Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-28 / 17.szám

mely az élte legszebb korában sirba szállott hitvest rejté magában, a szebbnél szebb koszorúk boritották. A temetés városunk intelligentiájának nagy részvéte mellett ment végbe. A gyászszertartás a reáliskola ifjúsági énekkarának közre működése mellett folyt le, mely után egy gyászdalt énekelt a dalárda. Sokak szemében csillant fel a részvét könnye, melyet felcsókolt a fagyos téli szél. Bár-e tudósítás keretén kivül áll a dalárda működésének birálgatása, mindamellett nem hallgathatjuk el dicsérő szavainkat, mely a szabatos és érzésteljes előadá sért ugy az ifjúságnak, mind Nem'nyi Károly karmesternek szóll. — Telepengedélyezési eljárás. A városi villamos mü telep engedélyezési eljárása március 17-én lesz. — Ülések a megyénél. A megye központi választmány t kedden d. e 10 órakor, a közigazgatási bizottság március 8-án] d. e. 10 órakor, mig a gyámügyi fellebbviteli bíróság ugyancsak e napon d, e. Ys 12 órakor tartja ülését. — Egy uj könyvről. Vágiölgyi Béla érseki tanítóképző tanár tollából nagyérdekü methodikai könyv jelent meg. Címe : „A íaniíás fokozatainak elmélete és gyakorlata* Kiadta a Franklin Társulat, Budapesten. Ara 1 korona. A könyv tárgya a modern paedagógiának

1 és methodikának egyik legfontosabb í kérdése. Szerző könyvében a tudomá- j nyos megvilágítás, a legnagyobb egy-j szerűséggel párosul, ugy, hogy minden i tanító megértheti az ismeret elsajátítás! pszichológiai törvényeken alapuló menetét. A paedagogiai tudomány jelenj állása szerint a tanítás alaki fokozatai í az uj ismeret nyújtásának legjobb módja, mely egyrészt pontról-pontra követi az in due ti v megismerés útját, másrészt kitűnő fegyelmező eszköz a tanítóra nézve, munkáját öntudatossá, tanítását igazi tudománnyá teszi. A könyv összes jó tulajdonságaihoz hozzájárul a páratlan olcsóság. Kívánjak, hogy a szerzőnek könyve azt az ideális célt megvalósítsa, mely megírásánál szemei előtt lebegett. A gyakorlati értékű és maradandó becsű műnek egy tanító asztaláról, egy iskola könyvtárából sem szabadna hiányozni. — A tankötelesek összeírása. A tankötelesek összeírása ez évben nagy fáradságot okozott a város hatóságának s e mellett sehogysem tudtak zöldágra vergődni. A munkálatok befejezésének határideje lejárt s a város kénytelen volt egyik halasztást a másik után venni. Március elejére volt a határidő prolongálva, s mivel kilátás nem voit, hogy ezen időre a munkálat elkészül, ujabban is halasztást kértek. Ennek következtében járt tegnap városunkban Podhorszky György ministeri titkár, ho

