Esztergom és Vidéke, 1904

1904-10-16 / 82.szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE (82.

am.)

1904. október 16

Magyarország" jövőjére az alaptörvények között egy sem volt akkora hatással, mint a tankötelezettség elvének törvényben való kimondása. Ennek a törvénynek harminchat esztendős az érvénye, pedig mily lassú lépésben lett ez a törvény végre hajtva, — közművelődésünknek egészen uj prespektiváját tárja elő. Népünk 8o % a nem analfabéta többé. Ismeri a betűt és szereti. A nádfedelű kunyhók lakóit tán nem is forrasztaná utópiás álmokhoz a szó ciális szervezet, ha a szellemi unalom és a szellemi sóvárgás érzelmei nem ülnének télen a lelkére, mikor a kényszerű munkaszünet unalmas napjait éli.

Azért ha a tömegnevelő Róma kitudta mondani a »panern et circen- ses« elvét: mily kiáltó kényszerűség késztet arra, hogy a mi iskoláinkban a betűt megszerető népünk szellemi szükségeivel törődjünk. Azért a falusi népkönyvtárak ügye mind fontosabb kérdésként lép előtérbe.

Berzeviczinek a népkönyvtárak ügyében kiadott rendeleté és a mód, amelylyel a nehéz háztartási viszonyok között lévő községeknek lehetővé teszi a könyvtár megszerez- hetését, — országszerte elismeréssel találkozott. Mi azonban e helyen azokat a könyvtárakat akarjuk szóvá tenni, a melyeket községek, gazdakörök, ifjúsági egyletek ingyen kaphatnak meg. A földmivelésügyi minisztérium ugyanis már néhány év óta ingyenes népkönyvtárakat állít föl, eddig mintegy 1500-at. Az évi költségvetésbe 150 népkönyvtár van felvéve s ezek a könyvtárak igen értékesek. Nemcsak gazdasági könyvek foglalnak helyet ezekben a könyvtárakban, hanem a szép- irodalmiak is és ebből a legjava, Petőfi, Arany, Tompa, Jókai, Vas- gereben, Mikszáth. A miniszter ezt a könyvgyűjteményt nemcsak ingyen engedélyezi, hanem a könyvtári szekrény árát is utalványozza.

A földmivelésügyi miniszter csak azt kívánja meg, hogy amidőn a község óhajt ilyen ingyen könyvtárt, — a községi képviseleti ülésen tárgyalják és határozzák el a dolgot, ígérje meg, hogy gondját

viselteti és szétkallódni nem engedi. Ki kell azt is mondani, hogy a község minden lakosának ingyen ad olvasásra könyvet. A képviselőtestületi határozatot aztán közszemlére kell tenni és jóváhagyás végett a vármegye közgyűléséhez kell felterjeszteni. A jóváhagyás után a határozatot a földmivelésügyi miniszterhez kell fölterjeszteni.

Más eljárás követendő akkor, ha más testületek, körök óhajtanák igénybe venni ezt az ingyen könyvtárt.

Általában azonban az a tudnivaló, hogy csak azon egyesületek és körök kaphalnak könyvgyűjteményt, a melyeknek jóváhagyott alapszabályaik vannak és a könyvtár ingyenes használatát biztosítják, annak el- kallódása esetén felelnek. Természetes, hogy egyesületek csak abban az esetben jönnek számításba, ha a községek nem akarnának nyilvános könyvtárt létesíteni.

Ezek a könyvtárak nagy ügyet- vetéssel a nép irodalom legjelesebbjeinek közreműködésével voltak 'összeválogatva ; biztosítva van, hogy I ebben a könyvtárban nincs semmi 'selejtes, semmi céda, semmi néprontó. valamennyije irodalmi színvonalon van, gyönyörűségére a léleknek.

I Azok, a kik a nép élén állanak, j a kik vezetői, azok érdeklődését , keltse föl a nép művelődési akció,

I a szellemi táplálékra éhes falu népe hálával fogadja mindazt a közügyi i tevékenységet, mely az ő érdekeért történik. Úgyis értelmiségünket talán nem is egészen alaptalanul azzal vádolja a nép, hogy vele csak iákkor törődik, mikor ezt saját érdekei javasolják.

Őszi rendes közgyűlés.

Esztergom október 15.

Nem valami alkalmas napon, de a szabályrendeletnek megfelelőleg tartotta ma a törvényhatóság bizottsága őszi rendes közgyűlését, mely szokatlanul látogatott volt. A 191 pontból álló bárom, egy fő- és két póttárgysorozat tételei között a pótadók megszavazásának kérdése volt az, mi érdeklődést

és vitát keltett, mig a többiek, a gondos előkészítés alapján, csak tudomásul vétettek, elfogadtattak.

