Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-01 / 1.szám

vagy vitatása, ami művelt uri emberek társaságában úgyszólván kivánatos is, — mert nem csak adó egységek, de öntudatos hazafiak is vagyunk, — az sohasem lépte át azon a határokat, melyeken túl a kölcsönös politikai követelődzések támadnak, szóval senki ebben a körben, politikai egyéni nézetei miatt feszélyezettnek magát nem érezhette, e miatt való ellenszenvét tag, taggal szemben nem éreztette. És ez a fő! Sokszor érintették e küszöböt a politikai érdekek, sokszor felekezeti súrlódások, akár gyűlölködésből eredő támadások, — akár jogosulatlan praetencziók formájában, •— sőt elvétve személyi ellenségeskedések hullámai is, de be nem törhettek, nagyobb kárt nem tehettek. A vezetőség még egyéni simpatiák feláldozásának árán, még a népszerűtlenség terhével is ellenállott, s mindig a tagok túlnyomó többségének komoly, nemes és céltudatos gondolkozásában találta legerősebb támaszát. Ilyen a kaszinó magasabb céljai és a politikai élethez való viszonylatában s azt vélem, hogy ezt csak mindenki örvendetesnek fogja találni s az elfogulatlan Ítélet csak az lehet, hogy igy, ebben a szilárd elveiben birja létének legnagyobb erejét s igy alkotja a helyi művelt társadalomnak egyik becses szervét, alkotó részét, melynek értéke és becse az ilyen zivataros időben tűnik ki legszembetűnőbben s van kétségtelenül emelkedőben. Ha már most a kaszinónak a helyi társadalomhoz való viszonylatát vesszük szemügyre, akkor vissza kellene térnünk t. közgyűlés a már előző években e helyről hangoztatott ismérvek sorozatára, mert ebben a tekintetben helyzetünk alig változott. A kaszinó társadalmi támogatása, pártolása, belső életének elevensége és tartalma, — szoros összefüggésben állanak azokkal az erőkkel, melyek egy ily kis város gazdasági és általános közéleti állapotait uralják. Ezeken az általános viszonyokon nekünk nem áll módunkban segíteni. Azt azonban minden altatás nélkül konstatálnunk kell, hogy a kaszinó belélete mozgalmasabb, hogy az emelkedést mutat, — hogy a hangulat és érintkezés melegebb, — a berendezés a fokozottabb modern követelményeknek is megfelel s igy a további haladás és fellendülés minden kelléke megvan. Hiszem és remélem, hogy a teljes felvirágzás korszaka, csak rövid idő kérdése lehet. Ebbe a reménységbe vetett bizodalommal üdvözlöm újból a kaszinó tisztelt tagjait és kérem, hogy mindenki egyénileg is feladatának és nemes ambíciójának tekintse Esztergom ezen egyik legrégibb társadalmi egyesületének felvirágoztatását. Az egyesület egyénekből áll, az egyén hatása saját akaratától függ s igy minden egyesület a saját tagjainak akaratán nyugszik, emelkedik, vagy megdűl. Ezzel a kérelemmel az évi rendes közgyűlést megnyitom. A zúgó éljenzéssel kisért elnöki megnyitó után következett a tisztikar lemondása, melyet az elnök tolmácsolt, a maga részéről kérvén a közgyűlést, hogy személyétől tekintsen el. A legpontosabban működő gépezetben is, — úgymond a lelépő elnök — a delej vasakat időről-időre kiszoktak váltani, hogy annál erősebb legyen a hatásuk. Tisztelt közgyűlés, én a zászlót nem hagyom el, csak magasabbra akarom tűzni s erősebb kezekbe adni. (Éljenzés.) Én megmaradok alatta, hogy szivvel-lélekkel harcoljak annak dicsőségéért. Kérem a közgyűlést, méltóztassék az elnöki székbe tagjai sorából oly férfiút emelni, akinek társadalmunkkal való benső egy befűzését