t

?y végére járjon a dolognak. Maga is meggyőző dött arról, hogy a késedelemnek nem a városi hatóság volt az oka, hanem a közigazgatási bi"jttság, mely a helyi viszonyoknak meg nem felelő blaukettát bocsájtott a város rendelkezésére, ami aztán az akadályokat szülte. — Népgyűlés. Tokodon ma d. u. fél 3 órakor a munkások népgyűlést tartanak, melynek tárgya helyzetük javítása. — A villám világításról. A vállalkozó Guns gyári cég kérvényt adott be a város tanácsához, melyben azt arra kéri, hogy a villám világitásnak Párkányba leendő bevezetésével felmerülő beruházási munkálatokra nézve kérjen a város engedélyt, s a költségeket, mi circa harmincezer koronát tesz ki, viselje a város, minek fejében a cég a bérlet idejének tartama alatt megfogja téríteni a beruházási Összeg amortisationalis quotáját, s a párkányi nyereség hányadában részesíteni fogja a várost. A tanács ez ügyben határozatot még nem hozott. A kérvény felett a vélemények eltérők. Az egyik nézet az, mely a kérelmet azon alapon tartja természetesnek, hogy ha a város Párkánynyal üzletet akar csinálni, úgy a beruházási költságek őt illetik, mig a másik nézet azt vallja, hogy ha a cég a bérlet ideje alatt üzletet akar csinálni a maga érdekében, az azzal járó kiadásokat viselje ő. Ha a bérlet leteltével a város Párkánynyal az üzleti összeköttetést továbbra is fenn akarja tartani, akkor, de csak akkor lesz ileje és alkalma a bérlő által a maga érdeben tett beruházások átvétele és megváltásáról gondoskodni. — A kórház felülvizsgálata. A „Kolos" kórház utófelülvizsgálata március 3-án lesz megtartva, melynek megtörténte után a biztosítéki óvadék a vállalkozónak kifog utaltatni. — Gazdák, ha nagyterméshez akarnak jutni, Mauthner féle magvakat vessenek. Idei árjegyzékét, mely 226 oldalra terjed, Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedése Budapesten, Rottenbiller utca 33, mindenkinek ingyen megküldi. A kitűnően tisztított, legnagyobb csiraképességgei biró, fajtiszta magvak árai alacsonyak. Különösen fölemlitendők az impr gnált takarmányrépamagvak és a legnemesebb gabnafélék dus választéka. = Tanulónak ajánlkozik vegyeskereskedésbe egy 2 közép osztályt végzett fiu, ki magyar és tót nyelven beszél. Tudakozódhatni Tordy Károlynál Szénavárott. (Hontmegye.) II szigeten. — Elbeszélés. — Ott kezdődött Irén boldogsága, hogy egy szép nyári napon kirándultak a Duna mellett fekvő illatos akácfás falucskába. Az öregek egy fapados, vadszőllövel befutóit vendéglőbe telepedtek. Irén Szalay Ervinnel és Havas Loránddal a Duna-partra ment sétálni. — Nem lehetne csónakázni Irén nagysám ? — Magának mindig oly jó ötletei vannak Szalay, itt van is egy csónak. — Ketten elférnek benne ! — Maga nem akar jönni Havas ? — Hissen mindegy az magának, ha nem is megyek. — Hát igaza van. Mondotta nevetve. — Ne kacagjon olyan gúnyosan Irén nagysám ! — Ej hd, de haragos maga ma. — Ne gyerekeskedj Loránd, te evezni fogsz, én majd a kormányt irányítom, Irénke nagysám a középső padra ül. Tessék csak jönni. Igy ni, lekapcsolom a láncot, adja ide kis kezét, majd besegítem. — Köszönöm Szalay, maga olyan jó gyerek, milyen hercig kis ladik ez! — Hát maga min gondolkodik ? hüh de mogorván néz. — JLrvin én nem megyek, majd Irén nagysám kormányoz. —- Milyen kedves ez a Havas, mondotta Irén pajkosan mosolyogva, mig alig tudta magába fojtani haragját és legjobban szeretett volna ott maradni a parton. Igy elrontani az én örömömet tűnődött magában. De hát miért is olyan bolond ma ez a Havas ? — Szervusz Loránd boldoggá tettél engem. — Tudom mondta tompán a parton maradt Havas. Irén dacosan a kezébe véve a kormányt hátra sem nézett, a csónak már jó a Duna közepén volt és ő ugy szerette volna látni vissza ment-e Havas, vagy pedig néz utánna Igazán megbánta, hogy oly goromba volt vele. — Nagysám mire gondol ? — Hogy milyen szépen tud evezni, Szalay elégedetten hallotta ezt a bókot Irénkétől. — Milyen szép az a sziget! — Nagyon szép. — Lehetne oda evezni ? — Hogyne és most nagyon kellemes a szigeten — ott a nádasban van egy kikötő, Irénke nagysám arra kormínyozzon ! — Vigyázzon a csónak a parthoz ütődik, de ki melegedtem, elfáradt ? j — Egy ki.?sé, itt iszapos, nagyot ugorjék Irénke. j — De gyönyörű itten és mennyi a margaretta! — Ne szaladjon el, ez egy valódi paradicsom. j — Fogjon meg, kiáltott vissza és rohant mint a szélvész be a sziget közepe felé. Mikor aztán látta, hogy Szalay eléri, hamar leült, majd hogy bele nem botlott. I — Üljön le Szalay! Nézzen körül I milyen szépek a fűzesek, mily mesésen énekelnek a madarak. Oh itt gyönyörű! Mondotta hévvel a lány, arca kipirult és nagy beszédes szemei csak ugy ragyogtak, egész kábult volt a friss le|Vegő élvezetétől. j — Mily szép maga. j — Tudja, hogy nem szeretem ha igy ! beszél Szalay. j — Azt nem tilthatja meg, hogy tet' szen nekem ! j — Nem is. j — Maga játszik velem, ó pedig ha j tudná ! Hallgasson meg Irénke ! könyörIgött remegő hangon Ervin. — Én, óh nem szeretem az ábrándos, ! lányos férfiakat. ; — Irénke nagysám én szeretnék örökké ezen a szigeten élni. j — Én is. — Nézze már oly rég óta várom azt a percet, 8 mikor mondhatnék magának valamit! — Én nem szeretem azokat a valamiket ! — Oly szép szemei vannak magának. — Mondtam mir ne szellemeskedjen, én azt nem szere* em. — Ne haragudjék, nem szólok többet. — Maga egy n^gy gyerek ! Ervin szedjen nekem margarettát ezek csoda szépek, majdnem elfödnek oly nagyok. — Kérem amint parancsolja. — Hiszen tudom ón azt, hogy maga kedves fiu. Mondotta Irén tépegetve a virágot és lassan észrevétlenül meszszebb-messzebb ment, mig ő nagy buzgalommal hordta nyalábra a margarettákat. — A fák sejtelmes susogása, akakuk fű illata körül cirógatta arcocskáját és olyan különös, valami csodás boldog érzés töltötte be egész lényét. Térdig érő mezei virágok közt haladva, ért a sziget felső csúcsához. Csodálva vette észre, hogy egy ép oly csónak van ott mint az övék. A viz halk locscsanással ütődve hozzá, álmosan ringatta a lehajló füzek alatt. Irén nesztelen léptekkel közeledett áfához — összerezzenve halkan felkiáltott meglepetésében. — Ó hát Havas úr csónakázott és elnézte őt — amint ott ült csendesen, mozdulatlanul és ugy látszik a víz apró hullámfodraiban gyönyörködött. Hosszan álmodozva bámult maga elé, ilyennek még nem látta Lorándot. A szive oly erősen dobogott, hogy egy fához támaszkodva várta mig lecsillapul gyorsan váltakozó kedélye. Lassan visszanyerte önuralmát és kö zőnyös kifejezést erőszakolt az arcára s Loránd mellé ült. — Ah Irén ! — áteveztem, mert ott volt ez a csónak. — Csak azért ? — Igen. — Havas ! — Méltóztassék parancsolni, azt hittem, hogy nagysád Ervinnel kart, karba öltve sétálva lejtik be a szigetet. Csodálom, hogy engem a kiállhatatlant érdeme sit észre venni! — Ilyent gondol maga rólam ? — Hát mit képzeljek azok után, ahogy velem bánik, azt látom, hogy az én társaságom nem nagyon kellemes magának. — Ahogy tetszik mondotta a leány duzzogva. Pedig a sírást alig tudta vissza fojtani Loránd türelmetlenségét látva. — Kérem. — De beszéljen hát! mindig elnéz é-< hallgat. — Amint parancsolja ! Hogy tetszik magának ez a sziget. — Ugyan ne legyen olyan unalmas ! — Azt parancsolta, hogy beszéljek. — Ha csak parancsra beszél akkor jobb ha halgát. Duzzogta haragosan a lány. De aztán mint rendesen ha goromba volt a férfivel, megbánta hevességét, nem tudta megérteni, hogy miért oly ingerült vele szemben. Ha ott volt mindég ellenkezett Loránddal és ha nem volt ott — oh akkor oly ürességet fájdalmat érzett utánna. v