A tárgysorozat 1-ső pontjánál, a me- gye jövő évi költségvetésénél dr. Csemock János nyitotta meg a vitát, melyet dr. Fehér Gyula, Vimmer Imre. B. Szabó Mihály, Andrássy János, Etter Gyula és dr. Helcz Antal szőttek tovább. A vha a körül forgott, hogy a megye nyomdaszükséglete kinek adassák, a 20 °0-ot engedett szegedi Várnai cégnek, avagy a 12°0ot engedett helybeli nyomda- tulajdonosoknak. A vita eredménye az lett, hogy az eddigi helybeli szállító Gerenday József kapta meg. A 3 ° 0 03 vármegyei pótadót, melynek 0"8° 0 a a megyeháza építési költségeire, 1*8 ®/o'a a tiszti-, mig 0"4 °j0 a jegyzői nyugdíj alapra leszen fordítandó, az állandó választmány határozatlan időre javasolta elfogadni, mig dr. Helcz Antal, dr. Cser noch János és dr. Fehér Gyula határozott időt kértek megállapítani. A vita eredménye, melyben az állandó választmány véleménye mellett Andrássy János és B. Szabó Mihály vettek részt az lett, hogy 1905, 1906, és 1907 évekre a 3 °0-os pótadó névszerinti szavazással megszavaztatott s felhatalmaztatott a megye vezetősége, hogy az építési kölcsönre vonatkozólag a szerződést a j takarékpénztárral megkösse.

! Ugyanígy határozott a bizottság a rendelkezési alapra eddig kivetett 1|2*:(í-os pótadóra nézve, melyet az állandó választmány a vármegyék államosításáig javasolt meghagyni, illetve megszavazni. Dr. Csernoch János felszóllalása után ezen adót ugyancsak 1905, 1906 és 1907 évre szavazták meg.

Ugyancsak egyik fontos és felemli- tésre méltó pontja volt a tárgysorozat- ; nak a törvényhatóság bizottságából f.

I év december 31-én kilépő választott tagok helyeinek betöltése céljából szükséges intézkedés megtétele. A bizottság a választások határnapjául november 25-ének reggeli 9 óráját tűzte ki az ösz- szes választási kerületekre nézve.

I Kilépnek a bizottsági tagok sorából: Berzeviczy József, Hertlik János, Pán- ' cél Sándor, Eggenhof er Ernő, Füredi I József, Kégly József, Józsa István, Izsó Sándor, Hermann József, Vaszary Antal, j Baics György, Hartmann Péter ifj., Bithy Géza, Bitter Imre, ítogrün Ede,

Szalai Ferenc nagy, ifj. Hédii Gyula, Lajos János, Berényi József, Holi Gergely, Hegedűs Béla, Mocsi Imre, Feich- tinger Sándor, Melicsek István, Sallai Miklós, Ivanits József, Kis József ifj., Helcz Antal, Magos Sándor, Füldváry István, Niedermann József, Oltósy Ferenc, Hoffmann Ferenc, Bádi András.

Választási elnökökül megválasztattak: Az I. kerületben (Dömös Pilismaróth) "Yadászfy Jenő; a II. kerületben (Csév, Keszt'ölcz, Szentlélek, Leányvár) Burián János; a III. kerületben (Tán, Tokod, Csolnok) Prokopp Gyula ; a IV. kerületben (Dorogh, Dágh, Sárisáp) Wéber Gyula ; az V. kerületben (Epöl, Úny, Ktrva) Haán Bezső ; a VI. kerületben [Bajna, Nagysáp) Fekete Rezső ; a VII. kerületben (Bajóth, Mogyorós, Süttő, Ny.-Újfalu, Piszke, Lábatlan) Ridli István; a VIII. kerületben Muzsla, Karva, Béla) Usztanek Antal; a IX. kerületben (.Párkány, Ebed, Nána) Pongrácz Káz- mér ; a X, vál. kerületben (Bucs, Dnna- mocs, Bátorkesz) Mnjor Ödön; a XI. vál. kerületben (Köbölkút, Kisírj falu. Sárkány, Gyiva) Boronkay Jenő; a XII. vál. kerületben (Kőhidgyarmat, Kiosind, Libád, Kéménd, Bény) Etter Gyula ; a XIII. kerületben (Farnad, Nagyölved) Pisuth Kálmán ; a XIV. kerületben (Bárt. Kéty, Kúrál) Vimmer Kálmán ; a XV. kerületben (M. és N.-Szölgyén) Vantsó ! Gyula ; a XVI. vál. kerületben (Eszter - ! gom sz. kir. város) I. alkerületébeu j Foldváry István; II alkerületébeu j Niedermann József; III. alkerületében 1 Zsiga Zsigmond; végül IV. alkerületé- ! ben Hamar Árpád.

Színház.

Szerda este. Van ám tolongás, özön- lik a publikum a színházba s már 8 órára zsúfolásig megtölti a termet s aki csak kissé késve érkezik, nem hogy ülést, d# még álló helyet sem kap.Ilyennek szeretnek látni naponta Thalia templomát. Mi vonzotta a nagy közönséget ? Hát biz a katonazenekar, mely a Vi- géczek, Kövessy-féle vidám bohóság énekszámait kisérte. Hiába, nálunk már igy van berendezve, hogy hiába produkálnak pompás darabot, hiába mutatnak jól betanult, összevágó előadást, fölvonulva a legjobb erőkkel, kiállítva a legfrappánsabb alakításokat, a közönIgazán megható jelenet volt és érdemes arra, hogy nagy költők énekeljék meg, mikor Dalos Alfréd egy szép tavaszi reggelen uj kabátban kereste föl a természet szent egyházát.