mindnyájan igazán akarjuk, aki első sorban az ő egyéni értékével, de társadalmi helyzetének és közjogi díszének erejével is, egyesületünk további haladásának, fellendülésének hatalmas vezére lehet. (Éljenzés.) A lelépő elnök köszönetet mondott még a tisztikarnak, első sorbán Ivanovits Béla szintén távozó igazgatónak, aki évek során át fáradhatlan buzgalommal vitte az egyesület vagyoni ügyeit, s mindenkivel versenyzett a kaszinó iránti ragaszkodásban. Remz József szólalt ezután fel az elnöki jelentés fonalán, s köszönetet mondott az elnöknek a megnyitójában mondottakért. Az elnöki megnyitók — úgymond — a kaszinó évkönyveinek mindenkor egyegy fénypontját képezik, igy a most elhangzott is, miért is indítványozta hogy az elnöki megnyitó egész terjedelmében, a kaszinó jegyzőkönyvében megörökítessék, mit a közgyűlés nagy helyesléssel el is fogadott, Ezután következett a titkári jelentés, mely igy hangzott: Tekintetes Közgyűlés 60 évvel ezelőtt, amidőn a magyar társaskörök még gyermekkoruk legelső napjait élték, keletkezett a mi Széchényi kaszinónk is. 60 év rövid pár elenyésző pillanat az örökké tartó idő végtelenségében, de hosszú, nagyon hosszú idő egy egyesület történetében. 60 év alatt egyesületek keletkeztek és egyesületek multak el, és legtöbbször csak a sutba dobott régi dohos jegyzőkönyvek regélnek még a letűnt nagyságról. 60 év alatt a gyermekből agg lesz! Ez az emberi élet sorsa ; de az emberi intézmények nem mindig aggulnak el az idővel. Amely intézménynek létjoga, hivatása és erkölcsi alapja van, annak életében a 60 év nem kor és vidáman, ifjan, menten az aggkór gyöngeségeitől, nézhet a következő évtizedek elé. Hogy a mi kaszinónknak létjoga van, hogy a mi kaszinónknak hivatása van, azt most, születésének 60-ik évében büszkén vallhatjuk, mert ezt maga ezen emberileg magas évszám hirdeti és tanusitja ! Nincs okunk a pessimizmus szemüvegén bírálni kaszinónk jelenlegi helyzetét. Az intézmény megérdemelné, hogy jobban virágozzék! De ki esne kétségbe a hatalmas tölgy sorsa felett, amely évtizedeken át dús lombsátorral kedveskedett az árnyék után vágyódónak, ha egy két száraz esztendőben, ritkább a fának a lombja. Hiszen az öregebbek emlékeznek a régebbi száraz esztendőkre, amikor szintén ritkább volt a lombsátor, de tudják azt is, hogy a legközelebbi jobb esztendőben, üdén nyilt újra a fa lombja. A hatvan év alatt volt sokkal, de sokkal rosszabb éve a kaszinónak, mint az 1904. év volt, de azért nem esett senki kétségbe az intézmény sorsa felett, a második generáció jobban megtudta becsülni az intézményt és élt és virágzott, amint hogy élni és virágozni fog azután is, — amíg csak egy szabadon és nemesen gondolkozó fia lesz ennek a városnak. Élni és virágzani fog, amíg lesznek emberek, akik csak a becsületet az egyéni értéket tekintik embertársukban és nem attól teszik függővé a társulást, hogy ki micsoda módon imádja az egy közös Istent! Élni és virágozni fog, amíg befogja tölteni szent hivatását, a magyar szellem művelését és fejlesztését, a haza szeretetét és az embertárs megbecsülését. Az 1904-ik év kaszinónknak történetében nem sorozható azon évek közé, a melyekben kaszinónk felvirágzása valami nagyobb mérvben lett volna. Bátran sorozhatjuk azon szürke esztendők közé, amelyek egy 60 évi intézmény életében nem ritkák. Az intézmény nem hanyatlott, de nem is emelkedett. Egy örvendetes eseményt azonban bátran