Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-28 / 17.szám

Nem akarjuk ezzel azt mondani hogy a kérdés a formai elintézést kerülje el, csupán azt, hogy a fősúlyt a tapasztalatra, a gyakorlatra fektessük. Ne fogjunk a dologhoz nagy apparátussal hozzá, hanem a célszerű gazdálkodás szerény eszközeivel, s akkor nem fognak annak útjába kivihetetlen akadályok gördülni. Ne tekintsük a dolgot úgy, mintha a város magának, mint ilyennek egy jövedelmi forrást akarna teremteni, bár ezt is megtehetné, a mi rendszeres gazdálkodást, egy egész aparatust igényel, hanem lehetőleg kevés formasággal törekedjünk a lényeg előmozdítására. S ha a városnak a füz termelés egy fillér hasznot sem jövedelmezne, még akkor is igyekezzék azt miniiéí előbb meghonosít?ni, mivel a közvetett haszon mégis csak a városé marad. G. Az alkoholellenes mozgalom. Az elmúlt hetekben sok szó esett a pálinkaelíenes mozgalomról. A baj tulajdonképpeni oka nem abban van, hogy a munkásnép megszokta a szeszesital fogyasztását és ettől elzüllik. A fogyasztás ugyanis a kincstár gondosságából korántsem olyan nagymérvű, mint volt ezelőtt 15—20 évvel. Akkor a szeszadó jelentéktelen volt, mig ma minden liter szesz után a kimérő háromféle címen 55 krajcár adót fizet, meg sem emiitvén az illeték, III. oszt. kereseti adó és egyébb horribilis kiadásokat. őrült vágtatással menekülnek vissza a sötét rengetegbe. Reggel. A hold megtette hosszú útját s mindjobban hanyatlik lemenőre. Az ezüstös fényben nszó tájat szürke köd üli meg és sötét lesz. Következik a reggeli les. A vad már jóllakott a bujálkodó mezőkön és visszatérni készül nappali alvásra. A vadász megint kiül a lesre és és hallgatja az erdő ébredését. Felette a légben elnyújtott kiáltások hallatszanak. Vizimadarak húznak nappali tanyáik felé. Megzörren a bokor és a lombok alul nagy lármával kidobja magát az erdő kofája: a fekete rigó. — Utána köröskörül egymásután kezdenek csiripelni az apróbb madarak. — Lassan lassan derengeni kezd. Azután ismétlődik az estéli jelenet, csakhogy a visszaszállingozó vadak nem annyira idegesek. Nyugodtan, lassú méltósággal lépegetnek, hiszen tudatában vannak annak, hogy ahol járnak, az az ő birodalmuk. Azután mindannyi kielégitette az étvágyát és készül a lassú, csendes emésztésre. S a vadász az erdő sűrűjéből az előtte fekvő tisztáson lépegető őzet, vagy szarvast, avagy a fújva közeledő vaddisznót elejti és a biborpalástját bontogató reggeli napsugár pajkos táncot jár azon a két könycseppen, amelyet a vergődő vad szemeiből a fájdalom kisajtolt . . . Künn a mezőn felhangzik a pacsirta dala, átrezg a légen a reggeli harangszó és a fold népe levett kalappal esd uj erőt a Mindenhatónak legszebb templomában, az örök természet legékesebb oltáránál . . . O'sváth Andor. A baj * gyökerét főleg ott kel tehát keresni és találni, hogy — mint a »Magyar kereskedők lapja* irja — a közönség nem jut olyan italokhoz, amelyek elnevezésüknek megfelelőek. Szolgáljon példának a > cognac, f Vájjon hányféle díszesebbnél díszesebb vignettákkal ellátott és üvegekbe dugaszolt lőrét árusítanak az országban konyak elnevezés alatt. És ne tessék azt hinni, hogy csak a depókban. Nem. A legelőkelőbb csemegeüzletekben is igy van ez, noha konyakot az orvosok a legsúlyosabb betegnek is rendelnek. Nem a kereskedő ennek az oka, csakis a gyáros. És ezzel ki lehet mutatni, hogy közegészségügyi szempontból bírálva a dolgot, a pórnép, amely közönséges szeszpálinkát fogyaszt, sokkal egészségesebb italt iszik, mint a konyakot élvező uri osztály. Hogy ez igy van, annak egyedüli oka az hogy hazánkban gombamódra elszaporodtak az éterolaj gyártók, akik beutaztatják az egész országot, felkeresik a legkisebb községet, könyveket hagynak minden kunyhóban, amelyekben meg van írva, hogy nem kell rumot Braziliából hozatni, hanem mindenki előállíthatja azt hideg uton is. A rum előállításához elegendő fél liter szesz,*egy kis rumlényeg, fölkeverve fél liter vizzel és megvan