Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-17 / 22.szám

2 ESZTERGOM 4» VIDÉKE. (22. 3?.a.m.\ 1904. márczius 17 A megoldás végső célja mindenképen az, hogy Visegrád vidéke villamos összeköttetést kapjon a fővárossal. Hozzájárulásról, kötelezettségről egyelőre nem tárgyaltak. Megválasztották az állandó nagy bizottságot, melynek tagjai közt van Gyulai Pál főrendiházi tag, Vámossy igazgató, Téry Ödön, Riegler József Ede, Bossányi, Vörösmarty stb. Az összes érdekelt községből képviselőket küldenek a nagy bizottságba, melynek hivatása lesz folytonosan agitálni a villamos vasút ügyében. * * * . Mi történjék Esztergommal ? Esztergom vasutjai nagy balesetek voltak a vasút fejlődés történetében. A város és megye tájszépségei még mindig értéktelenek, mert megközelithetetlenek. Itt az ideje, hogy Esztergom is résen álljon s óhajtsa és munkálja azt a mi természetes és időszerű; a budapestdömösi villamos vasút kiépítését egyenesen Esztergomba. A bttdapest-esztergomi villamos vasút volna Esztergom legkedvezőbb és leggyümölcsözőbb összeköttetése az ország szivével. Március tizenötödikének ünneplése. Esztergom város közönsége az idén is a szokott kegyelettel ülte meg mártius tizenötödikének évfordulóját. A város ünnepsége az évforduló napján volt, mig egyik másik egyesület vasárnap rendeaett az egyesület falai között, hazafias emlékünnepet, melyekről az alábbiakban számolunk be. A kereskedő ifjak önképző egyesülete Magyarország újjászületésének 56. évfordulóját lelkesen ülte meg f. hó 13 án délután saját helyiségében, a tagok nagyszámú részvétele mellett. Steiner Jenő Petőfinek „A szabadsághoz" cimü költeményét, majd Stark József a Szózatot szavalta el jól átgondolva és mély érzéssel. A nagy nap jelentőségét Rózsa Vitái, az egyesület elnöke méltatta szép és lelkes szavakban. Utána Vermes Ignác hévvel és tűzzel adta elő Pettffi Március 15. költeményét, Szatzlauer Gyula pedig nagy hatást keltve szavalta el a Talpra magyar-t. A szózat eléneklésével ért véget a kegyeletes és hazafias ünnepség, melynek befejezte után a fiatalság kivonult a honvéd-temetőbe, a hol az ifjak szavaltak; Metz Sándor, egyesületi alelnök pedig hatásos beszédben az ott nyugvó hősökről emlékezett meg. Az iparos ifjak önképző egyesületében. Az iparos ifjak Önkép ez ő egyesülete vasárnap este ünnepelte meg helyiségében, a Gábris-féle vendéglőben március idusát, hazafias ünnepség keretében. A tartalmas műsor egy élőképpel, a „Honvéd zászló szentelés"-sel vette kezdetét, mely után az iparos dalkör a Hymnust énekelte, dr. Goldner Fülöp ügyvéd lépett ezután a felolvasó asztalhoz s olvasott fel a szabadságról, a negyvennyolcas eseményekről. Az eseményeknek ügyesen csoportositott láncolatát tárta hol hazafias, hol költői lendületű színekkel a hallgatóság lelki szemei elé, mely hálás elismeréssel adózott a szép felolvasásért. Dosztál Béla e. tag szavalata után, ki a „Talpra magyar"-t adta elő, két allegorikus élőkép következett. Az egyik „Kossuth Lajos", mig a másik „Petőfi Sándor" volt, mit Stiga Sándor szavallata, „ Március 15" követett. „A szabadságharc emléke" és „A nemzet búsuló nemtője" c. allegorikus élőképek bemutatása, Strubel István „Király álma" cimű szavallata, az egyesület dalárdájának „Adjon Isten a magyarnak" éneke következtek ezután, végezetül pedig az egyesületi ifjúság a Szózatot énekelte el. A műsor úgy általánosságban, mint részleteiben szép és jól sikerült volt, ki kell azonban emelnünk, hogy az élőképek mind, egytől egyig úgy az egyes alakok