feljegyezhetünk, hogy anyagilag némileg javult a helyzet, és hogy az 1905. évre már nem vagyunk kénytelenek, mint azt az előző három-négy éven át tettük, oly költségvetéssel lépni a tek. Közgyűlés elé, amely hiányt mutat fel. — És bizton remélhetjük, hogy az elmúlt évben tanúsított, vagy még fokozottabb takarékosság mellett, kaszinónk teljesen meg fog szabadulni adóságaitól és ismét hasznos beruházásokat fog eszközölhetni. A kaszinói társasélet, az elmúlt évben elég élénk volt, bár még aránylag kevesen keresik fel a kaszinó mondhatni fényes és nagy kényelmet nyújtó helyiségeit. A társas élet, különösen a nyár folyamán pang, ami természetesen annak a következménye, hogy a kaszinónak nincs kerti helyisége. A jövő egyik legóhajtottabb programmpontja volna, a kaszinónak egy meglelelő nyári helyiséget keresni, mert a nyári hónapokon át szünetelő társas élet, nagyon ártalmára van kaszinónk fejlődésének. Az egyesület kifelé a mult évben 5-ször adott életjelt magáról. Rendezett 3 táncmulatságot, egy alkalommal nyári mulatságot a Kovácspatakban és dr. Komlóssy Ferenc praelátus kanonok úr szives volt okt. hó 30-án a kaszinó dísztermében amerikai útjáról egy rendkívül érdekfeszítő és tanulságos felolvasást tartani. A mulatságok közül a februári nagy táncestély fényesen sikerült, a Sylvester-estélyről jobb meg nem emlékezni, a húsvéthétfői estély hála a szép hangversenyszámoknak, elég jó sikerültnek mondható. A kaszinó műkedvelő társasága, amely az elmúlt években jól sikerült estélyeivel annyira élénkítette a kaszinói társas életet, a mult évben már néhány próbálkozáson kivül, alig adott életjelt magáról, sajnos, lassan, lassan bele kell nyugodnunk abba a gondolatba, hogy ez az egyesület megszűnik létezni, és tényező lenni a kaszinó életében. Nem az egyesület vezetőségében van a hiba, hanem abban a meg nem indokolható végtelen közönyben, amely ezen egyesület vállalkozásaival szemben a kaszinó tagjai viseltetnek. Pedig, ha egyszer igazán nem lesz műkedvelő társasága a kaszinónak, — félek, hogy ezt nagyon meg fogja érezni a kaszinó — jelentékeny azon tagok száma, akik a műkedvelés kedvéért lettek a kaszinó tagjai és akiket bizony el fogunk veszíteni, ha ez a vonzó erő megszűnik! — Nagyon, de nagyon kivánatos volna a műkedvelő társaságot reorganizálni, azt azonban a jelenlegi vezetőségtől várni nem lehet — mert az belefáradt abba a sisifusi munkába, hogy a tagok közönyét megtörje. A kaszinó választmánya az elmúlt évben 10-szer ülésezett. Az üléseken a választmányi tagok mindig szép számmal jelentek meg és folyó ügyek nyertek elintézést. Kaszinónk tagjai közé ez idén 30 uj tag vétetett fel. Az év folyamán 5 alkalommal hirdette a kaszinóról bánatosan lengő fekete zászló, hogy egyesületünknek gyásza van. A kérlelhetetlen halál elragadta soraink közül Preszler Gyula, Clementisz Zsigmond, Schaller Antal, Oltósy Ferenc szeretett tagtársainkat — és együtt gyászolt egyesületünk a nemzettel, midőn az írók királya Jókai Mór elhunyta alkalmából öltött gyászt. A nagy iró elhunyta felett érzett gyászának a kaszinó választmánya jegyzőkönyvileg is adott kifejezést. Tekintetes Közgyűlés! Ép ma 25 éve annak, hogy a tekintetes közgyűlés egyhangúlag, egy élete tavaszán álló, reményekben dús ifjút tüntetett ki azzal, hogy az egyesület titkári állására megválasztotta. Talán annál a 25 év előtti választásnál is már sok választónak képzelete előtt