a kitűnő tearum. Hasonló utasítással szolgál a törköly-, szilva stb. pálinkák előállítása tekintetében és a hiszékeny nép, sőt tapasztalatom szerint főleg az uri osztály, fölül ezeknek a hangzatos utasításoknak, maga kever magának például olyan rumot, amelylyel a teának még a tulajdonképeni izét is elveszi. A hatóságoknak kellene tehát első sorban is ezeket az elszaporodott éterolaj-gyárosokat megrendszabályozni, másrészt pedig od.i hatni, hogy a nép valóban tiszta italokat fogyaszthasson, vagyis a törköly tényleg törkölyből, a szilvórium szilvából, a konyak pedig tiszta borpárlatból állittassék elő. A másik ok a borfogyasztási adó tulmagas tétele. A helyes intézkedés az volna, ha az állam, különösen a hazai bortermésünk érdekében, a borfogyasztási adót, ha nem is egészen törli el, de jelentékenyen leszállítja, ellenben a pezsgő után ugyanezen adónemet jelentékenyen emeli. Hiszen ma a pezsgőtől fizetett fogyasztási adó semmivel sem több, mint a közönséges budai boré, noha a pezsgőfogyasztó úriembernél vajmi kevés szerepet játszik, ha egy üveg p'ezsgő egykét koronával drágább vagy olcsóbb. A borfogyasztási adó leszállításával lehetővé tétetik az, hogy különösen a munkásosztály, amely éppen ugy igényli az ünnep és vasárnaponkénti szórakozást, mint az az osztály, amely feketekávé mellett kávéházban és kaszinóban leli fel a szórakozását, pálinka helyett bort igy ék. A túlzások ellen maga a törvény már eléggé gondoskodik ama rendeletével, hogy italmérő üzletben munkásnépnek munkabért elosztani, vagy a már ittas embernek italt kiszolgálni tilos. G. T. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Esztergom, 1904, febr. 25. Kedves Szerkesztő Barátom ! Nem volt rá eset, hogy én hivatalos eljárásomat tárgyaló hírlapi közleményekre ugyancsak a nyilvánosság or ganumában válaszoltam volna. Nem válaszoltam pedig azért, mert elismerem ugyan, hogy a közélet terén működő köztisztviselő teljes joggal a nyilvánosság ellenőrzése alatt áll és joga van a nagyközönségnek is tudomást szerezni arról, valljon miként teljesi kötelességét, de nem ismerem el azt, hogy a felettes hatóságon kivül másnak is joga legyen a tisztviselő felett hivatali ténykedéséből kifolyólag Ítélkezni. Hogy ezúttal mégis eltérek eddigi álláspontomtól és válaszolok az „Esztergomi Közlönyében f. évi február 25-én, „Egy kis tapintatlanság" cim alatt megjelent s bennem valóban undort keltő közleményre, teszem ezt azér% mert egy dltalám mindenkor uagyralecsült testült t/el. a katonasággal szemben oly inlentioval vádol, amelyre én tisztességem, féltve őrzött becsületem j és szülővárosom jól felfogott érdeke | szempontjából sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben kapható nem voltam és nem leszek. Válaszolok azért is, mert az „Esztergomi I Közlöny" szerkesztőjének azon csele- j kedete, hogy a hivatkozott közleményt tartalmazó lapot f. hó 25-én saját szol- j gámmal Kaufman Ferenc kaszarnyabeli j kantinoshoz küldte azzá-, hogy azt az i ott ebédelő katonatiszteknek vigye fel, i bennem azt a meggyőződést érlelte meg, i hogy Haán Rezső ur a közönség feihá- J borodását, valamint a polgárság és ka- j tonaság közti jó viszony megbontását eddigelé kevésbbé észlelte, súgy vélte, hogy akkor tesz hírlapi rói kötelességének eleget, ha felcsapva fogadatlan prókátornak az önmagában rejlő műfelháborodást nemcsak a nagyközönségbe, hanem a katonaságba is beleoltja és ezzel eléri még azt is, hogy lapjának leg alább is egy példányára még a katonaság is prenumerái. Szörnyű nagy tiszteletlenséggel viseltetik a közlemény irója a katonaság iránt, midőn azt hiszi, hogy egy kellő formában, ministeri körrendeleten alapuló, a hivatalos tisztelet minden köve- j telményének megfelő átirat miatt a katonai parancsnokság haragra lobban és rögtön felmondja a polgársággal eddigelé fenntartott jó viszonyt. Tanulja meg a szerkesztő úr, hegy a katona mindég és mindenütt gentleman ember és én a helyben székelő katonaságról