— Nagysám ! — Tessék Loránd — és egész akaratlanul csodálatos gyöngédséggel megsimította a férfi napbarnitotta, haragos arcát. Havas a lány kedvességétől — öszerezzenve, mintha villany ütés érte volna felugrott és keserű hangon rá kiáltott. Mit komédiázik velem! Minek jött ide ! hogy gyönyörködjék az én fájdalmamban — nem látja, hogy szeretem ! — De hiszen én is szeretem magát Loránd — mondta elérzékenyülve. — Te szeretsz! mondta a férfi álmélkodva — Irén igazán szeretsz ? Szeretlek, mindig amióta ismerlek első perctől fogva szeretlek. — Irén akkor feleségem leszel! és ifelkapta acél karjaiba, mint a pelyhet j előrántotta a csónakot s beugrott. Az evező lapáttal egy nagyot loditva lecsapta a csónak fenekére. A lemenő nap aranyos sugarait hinté a csendes vi? re, és a távol partokat vérvörös sáv borította, a kis csónak lassan úszott a Duna közepén. Loránd remegő kezekkel átölelve tárta Irént, nki vállára hajtva fejét valami végtelen boldog érzéssel — zárt ajakkal igért örök hűséget vőlegényének. Egymás szemébe nézve kiolvasták azt az igaz nagyszeretetet és az aj kuk össze fort az első, hoszú csókban. A víz csendesen ringatta őket halk loccsanással nyaldosta csónakukat. Kriegs-Au Mella. IRODALOM. f Útmutató az iskolák és óvodák irodai teendőinek ellátására. Szerzé : Dr. Szabó Mihály Kis-Küküllő vármegye kir. tanfelügyelője. Az iskolai irodai administratió, népoktatásügyünk rohamos fejlődése s különösen a nem rég kiadott áll. el. isk. gondnoksági és községi iskolaszéki utasítások, valamint a gazd. ism. iskolai szervezet stb. rendelkezései foly tán, oly anyira kifejlődött, hogy abban ma már útmutató vezérfonál nélkül eligazodni csaknem képtelenség Ezen hiányt pótolja ez a munka, mely rendszeresen feldolgozva az irodai teendőkre vonatkozó összes tudnivalókat tártai-