lebegett az, hogy tán évek múlva ez a pályakezdő fiatal, mint a kaszinó szeretett és köztisztelt elnöke fogja biztos kézzel vezetni ezt az egyesületet. Ép ma 25 éve annak, hogy dr. Földváry István urat, szeretett elnökünket a közgyűlés bizalma, az egyesület titkárává tette. Egy negyed évszázad mult el azóta. Az ifjúból ember lett, a szó legnemesebb értelmében. Ember, akinek negyedszázados története kaszinónk történetével szoros, mondhatni szerves összefüggésben van. 25 év, mennyi reményt megvalósít és mennyi ábrándot összezúz! Változik a nappal az órával, perccel és minutummal minden, mint mindenütt, úgy itt is, csak egy maradt állandó, Földváry Istvánnak szeretete a kaszinóhoz! — Sok, nagyon sok érdeme van a kaszinó, e negyed századában az egyesület körül Földváry Istvánnak, hisz ezen idő majdnem minden nevezetesebb ténye, az ő nevéhez fűződik. Oly időben vezette ő kaszinónkat, amidőn már mindenki kétségbe esett az intézmény sorsa felett! Csak ő remélt, ő tartott ki szilárdén, ő lelkesítette és buzdította a tagokat a további összetartásra és kitartásra ! O az, ki e kaszinó renessainsát megteremtette, midőn igazgatósága alatt a régi helyiségből ezen uj helyiségbe jöttünk. Az ő soha nem csüggedő lelkesedése volt éltető eleme kaszinónknak. — De hisz tán felesleges is, de nem is tudnám a kellő módon itt méltányolni Dr. Földváry István úr, szeretett elnökünk érdemeit, — hisz a legtöbben tanúi voltunk az "ő igazgatói és elnöki működésének és reánk is hárult valami azon szeretetből, amelyet elnökünk a kaszinó iránt érzett, ismerjük és a legnagyobb fokban méltányoljuk az ő nagy érdemeit. És azért nehéz szívvel hallottuk a választmányban kifejezni azon elhatározását, hogy a kaszinó elnöki tisztéről lemond. — Nem keressük ezen elhatározás okát, — ezen elhatározásnak több inditó oka, egyről azonban megvagyunk győződve, hogy ezen .indító okok között nincs a kaszinó iránti elhidegülése is ! Vájjon az uj régimé mit hoz, az a jövő titka. Adja a Gondviselés, hogy jövő elnökünk is úgy szeresse ezt a kaszinót, amint dr Földváry István szereti azt, és akkor kaszinónk jövője biztosítva lesz ! Evve jelentésem végére jutottam. Sok munkakedvvel fogtam hozzá tavaly ilyenkor a tisztemmel járó kötelességek teljesítéséhez, hogy nem minden úgy sikerült, amint szerettem volna, — az talán nem is egészen rajtam múlott, köszönettel teszem le megtisztelő megbízatásomat, kérem a tisztelt közgyűlést, hogy a titkári tisztre, nálamnál érdemesebbet válasszon meg ! Az esztergomi kaszinó sokáig éljen és virágozzék! B. Szabó Mihály indítványára a közgyűlés a távozó elnöknek, dr. Földváry Istvánnak a kaszinó körül szerzett elévülhetlen érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését határozta el. A könyvtárnoki, háznagyi és számvizsgáló bizottsági jelentések tudomásul vétele és a jövő évi költségvetés elfogadása után következett a tisztikar lemondása és Reusz József korelnök vezetése mellett az uj tisztikar megválasztása, melynek eredményeképen megválasztattak : Elnökké: Horváth Béla. Igazgatóvá : Büttner Róbert. Titkárrá: Berényi Zoltán dr. Ügyésszé : Horn Károly dr. Pénztárossá : Berán Károly. Háznaggyá: Nedeczky Béla. Könyvtárnokká : Váraljay Sándor. Választmányi tagokká : Áldod Mór dr., Berényi Gyula dr., Bleszl Ferenc, id. Brenner JóFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedfii elismert kellemes izü ter== mészetes hashajtószer.