személyesitésében, a jelmezek korhűsége és csoportosítása tekintetében ^gen sikerültek voltak. Az ünnepséget társas vacsora fejezte be. A kath. legényegyesületben. Esztergom, márc. 13. Az érdeklődők nagyszámát vonzotta a kath legény egyesületbe vasárnap délután az a változatos műsor, melyet az ifjúság, mai hazafias ünnepsége alkalmából egybeállított. Pontban 6 órakor vette kezdetét az ünnepség a csinosan dekorált teremben, melyek egyik végében a színpad volt felállítva. Petőfi „Talpra magyar" ja vezette be az ünnepséget, mit Jakobek Jenő szavalt el tűzzel és lelkesen. Utána Táky Gyula lépett a deszkákra és csengő, szép baritonján néhány édes bús kuruc kesergőt adott elő. A hatalmas tapsvihar és éljenzés, mely dalai nyomán felhangzott, még néhány szép nótát ráadásul elénekelt. Zongorán Kersch Ferenc székegyh. karmester kisérte a dalokat. Majd Krajniker Ferenc szavalta el Czuczor G. „Riadó"-ját elismerésre méltóan. Ezután következett a nap évfordulójának 1848. március 15-nek méltatása. Bárdos Gyula városi tanitó ült a felolvasó asztalhoz és népszerű modorban, helyenként költői lendülettel, világos áttekintését adta az 1848 ki „Nagy március" korszakalkotó eseményeinek. A felolvasót zajosan megtapsolták. Az ünnepség utolsó száma méltó befejezés volt. Pásztor József egyfelvonásos alkalmi színmüvét láttuk jó betanulással, ügyesen előadva. A darab szereplői Frommer Ilonka, Pozmann Sándor és Septet Béla voltak s mindannyian megérdemelt tapsokat arattak. Az előadás után a közönség jelentékeny része, több mint százan, asztalhoz ülve, közösen vacsoráztak és emelkedett hangulatban sokáig maradtak együtt. — X. A reáliskolában. A reáliskola ifjúsága március 15-én reggel 9 órakor iskolai ünnepélyt rendezett az intézet falai között. Hazafias szavallatok, énekekből állott az ünnepély, majd Héber János tanár felolvasásából. A szép és tartalmas, az ifjak hazafias érzelmeit ápolni célzó felolvasásról külön emlékezünk meg. A város ünnepe. Szép, verőfényes tavaszi napra virradt március 15 ike, mintha csak a nagy természet is ünnepelni akarta volna a nagy napot. A házakról, amerre csak szem ellátott háromszínű lobogók lengtek alá, mi a várost bizonyos ünnepies köntösbe öltöztette. Az ünnepély délután folyt le. Két óra után kezdettek gyülekezni lobogójuk alatt a különféle iskolák ifjúsága, majd egyébb egyesületek, testületek s a nagyközönség, és mire három órát elütötte, az egész Széchenyi tér megtelt ünneplő közönséggel. Nem nagy vártatva megindult a menet, melyhez útjában folyton csatlakoztak, úgy, hogy mire ez kiért Szentgyörgy mező határába, egy impozáns, végnélküli menetté nőtte ki magát. A menetet a tűzoltó egyesület zenekara nyitotta meg, mely után egy csapat tűzoltó haladt. Sorban jöttek, az iparos tanoncok, az összes fi elemi iskolák, realisták, a gymnasisták, az érseki tanítóképző növendékei, az iparos ifjúság, a polgári egyesület stb. részint nemzeti, részint saját lobogójuk alatt. Az egyes csoportok élén babérkoszorút vittek, aranybetűs feliratú nemzeti szalaggal. Utánnuk haladtak a 48 as honvédek, számra heten. Végül ment a város képviselőtestülete a város lobogója alatt, melyet Tátus János vitt diszmagyárban, élén Frey Ferenc országgyűlési képviselővel s Vimmer Imre polgármester vezetése alatt a tisztikarral, majd a nagyközönség. Kiérve a menet hazafias énekek dalolása közben a szentgyörgymezei honvédtemetőbe mozsár durrogások közepette, a Hymnus eléneklése vei, mit az összes jelenvoltak énekeltek, kezdetét [vette az ünnepély. Daubner Géza fő!