A kalendáriumban ünnepet nem hirdettek ugyan a piros betűk, de azért a természetben mégis ünnep volt.

A nap ünnepélyesen ragyogott alá a földre, melyet ünnepi díszbe öltöztetett a tavasz tündére.

A lombok ünnepélyesen bólingatták zöld koronájukat, a pajkos szellő — mint kis minisztráns gyerek — a virágok tömjénét terjesztette.

A természet énekkara ünnepi dicshimnuszt zengett; a kis patak ünnepi méltósággal tükrözte vissza a derült eget.

Egy szóval Dalos Alfréd arcától és uj kabátjától kezdve az utolsó sárga rigóig ünnepélyes hangulat uralkodott mindenek felett.

Árkádia dicső szülötte egy dombtetőn állott és gyönyörittasan legeltette szemeit a természet bájos szépségein és saját vadonatúj kabátján, mely olyan jó harmóniában állott azokkal.

Hát még a költő ismerősei! Azok

bámultak ám csak nagyot az uj kabáton !

A kis pacsirta csodálkozva rázta meg búbját és azt trillázta le a tiszta aeterből.

— Nini, a poétának uj kabátja van!

A bosszú sugár nyárfák, mint megannyi felkiáltó jelek aposztrofálták az uj kabát feletti bámulatukat.

A fehér liliom ártatlanul mosolygott eléje :

— Hát te is kaptál uj ruhát ?

A szellő versenyt ölelgette a poéta uj felöltőjét a napsugarakkal, melyek nem tudták mi történt, bogy a költő vállain zöldes fekete helyett, világos kék színre bukkantak.

A kis patak mosolyogva csalogatta magához :

— Jöjj, nézd meg sima tükrömben, hogy fest az uj kabát ?

A költő szive megtelt örömmel és boldogsággal, mikor ily számtalan jelét látta ismerősei őszinte szeretetének és azután lelkesedve tárta ki karjait, mintha az egész mindenséget keblére akarta volna szorítani. Alatta szép kerek erdő terült el, melynek bűvös zöld sátora barátságosan integetett feléje.

Dalos Alfréd megtörülgette izzadságtól gyöngyöző homlokát, végig simította fürtéit, melyek hosszasan patakzottak alá vadonatúj kabátjára és aztán egyenesen az erdőnek ment.

A zöld pázsiton ruganyos léptekkel ment előre s a fűszálak, melyekről lábnyoma letörülte a harmatot, csodálkozva tápászkodtak fel és tekintettek uj kabátja után.

A költő azonban nem törődött velük.

Egyenesen az erdőbe ment, hol minden fa, minden bokor ismerőse volt.

— Ide jer! Ide jer! hangzott feléje minden oldalról; de a költő, uj kabát jának büszke tudatában, nem hallgatott rájuk, hanem tovább haladt.

Egy gesztenyefán vadgalamb lurbé- kolt, de mikor ez megpillantotta a költőt, elakadt torkán az ének és nem volt képes tovább folytatni.

Sűrű rengeteg volt, hol a költő végre megállapodott. Ez volt az ö kedvenc helye. Itt e bizalmas bűvös magányban szokott ő randevút tartani kedvesével, Múzsa kisasszonnyal.

Most is ide tartott.

A kis tisztást, melynek pázsitjára leszokott heverni, sürü mogyoróbokrok vették körül és hatalmas vadgesztenyék óvták a tolakodó napsugártól.

A költő remegő kézzel akart szétválasztani egy mogyoróbokrot, de ez ellentállt.

Nyilvánvaló, hogy nem ismert rá a költőre az uj kabátban.

Árkádia fenkölt szülötte újból megkísértő behatolni, de a mogyoróvesszők dacosan csapódtak össze és még jobban útját állták.

A költőt, kinek eddig valóságos diadal- utja volt, kihozta sodrából e nem várt ellenséges fogadtatás és erőszakhoz nyúlt. Keresztül akart hatolni az útját álló bokron.

De óh végzetek végzete ! Dulakodás közben egy lehajló tölgy ág belekapaszkodott a költő vadonatúj kabátjába és végig hasította azt a gallérjától Í! . kezdve egész az alsó széléig.

Szegény poéta úgy érezte, mintha a j szive is végigbasadt volna.

Ránézett a boldogtalan tölgyágra és 1 kimoudhatatlan rezignációval mondta: :

— Szegény embert még az ág is . e húzza! . . .

A gesztenyefán újból turbékolni kéz* - dett a vadgalamb.

Dalos Alfréd levetette uj kabátját, ,d végig nézett a bosszú szakadáson s bá- j natosan dalolta a vadgalamb után:

Lekajlik értem az ág is,

Sirat engem a madár is! . . .