azt a meggyőződést merítettem, hogy nemcsak tulajdonképpeni hivatásának tesz eleget, hanem érző kebellel és meleg szeretettel viseltetik ugy a veszedelemben forgó, mint a segélyre szoruló embertársai iránt. De azt is tudom, hogy a tolakodó embereknek nem barátja. Hogy a város közönsége az én hivatalos eljárásom miatt felháborodott volna, azt nem tudom elhinni már csak azért sem, mert a nagyközöuség arról édes keveset tudott és határozottan állithatom, hogy az „egy kis tapintatlanság" cim alatt megjelent közlemény alapján sem fog felháborodni, mert az a nagyközönség először is nem az „Esztergomi Közlöny" után irányítja az ő nézetét és meggyőződéseset, másodszor él bennem* a remény, hogy hosszú hivatalos működésemmel megszereztem azt a kevés bizalmat, amely nálam a közérdek megbecsülését feltételezi. A mi végül az 50 éven felüli gyakorlatot illeti, ezzel a közlemény irója csak azt bizonyítja, hogy nagyon 'elmaradt a világtól, pedig ötven év óta nagyot fordult a világ s ha az Esztergomi Közlöny szerkesztője ki egyszersmind tiszteletbeli megyei főjegyző is igy gondolkodik, jó éjt neked közigazgatás. De hát én ezen nem csodálkozom, mert az alkotmányos éra bekövetkezte óta, — amely pedik csak 37 esztendő előtt esett meg, — olyan sok törvényt rendeletet alkottak, a melyeket tudni és ismerni azt hiszem kevés főjegyzőnek adatott meg. Kész híved Niedermann József rkapitány. SZESZEIK:. — Vimmer Imre polgármester két napi betegségéből felépülvén, tegnap átvette a város ügyeinek vezetését. — Parányi Margit ünneplése. Az elmúlt vasárnapon Temesvárott Perényi Margit a Bobhercegben lépett fel, mely alkalommal a művésznőnek valóságos ünneplésben volt része, melyről a „Temesvári Hírlap" a többek között ezeket irja: „Valóságosan mesébe illő ünneplés folyt le tegnap délután Perényi Margit mellett, akit a szeretet és a tisztelet olyan bőséges áradatával halmozott el a zsúfolt ház közönsége, aminőnél melegebb, igazibb, őszintébb ovációt elképzelni is alig lehet. Az ő bájos, csupa merő gráciával teli Bobhercege fényes alkalmul is kínálkozott ez ünnepléshez. Jelenésről jelenésre felhangzott a tapsvihar, felvonások után szűnni nem akaró ovációval számtalanszor hivták a lámpák elé és tisztelői négy, szebbnél-szebb csokrot nyújtattak fel az ünnepelt szubrett-primadonnának." Ezzel kapcsolatban említjük fel, hogy a jövő hét folyamán Perényi Margit a Tannhäuser cimű operában fog Temesvárott fellépni s hogy ápril első napjaiban, közvetlenül a húsvéti ünnepek után városunkba haza jön, hol az egész április hónapot fogja tölteni s felfog lépni a Bellovics féle hangversenyen. — Bellovics hangverseny. Annak a nagyszabású és ritka műélvezetet igérő hangversenynek, raely április második felében lesz megtartva, s amelynek jövedelme a Bellovics Ferencnek emelendő síremlék felállítására van szánva, körvonalai mind határozottabb alakot kezdenek ölteni. A szereplő egyéniségek nagyrészt a volt mester tanítványai közül lesznek, kiket a rendezőbizottság elnöke kért fel a közremüködéáre. Az első válasz, Perényi Margittól már meg is érkezett. Örömteli készséggel és lelkesedéssel vállalkozott a művésznő a hangversenyen való közreműködésre. „0 rendezte az én első hangversenyem, — irja Perényi Margit — érte legyen az utolsó". — ő rendezte, az utolsó legyen az övé. vános szereplése, mely után visszavonul a magánéletbe. Az a körülmény, hogy a jelzett hangversenyen fog Perényi Margit utoljára a nagy nyilvánosság előtt szerepelni, mindenesetre emelni fogja annak érdekességót, de emelni fogja azon körülmény is, hogy a régi dalárda, melyek diadalról diadalra vitt annak idején Bellovic3, mely a hatvanas években a pesti országos dalárünnepélyen az első dijat nyerte el, szintén közre fog működni. — Temetés. Nagy Antal reáliskolai igazgató nejét, született Beke Berta úrasszonyt csütörtökön délután helyezték örök nyugvó helyére a belvárosi temető halottas házából, hol a megboldogult ravatalozva volt. A koporsót,