gymn. VIII. 0. tanuló lépett ezután az • emelvényre, s az ifjúsághoz egy igen lelkes, szép éa hazafias beszédet inté; zett, tűzzel, hévvel, mely után az érseki tanitó képző jeles énekkara énekelte el Nemesszeghy zenetanár vezetése alatt a Talpra magyart négyes karban. Az ünnepi szónoklatot Grusz Ede Rajmund reáliskolai tanár tartotta. Messze csengő, éles hangú szép beszéde a következő volt: , Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség ! Kedves Tanuló Ifjúság ! I A magyar nemzetnek, mióta történetét ismerjük, mindig kitüntető erénye volt a szabadságszeretet. S a mi e nemzet erényének értékét kiválóan emeli, ez az, hogy a mily féltékeny és büszke volt a magyar saját szabadságára, ép ugy tisztelte mindig más népek szabadságát. Ez a tiszta szabadságszeretet magyarázza főképpen, hogy a magyar ' nem vált hóditó nemzetté ! ! De bár igy a magyar mindig tudott a szabadságért lelkesülni, mégis bizonyos, hogy a szabadság igéje soha egy I nemzedékre sem gyakorolt oly bűvös | hatást, mint az 1848-iki magyarra. Ennek oka kereshető ugyan abban is, hogy I a nemzet oly régóta nem élhetett már j alkotmányos szabadságával. Fő oka \ azonban mindenesetre abban van, hogy j a 48-at megelőzött reformkorszak a szabadság fogalmának sokkal gazdagabb tartalmat adott, mint a melyben a nemzet ezt eddig ismerte volt. A szabadság eszméjének e bűvös hatása, melyet az kiváltképpen a magyar ifjúságra gyakorolt, március 15 én nyilvánult legerősebben s ugyancsak e napon fejezte ki a lelkesült magyar ifjúság — akkor igazán a nemzet közérzósének szószólója — legelőször legteljesebben a 48 iki szabadság eszméjének tartalmát is a hires 12 pontban. Kossut Lajos irja („Iratai" V. köt. 90 1.) hogy az Egyesült Államok iskoláiban szorul szóra megtaníttatják a növendékekkel s minden évfordulókor felolvastatják az Egyesült Államok függetlenségét hirdető proclamatiót, bogy ez az emlékezetben maradjon nemzedékről nemzedékre. Engedje meg a mélyen tisztelt ünneplő közönség, hogy március 15-ikének mai évfordulóján, tekintettel különösen a jelenlevő ifjúságra, én is felolvashassam a márciusi 12 pontot. „Mit kivan a magyar nemzet ? Legyen béke, szabadság és egyetértés. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkinti országgyűlés Pesten. 4. Törvény előtt egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti örsereget. 6. Közös teherviselést, 7. Az úrbéri viszonyok megszüntetését. 8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szaba don bocsáttassanak. 12. Uniót Erdélylyel. Végül: Egyenlőség, szabadság, testvériség ! Ime az igék, melyek a szabadságnak a márciusi ifjúság által magasra emelt lobogóján díszlenek. Ez igék hirdetése teszi március 15 ikét kiváló értelemben a szabadság napjává és jelentőségét e napnak teljessé teszi a lelkes ifjúságnak ama cselekedete, hogy e 12 pontot a „Nemzeti dal"-lal együtt censura nélkül, tehát a szabadsajtó első igazi termékekéit kinyomatta, s ezáltal március 15-ikét, a szabadsajtó valóságos megszületésének napjává tette. S ezt a jelentőségét márc. 15-ike a 48 ik év nagy napjainak sorában