, aminek fényesen szóló bizonyítéka volt a közgyűlés, mely minden mozzanatában oly mesteri magaslaton állott, ami a kaszinónak dicséretére válik. A mindvégig nagy érdeklődés mellett lefolyt évzáró közgyűlést dr. Földváry István elnök d. u. 3 órakor nyitotta meg. Elnöki megnyitójában a kaszinónak főleg a politikához való viszonyárólszóllott, melyből kiemeljük a következőket: Bizonyos az t. Uraim, hogy olyankor, a midőn a politikai láthatáron sötét felhők tornyosulnak, az életre való társadalmi intézmények, becsben, értékben emelkednek. Olyanok, mint a zimankós zord időben a jó meleg szoba, a családi tűzhely, ahová ilyenkor szivesebben menekülnek az emberek. Ma, fájdalom, alkotmányt zúzó zivatar húzódik át a politikai világon s bár higyjük, sőt bizton reméljük, hogy ezután a zivatar után is, megtisztult levegő, újra derűs égboltozat fog következni, tény az, hogy ezidő szerint hazafias aggodalmak ülik meg a kedélyeket, s jól esik olyan helyre menekülni, ahol csak barátság, rokonszenv, udvarias, művelt érintkezés fogadnak s a politika sem nyíltan, sem lappangva nem dominál. Ilyen helynek tartom, ismertem és akarom tudni a mi kaszinónkat, amelynek félszázadot meghaladó története azt mutatja, hogy a legzajosabb politikai háborúságok idején is megtudta őrizni semlegességét, felülemelkedett a politikai érdekek mindig kielégíthetetlen követelésein. Egyik első rendű érdeme és qualitása ennek az egyesületnek, hogy a „legnagyobb magyar" szellemében tudott évtizeden át megmaradni. Ha előfordul is benne politikai eszmecsere, az események mérlegelése, ragudtak rá, szívesen adtak volna neki egy-egy ruhadarabot, hogy remegő testét jobban elfödhesse, de féltek a hatóságtól. Tagadott mindent, de igazolni nem birta magát. A két börtönőr épen vezette a tárgyalásra, már-már úgy volt, hogy elitélik és a fegyházban éli le nyomorult életét, midőn egy csendőr jött és jelentette, hogy Gábor Andrást szolgálati fegyverével agyonlőve, a berekben megtalálták. Egy levelet adott át a bírónak, mely a holt zsebében volt. A biró feltörte s midőn elolvasta, megilletődve szólt, hogy a börtönből azonnal vezessék elő Göndöcs Klárit, ki már akkor a lépcsőkön ballagot. A vézna leányt elővezették, a biró megengedte, hogy ülve hallgassa meg őt. Jó szívvel szólt a lányhoz. — Szabad vagy lányom az isteni igazság nem engedte, hogy igaztalanul szenvedj, térj a jó útra, megtérni soha sincs későn. Gábor András a gyújtogató, de őt már nem érheti a földi igazságszolgáltatás, mert megszabadította ettől a halál. Göndöcs Klári megtörve roskadt a börtönőr lábához, a fájdalom szivébe nyilalott. Most érezte csak, hogy ki volt Gábor András. Szőlősy Géza.