is mindig megtartja s a mig a magyar nemzet a szabadságért lelkesülve, azzal együtt megtudja becsülni a szabadság egyik legfőbb biztositékának: a szabad sajtónak is értékét, mindaddig kegyes emlékezetben fogja megőrizni márc. 15-ikének emlékét is ! S ha most a márcziusi napok szabadságeszméjének tartalmát keressük, magyarázatául annak a bűvös hatásnak, melyet az eszme az akkori nemzedékre gyakorolt, — a felolvasott 12 pont alapján könnyű ezt megismerntink, különösen a régi szabadsághoz való viszonyban. A régi szabadságnak határa a kiváltság, — az uj szabadságé az egyenlőség j és a testvériség A régi szabadság a kiváltságos osztályok privilégiuma, melynek birtokosai azt hitték, hogy a szabadság annál nagyobb, minél kevesebbeknek képezi tulajdonát, az új szabadság az egész nemzet köztulajdona s erre nézve a nemzet megértette Deák Ferenc ama mondását, hogy — „a szabadság többekkel megosztva, nem fogy, söt erősödik s annál biztosabban áll, minél többen lehetnek részesei." (Deák F. Gondolatok 3. 1.) A régi szabadság aristokratikus, a hazának saját fiai iránt is exclusiv- — az uj szabadság demokratikus, világszabadsági eszmék iránt is fogékony, — benne a nemzeti és emberiségi irány egyesül. Ez tehát az a szabadság, mely a márciusi napok lobogóján ragyog! Ez teszi azt igazán a szabadság lobogójává s méltóvá arra, hogy az újjászületett Magyarország, jelvénye legyen, mert nem a francia forradalom vérvörös lobogója az, hanem a szabadsággal együtt s a szabadság nevében teljes őszinteséggel a békét a testvérséget hirdeti! S ezt a jellegét megtartotta e lobogó akkor is, mikor a viszonyok kényszerítő hatása alatt harci lobogóvá változott. Az a harc, melyet e lobogó alatt vivott a nemzet, méltón viseli a „szabadságharc" nevét. S mikor a haza az egyenlőtlen harcban elbukott és szobra ismét „ledőlt" szoborrá lett,— e lobogó borult reá szemfodő gyanánt s ekkor is ott ragyogott jajta az a bűvös ige: szabadság, — intő jelül a győzőnek, s biztató jelként a hazafiaknak, hogy a nemzet nem halt meg, csak alszik! Valóban a nemzet csak aludt,, de dermesztő, mély álmából fölébredt s újra él, — hála az isteni gondviselésnek ! — él azon szabadság birtokában, melyért 1848 ban vérét ontotta. A hősök véréből — kiknek sírját hálásan megkoszorúzzuk — fölvirult tehát a szabadság, 1848 meghozta gyümölcsét. Szábsdságunkat alkotmányos intézményünket 1848-nak köszönjük, mert 1848 lőn alapjává 1867-nek, akiegyezés nagy művének. Elflejthetjük e tehát 1848-at — fátyolt vessünk reá ? Nem, soha ! Ez a fátyolvetés nemcsak a jog folytonosságának, hanem az emlékezet folytonosságának megakadását is jelentené. S az emléke • zet megszakadása egy jelentésű a nemzet halálával. Igenis fátyolt vet és vetett is már a nemzet teljes őszinteséggel azokra a szomorú időkre, melyekben neki csak a szenvedés jutott osztályrészéül, — mig a cselekvés ereje az önkényes hatalomnak kezébe került. S mikor a nemzet ezekre az időre vetett fátyolt, nagylelkűségének fényes bizonyságát adta. s vetni, De a 48-as nagy időkre fályolt , a nemzetnek nincs oka, nincs joga '